Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-03 / 232. szám
1985. október 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kihasználatlan százmilliók /k ÉSZAK MACYAIORSIÁG Levél a főszerkesztőhöz A szerkesztő megjegyzése: megyénkben élő József Attila- díjas költőnk hozzánk intézett kérdésére nem tudunk választ adni. Ne az ajtóra írják ki... Vajon mi az oka annak, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek úgyszólván észrevétlenül mentek el egy több százmillió forintos támogatási lehetőség mellett? Emlékeztetőül: több mint két éve, hogy megjelent az átképzési támogatásról szóló rendelet, amely kereken évi 20Ü millió forintban szabta meg azt az összeget, amely — a meglehetősen szigorúan meghatározott feltételek estén — bármely vállalat, illetve szövetkezet számára jócskán megkönnyíthette volna a munkaerő-átcsoportosításból adódó átképzést. A' rendelet értelmében az állami költségvetés bizonyos ideig gyakorlatilag átvállalta volna az átképzés költségeit, illetve az átcsoportosításból szükségszerűen következő keresetkiegészítést. S nem véletlen a feltételes módban való fogalmazás, ugyanis, kezdetben szinte általánosnak mondható érdektelenség fogadta — vállalati, munkáltatói körökben — a mindenki számára nagyon is kedvező rendelkezést. Ma már gyanítható, hogy azért is, mert az érdekeltek eleinte nem tudtak e lehetőségről. Jellemző, hogy ahol először vették igénybe a támogatást — egy Szabolcs megyei vállalatnál —, ott is véletlenül bukkantak rá a rendeletre, éltek is — és nem eredménytelenül — a hirtelen jött alkalommal. Aztán hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy bárki is érdeklődött volna a 200 milliós keret felhasználási lehetőségei iránt. Ma is ott tartunk, hogy több mint két esztendő elmúltával — az év végéig esedékes átképzési támogatásokat is beleszámítva — mindössze 15 vállalat vette igénybe ezt a fajta költségtérítést, nagyjából 30 millió forint összegben. Pedig időközben már az eredeti 200 milliós keretet is fölszabadították, mondván: legyen ez az ösz- szeg annyi, amennyi, csak már fizethetnék, akár tömegesen is az átképzési támogatást. Mi több, az elmúlt két évben módosították is az alap- rendelelet. Egyre kedvezőbb és még kedvezőbb feltételekkel kínálták a pénzt a munkáltatóknak, remélve, hogy ily’ módon is előmozdítható az olyannyira kívánatos termékszerkezet-változás, és ehhez igazodva — ennek egyik feltételeként — a munkaerő-struktúra átalakítása. Augusztus elsejétől például átképzési támogatást élvezhetnek — persze megint csak adott feltételek megléte esetén — a pályakezdő fiatalok, a bedolgozók, sőt még azok ás, akik a rendeletileg megszabott körülmények közepette önszántukból hagyják el a munkahelyüket. Az utóbbiak esetében például egy évig, de maximum harminc hónapig azoknak folyósítható az átképzési támogatás, akik ugyan önszántukból kezdeményezték a munkahely-változtatást, de az új munkahelyen vagy az elektronizá- cióhoz kapcsolódó ismereteket kell megtanulniuk vagy pedig úgynevezett hiányszakmákban helyezkednek el, s ehhez kell az átképzés. Nem tudni még, hogy mi lesz a legújabb módosítás eredménye, ám az már biztos, az átképzési támogatással kapcsolatos eddigi érdektelenség két fő okra vezethető visza. Az egyik: a vállalatok már-már közhely- szerű „költségérzéketlensé- ge”. Gondoljuk csak meg: a támogatás a szó szoros értelmében vett ingyen pénz. Nem terheli a bérköltséget, tehát bér-, illetve kereseti adót sem kell utána fizetni. Ám a vállalatok olyannyira nem érzékelik a költségeket, hogy még az efféle költség- jellegű juttatásokra is érzéketlenek ... A másik és lényegesebb ok: még ma sem, a termékszerkezet radikális átalakítását sürgető párt- és kormányhatározatok megjelenését követő tíz év után sem mozdul érdemlegesen a hazai gyártmánystruktúra, s alig-alig lépünk előbbre a reménytelenül veszteségesen dolgozó vállalatok, munkahelyek felszámolásában. Témánk szempontjából az egyetlen pozitív példa a valamikor — és hosszú huzavona után megszüntetett — Irodagép-technikai Vállalat kisvárdai üzeme, ahol a Medicor teremt vadonatúj forgácsolóüzemel, éppen az átképzési támogatás segítségével. Más és hasonló —az átképzési támogatással kapcsolatos rendelkezés értelmét, célját és lényegét illusztráló — esetről még az ez ügyben legillelékesebb szakemberek sem tudnak. Inkább csak arról, hogy a támogatási alapból bizonyos — és gyakorlatilag elhanyagolható — összegeket afféle „bánatpénzként" használtak fel, a jelentéktelen, de különböző okok miatt végképp halaszthatatlan átcsoportosítások okozta személyes gondokat, vélt vagy valós sérelmeket enyhítendő. Vagyis: a támogatási rendszer — s a mögötte álló tekintélyes pénzalap — ahelyett, hogy ösztönözte volna a kívánatos szerkezetátalakítást, afféle szűk körű jótékonysági akcióként működött. Tegyük hozzá, ismételten, hogy nem véletlenül. A vállalatok munkaerő-gazdálkodása egyelőre csak annyi változást mutat, hogy a korábbiakhoz képest tagadhatatlanul megfontoltabbak a munkaerő-tartalékolási törekvések. A létszámleépítések, a nagyobb szabású átcsoportosítások még nem jellemzőek, a munkára jelentkezők közötti válogatás már annál inkább; és az is, hogy a nyugállományba vonulók helyére nem feltétlenül vesznek fel új munka- vállalót. Ennyi és nem több, bár a másfél-két évvel ezelőtti gyakorlathoz képest ez sem lényegtelen változás. Az átképzési támogatás rendszere változatlanul fennmarad — sőt, mint jeleztük, feltételrendszere szélesedett. — és figyelemre méltó a szakemberek meggyő- zödéses jóslata: lesz itt majd érdeklődés, ha valóban nem lesz más lehetőség, mint a gazdaság intenzív fejlesztése, s ha az oly’ régóta hirdetett, óhajtott és követelt szerkezetátalakítás végre kikerülhetetlen kényszerré válik. Persze: az összes irányítási és gazdaságszabályozási feltételével együtt. Joggal bosszankodhattak azok, akik az elmúlt héten gyógyulni, fürödni vágyva felkeresték a tapolcai barlangfürdőt. Ök nemcsak az útiköltséget dobták ki az ablakon, ami egy-egy családnál bizony nem is kevés, de hiába töltötték idejüket is, mert fürdőzés helyett csak a bejárati ajtóig jutottak. A zárt ajtón egy cédulát találtak, amiből arról értesülhettek, hogy műszaki 'hiba miatt zárva, nyitás 29- én. Ez a megoldás bizony elfogadhatatlan, hiszen Miskolcon minden lehetőség Nekem szeptember 13. nagyon rosszul kezdődött, szerencsétlen napnak indult, de jól fejeződött be. A Tüzép- re mentem szenet íratni, de mire odaértem, valahol elvesztettem a táskám és benne háromezer forintot, a szén árát. Egész nap kerestem azokon a helyeiken, ahol aznap jártam, de szomorúan kellett hazaindulnom, mert nemi lett meg. Ahogy azonban a postaládámat kinyitottam, ott volt benne az .igazolványom és a pénzem is hiánytalanul, de egy kis papíron csak annyi volt: feladó Juhász Józsefné, Kazincbarcika. Sajnos, a címe nem volt ott. Azt hiszem, nem is kell leírnom, hogy A korai meggyfánk, ami ez év májusában termést hozott, újra ki virágzott. Again itt-ott virágok és zöldülő levelek vannak. Bizonyára a .kellemes meleg az oka — írja Pramperger Fe- rencné Hernádnémetiből. *Fiatal házasok vagyunk és szeretnénk hasonló korú családdal levelezni, hogy barátokra találjunk — írja egy miskolci házaspár. Címük és nevük a szerkesztőségben. megvan arra, hogy tájékoztassák a lakosságot, mert két napilap és a rádió miskolci stúdiója is rendelkezésükre áll. A fürdőt üzemeltető Miskolci Vízművektől is elvárható lett volna, hogy egy rövid közleményben hírül adják a fürdő időleges zárva tartását. Minden bizonynyal nem okozott volna a vállalatnak különösebb anyagi megterhelést, inkább figyelmetlenségről volt szó. Ezt azonban nem vették jó néven a fürdőt látogatók. Jó lenne, ha a jövőben erre is tekintettel lennének. (obc) egy nyugdíjasnak mit jelent ez a pénz. Köszönet a becsületes megtalálónak — írja Nagy Jánosné Göröm- bölyről. * A másik 73 éves levélírónknak azonban szeptember 29-e a szomorú nap, amikor elvesztette —, és sajnos azóta sem került elő — a táskáját. A Szentpéteri kapuban felejtette egy pádon, fél tizenkettő és két óra között. Kéri a becsületes megtalálót, hogy az iratokat és a fényképeket küldje vissza a megtaláló, a pénzt megtarthatja. Címe: Ludva Antalné, Miskolc, Németh István u. 42. sz. Nyíri Kálmán írja Miskolcról : Szemetesláda hiányában a szemét a Kis- Avas soron a földön díszeleg. Néha ugyan elviszik a szemetet, de ládát nem hagynak ott. Szép kis házak vannak ezen a soron, sokan sétálnak erre, igazán megérdemelné a környezet, hogy rendezett legyen. * Stefán Ferenc írja Put- nokról: Hosszú idő óta járok többedmagammal ivóvízért a községtől két kilométerre levő Ilona-forrás- hoz. Tavasszal szomorúan vettük tudomásul, hogy a forrást védő másfél méteres téglaépítmény szétesett a téli nagy hidegben. Ha továbbra is így marad, tönkremegy, mivel nincs gazdája. Csak egy kőműves és egy vödör beton kellene, és •kétórai munkával megoldódna a forrás védelme. * Komjáti Lászlóné írja Miskolcról: Szeptember 22- én a délutáni órákban gépkocsival utaztunk Miskolcra. Sajnos, útközben Kisfoka j és Miskolc között a férjem rosszul lett, ezért megálltunk, és a kocsiból kiszállva megpróbáltunk segíteni rajta. Ahogy ott várakoztunk, szinte tehetetlenül, egy világos színű Lada gépkocsi (sajnos, a rendszámát nem tudjuk) látva helyLapunkban 1985. szeptember hó 12-én „Hányszor’ büntetünk?” címmel közölt írásunkra a Miskolci Bányaüzem vezetősége válaszol: „Miskolc és környéke lakosságának állandóan növekvő széniigénye szükségessé teszi, hogy minden negyven milliméter szemnagyság feletti szenet leválasszanak és közvetlenül . a kisfogyasztókhoz szállítsanak. Ennek következtében gyakran kifogásolják — joggal — a minőséget. A reklamáló vásárlók zömét pénzben kártalanítják a meddőre jutó fuvarköltséggel együtt, mely az eltakarítás költségét nem foglalja magába. Évek óta megoldatlan volt a meddő elszállítása azok számára, akik a megengedett meddőtartalmon felüli mennyiséget kiválogatták a Lyukóról szállított szénből. Az utóbbi időben rontotta a helyzetet, hogy a meo-cso- portnál 500—600-ra torlódott fel a bejelentések száma, így a kivizsgálás is többnyire meghaladta az előírt nyolc napot. A Közterület— L ekninszki Antalné Miskolc, Csafyavezér u. 27.: Örülünk, hogy jó tapasztalatokat szerzett az MKV 2- es járatán, de azért, mert udvarias, figyelmes volt az autóbusz vezetője, nem szükséges hírlapilag nyugtázott köszönet, hiszen kötelességét teljesítette. — Hollósi Péter né, Miskolc: Észrevételeit vagy a vásárlók könyvébe kellett volna bejegyeznie, vagy a Fodrász Szövetkezet vezetőségének megírnia. Természetesen névvel és pontos címmel, hogy a közöltek hitelt érdemlőek legyenek, s kivizsgálásra alkalmasak. — Szocialista brigád, Put- nok: Levelükből nem derül ki, hogy melyik vállalat, vagy üzem szocialista brigádja érdeklődik. Nem tudjuk, mi lehet az oka, hogy kérdéseiket névtelenül és cím nélkül tették fel, hiszen így választ sem várhatnak. Lapunkban már többször, s ezúton is kérjük levélíróinkat, közöljék nevüket, pontos címüket —, amit kérésükre természetesen bizalmasan kezelünk —, hiszen ennek hiányában nem tudunk érdemben foglalkozni kéréseikkel, panaszaikkal, bejelentéseikkel. — Koppány Bertalan, Má- lyi. Fő út 27.: Köszönjük észrevételeit. E levelét — mint írja — több címre is megküldte, így javaslatát, észrevételeit az illetékesek hasznosítani tudják. zetünket, azonnal megállt, s utasai, egy fiatal orvos és felesége segítséget nyújtott férjemnek. Köszönjük. * Kedves kis családias kiránduláson vettünk részt a közelmúltban a Csanyikban. Nagyon jól éreztük magunkat — írják a miskolci I. sz. Öregek Napközi Otthonának lakói. Kirándulásunkat a MIK „Volán” szocialista brigádja fedezte, és az üveggyártól kaptuk a buszt. * A 35. bányásznap alkalmából nyitották meg Ruda- bányán a „Gvadányd” művelődési házban Kolosai Zoltán festőművész kiállítását. Kolosai Zoltán Felsőteleke- sen született, és Rudabányán töltötte ifjúságát. Gyermekkorától kezdve szívesen szob- rászkodott és festegetett. Nem hivatásos művész, habár több díjat is nyert már. Művészként már korábban bemutatkozott a Rudabányai alkotók című kiállításon, de önálló gyűjteményes kiállítást csak most láthattunk először műveiből — írja Viktor Gyula Rudabányáról. fenntartó Vállalat pedig — a lakosság vétlenségével nem törődve — több száz forintos büntetést vetett ki a meddőkupacok utcán való tárolásáért. (A kártalanítás feltétele ugyanis, hogy ase- lejtet elkülönítve, jól látható, mérésre alkalmas helyen tárolják az üzemi meós érkezéséig.) A szénbányák 1985. május 30-án vállalkozási szerződést kötött a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalattal a meddő elszállításáról. Ennek értelmében 1985. június 1-től a Miskolci Bányaüzem által megadott rendelés alapján 10 napon belül elszállítják a meddőt, a felrakás és elszállítás költségét a bányaüzem téríti meg. A Borsodi Szénbányák képviselője megkereste a Városgondnokság igazgatóját is. Megállapodtak abban, hogy a rendkívül sok minőségi reklamációra való tekintettel a türelmi időt meghosszabbítják, s nem vetnek ki büntetést a kártalanítási folyamat befejezéséig.” — Vrecenár János, Monok: Személyesen sajnos, inem tudjuk felkeresni, de nincs is rá szükség, mert problémájukkal a tanácshoz, vagy a bírósághoz kell fordulni. — Szabó Sándorné Szerencs, Cukorgyár: Köszönjük észrevételét. Élnézését kérjük. mert valóban nem az ajánláshoz illő képet közöltük, miként azt utólag többen is észlelték. —1 Dienes Gyula Izsófalva: Köszönjük bizalmát, de családi ügyének megoldásában szerkesztőségünk sajnos nem tud segíteni, ezt, ha nehezen is, de önnek kell megoldani. Reméljük, lesz ereje és egészsége hozzá. — Bendzsák Miklósné Miskolc, Debreczeni M. tér 26.: Levelezési rovatunknál jelenleg több mint kétszáz olyan gyermekkép van, ami még nem kerülhetett közlésre. Ezért öntől s a többi olyan olvasónktól, akik szintén árrá várnak, hogy gyermekeik, unokáik képe megjelenjen lapunkban, további türelmet kérünk. — J. S-né Miskolc: Sajnáljuk, hogy a levelében leírtakat nem jegyezte be azonnal a vásárlók könyvébe. így utólag már lehetetlen bizonyítani a történteket, észrevételét ettől függetlenül is megteheti a bolt központjának; de feltétlenül névvel és címmel. V. Cs. Csendélet Összeállította: Orosz B. Erika
