Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

1985. október 17., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 sport Csak röviden... LABDARÚGÁS. Tegnap este fél nyolckor kezdődött meg Cardiffban a Wales— Magyarország válogatott mérkőzés és a 90 perc la­punk zárta után ért véget, így az eredményről, vala­mint a szakvezetők vélemé­nyéről és a találkozó egyéb érdekességeiről pénteki la­punkban számolunk be. KÉZILABDA. Elkészült a Magyar Népköztársasági Ku­pa újabb fordulójának pá­rosítása. A csapatok már a legjobb nyolc közé jutásért küzdenek. Női csapataink közül az Ózdi Kohász az FTC-t. a Borsodi Bányász pedig az Áfor SK-t kapta. A mérkőzéseket november 1-én, illetve 3-án játsszák. Az Özdi Kohász férfigárdája a Rába ETO-val mérkőzik, de a találkozóknak még nincs pontos időpontja. Lehet-e A z eseményt megelőzően a világbajnokság le­endő nagy sztárjának kiáltották ki. Fényképeivel voltak tele a lapok, minden arra utalt, hogy Diego Ma­radona valóban révbe érke­zik Spanyolországban. A legjobb 12 között tör­tént ... A brazilok tetszetős játékkal őrölték fel az ar­gentinok ellenállását. Érző­dött, hogy a Menotli-legé- nyek nem tudják útját áll­ni a szambának. Ügy a 70. perc táján aztán a korábban istenített Maradona beletal­palt az egyik brazil futbal­lista combjába. Irány az öl­töző, mehetett zuhanyozni Látszólag nem lehetett oka a durvaságra, alighanem fo­kozatosan ment fel benne a ,.pumpa". A bálvány egyet­len pillanat alatt ledőlt kép­zeletbeli trónusáról, semmi­vé foszlott a varázs. A ta­lálkozót a brazilok nyerték. Szerte a világban csak „fenegyerekként” ismerik MoEnroe-t, a teniszvilág szü­letett fenoménját. Kitartó, szívós „munkával”, vagy in­kább atrocitásaival harcolta ki ezt a titulust. Arcpirító bemondásait a bírók nem­igen figyelték tétlenül, ezt jó néhány komoly büntetés tanúsítja. Párizs, Roland Garros. Az ellenfél a cseh­szlovák Ivan Lendl, a hi­deg, kék szemű, könyörtelen „bajvívó”. Egy vitatott já­ték után az amerikai bepö­rög, csapkod, vitatkozik, lát­szik rajta, hogy igen-igen mérges. A mérkőzést Lendl nyeri. ■*. Sorolhatnék még további példákat, amelyek hasonló esetekről regélnek. Említhet­ném azt az ökölvívót, aki elvakultan kezdett rohamoz­ni, cséphadaróként járt a karja, mert egy eltévedt mélyütéstől begorombult, s igyekezett ellenfelén elégté­telt venni. Persze, az ösz- szecsapás végén nem az ő kezét lendítette a magasba a bíró ... A -történések kapcsán egyetlen kérdés merül fel a szemlélődőben: léhet-e dü­hösen nyerni? Nos, megfel­lebbezhetetlen választ ne várjon tőlem az olvasó, ér­zésem szerint elképzelhető a siker kiharcolása, de igen­csak csekély a valószínűsé­ge. Mire alapozom ezt? Nem kizárólag az említeti példák igazolják állításomat. Köz­tudott. hogy a pályákon, ter­mekben, csarnokokban oly­kor szinte vibrál a levegő, sűrűsödnek az események. A szőnyegen, a tatamin, az asztalnál általában jól fel­készített modern „gladiáto­rok” néznek farkasszemet egymással. Egyenlő erők csa­tározása esetén árnyalatnyi különbségek döntenek egyik vagy másik javára. Ügy gondolom, az marad­hat talpon, annak a sporto­lónak kíséri siker a szerep­lését. akinek a meleg per­cekben helyén van a szive és az esze. Felesleges vitat­ni ezt-azt a játékvezetői döntést, mert arra jószeré­vel példát sem lehet felhoz­ni. hogy a bírók visszavon­ták korábban meghozott döntésüket. Lehet persze egyet nem érteni vele, de jobb, ha a versenyző nem fecsérli energiáját a rekla­málásra. Végtére is, számára adottba javítás, a korrigálás lehetősége. Ha valamit el­rontott, a következő pilla­natban jóváteheti. Amennyiben azonban be­megy a zsákutcába, borzolja a saját és mások kedélyál­lapotát, alighanem a veszté­be rohan. A küzdőtéren ugyanis (egyéni sportágban) az ellenféltől kell jobbnak bizonyulni. Ezt csakis nagy­fokú koncentrálással, odafi­gyeléssel lehet elérni. Ha porondra szólítják a ver­senyzőt, akkor ki kell kap­csolni a külvilágot, le kell vetni az esetleg otthonró' hozott gondokat, problémá­kat, s teljes emberként az ütközetre szükséges koncent­rálni. Ügy vélem, a szurkolók­nak sem túlzottan nyeri el a szimpátiáját az esztelenül csapkodó, méregből ered­ményt elérni igyekvő spor­toló. Ugyanakkor nem is cél­ravezető az ilyesféle harc­modor. Nem tehetek róla, de számomra mindig a svéd Björn Borg jelentette (je­lenti) az ideális, eszményi versenyzötipust. Ö volt az, aki soha nem csinált jele­neteket a pályán. Arcán nyoma sem volt az érzelem kinyilvánításának. Borg ál­talában „csak" játszott, s többnyire nyert. De hogy ő is hús-vér ember, azt az utolsó wimbledoni győzel­mekor tapasztalhattuk. A feltörekvő trónkövetelő. McEnroe elleni nyertes mér­kőzését befejezve magasba repítette ütőjét, aztán letér­delt a fűre, majd az ég felé lendítette karjait, s arcán megjelent az a bizonyos túláradó boldogság, amely a jól elvégzett munka öröme­ként is felfogható. Ez az egész alig tartott tizenöt má­sodpercnél tovább, utána is­mét a hűvös, kimért, ele­gáns teniszező indult átven­ni a díjat. Belül talán még restellte is magát a szokat­lan kitárulkozásért. H iányolom az ilyen sport­embereket a pályákról, csarnokokból. „Begő­zölt” fejje! képtelenség ered-- ményesen szerepelni, az in­dulatok levezetésére sokféle mód kínálkozik. Semmikép­pen nem helyes, ha valaki a bírót okolja a kudarcért, hiszen elsődlegesen éppen­séggel önvizsgálatra lenne szükség. A vitatkozással el­pazarolt energiamennyiség hiánya döntően eshet latba egy-egy mérkőzésen. Tudom, nem egyszerű dolog túlten­nie magát az embernek a vélt. netán valós, találkozó közbeni sérelmeken. De aki erre nem képes, az aligha viszi sokra. Doros László TOTÓSAROK Tippel: Balsai Pál (A múlt héten sok meglepetés tör­tént, így aztán nem akadt sem 13-|-1- es, sem pedig 13 találatos szelvény, örülhettek a 12 találatot elérők, hi­szen csaknem 350 ezret nyertek! E héten csak olasz mérkőzések szere­pelnek a szelvényen és előrelátha­tóan azok járnak majd jól, akik az 1-es és az x-es tippeket részesítik előnyben. Ezúttal Balsai Pál, a Bor­sodi Nyomda tördelője vállalkozott a tippelésre.) — A Como—Udinese mérkőzés esélyese szerintem a vendégcsapat, de az egyik pontra a hazaiak is jók lehetnek. A Juventus jó formában van. minden bizonnyal megveri a Barit. Az Internazionale megítélé­sem szerint nyerni fog Leccében. a biztonság kedvéért persze x-et is írok. — A Milan—Torino meccs három­esélyes, a hazai pálya azonban a Milan javára dönthet. Nápolyban mindkét gárdának elfogadható a döntetlen. A Pisa—Avellino és a Roma—Fiorentina mérkőzéseken a hazai csapatok felé billenhet a mér­leg nyelve. — A Sampdoria—Atalanta mér­kőzésen megosztoznak majd az együttesek a pontokon. Az Arezzo— Monza összecsapás esélyesei a ven­dégek. A hazaiak legjobb esetben döntetlent érhetnek el. — A Campobasso megszerezheti első győzelmét. Catanzaróban a Bo­logna nem számíthat egy pontra sem. a Cesenának mostanában jól megy a játék, ezúttal is biztosan ott­hon tartja a két pontot. Palermó- ban viszont az Ascoli könnyen meg­lepheti a hazaiakat. A pótmérkőzé­sekre legmegfelelőbb tippnek az x látszik. X 2 1 X 2 1 X X X X 2 1 1 1 X 2 X X X Pecsenye András monológja — Amikor a Borsodi Bá­nyász NB I-es női kézilab­dacsapata — a tavaszi sze­zont követően — a negye­dik helyre került, sokan gratuláltak nekem, a gárda edzőjének és a játékosok­nak. Bizony nagy dolog volt, hogy dobogóközeibe jutot­tunk. A jó szerepléshez a maga módján természetesen hozzájárult klubunk vezeté­se, aztán bázisvállalatunk, a tő érdem persze a „lányoké” volt. Az első szakasz után csupán kellemes gondjaim akadtak. Ügy ment minden, mint a karikacsapás. Bizony álmaimban sem gondoltam volna, hogy az őszi idényben csak négy pontot gyűjtünk és a dicső negyedikről a ti­zedik helyre esünk vissza. Eredeti célkitűzésünk 20—25 ponttal a 6—10. „fokozat” megszerzését irányozta elő, tehát valóra váltottuk az előzetes elképzeléseket, még­is roppant szomorú vagyok. A tavaszi „virágzás” után lényegesen jobb folytatást reméltem. Tudtam, hogy a sorsolásunk rendkívül ked­vezőtlen. Számítottam rá: hazai környezetben nem tud­juk legyőzni a sokszoros baj­nok Vasast, a jó erőkből ál­ló Bp. Spartacust. Azt vi­szont legrosszabb pillanata­imban sem hittem, hogy Mis­kolcon kikapunk a Dunaúj­várostól. Idegenben volt ke­resnivalónk Debrecenben — ahol a DMVSC ellen az 52. percben még vezettünk —, az Építők SC-nél, Békéscsa­bán, Győrött és a BHG SE- nél egyaránt. Az utóbbi négy „fellépésünk" mégis csak 1 pontos terméssel zárult, pe­dig... — Menjünk sorjában és kezdjük az én felelősségem­mel. Nyáron Encsen alapoz­tunk, ahol Dobayné és De­meter megsérült. Egyikük problémája sem látszott ko­molynak. A dolog vége az lett, hogy Dobayné az egész őszi szezont kihagyta, De­meter esetében pedig siet­tettük a gyógyulást is. A maródiak listájára került Ke- mecsei és Égerszegi né is. Sú­lyosbította a helyzetet, hogy Kovács M.-nét eltiltották ... A játékosokban — tartva a további sérülésektől — félsz „képződött”. Rendre mondo­gatták nekem, hogy elsősor­ban a meccsek előtt enyhít­sek az edzésmunka kemény­ségén. Engedtem, s ahelyett. Újabb tiltakozás Lisszabonban kétnapos ülést tartott a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövet­ségének Végrehajtó Bizottsá­ga. A testület elnöke, a me­xikói Mario Vazquez Rana a zárónapon adott nyilatko­zatában elítélte az október 19-i dél-afrikai Forma I-es Grand Prix megrendezését és ismételten az apartheid széles körű elítélésére szólí­tott fel. Állásfoglalásában kihangsúlyozta, hogy az 1979- ben alapított ACNO mindig is harcolt a fajüldöző or­szágokkal fenntartott sport- kapcsolatok ellen, s erőfe­szítéseik most is arra irá­nyulnak, hogy a GP-futamot ne rendezzék meg Kyalami- ban. A sportvezető nyilatkozott a pusztító földrengést köve­tően kialakult mexikói hely­zetről. Elmondta, hogy a ter­mészeti katasztrófa, amely komoly emberáldozatot kö­vetelt, világméretű szimpá­tiát váltott ki a jövő évi labdarúgó VB-döntő há­zigazdája iránt. A súlyos gazdasági helyzetre való te­kintettel a mexikói sportélet számára a NOB által nyúj­tott segítség létfontosságú lenne. A válogatott kerettag, Kondiné, keveset produkált az őszi sze­zonban hogy ugyanolyan színvona­las, jelentős megterhelést nyújtó tréningeket vezényel­tem volna, mint tavasszal, csökkentettem az adagot. A sportolók ezt megérezték. Pedig ha több és intenzí­vebb munkát követelek, most talán nem lennék tele kéte­lyekkel. Tagadhatatlan, hogy a sérült játékosok kidőlésé­vel állományunk felhígult. A cseresor előbbre lépett, a kis- padra pedig a szerényebb tudásúak kerültek. — Beszéljünk a játékosok­ról is, hiszen elképzelései­met, taktikai terveimet ne­kik kellett volna megvalósí­taniuk. Még most is töpren­gek azon, hogy miért nyúj­tottak a várttól lényegesen gyengébb teljesítményt. Két- három perccel a lefújás előtt több találkozón vezettünk két góllal — az eredmény mégis döntetlen lett. Hiány­zott a higgadtság, a megfon­toltság, a tudatosság. Pedig a játékosok — fiatal koruk ellenére — már a rutinosabb kategóriába tartoztak ... Megszámlálhatatlan átadási hibát követtek el, sorozatban puskázták el a hétmétere­seket, az abszolút ziccerhely­zeteket. Ha vezettek, fejve­szetten rohantak, nem akadt, aki megálljt parancsoljon 1 Védekezés esetén egymásra vártak, a közbelépésekkel rendre késlekedtek. Ahogy teltek-múltak a fordulók, úgy váltak egyre idegesebbé, a végén már azt sem nyúj­tották, amit valójában tud­nak. A kulcsemberek cső­döt mondtak, társaik szintén halvány játékot produkáltak. Nem ízlett számukra az el­lenfelek agresszivitása, ha­mar megadták magukat, be­letörődtek sorsukba. Különö­sen „hullámzásuk” lepett meg, nem akadt ugyanis egy sportoló sem, aki az őszi idényben végig egyenletes játékkal ajándékozott volna meg. Pedig mindent megbe­széltünk, sokszor már az una­lomig soroltam, hogy mit kell tenni. Világosan elmagya­ráztam: melyik kapus, me­lyik sarkot nem szereti; az­tán ki ellen lehet leroha- nássai kísérletezni; vázol­tam, hogy ki mellé álljanak szorosan; ismertettem a leg­megfelelőbb védekezési-tá­madási variációkat. De nem is sorolom tovább ... Gya­korlatilag semmi nem jött be. — Kilenc esztendeje dol­gozom már a Borsodi Bá­nyász női kézilabdacsapata mellett. Ez az ősz azonban a kelleténél is jobban meg­viselt. Azon töprengek, hogy talán az együttes jobban jár­na, ha tavasztól új mester venné kézbe a szakmai mun­ka irányítását. Más, talán életképesebb elképzeléseket valósítana meg, felrázná a társaságot, s ez a fiatal, na­gyon tehetséges együttes megújulna. Majd' tíz esz­tendő egyébként is sok egy helyen, ha az edzői szem­pontokat veszem figyelembe. Még nem döntöttem végle­gesen, konzultálok majd egyesületünk vezetőivel, a játékosokkal... — Idei feladatainknak nem tettünk maradéktalanul eleget. A Magyar Népköz- társasági Kupában vigaszta­lódhatunk. November 1-én és 3-án az Áfor SK-val csatá­zunk, remélem bekerülünk a legjobb nyolc közé. Novem­ber 16—17-én Miskolcon, az egyetemi csarnokban a Duna Kupa tornáján veszünk részt, majd — ugyancsak DK- meccsekre — Bécsbe uta­zunk. A méltó helytállás gyógyír lenne valamennyi­ünk számára. Lejegyezte: Kolodzey Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom