Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
EsaeNBi É SZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. október 19., szombat t>!IBilW IHWWBWWWIWIgWMMWBBBWIBifigSgiE 1 y d ,.ja Mindahányon vásárlók vagyunk. Vagy szeretnök azok lenni. Mert például a hiánycikkeket - éppen mert hiánycikkek - hiába keressük. Kivéve az ügyesebbjét, aki tudja hol, kinél (mi ellenében kaphatja meg a raktárból, vagy a pult alól. Lásd: autóalkatrészek, Unicum, ilyen-olyan szerelvények, az építkezők által sorolhatók sokasága. Általában persze megkapunk mindent, hiszen élünk, eszünk, ruházko- dunk, az alapvető fogyasztási cikkeket a 30-40 lelket számláló falucskában is biztosítják, mozgóboltok járják a kanyargós, meredély hegyi utakat, hogy ne kelljen a távolabbi községekbe, városokba utazgatni hol ezért, hol azért. Tény az is, hogy a néhány év óta következetesen emlegetett „szőkébb gazdasági helyzet” ellenére is átadnak hol itt, hol ott egy-egy új boltot, szép áruházát, szolgáltató egységet, megjelennek a pultokon az újabb televíziók, a korszerű mosógépek, ráadásul ezek el is fogynak. Ugyancsak a „beszűkült lehetőségek” mellett sorakozni kell a gépkocsiért, Vidékiek hátrányban? ezek javításáért, és nemigen marad a hentesboltosokon az egyébként drága karaj, sertéscomb, véknya, vagy a ros-. télyos és bármi. Nem tudjuk persze mindig ellenőrizni, vajon pénzünkért megkapjuk-e a megfelelő ellenértéket. Például élelmiszerben. Bizonyos felmérések szerint a mi megyénk boltjaiban minden negyedik-ötödik embert megkárosítanak. Akarva-akaratlan persze, de a tény ettől tény marad. Ennek ismeretében sejthető, hogy mindahányunkra sor kerül előbb, vagy utóbb, de inkább előbb. Ha észrevesszük, szóvá tehetjük. Beírhatunk a vásárlók könyvébe is, mely felváltotta a panaszkönyvet jobb hangzása miatt. Beírhatnánk, de nemigen írunk bele. (Miként összeállításunk egyik cikkéből ez kiderül.) A miért nem írunk bele kérdést már többször fejtegették, például a Miskolci NEB egyik ülésén is, de nem sok új derült ki. Leginkább: azért nem írunk bele, mert mégsem minden alkalommal kapunk rá választ, másrészt általában ugyanabba a boltba megyünk holnap is. Hallhatunk, olvashatunk az alkatrészek hiányáról is éppen eleget. A közelmúltban több cikkben is foglalkoztunk az egyik, úgynevezett tervegyezte- tö tárgyalással, melyen megyénk vezetői tanácskoztak a belkereskedelmi miniszterrel, valamint a minisztérium illetékeseivel. Szóba kerültek ott is a hiánycikkek, azok a jelenségek, melyekről mindahányon hallunk-tudunk: némely magánkereskedő éppen az állami boltokból szerzi be ezeket. Nem ingyen persze^ hanem valamicske felárral. A felárat pedig természetesen — ugye természetesen? - mi, vásárlók fizetjük meg. Termelői háttér kellene persze (hogy a spanyolviaszról is szóljunk). Megfelelő termelői háttér. De az jelenleg — nincs. Nem elégséges. Itt- ott hiányos. Miként ismereteink is hiányosak jogainkat, vásárlói, fogyasztói jogainkat illetően. Az alábbiakban mindeme problémakörnek egy részecskéjét érintjük a fogyasztói érdekvédelem jegyében. Ellenőrökkel a boltokban Olcsóbb és drágább szervizek Kétnapos továbbképzési szerveztek a közelmúltban Leninváros és vonzáskörzete társadalmi ellenőreinek, akik rögtön a gyakorlatban alkalmazhatták tudásukat. Élelmiszert, iparcikket árusító üzletekben és vendéglátóipari egységekben vizsgálták: be- lartják-e a fogyasztói érdekvédelem szabályait, előírásait. ÖREG ARUK — Az árjelző cédulák sok esetben hiányoznak. Jó néhány portékának, mint például a Liga margarinnak, a banán ivólének lejárt a minöségmeg- őrzési ideje. Ez a helyzet a nyolctojásos cérnametéltnél és a kávék egy részénél is. — Sorolja a kifogásokat a boltvezetőnek Kapusi András, társadalmi ellenőr, a Tiszai Vegyi Kombináthoz közeli, lenin- városi 143-as Borsodi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat boltjában. — Nézzük tovább — javasolja az ellenőröket ellenőrző szakember, Stefán Mihály, a megyei Kereskedelmi Felügyelőség vezetője, s máris gyakorlott mozdulatokkal nyúl a citromokkal teli ládába. — Az áru nem felel meg a besorolásnak. A paprika sem első osztályú — -mutat a szomszédos tárolóra — fonnyadt, sőt az alján már romlottak is vannak. — Elnézést — szabadkozik a vezetőnő —, én követtem el a hibát. Legalábbis a citromnál, amikor átvettem. Nem figyeltem túlságosan a minőségre, mert kissé illuminált állapotban voltak a szállítók és felbosszantottak. Ez azonban nem mentség. — Mérjék le, mennyi a súlya a még eladásra váró árunak, és ellenőrizzék, mekkora tételben vásárolták fel... — adja az ilyenkor szükséges teendőkre az útmutatásokat a szakember, majd folytatja munkáját a csemegerészlegnél : — Legyenek szívesek a szalonnák árát feltüntetni, így könnyen összekeverhető a 34 forintos kenyér- szalonna a 38 forintos csemegeszalonnával. A látottak, tapasztaltak összegzése, a kifogások felsorolása már Szúnyogh Mária társadalmi ellenőr fel- / adata: „8,95 kilogramm hegyes erőspaprika, amelyen 15 forintos árjelző van, osztályjelölés nélkül került az elárusítótérbe. . sorolja az észrevételeket annak rendje-módja szerint a nagykönyvbe. REJTEKHELYEN AZ UNICUM A következő helyszín a szomszédos Borsodi Vendéglátóhoz tartozó 17-es számú bisztró, ahol Osz- kocsil Antal és Márton Antal ellenőrizte: miként és mivel kínálják a vendégeket. A próbavásárlás eredménye; egy forint húsz fillér az üzlet kárára. Ezután a raktárak, majd a konyha megtekintése következett, ahonnan éppen akkor hozták ki a frissen sült rántott szeleteket. Hogy súlyuk megfelel-e az előírásoknak? Megfelelt. Következő „állomáshelyünk" Tiszapalkonya, a 224-es számú, Dél-borsodi Áfész szerződéses bisztrója. Fiatal István és Bíró János ellenőrök már javában dolgoznak. „A számlázásnál eltérés volt a mérésben. Számlákat egyébként a dolgozók nem tudtak felmutatni. Vonatkozik ez az áruk származási bizonylataira is. Saját készítésű befőttek várnak eladásra. Lejárt minőségű árut találtunk raktáron. A hűtőgép nem üzemel. Két darab literes Unicumot talátunk a trafikárut tároló helyiségben." . . . Ilyen és hasonló bejegyzések kerültek ezen a napon az ellenőrzési naplóba. ÖSSZEGZÉS UTÁN A kétnapos találkozón negyven társadalmi ellenőr vett részt, összesen huszonhárom egységbe látogattak el, amelynek tapasztalatai a következők: Leninvárosban az ellenőrzött tizenegy kereskedelmi, illetőleg vendéglátóipari egységből elégedetten távozhattak a társadalmi munkások. Nem így. a vidéki boltokból. Sajószögeden például egy élelmiszert árusító magánkereskedőt háromezer forintos helyszíni bírsággal sújtottak áruvisszatartás, bontott szeszesital-mérés miatt. He- jőkeresztúron, a 28-as számú vegyesboltban sok árucikknek nem volt feltüntetve a vásárlási ára. Nem hitelesítették az egyik mérleget sem, hiányosnak találták az osztályba sorolását a portékáknak és lejárt minőségmegőrzési idejű árut forgalmaztak. Ezért a vezetőt ezerforintos helyszíni bírsággal büntették. Ugyancsak helyszínen bírságolták Mezöcsáton a 218- as számú étterem vezetőjét és felszolgálóját, ösz- szesen háromezer forint értékben. Ugyanis szűkén mérték az italokat, hiányos volt az árfeltüntetés, lejárt minőségmegőrzésű nyersanyagokat találtak és szakosítatlan volt a tárolás is. A helyszíni bírságokon kívül tizenegy esetben kezdeményeztek a társadalmi ellenőrök szabálysértési eljárást, hat alkalommal figyelmeztetésben részesítették a boltvezetőket. Amikor a munkában résztvevők összegezték tapasztalataikat, megállapították — és ezt igazolják a bírságok, figyelmeztetések színhelyei is —, hogy vidéken sokkal jobban csorbát szenved a fogyasztói érdekvédelem. Ennek oka visszavezethető a közigazgatási átszervezésre, hiszen a társadalmi ellenőrzés ma már a helyi tanácsok feladata, ahol úgy tűnik, még nincs meg a kellő jártasság e téren . . . Elromlik a televízió, avagy a hűtőgép, a rádió, a magnetofon, a mosógép. Mit tesz ilyenkor az ember? Felhívja az ezen készülékek javításával foglalkozó szervizt, netán személyesen keresi fel, kihívja a szerelőt, beviteti, vagy beviszi a készüléket. És vár. Hosz- szabb, rövidebb ideig. A napok, hetek múltán kezd ideges lenni, egyre sűrűbben érdeklődik: mikor lesz már kész, meddig kell még várni? Mindennapos, mondhatnék hétköznapi dologról van szó. Hiszen — mint azt megjegyezte főnököm —, a tévé azért (is) van, hogy elromoljon. Nos, ez a dolog egyik, a fogyasztói oldala. De hogyan nyilatkoznak a másik oldalon, a szervizek tevékenységéi, gondjait-bajait saját bőrükön érző javító vállalatok vezetői? Mit tesznek, egyáltalán tehetnek-e valamit a színvonalas javítás, az alkatrész-biztosítás, beszerzés érdekében, a szervizekben „veszteglő” készülékek mielőbbi „gyógyítása” érdekében? E kérdésekre kerestük a választ megyénk két kisvállalatánál. * Edelényben a Fogyasztói Szolgáltató Kisvállalatnál széles a skála: a kenyérpirítótól a színes televízióig sokféle elektromos készüléket javítanak. Még három szerviz — a sajószentpéte- ri, a kazincbarcikai és a rudabányai — tartozik hozzájuk. A kisvállalat igazgatója, Földesi István elmondta: összesen 21 műszerészt foglalkoztatnak. Ilyen nagy működési területen ez kevés, így a közeljövőben még két dolgozót vesznek fel. — Amikor még a Gelká- hoz tartoztunk, jobb volt az anyagellátás — tájékoztat a mai helyzetről az igazgató. — Az is igaz persze, hogy most szabadabban mozoghatunk, bárhonnan beszerezhetjük a kurrens cikkeket, alkatrészeket. Ha van. Mert sok minden nincs. Például a PCL 86-os cső. így aztán azokat a készülékeket, amelyekbe ilyen alkatrész kell, meg sem tudjuk javítani. Jön az ügyfél, reklamál — jogosan —, de mit tehetünk ilyenkor? Emiatt a szervizek igyekeznek „spájzolni”, azaz begyűjtik, raktározzák az alkatrészeket. Nyereségük nagy részét erre kénytelenek fordítani. Ennek révén valamelyest csökkent a panaszok száma, hiszen rövidebb idő kell a javításhoz. De mi van akkor, ha — amint ez egy ügyféllel megtörtént — a készülék két hónapig is a szervizben porosodik? — Sajnos, a készpénzes ügyfelek, azaz a már lejárt garanciájú készülékek tulajdonosai kiszolgáltatottak. De hangsúlyozom, országos hiánycikkeket mi sem tudunk beszerezni! A garanciális készülékek esetében, ezt rendelet írja elő, 15 napon túl kölcsönkészüléket biztosítunk. Ha nincs ilyen berendezésünk, és nem tudjuk megjavítani, úgy a 31. napon ki kell cserélni a készüléket. Akkor is cserére jogosul az ügyfél, ha tudunk cserekészüléket adni, ám a javítást 60 napig valamilyen oknál fogva nem tudjuk elvégezni. Encsi Fogyasztási Szolgáltató Vállalat, Liga Ferenc igazgató hasonló gondokat említ, s még továbbiakkal bővíti a kört. — Bármennyire is furcsa, vannak drágábban, s olcsóbban dolgozó szervizek. Ez két dologból adódik: először, egyes szervizek díjtételemelési kérelmét vagy elfogadja az Árhivatal, vagy sem. Másodszor, ugyanazt az alkatrészt különböző áron tudjuk beszerezni. így előadódhat az az ellentmondásos helyzet, hogy azonos hibával beszállított készülékeket más áron javítjuk. Mivel az egyikbe a még olcsóbb alkatrészt, a másikba — ennek elfogytával — a drágább alkatrészt szereljük be. Ez senkinek sem jó, a vevőnek az ár miatt, nekünk a reklamációk miatt. Arról már nem is beszélek, hogy az öreg, régebbi kiadású készülékekhez nincs anyag. Márpedig a nyugdíjasok, kiskeresetűek nem tudnak oly gyakran új gépet venni. Az igazgató egy papírt mutat, rajta az egyesi alkatrészek régi és új árjai. — Nézze, néhány bemutatóba: hűtőgéphez az elpárologtató ára 48t-ről1226 forintra emelkedett, vagy a Rakéta porszívó motorja 256 forint helyett 511-be kerül. Szóval, drága az alkatrész is. Ismét a kiskere- setűekhez térek vissza. Ha nem tudja a javításra ezt a sok pénzt kiadni, mit tegyen? Eldobja az öreg gépet? Üjat sem igen tud venni . . . * Hát — ez van. Mindenesetre jó volna bizonyos dolgokat, így a fent taglalt problémákat, „tisztába tenni”. A fogyasztók, a .tax’ i tt a lók érdekében. A szolgáltatóhálózat bizony még erősen foghíjas Monos Mária A Bodrogköz apró falvaib an is egyre kulturáltabb körülmények között vásárolhatók meg az alapvető élelmiszeripari te rmékek. Apróhomokon nemrégen adták át az új ABC kisáruházot, melyben az év eddig elte It időszakában több mint 3 millió forintos forgalmat bonyolítottak le. Mészáros István
