Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1985. szeptember 7., szombat Hiúsági klubmozgalam megyénkben Beszélgetés Kánya Gusztávval, a KISZ megyei bizottságának titkárával Idén áprilisban a KISZ Borsod-Abaúj- s Zemplén Megyei Bizottságának testületé | megtárgyalta az ifjúsági klubok helyzetét, | majd határozati javaslatot fogadlak el. A j továbblépést segítő kérdésekről beszélget- p tünk Kánya Gusztávval, a KISZ Borsod- jj Abaúj-Zempién Megyei Bizottságának til- I kárával. — A megyében levő ifjúsági klubok I helyzetével 1979-ben foglalkozott a megyei | KISZ-bizottság. Részletesen megtárgyalták I a különféle típusú ifjúsági klubok műkö- j; désének feltételeit, a KISZ és az ifjúsági | klubok kapcsolatát, a klubmozgalom irá- I nyitásának kérdéseit. Akkori megállapítás — sajnos még mindig érvényben van; „nagymértékben hanyatlott az ifjúsági : klubok iránti érdeklődés, mely alapvetően I meghatározza a klubmozgalommal kap- ! csolatos helyzetképet”, de tíz klubtanács I már megalakult. Az 1979 óta eltelt idő- - szakban számos új és jelentős társadal- | mi-gazdasági változás ment végbe. Nap­jainkban jelentős társadalmi vita zaj­lik — nemcsak megyénkben — az il'jú- | ságpolitika, a közművelődés kérdésein be­lül az ifjúsági klubmozgalomról; 1977 óta J az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvei | szabályozzák a klubok létesítését, műkö- ü dósét, irányítását. Intézményes keretek | közé „szorult” a mozgalom. így az irány- fi elvek ésszerű módosítására lenne szükség. — Milyen módosításokra gondol? — Négy éve, 1981-ben u KISZ KB tit- i kársági állásfoglalást adott ki az ifjúsági ? klubok ösztönzési rendszeréről, beleértve i a pályázatrendszer tökéletesítését is. Ez utóbbival kapcsolatos kérdéseket a me­ll gyebizollságok hatáskörébe utalták. A fentieken túl, még több tanácskozást tar­tottak e kérdéskörben, és a KISZ KB. valamint a központi szervek 1985 második felére, 1986. elejére tervezik a téma újbó­li napirendre tűzését, és átfogó megtár­gyalását. Megyénkben az ifjúsági klub­mozgalom gondjai, a megfogalmazott kér­dések és megoldási lehetőségeik, lényegét tekintve nem térnek el az országos prob­lémáktól. Az 1979-es anyag az akkor fon­tos és jellemző gondokat jelentő szem­pontrendszer alapján tekintette át az if­júsági klubok helyzetét, ezek ma is helyt- 1 állónk, de ugyanakkor jelentkeztek újabb, feltétlenül figyelembe, veendő szempon- ! tok. — Hogyan működnek a klubok? — Szükség van a konkrét klublipus megjelölésére, hiszen a kép még elég dif­ferenciált. A működés körülményeit fi­gyelembe véve négy alaptípust különböz­tetünk meg: városi művelődési intézmé­nyekben, oktatási intézményekben, lakó­területeken működő klubok, valamint üze­mek, vállalatok állal működtetettek. Sok­színű a kép, vannak azonban általános jellemzők, mint például az, hogy az ösz­tönzési formák arra serkentik a klubokat, hogy anyagi, tárgyi feltételeik javításának érdekében, és ne saját, önszervező, közös­ségi céljaiknak megfelelően működjenek. Említhetnénk itt a rendezvényközpontú­ságot példaként. Általános jellemző még. hogy az „intézményesedésben” visszaszo­rult a mozgalmi tevékenység, s így az if­júsági ikiluibo'k 'napjaiinlktoa.n nagyrészt inam bázisai a fiatalok közösségi művelődésé­nek. — A klubok működésének konkrét fel­tételei közül ragadjunk ki néhány jellem­zőt! — A városi művelődési intézmények­ben működő klubok esetében például a berendezés meglehetősen közepes. A vál­lalati klubok technikai felszerelései, anya­gi-működési feltételei a legjobbak. Az ok­tatási intézmények klubjai is jó feltételek között működnek, de némi funkciózavar­ral. A lakóterületi klubok anyagi-tárgyi ellátottsága szegényesebb, a helyi ifjúság- politikai alap általában nem létezik, vagy ha van is, minimális összegéből nem jut a klubra. — Ezek az állapotok nem változtak 1979 óta? — Sőt, romlottak is. Ezért egyik leg­fontosabb feladat a klubok anyagi és tár­gyi feltételeinek módosítása. Jelenleg a megyei ifjúságpolitikai alapból a megyei klubtanács részére adott 200 000 forint, mi­nimális összeg. Ezért szükséges a támo­gatás funkcióját, elosztási rendszerét új­ra átgondolni, például a pályázati jutal­mak elosztását, vagy a közösségi klubok kiemelt dotálását átvizsgálni. — Ez megoldás lenne? — Az igazi megoldást nem az összeggel való gazdálkodás jelentené, hanem a he­lyi források tudatos és célirányos felhasz­nálása. Ebbe beletartozik az is, hogy a városi ifjúságpolitikai alapok és az egyes művelődési intézmények pénzeszközeinek egy része is jelentené a rendszeres támo­gatást. — Hogyan értékelik a klubok tartalmi munkáját? — Vitatott és máig sem tisztázott, el­döntött kérdés, hogy közösségteremtés, vagy a tömeges szórakoztatás-e a feladn­iuk. Teljesen valódi képet azonban csak akkor kapunk, ha ezt a kérdést is a négy klublipus szerint vizsgáljuk, A városi in­tézmények művelődési klubjai lennének a legalkalmasabbak arra, hogy a klub jel­legét tekintve ne általános, hanem speci­ális, szakirányú klubként működjenek. Itt | S ugyanis jól szétválasztható a kis közösséget kívánó klubélet, s az úgynevezett „nagy­üzemi” szórakoztatás, mint például a dis­co. — A lakóterületi klubok jelentős részé­nél — például a községekben — a mű­velődés egyetlen szintere a klub. — Igen, ezt tudjuk, de ezeknek gyakran I; j munkatervük sincs. A községen belül azonban monopolhelyzetük van, a helyi fiatalság találkozási, közösségszervezési | igényein túl a szórakozás és művelődés feladatait is el kell látniuk, programjaik azonban főleg a hétvégekre koncentrálód­nak. — Mi a helyzet a vállalati klubokban? — Régi klubhagyományaik mellett, tech­nikai lehetőségeikhez mérten próbálnak színvonalas tömegszóiakozlatást is nyújta- , | ni; egyes helyeken jó feltételeket terem­tenek az amatőr művészeti mozgalmaknak is. Szervezett klubtagságra elsősorban itt találunk példát. Munkatervükben azonban nagyobb terel kapnak a gazdasági egysé­gek elvárásai, mint a lagkág igényei. Más gondunk van az oktatási intézmények klubjaival, amelyek nemegyszer órák. vagy iskolai rendezvények színterei. A di­ákok csak ritka kivétellel meghatározói a tartalmi munkának. — A klubvezetők tevékenységével elé­gedettek? — A klubvezető szakmai hozzáértése a tar­talmi munka egyik meghatározója. A klub­vezetőt a fenntartó nevezi ki, egy részü­ket a klubtagság megkérdezése nélkül. így gyakran elsősorban alkalmazottak, és nem ifjúsági vezetők. Azok a klubok mű- ! ködnek igazán eredményesen, ahol a tar­talmi munka közösségteremtő funkciója érvényesül. Például dicséretesen „dolgo­zik" a sátoraljaújhelyi cigányklub. — Milyen az ifjúsági klubok kapcso­lata a KISZ-szel? — A klubmozgalom a közművelődés ré­sze, tehát irányítása állami feladat. A KISZ politikai befolyásának két vona­lon kell megvalósulnia; a klubmozgalom irányításában és a tartalmi munka ori­entálásában. Ezekben a kérdésekben az 1979-es határozat óla lényeges változás nem volt. A módszertani irányítást ille­tőleg azonban szeretnénk, és kell is vál­toztatni. A leglényegesebb a mozgalmi jelleg és a klubtanácsok szerepének nö­velése, Meg kell valósítani a demokra- j; tikusan választott tagokból álló klubta­nácsot. Az érdemi választások teltétele természetesen az, hogy a klubok vezetői. 6 ' a tagság jobban ismerjék egymást. Saj- ii \ nos a klubvezetők képzése az elmúlt év­ben sem volt tökéletes a megyében. Ki kell dolgozni egy olyan új képzési rend­szert, amely figyelembe veszi a mai klub- j= vezető számára szükséges sokirányú isme­retet, ugyanakkor az egyes ifjúsági réte­gekre specializált követelményeket is. elő­térbe kell kerülni a gyakorlati közösség­teremtés kérdéseinek. Ezen a téren dicsé­retes a kazincbarcikaiak munkája. — Az irányítás fontos része a klub- | j munka értékelése. Ez hogyan történik? — A megyében néhány hónappal ez­előtt került sor a klubpályázati rendszer átdolgozására. Egyenlő esélyeket akarunk biztosítani a kiskluboknak is a pályázat során. Néhány helyen érthetetlen módon a klubok és a KISZ-szervezetek egészség­telen rivalizálása tapasztalható, az együtt­működés helyett. — Hogyan látja a továbblépés lehető­ségeit? — Ügy látom, a klubmozgalommal fog­lalkozó szakemberek és KISZ-vezetők kö­rében mostanában gyakran megfogalma­zódik az a társadalmi jelenséget is érintő kérdés, mennyire jelentkezik napjaink if­júságában a közösség iránti igény. A vé­leményeket illetően szélsőséges nézetek is vannak. Véleményem szerint a fiatalok­ban a szabadidő kulturált eltöltésére és a valahová tartozásra van igény. A klub­mozgalom a társadalmi beilleszkedési za­varok egy részére is orvosság lenne. Sze­rintem a körzeti klubtanácsok önálló kez­deményezőkészsége, az egyes klubok gazdálkodásának átgondolása, a tovább­fejlődés kulcsa lehetne. Fontos, hogy az alulról jövő kezdeményezések, és a felső szervek segítsége, ne legyenek ellentmon­dásban egymással, összhangban kell len­nie, hiszen az Országos Közművelődési Tanács egyik ülésén is elhangzott a meg­állapítás: „...ne uralkodjon el a klub­mozgalomban sem az a hangulat, hogy ami felülről jön, az csak szükséges rossz­nak tekinthető, és ami úgynevezett spon­tán kezdeményezés, az csak jó lehet; szembeállítás helyett azt kell mérlegelni, hogy a külső hatások, támogatások és a belső önfejlődés közösen, sőt egymásra utalva mozdítsa elő az ügyet." Knpcczi Edit Fojtón László képriportja A kérdést, persze, illet­len dolog feltenni a villa­moson, vagy egv kedélyes hangulatú asztali beszél­getésnél. Ám a mostaná­ban alakult vállalati ta­nácsok tagjainak nemcsak hogy illendő, hanem köte­lező is, lévén, hogy ez a tulajdonosi jogokat a ko­rábbinál közvetlenebbül gyakorló testület, egyebek mellett az igazgató fize­tését is meghatározza. Az általában húsz—harminc válogatott emberből álló VT-tagjai általában nem tudták, hogy mennyit ke­res a „diri”. Azt ugyan mindenki sejthette, hogy a végösszeg ötszámjegyű, de az ember, már csak sze­méremből is. nem szívesen kukucskál be a másik bo­rítékjába. Történt egy helyen, igazgatóválasztáskor, hogy a tanácsnak döntenie kel­lett a direktor fizetéséről. A VT-elnöke, az eddig ki­alakult gyakorlat alapján azt javasolta, hogy az igaz­gató alapbére maradjon változatlan. Logikus érvei szerint azért, mert egy ter­vezési-termelési folyamat felénél tart a gyár, az év végéig szóló feladatokat már megkapta az igazgató, s a felettes szervek ehhez igazították a javadalma-! zást. Ám akkor az egyik újító, alighanem a gyár legjobban kereső embere felállt és azt javasolta, hogy a várható erőfeszítés és a kívánatos rátermett­ség arányában a vállalati tanács emelje meg az igaz­gató fizetését. Az év végé­re ugyanis a tavalyinál 15 százalékkal kell többet ter­melni a kollektívának, en­nél is nagyobb arányban kell fokozni a kivitelt, an­nak érdekében, hogy a nyereség mintegy tíz szá­zalékkal haladja meg az elmúlt évit. Véleménye szerint a 15 százalékos bér­emelés (bár ez az összeg havonta csaknem kitesz egy portási fizetést) indo­kolt és a közvélemény szá­mára is elfogadható. Érve­it még megtoldta, s állí­totta, hogy minél vasta­gabb az igazgató boríték­ja, akkor az arányos nö­vekedés szent törvényének jegyében, annál több jut a közvetlen beosztottaknak is ... Parázs vita kerekedett, pró és kontra hozzászólá­sok hangzottak cl, s már- már úgy tűnt, hogy az el­nökkel szemben az újító­nak lesz igaza, ha szava­zásra kerül sor. Végül — mit tehetett? — szólásra emelkedett az igazgató. Köszönte a bizalmat, de a fizetésemelésből nem kért. Az elnök javaslatát emle­getve föl, s megerősítve korábbán vállalt feladatai­nak teljesítését, azt kérte, hogy a témára az év végi mérleg lezárása után térje­nek vissza. A vállalati ta­nács tagjai némi töprengés után döntöttek. A jegyző­könyvbe az ikerült, hogy az igazgatót alapfizetésének meghagyásával erősítették meg munkakörében. (brackó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom