Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

1985. október 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A több mint 3300 lakást összefogó miskolci Avas-déli Lakás-, Garázsépítő és Fenn­tartó Szövetkezet igazgatósá­ga a közelmúltban készítette el idei első félévi gazdálko­dásának mérlegét. A szövet­kezet 11 éves működésének talán legnehezebb esztendeje az idei, ezt már az elmúlt évi számvetésük, s idei ter­veik készítésénél is figye­lembe vették. Az elmúlt fél év nem volt mentes a külső és belső gondoktól, de taka­rékos gazdálkodással arra törekedtek, hogy teljesítsék az előirányzott mutatókat. Természetesen ésszerű taka­rékossággal, hiszen a szövet­kezet szolgáltató, karbantar­tó részlegének kötelessége, hogy lehetőségein belül a szükséges javítási, felújítási munkákat elvégezze, a la­kásszövetkezet, a tulajdono­sok szolgálatában. A szövetkezet u fél évet szerény megtakarítással zár­ta. A szolgáltatási, felújítási, üzemeltetési bevételük mint­egy négy százalékkal elma­radt a bázistól. A szövetke­zet kiemel' költségei közül az áramdijból megtakarítás, a vízdíjból túllépés vám (Ez is mutatja, hogy a lakások­ban is jobban kell takaré­koskodni a vízzel, de a lép- csöházakban, közös helyisé­gekben, szeméttárolókban sem lehet „ingyen” égve fe­lejteni a villanyt.) A külső gazdasági nehéz­ségek vonzataként az idén jelentősek a többletkiadások. A különböző anyagok, alkat­részek árai, szállítási és egyéb költségek tovább nö­vekedtek és ezeket nem le­het mindig belső munka- szervezési, takarékossági in­tézkedésekkel pótolni. A szö­vetkezet helyzetét az is ne­hezíti, hogy továbbra is ma­gas azoknak a lakástulajdo­nosoknak a száma, akik nem, vagy pedig késve tel­jesítik fizetési kötelezettsé­geiket; nem fizetnek felújí­tási, üzemeltetési költséget. A hátralékosok száma az év első negyedévéhez képest csökkent, de még így is több mint 850 ezer forinttal tar­toznak a szövetkezetnek. A notórius nem fizetőkkel szemben a szövetkezet bíró­ságon keresztül igyekszik megkapni követelését, de az ügyintézés hosszú és lassú; az áprilisban benyújtott fi­zetési meghagyások csak augusztusban emelkedtek jogerőre. A hátralékosok clöbb-utóbb fizetnek, de tar­tozásukkal nehézséget okoz­nak a szövetkezet napi pénz- forgalmában. A karbantartó üzem első félévi tervét teljesítette. Kar­bantartásra és szolgáltatásra több, felújításra a tervezet­től valamivel kevesebb pénzt, s munkát fordítottak. A szö­vetkezet adminisztrációs részlegének munkáját is kor­szerűsítik: a közeljövőben már számítógéppel dolgozzák fel és tartják nyilván a sok ezer adatot, számlát és szá­mot. A szövetkezet tevékeny­ségi köre — nevéhez hűen, hiszen lakásépítő is — az idén, de még inkább jövőre tovább bővül. Az erre vonat­kozó párt- és állami, szövet­kezeti szervek állásfoglalása alapján mintegy 350 lakás épül majdan a tapolcai ka­nyar fölött, a Haditechnikai park mellett, valamint az Aulich utca fölötti részen a lakásszövetkezet szervezésé­ben. A részben hagyomá­nyos, részben paneles tech­nológiával, egyedi kivitele­zésben is épülő házak terve­zése. a telkek kialakítása már folyamatban van. A lakásszövetkezet féléves mérlege azt is mutatja, hogy a jövő évben szükség van az üzemeltetési költség la­kásonkénti (előreláthatólag négyzetméterenként egyfo­rintos) emelésére. Ezt már korábban kellett volna, de amikor a költségek emelked­tek, akkor a tartalékhoz nyúltak; amit tovább már nem lehet csökkenteni- A szövetkezet tisztségviselői, társadalmi aktívái a közel­jövőben megbeszélik a tulaj­donosokkal azokat az oko­kat, amelyek ezt a nem nép­szerű. de szükséges lépést indokolják. A szövetkezet igazgatósága a tervek sze­rint novemberben tartandó küldöttgyűlésen vitatja meg az idei gazdálkodást és a jövő évi terveket a lakástu­lajdonosok képviselőivel. P. J. Kazinczy kontra Rózsa Sándor Alig 48 óra telt el, míg a Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalomról az NSZK— osztrák határon fekvő Kuf­steinbe jutottam. A Zemplén sátorhegyei tövében megbúvó sírhant előtt bármikor áll­tam meg, mindig eszembe ötlött, hogy a nagy nyelv­újító mekkora utat járt be — egyáltalán nem önszántá­ból — míg végre eljutott Bá- nyácskára, vagy ahogy ötlete nyomán azóta hívják: Szép­halomra. A Fogságom napló­ja című kötetből ismerhetjük a költő-nyelvújító kálváriá­ját, amit a magyar jakobi­nusokkal vállalt szellemi kö­zössége miatt mértek rá. Eb­ben a kálváriában kemény, emlékezetes stáció volt Kuf­stein, az Osztrák Császárság hírhedt börtöne, ami Ka­zinczy mellett számos ma­gyar életét nyomorította .meg ... Kufstein kissé a ma­gyar szellemi haladás Bas- tille-ja is volt, azzal a kü­lönbséggel, hogy nekünk nem állt módunkban földig rombolni. „Na, ha még állnak a ne­vezetes falak, nem lehet ki­hagyni” — gondoltam —, s befizettem a borsos árat a .sziklába vájt liftért, amivel fölröpitettek a madaraknak is magasan álló várfokra. Főleg osztrákok kíváncsis­kodtak az ágyúk, bilincsek, kalodák, bárdok, láncok, fél­mázsás súlyok között. Az idegenvezető korrekt pon­tossággal vezetett végig a folyosókon, termeken, még a konyhába is bepillanthat­tunk és kezdett fogyni a tü­relmem a kimondhatatlan nevű őrparancsnokok, tábor­nokok képei, ereklyéi lát­tán, hiszen én Kazinczy nyo­mát kerestem- Egyszer csak megütötte a fülemet egy szó: Ungarn. „Végre...” — sóhajtottam lel, és hegyeztem a fülemet, de Kazinczy helyett a híres betyár Rózsa Sándor neve forgott az osztrák fiatalem­ber nyelvén. Ahogy ki lehe­tett bogozni: a vad magya­rok nevezetességeiről, a ci­vilizálatlan kalandorról szí­vesen regélt a „sógor”, mi­közben örömmel tapasztal­hatta, hogy nem kis meg­elégedést váltott ki a kíván­csi turistákból. Végül is megkapták, amiért idezarán­dokoltak: romantikát, titkot, rejtélyt..., sőt még be is pillanthatlak abba az omi­nózus cellába, melyet a fáma szerint sűrűn látogattak grófnők, udvari hölgyek és egyéb előkelő dámák, hiszen valóságos idegenforgalmi lát­ványosság volt hajdanán a „puszták vad sasmadarának” látványa, az echte Rózsa Sándor, amint rabláncon pi­pázott a szűk ablakú cellá­jában. Hogy az illúzió teljes legyen, a cella falán most is látható egy festmény, amint a legnevezetesebb kufsteini rab lócáján elnyúlva össze­húzza szemét... És mint akinek nincs több mondanivalója, jó szívvel bú­csúzott az idegenvezető •.. Több mondanivalója nem volt. Lefelé botorkálva egy kis táblára lettem figyelmes. Még 1933-ban állította az egyik budapesti gimnázium, me­lyen néhány sorban emlé­keztek meg a magyar felvi­lágosodás nagyjairól, köztük Batsányiról és valahol a so­rok végén ott rejtőzött Ka­zinczy neve is ... „mégis­csak” ... mutattam az arany betűkre és néhány szót mor­moltam magam elé ... ma­gyarul ... azon a nyelven melyet, valószínű oly kevés­sé értenek, mint azt, hogy mit jelent nekünk eme nyelv megújítójának a világban itt-ott fellelhető apró emlé­ke. (szendrei) Bényei kádárok A kádártáncuk, no és persze a tévé jóvoltából országszerte ismertek. Természetesen nem­csak őseik táncát képesek ki­fogástalanul eljárni, minden­napi munkájukban, a hordó- készitésben sem igen akad kivetnivaló. Szóval, munká­ban, szórakozásban hiresek az erdőbényei kádárok. S mi­vel éppen szüretidöt mutat a kalendárium, úgy véljük, ak­tuális bemutatni, hogyan is készül a helyi Kossuth Szak- szövetkezetben a hires bényei hordó. Ezen a képen a dongát fűrészelik, ami egy ideig szárad ... ... majd itt már a stószolt dongák össze­illesztése történik, közéjük szigetelőnek gyé kényt raknak Ez a fiatal kádár a hordók fenekét készíti ... Ezek pedig már az elkészült hordók. De amíg idáig eljutunk, előbb tűz fölött hordófor­mára húzzák össze a dongákat, aztán pedig a körbevágás, a gárbolás, a csinvágás, a befenekezés, a csiszolás, s az abroncsok végleges felhelyezése következik. Fojtán László képriportja Az elmúlt hét mintha kár­pótolni akart volna a meg­késett és bizony rövidre si­került nyárért. Vénasszonyok nyara? Indián nyár? Mind­egy, minek becézzük, nap­sütéses hosszú óráival még a tovatűnt nyarat idézte. Ezen meditáltam, miközben hivatalos utamra a Balaton partjára indultam. Fullasztó hőség, harminc fok körüli hőmérséklet. Bu­dapest, Déli pályaudvar. Egy hosszú életet megélt szend­vics — száraz zsemle, vaj nélkül, három karika szalá­mi, másfél deka olcsó sajt — 24,70 forint, két deci mál­naszörp a napsütötte literes üvegből 9.40. Egy liter esze­rint 47 forint lenne. (?) A balatoni vonat szerelvénye nagy eséllyel pályázhatna a Közép-Európa legkoszosabb. legelhanyagoltabb és legré­gibb kocsikból összerakott vonatja dicstelen címre. A kosaras ember egyetlen dol­got kínál; amerikaimog.vo­rót. Biztosan azért, mert az­zal aztán lehet szemetelni, ha jóllakni már nem .. . Tagadhatatlan jele az ősz­nek, hogy mindenfelé ége­tik a kerti gazt. Kesernyés füst csapódik be a vasúti fülkébe a kiskertekből, majd amikor a nyaralótelepelc mellé érünk, behunyt sze­mű, behajtott zsalugáteres házak sora között fut a vo­nat. Este van, öreg este, mi­re Siófokon leszállók. Balatonszéplakra kell men­nem. A vonat ott nem áll meg. Autóbusz csak jóval később lenne, de vasárnap este az is bizonytalan. Ta­xira vadászom. Az állomás előtt sokan teszik ugyanezt. A taxis nem örül, amikor megtudja, hová akarok men­ni, mert onnan ilyenkor nincsen visszafelé fuvar. De már bent ülök a kocsiban, nem juthat eszébe kifogás... Mintha kihalt volna min­den a környéken. A nemré­gen még igencsak pezsgő város és a hozzácsatolt te­lepülések csendesek, nagy­méretű temetőre hasonlíta­nak. Egyetlen lélekkel sem találkozom a szálló portá­sán kívül. Szinte hallani a csendet. Reggel pára ül a haragos zöld tó fölött. A park még pompázik. Még nyílnak a rózsabokrok, piroslik a szal- via, ezer színben ragyognak a fodros szirmú petúniák ágyúsai, s a szálló kertésze sorra locsolgatja a nagy vi­rágfoltokat. Már kora reg­gel sokan mártóznak a víz­ben. Igaz, jó öt-hatszáz mé­ter után is alig ér térden felül. Néhányan csónakból horgásznak. Napközben teljes pompá­jában ragyog a part. A víz hőmérséklete 20 fok. Kitű­nik, hogy a közeli SZOT- üdülősoron több száz, ha nem ezernél is több ember még üdül. Sok a napozó, még több a sétáló. Az egyet­len Csemege ABC-bolt már bezárt, ajtaján csúfolódó fel­irat: „Viszontlátásra 1986 májusában!”. Az újságos is rendszertelenül tart nyitva, ott is tábla hirdeti: ha új­ságot akar venni, két autó­busz-megállónyira megtehe­ti. Egyetlen maszek vendég­lős tart nyitva, százszám­ra süti a palacsintát, méri az üdítőt, meg a fröccsöket. Az időjárás, meg az üdü­lési szezonnal kapcsolatos tervek nem voltak az idén szinkronban. Az előbbi még nyarat szeretne csinálni, az utóbbi mereven alkalmazko­dik az előírásokhoz. Bezá­rat mindent. A messziről jött emberek meg boltot, egyebet keresnek, mielőtt hazautazásra szánnák ma­gukat. Az egyetlen gyü- mölcs-zöldségárus is ezen meditálhat, mert napközben is — a kereslettől függően — „át-átrendezi” a szőlő, a szilva, az alma, meg a cse­resznyepaprika árát... Napsütés ide, ragyogó Ba- laton-part oda, ősz van ... (bm) Szibériai óriásbébi Hétkllós fiúgyermeket hozott a világra egy szibériai asszony — adta hírül szombaton a Trud. A nyugat-szibériai Kraszno- zerszkben lakó 28 éves Raisza Bovt gyermekéről az orvosok már korábban megállapították, hogy szokatlanul súlyos lesz — hat kilogrammra számítottak. A komplikációk megelőzése érde­kében a várandós anyát a no- voszibirszki négyes számú szü­lőotthonba vitték helikopterrel, ahol egy egész orvoscsoport se­gédkezett a szülésnél. Az ered­mény őket is meglepte: a gyer­mek súlya hét kilogramm tíz deka voll. A lapjelentés szerint az anya és gyermeke jól érzik magukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom