Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 239. szám Ara: 1,80 Ft Péntek, 1985. október 11. fl hatékonyabb munka gyorsabb kibontakoztatásáért Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka Csütörtökön délelőtt megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka. A nyáron alakult új összetételű törvényhozó tes­tületünk első munkatanácskozásán részt vett Losonczi Pál, az Elnö'ki Tanács el­nöke; Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az őszi ülésszakot Sarlós István nyi­totta meg. Kegyeletes szavaikkal emlé­kezett meg a legutóbbi ülésszak óta el­hunyt Salgó László és Sándor József képviselőkről. Az elhunyt 'képviselők emlékét az Or­szággyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülésszak résztvevői egyperces néma felállással rótták le kegyeletüket. Ezután az Országgyűlés az Országos Választási Elnökség jelentése alapján a budapesti 48. számú választókerületben megüresedett képviselői helyre a pót­képviselőként megválasztott Radnai Gá­bor mandátumát igazolta. Törvényhozó testületünk tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Taná­csának jelentését a nyári ülésszak óta végzett munkáról, majd döntött a mos­tani tanácskozás napirendjéről: 1. a Minisztertanács elnökének elő­terjesztése a kormány programjáról; 2. a Magyar Népköztársaság 1984. évi költség vet évsének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; 3. interpelláció. Sarlós István köszöntötte a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésé­nek - az ülésen jelen lévő — küldött­ségét, amely Nguyen Huu Tho elnök vezetésével tartózkodik hazánkban. Ezt követően az elfogadott napirend­nek megfelelően Lázár György terjesz­tette elő a Minisztertanács programját. Lázár György beszéde Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtár- sak! A kormány munkaprog­ramját tárgyaló országyűlési ülésszak szervesen illeszke­dik azoknak a nagy fontos­ságú belpolitikai esemé­nyeknek a sorába, amelye­ket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa nyitott meg. Pártunk legfelsőbb fórumának ta­nácskozása, felszabadulá­sunk 40. évfordulójának megünneplése, a választá­sok, napjainkban pedig a szakszervezetek és a Haza­fias Népfront kongresszusi előkészületei jó lehetőséget adtak és adnak arra, hogy történelmi távlatból nézve tegyük mérlegre eredmé­nyeinket és gondjainkat, tervezzük meg a szocialista építés feladatait. A kép, amely elénk tá­rul, minden hazáját szere­tő embert jó érzéssel tölt- hét el és új tettekre ösztö­nöz. A magunk választotta úton haladva, marxista—le­ninista pártunk vezetésével — leküzdve az új társada­lom születésével járó nehéz­ségeket, és mindig készen a fejlődés által igényelt meg­újulásra — az elmúlt évti­zedekben történelmi hord­erejű feladatokat oldottunk meg. A régi helyén új Ma­gyarország született, amely­ben a hatalom — az egy­kor kevesek kiváltsága — visszavonhatatlanul és szi­lárdan a nép kezében van — kezdte beszédét a kor­mány elnöke, majd így foly­tatta: — A legutóbbi fél évti­zedben nyugtalanítóan fe­szült nemzetközi helyzet­ben és számunkra hátrá­nyos világgazdasági körül­ményekkel birkózva nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy végrehajtsuk a XII. kongresszus határozatát. A teljesítmény, amit felmu­tathatunk, figyelmet és megbecsülést érdemel, de várakozásainktól és remé­nyeinktől elmarad. Az oko­kat kutatva nehézségeink forrásai között egyaránt megtalálhatók az általunk nehezen befolyásolható kül­ső és a tőlünk függő okok. A külső tényezőkkel, mint realitásokkal természetesen számolni kell, de ha nem akarunk a magyarázkodás hibájába esni, a fő figyel­met mégis arra kell fordíta­ni. hogy mit és hogyan ja­víthatunk a saját munkán­kon. Bár ezen a téren is előrejutottunk, önkritiku­san be kell látni: minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk elkerülni, hogy az elmúlt években újabb te- herpróbának tegyük ki la­kosságunkat. A kormány a folytonos­ság jegyében és szem előtt tartva a növekvő igényeket, továbbra is azt tártjai a leg­főbb kötelességének, hogy eleget téve népünk akara­tának. a lehető legjobb ha­zai és nemzetközi feltétele­ket biztosítsa szocialista cél­jaink eléréséhez — mon­dotta Lázár György, és így folytatta: — Önök előtt és a tájé­kozott közvélemény előtt is jól ismert, hogy jelenlegi ötéves tervünk teljesítésé­nek feltételei a vártnál is kedvezőtlenebbül alakultak, mégis arról adhatok szá­mot, hogy az elmúlt évek­ben is előrejutottunk a szocialista építésben. Ha nem is a tervezett mérték­ben, de öt év alatt mint­egy 9 százalékkal növekszik a nemzeti jövedelem, s a magunk elé tűzött legfőbb gazdaságpolitikai célt sike­rült elérni. A hetvenes években meg­bomlott egyensúly helyre- állítására tett erőfeszítések eredményeként a konverti­bilis valutában számolt kül­kereskedelmi forgalom 1982 óta minden évben aktívum­mal zárult, eleget tettünk fizetési kötelezettségeink­nek. és megkezdtük az adós­ságállomány csökkentését. Ezt a fontos célt sikerült nagyobb megrázkódtatás nélkül elérni, alapvető tár­sadalmi vívmányainkat megvédtük. Országunk gaz­daságának teljesítménye, pénzügyi viszonyaink külföl­di megítélése érezhetően ja­vult. A helyzet reális értékelé­séhez azonban az is hozzá­tartozik, hogy a termelési szerkezet és az exportképes­ség javítására tett intézke­dések, bár kézzelfogható eredményeket hoztak, mégis kevésnek bizonyultak ah­hoz, hogy lépést tudjunk tartani a nemzetközi piac egyre szigorúbb követelmé­nyeivel. Főleg ennek tudha­tó be, hogy az egyensúly helyreállításában nagyobb szerepet játszott a behozatal és a belföldi felhasználás korlátozása, mint a haté­konyság javítása, a kivitel növelése. Mivel a számított­nál kisebb nemzeti jövede­lemből évről évre két és fél, három százalékot a hi­telek törlesztésére és a ka­matok fizetésére kellett for­dítani, a tervezettnél keve­sebb jutott a fogyasztásra és a beruházásokra, lelassult a műszaki fejlődés, ezzel együtt a gazdaság struktu­rális átalakulásának üteme. Nem tudtuk elkerülni a re­álbérek és a pénzbeli tár­sadalmi juttatások reálérté­kének csökkenését sem. Most arra van szükség, hogy fordulatot hajtsunk végre a jövedelemtermelő képesség növelésére. Ez nem könnyű, de telje­síthető feladat, ha tartalé­kainkat mozgósítva meg­gyorsítjuk a gazdálkodás hatékonyságának javítását, és aktívabban kihasznál­juk a szocialista gazdasági integráció lehetőségeit, ha a versenyképes, jó áron ér­tékesíthető termékek terme­lésének s kivitelének növe­lésével megállítjuk, de leg­alábbis mérsékeljük a cse­rearányok romlását. Ehhez viszont arra van szükség, hogy szellemi és anyagi erőinket a jól megválasztott fejlesztési célokra összpon­tosítsuk, a gazdálkodási fel­tételeket még inkább olyan­ná formáljuk, hogy azok megfelelő erővel ösztönözze­nek, és ha kell, kényszerít­senek a hatékonyság javítá­sára. Ha jól meggondoljuk, ezek nem új követelmények, nem másról van szó, mint arról, hogy következeteseb­ben szerezzünk érvényt gaz­daságpolitikai elveinknek. A hatékonyabb munka gyorsabb kibontakozásának szükségességére figyelmez­tetnek az idei év tanulságai is. Az eltelt háromnegyed év alatt csak részben sikerült valóra váltani azt a, szándé­kunkat, hogy nagyobb len­dületet adjunk a gazdaság fejlődésének. Ezért az elkö­vetkező hetekben-hónapok- ban minden ésszerű lehető­séget ki kell használni arra, hogy minél többet bepótol­junk az elmaradásból, mi­nél jobban megközelítsük a terv előirányzatait. Tisztelt Országgyűlés! — Arról adhatok számot, hogy a VII. ötéves terv ki­dolgozása kielégítő ütemben halad, és megvan a lehető­ség rá, hogy a törvényja­vaslatot az év végén az Or­szággyűlés elé terjesszük. (Folytatás a 2. oldalon) Lázár György, a Minisztertanács elnöke expozéját mondja. Vetik az őszi búzát A csapadékhiány nemcsak az elvetett magok kelését aka­dályozza, hanem megnehezíti a vetőgépek munkáját is. A csontszáraz rögökön gyakran törnek a vetőgépek cso- roszlyái, megkeserítve a szerelők, karbantartók napjait. De ennek ellenére megyénk üzemeiben jól halad az őszi ka­lászosok vetése. Fotó: Morvay Tamás Az osztrák alkancellár látogatása hazánkban Marjai József miniszter­elnök-helyettes meghívásá­ra csütörtökön hivatalos lá­togatásra Budapestre érke­zett Norbert Steger al­kancellár, kereskedelmi és ipari miniszter. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Marjai József fogadta, je­len volt Arthur Agstner. az Osztrák Köztársaság buda­pesti nagykövete. Marjai József és Norbert Steger a nap folyamán a Parlamentben megkezdte tárgyalásait. Losonczi Pál fogadta a vietnami parlamenti küldöttséget Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke csütörtökön az Országház Nándorfehérvár- termében fogadta a Nguyen Huu Tho, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság Nemzet- gyűlésének elnöke vezette vietnami parlamenti küldött­séget. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Országgyűlés elnöke. Jelen volt Nguyen Lung, a Vietnami Szocialista Köz­társaság budapesti nagykö­vete. Helyszíni jelentés Peremartonból Segítő kézre még várnak — Aki nem volt a hely­színen, nem képzelheti el, milyen szívszorító érzés a földrengés másodperceit át­élni. Mi éppen egy új beru­házás átadásán dolgoztunk a gyárban. A vasszerkezet fémes csikorgását, a föld morajlását egész életemben nem felejthetem el. Csak álltunk, megsápadva, tehe­tetlenül. Ez a legrosszabb: a tehetetlenség érzete .. . Aztán a szorongó aggódásé, hogy vajon mi történt a családunkkal. egyáltalán életben vannak-e még? — A legerősebb rengést szerencsére megelőzte két kisebb földlökés. Mindenki halálra rémült, de az asszo­nyoknak helyén volt a szí­vük és az eszük. Ki, hány gyereket fogott karjaiba hirtelen, ma már nem tud­ni. A lényeg: az apróságok még idejében a szabad ég alá kerültek, egyikőjük sem sérült meg. Pár percen be­lül megérkeztek a hozzátar­tozók, ők szintén segítettek. Az előző mondatokat a szerdai, peremartoni sajtó- tájékoztatón Lemperger Sándortól, a Peremartoni Vegyipari Vállalat helyre- állítási főosztályvezetőjétől, illetve Horváth Évától, a vállalati bölcsőde vezetőhe­lyettesétől hallottuk. A föld­rengés következtében az iparban legnagyobb károkat a vegyipari vállalat szen­vedte el, míg a bölcsődét már helyreállítani sem le­het. A statikusok vélemé­nye szerint ugyanis szerke­zeti elemei olyan súlyosan megrongálódtak, hogy az egész épületet le kell bon­tani. Majd ugyanez a hely­zet a „régi iskola” épületé­vel is. A repedéseket a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség fiataljai ugyan már eltüntették, befoltozták, a tantermek azonban aládú­coltak, a tanítás szünetel, csupán néhány napközis gyermek használja időnként a helyiségeket. Az együttérzés és a segít­ség most nagyon elkel Pe- remartonban, Berhidán és környékén. A településeken — amerre csak járunk — sérült házakat és épületeket (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom