Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. október 19., szombat A Concorde tér - kivételesen csendes pillanatában Párizsi anziksz A Concorde téren akkora a forgalom, mintha a világ valamennyi gépkocsija ott akarna áthaladni. A búgó, hörgő lóerők zajában hangtalanul gördül egy nyitott Rolls-Royce, az esküvőre kocsizó ifjú párt filmezik, a vőlegény boldogan integet, s ahogy egy pillanatra elkaphatom a menyasszony szemét... nem csodálom az örömöt. A puhán suhanó autó a Champs-Élysées sugarára fordul, irány a híres nevezetes diadalív, ami a hiedelemmel ellentétben nem Párizs közepén, hanem a szélén áll. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mögötte útbaigazító táblák, miszerint a győztes napóleoni seregeknek állított kolosszus után már a periféria kezdődik... de addig ... . . . addig is van mit be- szivni, belélegezni, megnézni, megcsodálni, megszagolni, megízlelni, megfogni, megvenni. kinek, mire van képessége, inge- renciája. A Grand Palais felé hosszú sorok kígyóznak a parkban. Bent a világ minden részéből kölcsönvett Renoir-kiállítás csalogatja a turistát. A színek, árnyak és szép nők mestere kikerülhetetlen . . . miként kikerülhetetlen a Szajna-parti utca: a Quai Malaquais 9., II. Rákóczi Ferenc egykori szállása. Az egymás mellé épült házak valamennyié nevezetes valamiről, valakiről; az egyikben Anatole France gyerekeskedett, a másikban lakott Richard Wagner, Oscar Wilde, a harmadikban Liszt Ferenc és Sibelius, a negyedikben Tábla a ház lalán, melyben 84 éves korában meghalt a francia szellem nagy alakja: Voltaire Baudelaire szívta az ópiumot, az ötödikben alkotott Ingres, a festő, a hatodikban halt meg Voltaire és itt van még az Akadémia, az Állami Pénzverde, a Pénzgyűjtemény . . . mindez az Akadémiai híd és a Pont-Neuí között, ahonnan már csak néhány lépés a Notre-Dame . . . és Ady híres utcája, a Szent Mihály sugárút. . ., de félre a nagyságokkal, emlékekkel . . . lássuk, miből élnek . . . ...s hogyan élnek'.' Az osztriga- és kagylóárus közömbös arccal kínálja csemegéit, a bagette-be rakott saláták, húsok íze után nem csábító már a görög, török, olasz, kínai, étterem sem ... az árakról nem is beszélve... hívogat viszont a Boubourg, a modern világ, a modern művészetek központja, aminek csőrendszeréből kitekintve zenészekre, kikiáltókra, komédiásokra figyelhet az ember ... reggeltől reggelig, s, ha közben görcs áll a lábába, Delon legújab filmje csalogat valamelyik sarki moziba, ahol egyszerre öt teremben folyik a párhuzamos vetítés . . . s mozi után még mindig hív a város, hiszen mindig lehet valakivel találkozni . .. . . . mert Párizsban mindenkivel találkozhatunk. A Szent Lajos-szigeten Jan- csó Miklós sétált elmaradhatatlan szivarjával, a Le Monde zenei különszámá- nak címoldaláról Kocsis Zoltán pillantott rám ... s a könyvesbolt kirakatában Krúdy Gyula nevét olvashattam ... és kérdeztek, rengetegen kérdezték a franciák: hogy van-e tengerünk, meg, hogy milyen is új választási törvényünk. mennyit ér a pénzünk, mennyit adózunk, ismerjük-e a francia írókat? A válaszokon néha csodálkoztak, néha hitetlenkedtek, néha elismeréssel bólogattak, máskor nevettek. tanakodtak, számollak, és várták a mi kérdéseinket. . . mert az utcán, étteremben, barátnál, családnál, moziban, kiállítóteremben talán a legjobban * a párbeszédet, az őszinte párbeszédet várták, igényelték . . akárcsak mi . . . . . . mert volt, van s lesz mit megbeszélnünk. (szendrei) Osztrigát, kagylót, csigát... és mindenféle tengeri herkentyűt kínál a kereskedő. Meinl-sarok, meg árukóstoló Az elmúll hetekben az országos sajtóban, meg nálunk is képes híradások jelentek meg belkereskedelmünk egy újabbnak tűnő lépéséről. A Csemege Vállalat (Jg.y-két fővárosi boltjában Meinl-sarok elnevezéssel a híres ausztriai cég készítményeit bemutató polcot, vagy polcokat létesít, mintegy a céggel való kapcsolat első lépéseiként. Nagyon jó. legyen újra Meinl- lele kávé, tea, meg sok egyéb a boltjainkban, merthogy ez a cég valóban linóm dolgokat szokott kínálni. Ezt pedig nemcsak a Csemege Vállalat Meinl-sarok polcokat létesítő vezetői tudják, hanem az én kortársaim, sőt a nálam jóval fiatalabbak is. akik már a felszabadulás előtt is jártak boltokba, s megkóstolták a most újra felfedezett Meinl Gyula áruit. Merthogy hajdan nálunk .lulius Meinl annyira otthon volt, hogy egyszerűen Meinl Gyulának emlegettük. Azt is olvastam itthon, hogy jó lenne, ha Miskolcon is megjelenne a Meinl-áru és a cég emblémája, a fezes férfifej. Amikor e sorokat írom, éppen tatarozás, festés alatt áll egy nagyon kedves kis csemegebolt a Széchenyi utca 15—17. alatt. (Lehet, mire e sorok megjelennek, a bolt már újra várja a vevőket.) Kirakata fölött neonreklám nyúlik a járda fölé: fez.es férfifej hajol egy párolgó csészére. Kávé van-e benne, vagy tea. nem tudni, de nem is lényeges. A Meinl- boltokban mindkettő volt hajdan. E bolt. amely mostanában Karaván névre hallgat. és ma is —, ha lehetne a csemegebolt szót fokozni — a „legcsemegeboltabb" csemegeboltnak mondhatnám Miskolcon, a felszabadulás előtt a Meinl-cég egyik miskolci árudája volt. Egyik, mert volt egy másik is, a Zsolcai kapuban, a vásár- csarnokkal szemben találhattuk. Az utóbbi boltban hajdan dolgozó férfiút, akinek vakító fehér köpenyére, tömői- bajuszára, fekete hajára élénken emlékszem, néha még látom az utcán, a bajusza, haja már deres; bizonyára nyugdíjas. Lám, nálunk milyen könnyen' lehetne valamiféle Meinl-felújí- tást végezni. Itt van a két bolt, az egyikben, a Széchenyi utcaiban még alighanem a berendezés egy része is a Meinl-időkből való, s ez a bolt megőrizte a mintaszerű osztrák cég jó kereskedőszellemél is. És szintén ott a fezes férfifej. A Méinl-cégrö! szólva szinte érzem a kávékóstolók illatát. Mindezt azért említem, mert a kóstoló ettől a cégtől elválaszthatatlan volt, másrészt meg arról is olvastam mint újszerű szenzációs lépésről, hogy a Szerencsi Csokoládégyár miskolci mintaboltjában kóstolóval egybekötött árubemutatót tartottak. Jó. hogy már ezt is újra kitaláltuk. Mert újra! Kóstoló a magukra adó boltokban hajdan rendszeres volt. Több mint tíz évvel ezelőtt egyszer már szót ejtettem a hajdani miskolci bolti kóstolókról, köztük a két Meinlből tban rendezettekről is. Talán szokatlan módja az emlékidézésnek, ha arról írok, hogy egykor a szagokból, vagy illatokból el lehetett igazodni a főutca boltjai között. Persze, nem a Széchenyi fii. szám alatti Fodordrogériára gondolok, ahonnan mindenféle kozmetikumok illata szállt — érdekes, most Csemegebolt van a helyén —. hanem például hu- nyott szemmel oda lehetett találni a Gosztonyi-féle hentesáruboltokhoz, mert a füstölt és paprikás árukat nem lehetett eltéveszteni, mint Nagy Andor kenyérboltjának illatát sem. De a kávé. az más volt! A Búza tér nem volt éppen rózsaillatú akkoriban sem. de a vegyes szagok áradatában is megcsapott a Ber- zy-léle kávé- és fűszerárudéból áradó illat, mert dolgozott a kávépörkölő, s nem messze tőle. a Zsolcai kapuban a Meinl-boltból ugyancsak áradt a csodás kávégöz Itt gyakran volt kóstoló. Elegáns porceláncsészékbe csurgatták a friss kávét, mellt kekszet kínáltak, mindenfajta vételi kötelezettség nélkül Berzynél is gyakran lehetet így kávézni. A másik Meinl- boltban, a mostani Karavánban ugyancsak. Különböze kávék, különböző kekszek Meg teák. ugyancsak keks; kíséretében. Csak ki kellet tapasztalni, mikor, hol var kóstoló. Aki nemcsak a kávészag után igazodott és jó feltérképezte a Széchenyi ut cát és a kapcsolódó útvona lak boltjait, egyetlen sétár akár jól is lakhatott. A diák, vagy a kispénzű felnöt akár egy ,,menüt” végigehetett megfelelő szervezéssel A híres Fekete kutyábáfi Weidlich Pál nagy hírű cse megeboltjában — élt 1902-tő! 1983. január 20-ig! — például gyakran volt szardíniábó bemutató és kóstoló. Kis tá- nyérkákon voltak a remei- falatok a csodaszép faragot cseresznyefa polcok és pul tok között. Néhány tányérk; szardínia falásnyi kenyérre már elverte a vevőjelöltbő vevővé soha elő nem lépi diák éhét, s utána a szomszédházban, a Meinl-boltbar kávét, vagy teát ihatott utána. De a tejtermékek kedvelői a Schweitzer tejivóbar sajtot, túrót, pasztőrteje kóstolhattak, s ha ritkábbar is. de volt ételkóstoló a Fűszerportán, a Munkácsy ut ca sarkán, a Tárkányi-bolt- ban, a Zsolcai kapuban ét sokfelé. Tudom, a mai közületi kereskedelmi életben ez a fajta kínálgatás nem oldható meg, s talán nincs meg az e ráutaltság sem, mint diákkoromban volt. (Most a kóstolgatást „hivatalosan” ejtik meg, de nem nyilvánosan.; Mindez csak eszembe jutotl Meinl cégének, illetve haza: jelenlétének „rehabilitációja- híre olvastán. Ha visszaállítjuk a Meinl-fiókokat. újítsuk fel régi jó szokásait is. . . (benedek) Mondhatná szebben... Ki ne örülne, ha néhány szál virágot helyeznek asztalára, ha kedves mosoly- Ival s csokorral köszöntik? A figyelmesség jeleit szívesen fogadjuk. A szirmok üde színfoltja feledteti a mindennapi szürkeségei, a rokonszenvező érzelem és a jóindulat küldötteként fogadjuk a ' bokrétái. Kifejez valamit, ami kedves nekünk, ami felüdít. Nem tudja ugyanezt a szó is közvetíteni? Hogyne tudná, többféleképpen is! Eg.v csokor virággal mégis minden könnyebb: „beszél " helyettünk, álljunk bár teljes némaságban. Nincs kockázat, hogy jelentését félreértik, nem kell keresni a hangot, az illő kifejezésformát. Az ünnepi órában nem sajnáljuk a költségei, megvesszük a drága virágot, hadd pótolja, amit kimondani nehezünkre esik. A baj legfeljebb az, hogy megtakarítunk néha néhány kedves szót, amely pedig szívesen fogadott virág lehetne tán. De ne legyen szóvirág! Ahogy a művirág sem pótolja az igazit, az erőltetett kedveskedés szavai som crhclnek igazán célt. A cikornyás, mesterségesen ékesített beszédből hiányzik az őszinteség, nem nyitja meg a szíveket, aligha ébreszt igazi figyelmet. Olcsó portéka, s ezért sokan adnak szívesen csokrot belőle. „Mancika, milyen gyönyörű ma reggel!" — mondhatjuk meggyőződés nélkül munkatársunknak; „isteni a frizurád" — túlozhatjuk el barátnőnk dicséretét; „Jenő, magával élmény egy meccset végignézni!" — hazudhatjuk szemrebbenés nélkül; „nincs még egy ilyen tündéid teremtés a házban!" — próbálhatjuk megnyerni a takarítónő kegyeit. A címzett talán észre sem veszi, hogy kissé fonnyadt virágot kapott, de aki mondja, biztosan tudhatja, hogy leértékelt áruval kedveskedett. S ezért nem egészen tisztességes, ahogy a szóval bánik. Nemcsak a magánéletben. hanem a közéleti megszólalás helyzeteiben is megjelenik a szóvirág. Mintha hitvány papírból próbálnánk a természet remekeit utánozni. Az ünnepi alkalmak hangulatát elronthatja a fellengős, da- gályos, nagyhangú szónoklat, ha nem érződik belőle a mély, személyes meggyőződés. Idegenül cseng fülünkbe az ilyen ékesnek szánt, s mégis üres fogalmazás. Itt is, ott is az őszinteség hiánya her- vasztja el a virágot; elveszti emiatt hamvát a szirom, jelentéséi a szó. Mégis örülünk a virágnak. Elsősorban annak, amely hivalkodás nélkül, természetéből fakadóan adja önmagát. S minthogy örömet okoz, nem kell fukarkodnunk vele. Ilyen virág is lehet a szó! Amikor nem megyünk el némán társunk sikere mellett, hanem köszöntjük őt, amikor magányt oldhatunk néhány mondatunkkal, amikor köszönetét vagy hálát kell mondanunk, amikor megtaláljuk az együttérzés szavait a szenvedőt látva; amikor ösztönözni tudjuk a küzdelmében elfáradót. Elkoptatott, üres szóképek helyett egy rövid, tartalmas megnyilatkozás: fölér néhány szál virággal. S aki tud örülni annak, ha őszinte szívvel fordulnak hozzá, bizonyára azt sem feledi: más is örül az ö jó szavának. Kováls Dániel
