Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-14 / 267. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1985. november 14., csütörtök Megígérte a tanács Egyértelmű, tehát világos közlendő. . a szomszédok maguknak tulajdonítsák, ha a szekérútra vagy út-árkokra hányt szemét vagy törmelék az útfelügyelő-személyzet ál­tal a határos telkekre visz- szaszóratik, vagy a szom­szédok költségén eltakarítta- tik s elháríttatik.” A nyel­vezet, a szekérút fogalma sejteti, hogy nem mai regu­lával van dolgunk. Valóban nem. A m. kir. közmunka- és közlekedési minister 1869- ben kiadott útrendőrségi szabályzata mondta ki, sok mással egyetemben, a fenti­eket. Az idézteti fel velünk a régi-régi rendelkezést, hogy a kisváros kies részén, a közelmúltban tartós hasz­nálatba adott építési telkeken gyorsan magasodnak az új otthonok falai, ám annál is sebesebben lepte el a köz­területet, az utat, útszegélyt, majdani járdát a hulladék, törött falazóblokkoktól a be­döglött cementet rejtegető zsákon, a kiirtott növényzet nyesedékén át a kiürült vegyszeres ballonokig, bá­doghordókig, hasadt deszká­kig. Az arra járó — arra tévedt? — tanácsi emberrel azután vitába keveredtek az építtetők, építők, mondván, nekik a tanács megígérte, csekély térítésért elszállíttat­ja mindezt, mostanában vi­szont már hallani sem akar­nak róla, így került mind­az oda, ahol van .. . Meg­ígérte a tanács? Kicsoda? Értetlenkedve tudakozódott a hivatalos ember, ám rend- re azt kapta válaszként, hát a tanács... az a szakállas magas férfi ott a műszaki osztályon. Lehet, hogy mondott va­lamit, az is megtörténhetett, félreértették, tény, hogy az a szakállas férfi már hónapok óta az ország másik felé­ben él, családostól vissza­költözött a szülői házba, szavairól nehéz lenne elszá­moltatni. Az építkezés ezer­nyi gondjától feszült embe­rek azonban konok elszánt­sággal hajtogatják, nekik megígérte a tanács ... Kifo­gás, kibúvó, félreértés, félre­értelmezés? Ez is, az is le­het, ám még inkább egy gyakori, ismétlődő tévedés köznapi lenyomata, amikor az állampolgár azonosítja a tanácsot — és: a tanácsot, mint testületet, vagy mint közigazgatási szervezetet? — egy személlyel, egy tisztség­viselővel, ügyintézővel, tiszt­viselővel, olykor bárkivel, aki „a tanácsnál” van. A gyakori tévedés veszedelmes- ségének érzékeltetésére le­írjuk a kevésbé ismert tényt, azt, hogy a tanácsok a leg­jelentősebb munkaadók kö­zé tartoznak, hiszen a taná­csi intézményekben — óvo­da, iskola, szakorvosi ren­delőintézet, művelődési ház — félmillió ember dolgozik! Ök is „a tanács” emberei, amint a szakigazgatásban tevékenykedők úgyszintén azok, ám egyikük sem „a tanács”, ahogy az elnök, a végrehajtó bizottság titkára sem az. A tanács: a tanács­tagok alkotta testület. Ez tévesztődik össze a min­dennapok nem egyszer ku­sza ügyeiben, mert hiszen beláthatjuk, ha valóban a tanács, azaz a testület ígért valamit — azaz határozott valamiről, végrehajtási idő­pontokat, felelősöket megje­lölve —, akkor azt nem pusztán becsületbeli ügy megtartani, hanem törvényi kötelezettség! S dönt persze a végrehajtó bizottság is se­regnyi ügyben — azaz cse­lekvést, intézkedést ígér —, amint a törvény adta kere­teken belül határoznak a szakigazgatás — a hatóság — emberei is. A legutóbbi években fél­millióval csökkent a taná­csok által esztendőnként ki­adott határozatok száma — a közigazgatás korszerűsíté­se jegyében ma is folyta­tódnak a munka egyszerű­sítésére az elemzések —, ám még így is elérik a másfél milliót...! Ezek a határo­zatok — érvényesség, tehát jogerőre emelkedés esetén, azaz fellebbezés benyújtása, panasz emelése híján — va­lóban ezerféle ügy ígéret­papírjai, s a dolgoknak — mert ez az élet természetes rendje — úgy kell menni­ük, ahogyan a papíron áll. S lám, olykor a papírok el­lenére sem hajlandó vigyázz­állásba rándulni az élet, ha­nem bőséges példáit szórja elénk az egyediségnek, a kü­lönlegességnek, az általános­tól való eltérésnek. A jog­szabályok — a törvények éppúgy, mint a rendeletek — ezért adják meg a jogal­kalmazónak a mérlegelés, az egyedi elbírálás lehetőségét. Nem kételkedünk benne, hogy vannak ügyek, esetek, amikor valaki — de csak valaki, egy személy, s nem á tanács! — ígér valamit, amiről bebizonyosodik, meg nem tartható, be nem vált­ható. Ne kételkedjünk azon­ban abban sem, hogy gyak­ran az állampolgár — mert azt hallja ki a szavakból, amit hallani szerelne, ami számára előnyös, kedvező — az, aki téved, aki a magya­rázó, megértő szót, a talán!, az esetleget, a megnézzüköt egyetlen szempillantás alatt elfelejti, s azzal a biztos tu­dattal tér haza, hogy neki azt mondták a tanácsnál, rendben lesz az ügye. S ha azt mondják, akkor az egyenlő az ígérettel, hiszen mi másért mondták vol­na...?! Furcsa logika, két­ségtelen, ám azt ne higy- gyük, ritka, szabályt erősítő kivétel. Sajnos, inkább sza­bály, hogy folyosón hallot­takból, az utcában beszéltek­ből, szomszédok értesülései­ből, másnak szóló hivatalos papírok mondataiból létre­jön valami furcsa elegye té­nyeknek, tévedéseknek, az adott helyzetre nem illő jog­szabályoknak, s lesz belőle vélt adu, megígérte a ta­nács...! Az 1600-as években élt francia irodalmár, Fran­cois de La Rochefoucauld úgy vélekedett „reménysé­geink szerint ígérgetünk, és aggályaink szerint álljuk sza­vunkat.” Amit témánk ese­tében úgy bővíthetünk, hogy olykor óhajainkat gyúrjuk át mások szájába adott mon­datokká, s reményeink sze­rint várjuk el, hogy állják a szavukat. . . Óhajok, remé­nyek azonban gyenge nád­szálak a tények kemény kö­vei között, azaz, ha alapozni kell valamire, maradjunk csak ezeknél a köveknél. M. O. Mit keresnek a vadászok? A vadász ül hosszú méla lesben és napjainkban már nem íelajzott íjra várja a gyors vadat, hanem sörétes, vagy golyós puskára. Am ezek a fegyverek nem min­dig szerezhetők be korlátla­nul. A miskolci Nimród- boltban ezekben a napokban például golyós puskák után érdeklődnek a vadászok, ám nem juthatnak hozzá, mert a jó fél éve feladott megrendelések alapján a kért áru még nem érkezett meg. Sörétes fegyverből je­lenleg csak a 12-es kalibe­rű van, bár ebben a mű­fajban is az egymás fölött elhelyezeti csövű puska len­ne a kelendőbb. Ilyen időben már ritkáb­ban keresik fel a boltot a horgászok. Viszont innen öl­tözködnek a mezőőrök. A részükre készülő egyenruha viszont nem pótolhatja a téli meleg vadászruhák hiá­nyát. A vadászat apró kellékei­ből viszont nincs hiány, né­hány apróságot kivéve. A vadászok abban reményked­nek, hogy a karácsonyi ün­nepek előtt a jelenleginél teljesebb lesz az ellátás vala­mennyi kellékből. /fe Meddig lesz még zajos a környékünk? Évekkel ezelőtt épült fel a Nyírjesben, az LKM oxi­géngyára. Akkor a lakossá­got azzal nyugtatták meg, hogy ez nem olyan lesz, mint a Kriptongyár volt, mert ez korszerű, szigetelt stb. Kevés kivétellel ez így is volt. Most azonban egy­két hónapja zajosabb lett, s nem is kicsit. Főleg az éj­szakai órákban zavaró a gyár „sóhajtása”. Mi lég­vonalban egy kilométeren belül lakunk, így nyugal­munk bizony nem biztosí­tott. Szeretnénk választ kapni a Lenin Kohászati Művek­től, hogy miért van ez így, és meddig tart? Amennyi­ben így marad, miért nem nyilvánítják ipari település­nek ezt a lakótelepet — írja levelében Bodnár Bélá- né, Miskolcról, a Gorkij te­lep 51/1 sz. alól. A Lenin Kohászati Mű­vekből Koszty László osz­tályvezető válaszol: „Meg­vizsgáltuk a levélíró pana­szát, s a következő tájé­koztatást adjuk. Mindenek­előtt meg kell állapítanunk, hogy az LKM oxigéngyára 1979—8()-ban épült az ak­kor érvényben levő környe­zetvédelemi előírásoknak megfelelő műszaki kivitel­ben. Az 1984 januárjában életbe lépett zaj- és rezgés- védelemre vonatkozó ren­deletben előírt zajkibocsá­tási határértéket a jelenle­gi zajterhelés az éjszakai órákban mintegy 10 dB-lel meghaladja, ezért a közel­múltban a OKTH kötelez­te vállalatunkat a zaj csök­kentésére. A zajvédelem megoldására a Budapesti Mű­szaki Egyetemmel tanul­mánytervet készítettünk, mely szerint az épületek és berendezések zajszigetelése kb. 5 millió forint költség­gel valósítható meg. Vállalatunk a kivitelezést 1986—87. évre tervezi, lehe­tőség szerint a Környezet- védelmi Alap támogatásá­nak igénybevételével. A zaj­szint az elmúlt hónapokban tartósan nem növekedett a korábbi időszakhoz képest, kivéve azt a két üzerhzava- ros időszakot, amikor 3—4 napig a szabadrafúvás mi­att az átlagostól magasabb volt a zajkibocsátás. Termé­szetes, hogy a zajok a nyá­ri időszakban zavaróbban hatnak a nyitott ablakok, illetve erkély aj tők miatt. Szeretnénk megjegyezni, hogy esetenként — üzem­zavar, vagy nagyjavítás al­kalmával — a továbbiakban is előfordulhatnak a szoká­sosnál nagyobb zajterhelé­sek, amiért ezúton is kér­jük a lakosság szíves elné­zését.” vetkeztek. Köszöntötték az idős embereket, akik mos­tantól itt tölthetik egész napjukat szórakozással, ké-í zimunkázással, olvasással, vagy amihez éppen kedvük van. Bemutatták a napközi otthon vezetőjét, Máté Mi- hálynét és két gondozónőt, akik mindenben segíteni fognak az öregeknek A műsoros megnyitó után szendviccsel és üdítővel ked­veskedtek a megjelentek­nek. Kár, hogy csak keve­sen láthattuk, hogy mit je­lent az, ha kitartóan, fá­radtságot nem ismerve dol­gozunk, mit ér az emberi jóakarat, mert ennek szép példáját láthattuk. N, J.-iic Miskolc Jubileum? Tizenöt éves jubileumot nem szokás tartani, én azon­ban ilyenben részesültem. A jubileumot nem ültem, ha­nem feküdtem, a Tüdőgon­dozó Intézet előtt, a Bottyán János utcai bejáratnál. Tizenöt évvel ezelőtt ugyanitt estem frissen gyó­gyult térdemre. Akkor a járda még járdának látszott, a bejáró és a járda közé hevenyészve lerakott hepe­hupás lyukacsos szivacskő, ideiglenes megoldásnak tűnt. Szeméthalom bűzlött a fal tövében. Ma az árok is meg­telik lassan szeméttel. Az aszfaltjárda annyira meg­rongálódott, hogy félő, el­tűnik a szemétben. Szinte hihetetlen, hogy tizenöt év alatt senki nem vette volna észre, hiszen itt nap mint nap orvosok, asszisztensek járnak. Éppen ideje lenne már megjavítani. M. S. Miskolc Olcsó ötlet — de jó! A szentistváni gyógyszer- tár „Egyetértés” szocialista brigádja elhatározta, hogy Tárd és Cserépváralja köz­ségek gyógyszerellátási gond­jain segít (mivel a község­ben nincs gyógyszertár). A két község között naponta több gépkocsi közlekedik, ez adta az ötletet, hogy ezek­kel a gépkocsikkal a recep­teket ideküldhetik, mi pedig a gyógyszereket visszaküld- hetjük. Készítettünk egy zár­ható faládát, amely a tardi orvosi rendelőben van elhe­lyezve. A betegek ebbe te­szik a recepteket és egy lis­tát a vény nélkül kapható gyógyszerekről, amelyekre szükségük van. A receptes láda a reggeli órákban érkezik, mi össze­állítjuk, kiárazzuk a gyógy­szereket, és név szerint külön csomagolva a déli gépkocsi­val küldjük Tardra. Ott a körzeti orvos osztja szét és a pénzt a másnap reggeli re­ceptekkel megkapjuk. Ez igaz, nem pótolja az állandó gyógyszertárat, de a lakos­ságnak többet jelent a kézi gyógyszertárnál. A gyógyszertár kollektívája Köszönet az irodalmi élményért A felsőzsolcai 2. Sz. Ál­talános Iskola 8. osztályos tanulói vagyunk. Az őszi megyei könyvhetek alkal­mából irodalmi esten vet­tünk részt a községi könyv­tárban. mely feledhetetlen élményt jelentett mindany- nyiunknak. Ezért szeretnénk a nyilvánosság előtt is kö­szönetét mondani a szerve­zőknek. Az író-olvasó találkozón Kalász László költővel, me­gyénk szülöttével találkoz­tunk. Megismerhettük a köl­tő eddigi életútját, s néhány versével a megyei lapokban már korábban is találkoz­hattunk. A költő bemutatása után csodálatos félóra követke­zett. Legszebb verseiből hallhattunk egy csokrot Kul­csár Imre színművész elő­adásában. A versek után kérdéseinkkel ostromoltuk a költőt, aki készséggel be­szélt életéről, munkájáról Befejezésül pedig egy meg­zenésített versét hallgathat­tuk meg. Ez a találkozó még sokáig emlékünkben él. s ezután értőbben olvassuk, hallgat­juk a költő verseit. Braun Mónika és osztálytársai, Felsőzsolca Válasz cikkünkre Lapunk ez év október 31-i számában tudósítást közöl­tünk a megyei tanács mező- gazdasági bizottságának ülé­séről Új vállalkozások, szak­csoportok, törvényesség cím­mel. A cikkben többek kö­zött az is elhangzott: a vizs­gálat során pnegállapítható volt, hogy néha — például a Topszolg, illetve a tömöri termelőszövetkezet kapcsola­tánál is — a szakcsoport termelési értéke, illetve lét­száma lényegesen nagyobb, mint a kapcsolódó termelő- szövetkezeté. A továbbiak­ban a tudósítás azzal foly­tatódott, miszerint: „A tör­vényességi vizsgálatok során kitűnt: előfordult összefér­hetetlenség, például a ter­melőszövetkezet főkönyvelő­je érdekelt a szakcsoport ügyintézésében, illetve a szövetkezeti elnök a szak­csoportnál tisztviselő funk­ciót lát el.” Ez a mondat azonban már nem a Top- szolgra vonatkozott, ellen­Miskolcon a A Rácz Ádám u. 35. sz. alatt november 11-én adták át Mis­kolc tizenegyedik öregek nap­közi otthonát. Ezen a helyen nemrégen a legkisebbek böl­csődéje volt, ma pedig a legidősebbek vehették birto­kukba a szépen berendezett helyiségeket. A megvalósu­lás sikeréhez nagyban hozJ zá járult Cseterki Józsefné tanácstag, aki mindent eh követett, hogy megvalósul­kező esetben hangsúlyoztuk volna azt. Ennek ellenére — mint Orosz Sándor, a tömö­ri termelőszövetkezet elnöke levelében jelezte — sokan félreértették, és különösen azok értik félre, akik eddig sem akarták elhinni, hogy a termelőszövetkezet elnöke mentes azoktól a bűncselek­ményektől, amelyeket a Topszolg vezetői elkövettek. Az elnök a levelében külön kiemelte: sajnos, általános emberi tulajdonság, hogy másról szeretnek rosszat fel­tételezni az emberek, és kü­lönösen igaz ez, ha vezető­ről van szó. Ezért; lapunk­hoz fordult, közöljük, me­lyet illetékes szervek vizsgá­latai során korábban kide­rítettek: a tömöri szövetke­zet elnöke, Orosz Sándor sem a Topszolg, sem pedig más szakcsoportnál nem töl­tött be semmilyen funkciót. Kérésének örömmel teszünk eleget. tizenegyedik jón az elképzelés. Ismerte az idős emberek életét, tudta mennyire magányosak, ezért minden követ megmozgatott, és segítőtársakra is talált. Megnyitáskor minden ülő­hely foglalt volt, a terem megtelt. Az időseket a 35-ös Számú Általános Iskola ta­nulói szórakoztatták citera- zenével, vidám műsorral, amit saját maguk állítottak össze. Ezután köszöntők kö­Gyermekalbum Kónya István 3 hónapos kisfiú, Alberttelepröl. Összeállította Orosz B. Erika Zemlényi Attila 6 hónapos kisfiú. Tállyáról A Malik kislány Sajószentpéterről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom