Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
1985. október 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy szögért is lehajolnak Ügy mesélik, a csepeli üzemek elődjének, a Weiss Manfred Műveknek tulajdonosa, bármikor, ha végigment valamelyik üzemén, vagy annak udvarán, s a földre lehullva meglátott egy szöget, nem volt rest, lehajolt érte. Gyanítom, az erdöbényei Kossuth Szakszövetkezetben ismerik a történetet, sőt megértették belőle azt a lényeget, amit gyerekkoromban nagyanyám ekképp adott tudtomra: ki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli. Miért gondolom, hogy az említett történet és az erdőbényiek között fennáll a párhuzam? Egyszerű oknál fogva. A MÉM-kimutatások szerint az ország legrosz- szabb termőhelyi adottságú területén gazdálkodó szak- szövetkezet ugyanis hosszú évek óta nyereségesen, mi több, hitel nélkül képes gazdálkodni. Többek között éppen azért —, de ez majd a továbbiakban kiderül —, mert nem restek lehajolni, akár „egyetlen szögért” is. * Legrosszabb termőhelyi adottságot említettem az imént, MÉM-kimutatásra hivatkozva. Mindezt megtoldom még egy leg-gel. Ez a legszebb természeti szépségű gazdaságunk. Legalábbis a megyében biztos, hogy az. Ez utóbbit saját személyes tapasztalataim mondatják velem. Vulkáni dombok, hegyek, hátukon szőlőültetvényekkel, a csalitos aranyosi völgy, a Baskón túli, egészen a regéci várig húzódó vadban gazdag erdőrengetegek párját ritkító. A 3300 hektár összterületüknek csaknem a felét, 1500 hektárt erdő borítja. S hogy a két véglet, a szépség és a mostoha viszonyok itt közvetlenül találkoznak, bizonyítja az is: a legfenségesebb pontjukhoz, a Macskalyukhoz személygépkocsival képtelenség feljutni. Terepjáró, vagy a gyalogtúrákat jól bíró lábak szükségeltetnek ehhez az úthoz. * A turista, a természet szerelmese úgy jellemzi e vidéket: kies. A mezőgazdász hasonlata más, ő a zergejárta kifejezés kevésbé szalonképes változatát használja. S nem is kell mezőgazdásznak lenni ahhoz, hogy bárki megállapíthassa: nem e tájon ringanak az aranyló búzamezők. De hát akkor hogyan, s miből? Miből van itt minden esztendőben nyolc-tizenegymillió (mikor, mennyi) forint tiszta nyereségük? Szabó Ferenc, a szakszövetkezet tapasztalt elnöke mosolyog. . — Hol kezdjem? — Talán a szőlőnél, hiszen Erdöbénye Tokaj-Hegy- alja szerves része. Szentségtörés lenne, ha nem ezzel kezdenénk. — Rendben van, bár a szőlőtermesztésre manapság nem a legjobb idők járnak. Szó szerint is, jelképesen is értendő. Ennek ellenére mi meg nem tagadtuk, s nem is fogjuk soha. A közös és a tagsági területünk 310 hektárt tesz ki. Nagyon jó bor terem e tájon, lehet, hogy kissé elfogult vagyok vele, de szerintem az egyik legkiválóbb hegyaljai minőség. Idén sajnos, akárcsak országosan mindenfelé, a termésmennyiség itt is elmarad a várttól. Ügyhogy, ma már csak a minőség kedvező alakulásában reménykedhetünk, ami részben kompenzálhatja a meny- nyiségi kiesést. Tagjainktól nemcsak felvásároljuk a mustot, hanem a borászati ágazatunk kiépítésével már évek óta magasabb „feldolgozási fokon” egy jelentős részét borként értékesítjük. Többek között Budapesten saját borozónk van. S ha már a szőlő, a bor szóba került, javaslom, nézzük meg az ehhez a tevékenységhez is szorosan kapcsolódó fa- feldolgozó üzemünket. Miközben a régi kőbánya területén kialakított fafeldolgozó részlegbe igyekszünk, megtudunk egyet, s mást e fában gazdag szak- szövetkezet faipari tevékenységének fontosságáról. Például azt, hogy az 1500 hektár erdőterületükről évente 4,5 ezer köbméter fát termelnek ki. Zömében tölgyet, bükköt, melyet a bas- kói és a most felkeresendő erdöbényei üzemükben dolgoznak fel. — Elsősorban parkettát, valamint parkettfrízt készítünk, és folytatva a régi erdöbényei hagyományt, évente mintegy 3 ezer hektoliter űrtartalmú hordót. Zömét a borkombinátnak, de megrendelés alapján bárki másnak is ... Az egykori kőbánya területén kialakított, s a tervek szerint tovább fejlesztendő fafeldolgozó jelenleg ötven embernek ad munkát. — Mennyi a szakszövetkezet dolgozói létszáma? — Aktív dolgozónk 450 van, ebből 250-en tagok, 200-an pedig alkalmazottak. — A faiizem, s a mindig munkát követelő szőlő mellett milyen területeken tudják még foglalkoztatni a bé- nyeleket és baskóiakat? — Mindkét faluban van varrodánk. Ezek a női munkaerő egy részét kötik le. Bébiruhákat varrnak a Békéscsabai Kötöttárugyárnak. Hogy az asszonyok tudják vállalni a folyamatos munkát, mindkét községben óvónőt is alkalmaz a szakszövetkezet ... A bényei faüzemből utunk Baskóra vezet. — Itt, a fafeldolgozó és a varroda mellett egy koszorúkészítő üzemet is működtetünk — mutat Szabó Ferenc az egyik házra. — Az erdő termékeit dolgozza fel tizenhárom dolgozónk, s ellátjuk vele fél Magyarországot, Sasadtól Szegedig. Ugyanis nekünk nincs kis üzlet. Minden üzlet üzlet, manapság minden egyes forintot meg kell fogni... Szilvát szednek ottjár- tunkkor a baskóiak. Kiderül, ehhez is van köze a szakszövetkezetnek. — Van, mert ezt is felvásároljuk — mondja az elnök. — Hét forint hetvenet adunk kilójáért, s mi tovább adjuk a hűtőháznak. Csodálkozik? A mi titkunk, ha egyáltalán van ilyen, a több lábon állás. Mindennel próbálkozunk, mindenfélébe belefogunk. Termesztünk mi e kies táj ellenére például búzát és zabot is, igaz nem nagy területen, de úgy gondolom, egészen elfogadható átlagterméssel. Aztán nekünk voltak, vannak melléküzemágaink. Budapesten, Balatonfűzfőn, s itt a megyében. Vasipari, építőipari, könnyűipari tevékenység. Nem titok, volt, ami nem sikerült, akad, amivel egyenesen leégtünk, de többségében jól prosperáló ágazatokat sikerült kialakítanunk. S az csak természetes, hogy tervezünk újabbakat is elsősorban itthon és a megyében. — Elnök elvtárs, véleménye szerint miben mérhető leginkább a siker, a Kossuth Szakszövetkezet sikere? — Említhetném az eredményességet, hiszen idén is már biztos, hogy meglesz a tervezett hétmillió forintos nyereségünk. Én mégis inkább azt emelném ki, hogy mind Erdöbénye, mind Bas- kó esetében megállt az elvándorlás. Helyben van munka, helyben talál egyre több ember tisztességes megélhetést. Szóval, legfőbb sikernek én ezt, ezt a népességmegtartó erőt nevezném. Hajdú Imre Javítják az ellátást A megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagy figyelmet fordít ez évben is a lakossági tűzifaellátás javítására. Az idei évben a vállalat szocialista brigádjainak tervében 66 ezer tonna, tüzelésre is alkalmas fa átadása szerepel a Tüzép-tele- peknek. Ebből az év első kilenc hónapjában mintegy 40 ezer tonnát értékesítettek. A brigádok ígérik, figyelembe véve a megnövekedett igényeket, hogy mindenképp teljesítik az előírt mennyiséget. Csak szeptemberben például az Észak-magyarországi Tüzépnek 17 300 tonna fát adtak át. Ugyanakkor a vállalat meghirdette az úgynevezett gyűjtési akciót is. Ez azt jelenti, hogy a lakosság által az erdőkben összegyűjtött tűzifát az illetékes erdészeteknél kedvezményes áron lehet megvásárolni. Többségében zavartalan volt a vállalatok vasúti ko- ésiigényének kielégítése, és a termékek szállítása megyénkben az elmúlt hét végén. A MÁV Miskolci Igazgatóság vasutasai két nap alatt közel 130 ezer tonna árut fuvaroztak el rendeltetési helyükre. Kocsiellátási gond jelentkezett viszont a Nyéldádházi Kavicsbányánál, valamint a Hejőcsabai Cement- és Mészműveknél. Ennek fő oka, hogy a késedelmes rakodások miatt nem tudtak a vasutasok megfelelő számú és típusú kocsit kiállítani. A szállítmányok többsége egyébként az igazgatóság területén szén, cukorrépa és gabona volt. Borsodi (és egyéb) látványosságok Vasárnap bezárt az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. Több mint háromnegyed millióan néztük meg a fogyasztási cikkek szemléjét, amelyre a csillogás, az ügyes reklámfogások, az árubőség volt jellemző. Választhatnánk persze, a sorrendben 82. BNV mottójául azt is: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a nemzetközi bemutató sem azért szerveződött, hogy a nagyközönség kiélhesse vásárlási szenvedélyét. Mégis, talán jobban kellene ügyelni arra, hogy olyan külföldi áruk kerüljenek a pavilonok pompázatos kirakataiba, amelyekről tudja a vásárlátogató; nem azért csigázzák fel az érdeklődését, hogy bánatosan sóhajtson, hanem azért, hogy később megvegye a terméket. Ez talán a BNV-n a legfontosabb, ahol egymás mellett szoronganak a magyar és a külföldi kiállítók, ahol testközelből lehet ellesni egymás kereskedői módszereit, ahol nemcsak a jó, de a rossz példák is ragadósak. A magyar kereskedelemnek megvan a véleménye a hazai vásárlóközönségről, ennek megfelelően szolgálnak ki bennünket — tisztelet a kivételnek. A külföldiek valamelyest másképp csinálják, de mégsem úgy, ahogyan otthon tennék. Talán ezzel magyarázható, hogy a magyar vásárlót leginkább érdeklő standoknál — személy- gépkocsi, játék, illatszerek, ruhaneműk, népművészeti cikkek — alig, vagy egyáltalán nem volt magyarul is beszélő szakember, magyar nyelven íródott prospektus. Márpedig egy Budapesten megrendezett, a fogyasztói igényeket kutató kiállításon válaszolni kellene a majdani vásárló kérdéseire, alkalmazkodni ahhoz a közismert tényhez, miszerint honfitársainknak csak elenyésző kisebbsége beszél idegen nyelveket. A magyar standoknál már érezhető a változás. Akadt még olyan cég, amely most is csak a komoly érdeklődőkkel állt szóba, s találkoztunk olyan kiállítóval is, amelynek szakemberét hiába kerestük, ám a többség komolyan vette a vásárt, tisztelettel fogadta a kíváncsiskodókat is — el akarta adni az áruját. Az árusítás jó szándéka azonban egy-két esetben rosszul sült el, mindenekelőtt eladói és helyhiány miatt. Ezért kellett hosszú sort állni annak, aki be akart jutni a játékvásárra, könyökharcot vívnia a cégek kiárusító pultjai előtt. Még annyit a vásárló tiszteletéhez. hogy ha már megmutattunk neki valamit, mondjuk meg azt is, mikor és hol lehet ezekhez a cikkekhez hozzájutni, önmagában az is bosszantó, ha a gépkocsicsodák, a kiváló híradástechnikai cikkek, az aranyos és praktikus játékok, az ügyes szerszám- és háztartási gépek, a legkülönbözőbb illatszerek és édességek között sétálva a hazai érdeklődő tudja, hogy ez külföldön megvásárolható, de számára ma még elérhetetlen. Bár felvidul, amikor az egyre nívósabb hazai termékeket meglátja, de ez a derűs hangulat csak akkor marad meg, ha biztosítják afelől, hogy hamarosan az üzletekben is találkozhat ezekkel a cikkekkel. A Tiszai Vegyi Kombinát képviselői is azt vallják, mint a legtöbb szakember, miszerint a legfőbb cél: megmutatkozni a nagyközönségnek, de ha sikerül üzletet kötni, az csak jó. A TVK budapesti kirendeltségének főmérnöke, dr. Kerényi Géza ilyen szándékkal szervezte meg a vegyiüzem kiállítását. Bizonyítéka ennek a több tucat terméket felvonultató, színvonalas bemutató, ahol a közönség kényelmesen sétálhatott a kínált áruk között. A vásárló meghálálta ezt a fogadtatást: olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a vásár első napjára kijelölt két informátor mellé a későbbiekben újabb hármat kellett állítani, hogy egyetlen kérdés se maradjon megválaszolatlanul. A főmérnök szerint különösen a bálakötöző zsineg, az univerzálisan felhasználható Akvalin festék és a BNV-díjas hordtáskák iránt volt nagy az érdeklődés. Ez utóbbi termék — amely lineáris polietilénből készült, tehát vékonyabb, de tartó- sabb a korábbi műanyag szatyroknál — nagy hazai és külföldi cégek kíváncsiságát is fölkeltette. Vásárlási szándékkal jelentkezett a Skála Coop, a Papíripari Vállalat és a világhírű játékgyár, a Lego. Más termékei is kelendőek voltak a TVK-nak, mert már a vásáron megkezdődtek az előkészítő tárgyalások csomagolóanyagok, hordók, fóliák és műtrágya szállítására. A legnagyobb sikernek mégis azt könyveli el a lenihvárosi cég, hogy ötven szakember vett részt a lineáris polietilénről tartott szimpóziumjukon. Ez már valóban a sikeres marketingtevékenység közé sorolható. Hogy mennyire megfér egymás mellett a két nagy borsodi vegyiüzem, azt a BNV is bizonyította. A vásár „főpavilonjában hasznos volt, a közvetlen, szomszédságiomert a iryNi íú kiállításával* aiBor- sodi Vegyi Kombinát -®edig show-műsorával csábította a csarnok bal csücskébe a látogatókat. Ha az érdeklődő benézett az egyik céghez, már el sem kerülhette a másikat. Nem is akarta elkerülni, mert mást látott itt, és mást ott. A BVK stand helyett pódiumszínpadot bérelt a vásáron. Több száz főt befogadó nézőtér, tágas színpad, közepén egy, a Közlekedési Múzeumból kölcsönzött sárga villamossal, szép lányok, Straub Dezső és Mihály Marianna népszerűsége, valamint egy jól megszerkesztett zenés műsor — a kazincbarcikaiak megmutatták, hogyan lehet sikeresen és hasznosan együttműködnie a nehéziparnak a szórakoztatóiparral. A végeredmény egy olyan produkció, amely geg- gé alakítva az ismereteket, bemutatta a műanyag 140 éves történetét. A vállalkozás ipartörténetileg is jelentős, nem beszélve arról az ügyes reklámfogásról, amely révén az egész vásár a BVK nevétől volt visszhangos, s végeredményben 10 nap alatt közel 50 ezren tanulták meg a jelmondatot: „Anyag csak egy van.” Nemzetközi vásár és kiállítás viszont nagyon sok a világban. Ahhoz, hogy a BNV a híresebbek közé tartozhasson, alakítgatni kell még a szemléleten, a módszereken, a külcsínen és a tartalmon. Ha másért nem, akkor már csak azért is, hogy a 83.-ról legalább egymillióan és elégedettebben távozhassunk, azt fontolgatva, hogy végül is melyik árut vegyük rdbjd meg a látottak közül. Fónagy István A BNV egyik látványossága volt a BVK-show.
