Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-13 / 215. szám

1985. szeptember 13., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Innovációs negyedév A szél volt a pallos — hullottak a (napraforgó)fejek Rozsdától megtisztítva kerül majd vissza a helyére a rácsos tartó. Fotó: Fojtán László Miskolc főpályaudvarának épülete az elmúlt években újjászületett. A Zója tér fe­lőli homlokzata már készen van. eredeti állapotában lát­hatjuk. Ezekben a napokban az épület vágányok felőli ol­dalát került munkáskezek alá. Az állomás épületét 1901- től használja az utazóközön­ség, ezzel egyidős az úgy­nevezett A-peron, a hozzá­kapcsolódó tetőszerkezettel. Az elmúlt hónapban kezdő­dött el a munka. A tetőszer­kezetet eredeti állapotába állítják vissza, az első vá­gány melletti peront meg­emelik, így a vonatra való 1 le- és felszállás lényegesen í könnyebb lesz. A munkála­tokat a MÁV épület- és híd­fenntartó főnökségének szak­emberei végzik. A bontás már befejeződött, jelenleg a peronon a leendő tartópil­lérek alapozása, homlokzat- falcsiszolás, valamint az úgynevezett rácsos tartók rozsdátlanítósa a munkások feladata. Az építés ideje alatt az állomás első vágányát a for­galom elől le kellett zárni. Ez naponta húsz személy- szállító vonat indulását és érkezését érinti. Éppen ezért előfordulhat néhány perc késés, megértést kérnek az itt dolgozók az utazóközön­ségtől. Az újjáépítés után természetesen ezek a gondok megszűnnek. Színes Viacolor díszburko­lat kerül majd az A-peron- ra. A Tiszai pályaudvar re­konstrukciós munkáival 'elő­reláthatólag december köze­pére készülnek el az építők. Szöveg és képek: Fojtán László Háromhavonta Innovációs negyedév címmel rendez­vényt szervez a Lenin Ko­hászati Művek. A kohásza­ti vállalat célja, hogy az el­telt hónapok —• ez esetben július, augusztus és szeptem­ber eddig eltelt része — eseményeiről tájékoztassa és az új feladatokra mozgósít­sa a munkáskollektivát, mégpedig azért, hogy fel­gyorsíthassák az innovációs folyamatokat. A sorozat keretében szep­tember 12-én a pályakezdő szakmunkásokat, műszakia­kat és az iskolák .vezetőit fogadták délután fél 3-kor a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. Itt dr. Tolnai Lajos, a vállalat kereske­delmi igazgatója köszöntötte a fiatalokat és tájékoztatta őket a gyár helyzetéről és a pályakezdők lehetőségei­ről. Ma délelőtt 10 órakor a Mező Imre nevét viselő szo­cialista brigádok országos találkozójára kerül sor. dél­után fél 3-kor pedig nem­zetközi vetélkedőt rendez­nek. Ezen a magyar csapa­tokon kívül az NDK-ból, Csehszlovákiából és Len­gyelországból érkezett 8 fős együttesek mérik össze tu­dásukat a szakmai jellegű vetélkedőn. A háromnapos rendez­vénysorozat szeptember 14- én, szombaton ér véget. Ek­kor rendezik meg a Garad- na-völgyi Ipari Emlék- és Kirándulópark avató ünnep­ségét, majd kitüntetéseket adnak át a gyár legjobb munkásainak. Számítástechnikai tanfolyam Számítástechnikai tanfo­lyamot rendezett a Borso­di Szénbányák szakszerveze­ti bizottságának irányítása alá tartozó királdi művelő­dési ház. A jelentkezők el­sajátítják a Commodore-gé- pek kezelését és megismer­kednek a számítógépek bá­nyászatban történő alkalma­zásának lehetőségeivel. Szeptember 17—18 Huszonegyediké az indulás napja Alig két hét van már csak hátra, s a Szerencsi Cukor­gyárban ismét mozgásba len­dülnek a gépek, berendezé­sek. A több hónapos kar­bantartás eredményeként si­keres indulásban bíznak a szakemberek. Addig azon­ban még van tennivaló a berendezések körül. Mint ottjártunkkor láthattuk, a szerelők a lúgozott szeletel­távolító rendszeren az utol­só simítást végezték. Jakab László, műszaki igazgatóhe­lyettest a nyári karbantar­tási feladatokról kérdeztük: — A januári leállást kö­vetően a felújítást úgy ter­veztük meg, hogy az egyes állomásokon külön-külön végezhessük el a részpróbá­kat. Eddig négy ilyenre ke­rült sor, és minden alka­lommal sikerrel. Szólnom kell arról is, hogy a terve­zésnél messzemenően figye­lembe vettük a takarékos­sági szempontokat, ennek kö­szönhető, hogy amíg 1983- ban 100 millió forintba ke­rült a „szerviz”, addig az idén ez az összeg csupán 80 millióra rúgott. — Hogyan sikerült csök­kenteni a felújításra szánt milliókat? — Néhány éven keresztül mód van a költségek vissza­szorítására a gyár általános állagának romlása nélkül. A korábbitól kiterjedtebben javítunk alkatrészeket a cse­rék helyett. Különösen vo­natkozik ez az import alkat­részekre, amelyek amellett, hogy drágák, beszerzésük is nehézkes. — Mikor derül ki, hogy eredményes munkát végez­tek? — Ennek felmérésére a fő­próba alkalmával kerül sor, az időpont pedig e hónap 17 —18-a. Ekkor hozzuk moz­gásba a teljes rendszert. Külső szervek és a társgyá­rak képviselőinek bevonásá­val állapítjuk meg, hogy a gyár, úgymond rendeltetés- szerű állapotban van-e? — A karb.antartási tevé­kenységen kívül milyen fel­adatokat kellett még elvé­gezni? — A hagyományos „sze­zonmunkán” kívül jelentős volt még a rekonstrukció a répafogadó állomáson, ahol eddig nem rendelkeztünk szociális létesítménnyel. Ezt most pótoltuk, s a kampány kezdetekor már dolgozóink rendelkezésére áll a korsze­rű öltöző-fürdő együttes. Emellett a félnedves répa- mechanizációhoz, saját kivi­telezésben készítettünk egy közúti járműbuktatós szá­razlerakót. Nagyobb munka volt továbbá az egyes számú diffúziós torony forrázójá-’ nak cseréje. Most egy ener­giatakarékos berendezést építettünk be a BUCKAU- BOLF nyugatnémet cég és a Mátraaljai Szénbányák­kal együttműködve. — Mikor érkeznek az első szállítmányok és milyen ter­mésre számítanak Szeren­csen ? — Az első küldemények feladása szeptember 17-e kö­rül várható, s az indulás napjától folyamatos szállítást várunk a partnerek részé­ről. Ami a minőséget illeti, az eddig elvégzett tíznapon­kénti érési kísérletek azt ta­núsítják, hogy mennyiségben jónak mondható a termés, bár a cukortartalom a ta­valyinál lényegesen gyen­gébb. Kedvezőtlen az is, hogy a répatestek mérete a szokásosnál sokkal változóbb. Összességében elmondha­tó, hogy a Szerencsi Cukor­gyár kollektívája felkészül­ten várja a szeptember 21- re tervezett cukorgyártási kampányindítást, melyet az idén 95 nap alatt szeretné­nek befejezni. Csákó Gyula Három napon át támadott a völgykapun az északi szél. Eredménye: ez a napraforgótábla, amely ugyancsak elkeseríti a szerencsi Lenin Termelőszövetkezet elnökhelyettesét, Muha Já­nost. Itt termésbecslést már nem lehet végezni, a kár viszont négymillió forint. Fotó: Morvay Tamás A nap felszívta a párát, a homályból lassan előbuk­kannak Zemplén hegyei. A kéklő csúcsok, előttük a szőlőültetvények mértani szögeivel, alattuk a kukori­catáblák zöldesbarna, a szántások barna tábláival. Csodálatos látvány. Mármint csodálatos látvány lenne, ha éppen nem egy napraforgó­tábla szélén állnánk Muha Jánossal, a szerencsi Lenin Termelőszövetkezet termelé­si elnökhelyettesével. Arra pedig ránézni egyet jelent egy hátborzongással. (Talán azért is figyel máshová az ember.) — Négymilliónk hever a földön. Amit már lehetetlen betakarítani. Jött a nagy erejű szél, ami több napon át szakaszonként kitört a hegyek közül, s szinte lefe­jezte a napraforgónkat. A szár eltört, a fejek a talajra kerültek. Megpróbálkoztunk mindennel, amely techni­kánk jelenlegi szintjén le­het, (például gabonavágóasz­tallal akartuk felemelni a kaszákhoz a fejeket), de csak az bizonyosodott be, hogy erre a termésre ke­resztet lehet vetni. — A biztosító majd fizet! — Kinek?— Muha József tétován forgatja a szót. — Mert nekünk nem. Közölték a viharkár nem kockázati alap. s így nincs miért fi­zetniük. Akármilyen furcsa, úgy tűnik, hazánkban a szél nem olyan tényező, ami ká­rokat okozhat. Csak tud­nám, hogy akkor ki törte ketté a 230 hektáron a nap­raforgó nagy részét? Tet­szik, nem tetszik, el kell fo­gadnunk, négymilliót vesz­tettünk ezen a növényen. Az idén az időjárás alap­jában rázta meg a szövet­kezet növénytermesztésének terveit. A nyár legnagyobb munkája, az aratás, a várt­tól hétmillió forinttal ho­zott kevesebb árbevételt, ennyivel termett gyengéb­ben a gabona. A gazdaság harmadik legfontosabb kul­túráját, a kukoricát, szintén megdűtötte az északról ér­kező, három napon át heve­sen támadó szél. A szőlőt többször pásztázta jég, gyen­gítve az amúgy sem rózsás terméskilátásokat. Vagyis összegezve a tényeket: az idei óv gazdálkodása aligha íródik be aránybetűkkel a szövetkezet történetébe. — Tavaly kilencmilliós ágazati nyereséget hozott a növénytermesztés, de még közepes évben is megadják az ötmillió forintos jövedel­met a jól legépesített, magas technológiai szinten termesz­tett árunövények. Erről az évről viszont jobb nem be­szélni. Azért Szerencsen nem le­het különösebb baj. Vezetés- váltás után a nyolcvanas évek elején erőteljesen kezdték ki­építeni a melléküzemágakat, s így a helyi üzemektől kezd­ve. a fővárosi szakcsoporto­kon át, a pécsi műanyagfel- dolgozó vállalkozásig, bőven van részleg, amelynek jöve­delme pótolhatja a kedvezőt­len időjárás összes kártételét. Czakó Bélának, a szövetke­zet elnökének — erre az in­doklásra — nem derül fel az arca: — Volt, amikor így is volt. Három, négy évvel ezelőtt még nyolcmillió forint felet­ti nyereséget könyvelhetett el, ezeknek az ipari-szolgál­tató részlegeknek köszönhe­tően a szövetkezet. Ám ta­valy már csak 1,6 milliós jövedelemmel zártuk az évet, idén pedig egymillió forintot céloztunk meg. — Az eredményromlás ösz- szefüggésben áll a mellék­üzemágakkal? — Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz. Elsődlege­sen a fokozódó elvonás csök­kentette az eredményességet. Két évvel ezelőtt húszmilli­ót, tavaly 15 milliót, idén pe­dig újabb 13 millió forintot vontak el tőlünk, következés­képpen ennyivel drágul a termelés. Sajnos, a mellék­üzemágak kezdeti virágzá­sát előbb éles konkurencia- harc, majd a hatékonyság romlása követte, így ezek a részlegek is veszítettek jö­vedelmezőségükből. De, ta­lán ezeket a kedvezőtlen ha­tásokat is ki tudtuk volna védeni, ha legnagyobb beru­házásunkat nem kapcsoltuk volna egy olyan vállalathoz, amely kapcsolatunkban csak a saját érdekét nézte. Az ezer négyzetméteres csarnokban transzformáto­rokat gyártottak volna. ígé­retekben nem volt hiány, a vállalat ötéves biztos piacot kínált a szövetkezetnek. Reményt, hogy pár év alatt egy évi százmillió forint ter­melési értékű üzemet alakí­tanának itt ki. Nos, a nagy üzlet elúszott. Másfél év alatt megváltoztak a piaci viszo­nyok, a gyár vezetői erre hi­vatkozva, megvonták a mun­kát a közös gazdaságtól.-r- Szó, ami szó — jegyzi meg az elnök — hoppon ma­radtunk. El kellett külde­nünk harminc embert, a csarnok pedig ott állt üre­sen. A mai napig keressük a lehetőséget, hogyan tudnánk hasznosítani. A legígérete­sebb az irodabútor-gyártás lenne, amely nem igényel kvalifikált munkát, de ugyanakkor harmincmilliós árbevételt jelentene. Óvato­sabban tárgyaltunk, s most minden körülmény mellet­tünk szól, hiszen az állandó piac szavatolva van. Partne­reink szinte mindenben tá­mogatnának bennünket, ők nem tehetnek arról, hogy ta­vasz közepe óta nem tudjuk beindítani a munkát, ugyan­is a technológiához még kel­lene egy nyugatnémet Hoi- cher-típusú élfóliázó gép. Megkértük rá a devizát, amire a mai napig nem kap­tunk választ. Ezen csak cso­dálkozni lehet, legalábbis a mi szemszögünkből, mert a gép nem milliókba kerülő monstrum. Ügy tűnik, a bü­rokrácia útvesztőiben vala­hol eltévedt a kérelmünk. — Ezekre a melléküzem- ágakra, működtetésük min­den nehézsége, s esetleges kudarcai ellenére szükség van. ■ Ha eltűnik egy-egy részleg a piaci keresletek változása, vagy a hatékony­ság romlása miatt, azonnal megalakítanak egy újat. Mi­ért? — A válasz egyértelmű. A hetvenes évek végén ez a szövetkezet veszteséges volt, szanálni kellett. A felvett hi­teleket most kell visszafizet­ni, s bizonytalan alaptevé­kenység mellett — az idei év erre a példa — csak az ipari üzemekre, s szakcso­portokra támaszkodhatunk. Az elrontott évek következ­ményeként több mint tíz­millió forintos szanálási hi­telt kellett felvenni. Akkor ezt hat százalékkal kaptuk, napjainkban viszont már 14 százalékos kamattal ketyeg az óra. Eddig tízmillió fo­rint kamatot fizettünk a banknak. Majdnem a szaná­lás teljes összegét. Ezt az óriási pénzt valahonnan elő kell teremteni. És ahonnan elő lehet teremteni, az a melléküzemág. Vagyis, nem csekély koc­kázatot vállalva, a megye sok szövetkezetével ellentétben, a szerencsiek kitartanak ere­deti elgondolásuk mellett. — kármán —

Next

/
Oldalképek
Tartalom