Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. szeptember 2., hétfő Kevesebb a gond a Móricz-emlékház körül. Most, hogy megkezdődik a tanítás Prügyön is, megkezdődik a két és fél ezer lelkes településen a vándorlás. Móricz Zsigmond „gyalogolni jó” hitvallását az itteni pedagógusok keményen gyakorolni fogják. Erről, az iskolai gondokról kezdte mondandóját Motkó Imre tanácselnök: — A legnagyobb bajunk ezekben az időkben az iskolával van. Sajnos az új, négytantermes intézmény, amely összeépül a régivel, nem készült el tanévnyitásra. A legjobb esetben is csak a második félév kezdetére fejeződnek be a munkálatok, de ez is csak remény . .. Ebben a helyzetben csak azt tudtuk tenni, hogy a község legkülönbözőbb helyein alakítottunk ki szükség-tantermeket, az oktatás hét-nyolc helyen folyik majd, ez a pedagógusainkra plusz;terhiekéit ró. Erről beszélt az iskola igazgatója is, amikor a mű- ivelödésii háziban találkoztunk. Nem véletlenül járt ott, ebben az épületben is lesz osztályterem. Ám ebben a helyzetben sem lett „panasznappá” a beszélgetés, az igazgató bízik magukban. Jó oka van rá, ezt már a tanácselnöktől tudom: az általános iskolában igen jó a pedagóguskollektíva, stabil a testület. Képesítés nélküli tanítóra, tanárra nincs szükségük, a szakos ellátottság megoldott, két nyugdíjas pedagógust is foglalkoztatnak. Az egyik nyugdíjasuk Tas- sonyi András, régi ismerősünk, a település határain túl is sokak jó ismerőse. A Móricz-emlékek avatott kutatója, Móricz és Prügv kapcsolatának megszállott keresője. Három évvel ezelőtt meglehetősen szomorú képet mutatott az emlékház, s környezete. Mostani ottjártunk- kor szívderítőbb látvány fogadott, bár a gazdák úgy vélekednek, van még szépíteni való. Rendbe kellene hozni a kerítést, s a ház belsejében is akadnak kisebb munkák. A látogatói bejegyzések mindenesetre arról tanúskodnak, hogy sok-sok érdekességet mutatnak a dokumentumok. Az emlékekből újra a jelenbe térünk vissza. Prügy utcáin sétálva, feltűnik az építkezési kedv. Motkó Imre tanácselnök megerősíti a „felfedezést”: — Igaz, hogy a munkaképes lakosságnak közel a fele Szerencsre, Miskolcra jár el dolgozni, az itt élők mégsem kívánkoznak el a tele- pülésrőil. A termeJőszövet'ke- zet.i munkalehetőség mellett otthon, a kisgazdaságban sokan találják meg számításukat. Különösen örülünk annak, hogy a fiatalok sen foglalkoznak a más. •!< gazdasággal, elsősorban sertéstenyésztéssel, dohán.yter mesztéssel. Az anyagi boldogulásra tehát adott a lehetőség. Ez persze azzal is jár, hogy a szabad időből nagyon kevés jut kikapcsolódásra, művelődésre, szórakozásra. Többnyire a tévé marad . . . Erről beszélgettünk az utcán, miközben, edérkeztünk a művelődési házba. A tanácselnök elégedetten mondotta már korábban, hogy végre sikerült főhivatásban dolgozó népművelőt talál n.iuk. Igaz — tette hozzá — nem •lesz könnyű dolga: — Művelődési házunk közvetlenül a felszabadulás után épült, lakossági összefogással. Emlékszem, szekérrel hordtuk a vályogot, mindenki akarta, hogy legyen a faluban kultúrház. Sajnos, mára már az állaga megromlott, fel kellene újítani. Ehhez i viszont megin t csak sok - sok pénz kellene, s egyelőre erre nem futja az erőnkből... A prügyi művelődési ház épülésének idejéhez méltóan elrendezett: a hatalmas nagyterem uralja oszlopokkal, erkéllyel. Felújítva ma is nagyon jól mutatna, ez Játszik. Az élmúlt években kialakítottak az épületben egy könyvtárrészt, az előteret — mint utaltunk rá a bevezetőben — most osztályteremmé alakították. Magyarán : a közösségi összejövetelekre csak a színházterem maradt a prügyieknek. Itt rendszeresek a filmvetítések, s a fiatalok kívánságának megfelelően diszkóműsorok vannak... Tapa Józsej, a művelődési ház vezetője tehát valóban nehéz helyzetben vállalta feladatát. Szerencsére olyan ember, aki nem riad vissza a nehézségektől, sőt — beszélgetésünk alapján úgy tűnt —, mintha keresné is az új, a . „rázós” feladatokat. Szereti kipróbálni magát. —• Sok szakmát próbáltam már", sokat kellett emberek között mozognom, foglalkozni velük. Voltam vendéglátós is, Nógrádban pedig, ahonnan a feleségem révén hazajöttünk, a közművelődési munkában is szerezhettem tapasztalatokat. Jelenleg azt tartom legfontosabb feladatomnak, hogy kontaktust találjak az emberekkel, felmérjem az igényeket. A lehetőségek többnyire adottak, természetesen jó lenne rendbehozni a házat, több pénz kellene a munkához — de egyelőre az adott körülmények ■között kell éLnünik és dolgoznunk. Mostanság Prügyön két stabil közösségről; lehet szólni: a 35 tagú kórusba a társközségből, Taktakenéziöl .is járnak énekelni, támogatja őket a termelőszövetkezet (karnagyuk Szabó Sándor, a csobaji iskola tanára), részt vesznek az országos kórustalálkozókon is; az ifjúsági klubba azok a fiatalok tömörültek, akik többet akarnak a kocsmai ücsörgéseknét s nem csupán igényelnek, tettrekészek a lehetőségek megteremtésében is. Gondok és remények között „sétáltunk” Prügyön. A községi közös tanácson most formálják a. VII. ötéves fejlesztési tervet. Ezek között szerepel többek között a művelődési ház, és a napközi otthonos óvoda felújítása, az öregek napközi otthonának kialakítása és megnyitása ... Ténagy József Kitüntetések Pápán a műemléki albizottságok és támadalimi bizottságok XIII. országos .konferenciáján megyénkből Olajos Csabát, a megyei tanács ÉV osztályának csoportvezetőjét, a Magyar Műemlékvédelemért emlékipla- • kettet tűntették ki. Novák Ernő, a tüzéri Hlazalíttlas Népfront elnöke pedig a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kitüntetését vehette át műemlékvédő tevékenységéért. Tanulók, tigyeleni! 1985 8(1. tanévre szóló tanuló- bérletek érvényesítése, az új bérlet igazolványok kiállítása szeptember :10-ig bérletpénztárainkban a nyitvatartási idő alatt folyamatosan történik. Érvényesítéshez szükséges: — M éves korig — új bérletigazolvány kiállításához •— a szülő személyi igazolványa, vagy egyéb hatósági okmány, — 14. életév betöltése után: 191(5—Hli. évre érvényesített diákigazolvány a személyi igazolvánnyal együti, vagy arcképes diákigazolvány. A tanuló-bérletigazolvány négy évig érvényes: — 14 éven aluli tanulók bérletigazolványát — ha az nem rongálódott meg — évenként érvényesíttetni kell: — 14 éven felüli tanulók bér- letigazoiványának 1985—86. évre szóló érvényességét erre a célra készült bélyegzőlenyomat igazolja, enélkü! a bérletigazolvány érvénytelen. Október 6-tól bevonásra kerül; — új bérletigazolványhoz 1 db 4x4 em-es, egy évnél nem régebbi arckép szükséges. A szeptember hóra váltott tanulóbérletek már augusztus sótól érvényesek. Miskolci Közlekedési Vállalat A katalógusban két oldalt tesz ki a Konok Tamás- Hetey Katalin müvészházas- pár bibliográfiája. Világlátott emberek, akiket az említett katalógus szerint a világ is ismer Tihanytól Párizsig. A modern galériák gyakran és szívesen állítják ki Hetey Katalin szobrait, valamint Konok Tamás festményeit, kollázsait. A miskolci tárlatlótogató először meghökkenve ált a látvány előtt, fogódzókat keres a rézből, műanyagból, vasból készült szobrok, valamint a tormákat végtelenül leegyszerűsítő grafikák és festmények megértéséhez. Megszoktuk, hogy a hagyományos képzőművészet a mindannyiunk által átélt tér- és színélményt adja vissza, még akkor is, hogyha a látvány elemeit szétdarabolja, összetördeli. Ezt a műveletet: a konvenció felrobbantását, az évszázadokon keresztül megszokott ábrázolásmód tagadását lényegében már a század elején elvégezték a különböző izmusok. Azoknak tehát, akik figyelemmel kísérik, vagy egyáltalán hajlandók tanulmányozni a modern képzőművészetet, Hetey Katalin és Konok Tamás munkái nem hatnak újszerűnek, vagy idegennek. A nehézséget ezeknek a munkáknak a minősítésében éppen az okozza, hogy a laikus oézö nem ismeri, s éppen ezért nem tud eligazodni korunk szinte pillanatonként egymást váltó irányzataiban, igen nehéz eldönteni, hogy meddig tart a kísérletezés, a modern tartalom, s hol kezdődik a blöff, a szélhámosság. A gond nem — mint ahogy a jelenség sem - csupán miskolci. A művészet és a közönség megértőképessége közti szakadék egyre nő. Marad tehát a felületes impresszió „tetszik, nem tetszik, de nem tudom, miért" szubjektivizmusa. Hetey Katalin íémszobrai, különösen a réz, az anyag nemességével, -finom megmunkálásával hatnak. Szakemberek szerint ez az egyik legnehezebben megmunkálható anyag. Maga a kidolgozás, a fémesen csillogó felületek megfogják a tekintetet. A műanyagból készült, mozgatható, variálható szerkezetek pedig játékra ösztönzik az embert. Konok Tamás rajzai, gra- phidionjai, kollázsai mártöbb fejtörést okoznak. Mondrian, a fekete négyzetével eljutott a látvány totális tagadásáig. A modern grafika azóta csak ezt az érzést — rossz közérzetet - variálja. Mert hogyan másképpen értelmezhetnénk azt, hogy a művész lemond a látványról és a közönségéről is? h. s. Filmajánlások — iskolásoknak A közelmúlt napokban a Borsod Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője körlevélben hívta fel valamennyi alsó és középfokú oktatási intézmény igazgatójának figyelmét az audiovizuális eszközöknek a nevelő-oktató tevékenységben való fokozottabb alkalmazására, s ezen belül a filmművészeti alkotások hasznosítására. Külön felhívta a figyelmet a kötelező és ajánlott olvasmányok íilmadap- tációira, ugyanakkor utalt a tananyaghoz közvetlenül nem kötődő, de a nevelési céljaink szempontjából jelentős filmalkotások hasznosításának szükségességére is. A filmnek az iskolai oktatásban és nevelésbén való hasznosítása nem újkeletű dolog; intézményes, országos rendszerhez kapcsolt formája is már évtizedes múltra tekinthet vissza. Ez idő alatt igen sok jó tapasztalat gyűlt össze — ilyenekről számol be például Pap Béláné a Borsodi Művelődés című folyóirat 1985. 2. számában A mi iskolamozink címmel —, de vannak területek, ahol jelentős elmaradás van ebben, mint erre a művelődési osztály vezetőjének fentebb említett levele is utal. Az új tanév kezdése az iskolások és a film kapcsolatában is bizonyosfajta újrakezdést jelent. Újrakezdést annyiban, hogy az elmúlt esztendő alatt újabb filmalkotások születtek, amelyek gazdagítják az iskolásoknak nyújtandó kínálatot, de gyakorlatilag a már több esztendei munka folyik tovább Az jutott eszembe Szabó Éva és Asperján György műsorát hallgatva (csütörtök, Kossuth 19.15), hogy hányszor hallgatunk el szemérmes-zavartan, vagy hányszor csúszunk dagályos közhelyekbe, ha a hazáról, a szülőföldről szólunk. A Szózat „Itt élned, halnod keli!” parancsa és Radnóti billegő járdaköve között küszködünk a magunk érzelmeivel, botladozó szavaival. Történelmünk zsákutcái persze sokszor vittek rossz, vészé- Jyes vágányokra hazafüsá- got, hazaszeretetet szajkózva, de akkor is tévedtünk, amikor azt hittük, internacionalizmus létezhet hazaszeretet nélkül. Más népet sem tud becsülni, aki önmagát nem becsüli, a szülőföldhöz való kötődés nélkül nem gondolkodhatunk sem kontinensekben, sem földgolyóiban. Az alföldi tájról vallottak Csongrádiéi Szegedig azok, akiknek a riporter odatartotta mikrofonját. A megszólalók között volt ismert tudós, zeneszerző, színházi szakember és múzeumigazgató, texRádió mellett tilmunkásnő és parasztköltő, futballista, olajbányász és tanyasi tanító. Vallomásaikból rendkívül széles palettán tárult fel, mi minden fér a szülőföld, a lakóhely szere- tetének fogalmába. Az iskolaigazgatónak, hogy kilométerekről télen-nyáron, sár- ban-hóban-szélviharban baktató tanítványai emberül ihelyitálTtiak. az életiben, a parasztköltőnek az életet (búzát) vető apja szorgalma, a régésznek a szakmai lehetőség (a siker), s a kapott felelősség a művezetőnek. Mi hát az, ami eldönti, hogy hol vagyunk otthon igazán? Az-e, hogy pallérozott, városi beszédünket akaratlanul az otthoni (a gyermekkorban rögzült) emberek módján formáljuk? Vagy az-e, hogy magunk is kicsit alakítjuk arcát? Hiszen ebben a műsorban olyanok is megszólaltak (nem is kevesen), akiknek személyazonossági igazolványában, a születési helye rovatban dunántúli vagy északi község szerepel. Honosodottak, akik odatar- tozónak érzik magukat, mert oda köti őket életük értelme, a munkájuk. A szülőföld nemcsak a táj (a hatalmas róna, amit Petőfi óta senki sem írt le szebben). hanem az emberek is. A múlt, a jelen, a jövő. A folytonosság, ahogy az ember mindig a maga képére formálja. A szülőföld, amire büszkék vagyunk, mert hírét viszik, vagy ami csak számunkra siker. A szülőföld szeretete mégiscsak a munka, a szántó-vető ember izzadsága, a szövőgépek zajában dolgozó textilmunkás figyelme, az olajbányász fáradsága, alhogy teszi a dolgát az ember. Hazaszeretetei nemcsak a történelem, nemcsak a vers prófétikus hevülete taníthat. Nemcsak a múlt. Azok az emberek, akik ebben a csütörtök esti műsorban megszólaltak (vagy megszólaltattak, mint Erdei Ferenc), roppant egyszerű dolgokról beszéltek. Hétköznapi dolgokról. És mégis, kikerekedett belőle múlt és jelen, mint ahogyan mozaikokból összeáll a kép. Ilyen egyszerű! Mert igaz és nagy dolgokról csak egyszerűen, pátosz és nagy szavak nélkül lehet igazat beszélni. (csulorás) felfrissülve, új művekkel gazdagabban. A Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat a művelődési osztály intencióinak megfelelően tájékoztatta a megyében működő moziüzemek vezetőit, és ugyanakkor a filmlátogatást irányító pedagógusok, KISZ-szervezetek munkájának megkönnyítésére ismét elkészítette a Gyermek- és ifjúsági filmek ajánló jegyzéke az 1985/86- os tanévre című filmtájékoztatóját. Az igen jó kiállítású, praktikus szerkesztésű, könnyen áttekinthető, 48 oldalas füzet valóban tartalmaz minden, a fiatalság különböző korcsoportjainak ajánlható, már megjelent, forgalomban lévő, illetve a naptári év végéig várható filmalkotást. (A tanév második felében megjelenőket ma még nehéz lenne ajánlani, hiszen az országos megjelenési terv is nagyrészt még a filmek elkészültének, illetve az import művek beérkezésének a függvénye.) Ugyanakkor megtalálható a füzetben a szöveges tájékoztatás a filmek igénylési lehetőségeiről, közel 300 játékfilm legfontosabb adatai, az újabb mesesorozatok listája, majd a filmek korosztályonkénti bontása, amit az írók betűrendjében az irodalmi adaptációk listája követ, ezután olvashatók az év még hátralévő négy hónapjában megjelenő filmek adatai, s a csoportos megtekintésre külön is javasolt filmek. Végül mintegy félszáz film rövid tartalmi ismertetése olvasható a hasznos kis kiadványban, amely valóban megkönnyíti a tanulóifjúság és a filmalkotások praktikus közelítését. Természetesen, a filmadaptáció nem pótolhatja irodalmi művek közelebbi megismerését, az olvasását, de módot nyújt az összevetésre, a formanyelvi különbségek megismerésére, mint arra Pap Béláné is hivatkozik. Igen, ezt is figyelembe kell venni. De a filmajánlat nem szorítkozik a kötelező olvasmányokra, hanem sokszorosan széles skálán kínálja a megismerés és felismerés örömét az iskolásoknak, hogy felnőtt korukra is filmet néző és értő emberek legyenek. Ehhez nyújt segítséget a mozivállalat jó kiadványa. (bm)
