Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 12 1985. szeptember 28., szombat Laczó József fotómontázsa I destova száz esztendeje hogy megalakult a Bu- dapesti önkéntes Men­tő Egyesület, így ettől a dá­tumtól számítják a hazai mentőszolgálat működését. A főváros után a vidéki nagy­varosokban is sorra létre­jöttek a hasonló célú egye­sületek. Munkájukat a nagy­fokú odaadás, az önkéntes­ség jellemezte, jóllehet hí­ján voltak olyan felszerelé­seknek, amelyek elősegíthet­ték volna a gyorsabb, szak­szerűbb segítségnyújtást. Nem rendelkeztek megfelelő épületekkel, jármüvekkel sem. Az elhivatottsággal, a segí­teni akarással azonban fölé nőttek sok korabeli szerve­zetitek. A magyar mentőszol­gálat az elsők között ala­kult meg Európában. Ran gos helyét azóta is sikerült megőriznie, szakmai munká­jával megerősítenie. Az Országos Mentőszolgá­lat 1948 májusában alakult. Azóta Miskolcon is számot­tevő változáson ment át a mentők tevékenysége, önál ló épületbe költözhettek, fel­szereltségük fokozatosan fej­lődött. Az automata közpon tok immár hosszú évtizedek óta a 04-es telefonon köz­vetítik a segítségért folya­modók kéréseit. Négy vona­lon érkeznek a hívások az ügyeleti szolgálathoz, sőt a 04-es számon kívül még há­rom városi telefonon is hív­hatók a miskolci mentők. A telefonok gyakran túl­terheltek, így előfordulnak téves hívások, bosszantó mű­szaki hibák is. Pedig itt a beszélgetés megismétlése olykor helyrehozhatatlan idő­vesztést is jelenthet. Évi nyolcvanezer hívás Két év a vízválasztó Hogyan lesz valakiből mentős .dolgozó? A kérdésre nehezen fogalmazódik a vá­lasz az ügyeletes szolgálat fiataljai között. — A mentőápolói munkakör is szak- képzettséghez kötött, annak megszerzé­séért pedig tanulni kell. Két év után ál­talános asszisztensi képesítést lehet sze­rezni és ezt bárhol elfogadhatják az egészségügyben, tehát azt mulatja, hogy jó a képzés itt helyben. A harmadik év után lesznek, szakápolók a mentő hivatást választó fiatalok. Érettségivel rendelkező szakápolók jelentkezhetnek a négyéves főiskolára Budapestre. A gyakorlatot vi­szont itthon a helyi kórházakban szerzi meg az ember — mondja Béres József menlőtiszt, a mai szolgálatvezető. — Az iskola csak a szakmai ismeretet adja, kapcsolódik a beszélgetésbe Lavotha Attila. — Ezt a munkát nem mindenki tud­ja megszokni- Jóllehet a segítés szándéka ott él valamennyiünkben, kiben erőseb­ben, kiben gyengébben, de valljuk meg, nem egyformán hat ránk a vér látványa, a szenvedő ember kínlódása. —• Kél év a vízválasztó — mondja Haj­dúk Tibor, az állomás KISZ-titkára. — Addigra elválik, lesz-e valakiből mentős, vagy sem. Civilként kerülünk ide és itt válunk igazi bajlársakká. Biztosan észre­vette. hogy nálunk mindenki bajtársnak szólítja a másikat, beosztásra, korra va­ló tekintet nélkül. Végül is mi valóban bajtársak vagyunk, akik egymást segít­ve tudjuk csak jói szolgálni a sérültek, betegek érdekeit. Czecz János segédszolgálal-vezető egy epizódot említ mindezek megerősítése­ként: — Szívesen jönnek ide a fiatalok, de a legerősebb szándék és elhatározás sem elég az ittmaradáshoz, ha valaki nem ren­delkezik az alkalmassággal. Volt esetünk, hogy egy fiatal ápolónk látva a sérült ba­ját, vérző sebeit, a beteg mellé ájult. . . Autó, repülő, helikopter a mentés szolgálatában Amikor megszólal az utca végén a men­tőkocsi szirénája, az autósok egy része hirtelen nem tudja, mit is tegyen. Elő­fordul, hogy zavarában valaki leblokkol és ott ahol éppen van, nehezíti a mentő- kocsi haladását. Mások felgyorsítanak, hogy minél távolabb kerüljenek a mentő útjábói. Pedig az egyetlen ésszerű segít­ség, ha ott nyomban erősen lehúzódunk az út szélére és ez elég is a mentőknek. . A megkülönböztető jelzések, a villogó lám­pa, a sziréna, vagy a váltakozó hangú kürt, többnyire ugyanazt váltja ki belőlünk. Valahol sürgős segítségre van szükség, ta­lán éppen életet ment a mentők gyorsa­sága. Miért lobog a piros zászló, az mit jelent? Vannak, akik arra tippelnek, hogy a piros zászló azt jelzi, vérző beteget visznek. Pedig nem, csupán megerősítése a megkülönböztetésnek, mint ahogy újab­ban a nappal is használt ködlámpa. Ez utóbbiak, a zászló és a világító ködlám­pa, nem tartoznak a KRESZ-ben megfo­galmazott megkülönböztető jelzések kö­zé. Azt pedig igen szigorú belső szabályok rögzítik, hogy miként hajthat át a piros jelzésen a mentőkocsi. Sebességét öt ki­lométerre kell csökkenteni, a teljesen ve­szélytelen áthaladásról pontosan, tévedhe- tetlenül meg kell győződnie. Ha ezt a ko­csivezető elmulasztja, eljárnak ellene. Ahol az Országos . Mentőszolgálat repü­lője, helikoptere megjelenik, általában igen súlyos balesetre gondolunk. Pedig a Pilátus gép gyakran „csak” beteget szál­lít valamelyik klinikára Szegedre, vagy Debrecenbe, Budapestre. Ez a kényelem a beteg érdekeit szolgálja, hiszen lényege­sen kíméletesebb így az út, mint mentő­kocsival, keresztül az országon. A heli­kopterek nagyobbrészt a főváros kör­zetében segítik a mentők munkáját, ki­használva azt az előnyt, hogy ott is le­szállhatnak. ahol a repülőgépek nem. A fektetőben A fektető amolyan váró szoba, ahol most délelőtt ketten, illetve hárman üldö­gélnek. Gyenes Jánost a szemészetre ren­delték be Szendrőről. Túl van már a ke­zelésen, amit a Szentpéteri kapui megyei kórházban végeztek el és most kocsira vár, hogy hazajusson. Havasi Istvánná is hazafelé készül. Néhány hetes csöppség ül a karján a jóllakott csecsemők elégedett­ségével. Várják a hírt, hogy lehet menni a kocsihoz, aztán irány Sátoraljaújhely. A nulla négyes telefont hívják, ha va­lahol baleset történik, ha valaki mérge­zést szenved, ha sürgős, azonnali életmen­tésre van szükség, mint például a szívin­farktusos betegek esetében. A négy tele­fonra egy év alatt nyolcvanezer hívás jut és ebből 13—14 ezer a baleseti bejelenté­sek száma. Ha valaki azonnali segítségre szorul, a telefon egyik végén szinte minden eset­ben egy feldúltan, felzaklatottan beszélő ember áll, míg a másik oldalon a men­tőnek egészen meg kell őriznie higgadtsá­gát. Csak így lehet ugyanis megtudni, mi történt és ami legalább ennyire fontos, milyen segítségre van szükség, roham-, vagy esetkocsit kell-e küldeni, vagy ne­tán egy „sima” mentőautó is elég lesz. Ezért aztán kérdezni kell, hogy milyen baleset történt, milyen jellegű a sérülés, a helyszínt hogyan lehet megközelíteni, látta-e orvos a sérültet, a beteg hány éves, milyen tünetek mutatkoznak rajta és az .is fontos, hogy ki a hívó. Nos, ez a kérdéssor a bejelentők több­ségét arra ingerli, hogy közbeszóljon és nyomatékosan kérje, ne kérdezgessenek, jöjjenek azonnal. Az ügyeletes azonban, hogy a munkáját hiánytalanul elláthassa, tovább kérdez. Az adatok ugyanis a me­netlevélre kerülnek, amit aztán kézbe ve­het a kocsi vezetője és szerencsés esetben már az indulásnál „mindent tud”. Miután a bejelentőktől nehéz elvárni a tárgyilagosságot egy-egy tragédia láttán, előfordul, hogy sokkal nagyobb a felhaj­tás egy kis sérülés körül, mint máskor egy súlyos balesetnél. — Igen nagy gondot jelent a mi mun­kánkban az alkoholos sérültek ellátása, kezelése — mondja dr. Horváth Endre, az Országos Mentőszolgálat Miskolc Vá­rosi Mentőállomásának vezetője. — A gyá­rak fizetési napjain eleve számolnunk kell húsz-harminc sérült ittas beszállítá­sával. Az a tapasztalatunk, hogy az erő­sen alkoholos sérülteknél a legnehezebb a pontos diagnózis felállítása, mert az ital hatása elfed bizonyos tünetekét. A beteg közérzete is félrevezető lehet és egy kisebbnek mutatkozó koponyasérülésnél megtörténhet, hogy az eset váratlanul sú­lyosra fordul. Ha az illető nem állt volna ital hatása alatt, akkor pontosabban ész- lelhetővé lettek volna a sérülés súlyossá­gát jelző tünetek. A háttér - szerelőkkel Akik sok országban jártak már", láthat­ták a közutakon, hogy a mentőautók majd mindenütt más típusú kocsik. Ez adódik abból is, hogy mentőautót sehol sem gyártanak a világon, hanem mindenütt kinézik maguknak a szolgálat vezető szak­emberei a legszerencsésebbnek mutatko­zó típust. Megrendelik a gyártól, és utána berendezik. Nálunk a Nysa bevált, motorja megbízható, építése a különböző utaknak megfelelő magasságú stb. Javítását, mű­szaki szemléinek lebonyolítását viszont — bármilyen furcsán hangzik is — a men­tőállomáson végzik- Ehhez pedig jól ellá­tott alkatrészraktár kell, jó szerelőgár­da, javítóműhely, műszerek stb. Erre a kényszer vitte ró a mentőszolgálatot, mert az állami javítóműhelyek csak hónapok­ra vállalják a nagyobb munkákat. Itt az átfutási idő átlagosan három nap. Miután a mentők munkájához nélkü­lözhetetlenül hozzátartozik az URH-rúdió- kapcsolat (minden kocsiban megtalálha­tó), a berendezések javítására ugyancsak helyben rendezkedtek be. A hazai mentőszolgálat és annak része­ként a borsodi, miskolci mentők munkája csak ezzel a háttérrel maradhat európai színvonalú, megbízható, gyors és pontos. Valamennyi kocsiban ott van a lélegez­tető felszerelés, a vákuumágy, az infúzió­bekötési lehetőség, a sokféle injekció, gyógyszer, kötszer az elmaradhatatlan hordággyal. Röviden: a mentőkocsik fel­szerelése lényegesen többe kerül, mint maga az autó. Hol van az a ház? Hívás az Avasról, mármint az avasi la­kótelepről, annak is valamelyik kevésbé ismert rövid utcájából. A szolgálatot tel­jesítő mentő felveszi az adatokat, minden stimmel, mégis újra kérdez, hogy melyik útról merre is, onnan milyen irányba kell majd fordulni? Aztán amikor megjelenik képzeletében az utca, még egy utolsó kér­dés: a hetes szám, ugye nem az ötös után következik, mert ott egy másik utca háza áll és csak jóval lejjebb, a tér alatt talál­juk a maguk házát? Igen, igen, helyesel sürgetően a férfi, de siessenek már, mert itthon szül. meg a feleségem! A postások, mentők, tűzoltók igazán jó ismerői Miskolcnak, első hallásra beazo­nosítják bármelyik utcát képzeletük tér­képén, és mégis újra, meg újra gondót >koz: hol van az a ház? Mert az utcák ki­alakításában, a házszámok növekvő, csök­kenő „rendjében” sehol sem található ak­kora bizonytalanság, mint Miskolcon. Régi mentő-„pilóta” mondja, hogy Szegeden vagy Debrecenben könnyebben eltájékozó­dik, ha oda kell vinnie betegét- mint itt­hon. Ha legalább ebben az összevisszaság­ban valami kevés következetesség lenne, az már megkönnyítené a dolgát az új lakó­telepeken. Nemcsak arról van szó, hogy ilyen okok miatt percekig kering a mentő­kocsi a házak között, amíg ott bukkan rá a keresett lépcsőházra, ahol azt a legke­vesebb logikával is kereshetné az ember, hanem arról, hogy közben fájdalommal küszködik egy beteg, esetleg emiatt ko­csiban jön a világra egy gyerek, mert az idővesztés miatt már nem érik el a kór­házait a szülés kezdetéig. Ilyenkor még az segíthet, ha valaki, aki a mentőt hívta, kiáll az út szélére és valami módon fel­tűnően jelzi, hol várják a segítséget. — Lehet-e különbséget tenni egy utcán elesett epilepsziás és egy ittasan heverő sérült között? Mert ugye más elbánást igényel az egyik, és más kezelést a má­sik. — Az epilepsziás beteg gyakran ugyan­úgy viselkedik, mint egy erősen ittas em­ber. Hasonló a helyzet a cukorbetegek­kel is, akik kómába kerülve azonnali se­gítségre szorulnak, ám másmilyenre, mint a lerészegedettek. Ezen a buktatón a szak­mai ismeret és a nagy szakmai gyakor­lat segítheti át a mentőorvost és mentő­tisztet- Igaz, hogy jelenleg négy mentőor­vosi állás betöltetlen nálunk mór hosszú évek óta. A magas szakmai követelmé­nyeknek úgy igyekszünk eleget tenni, hogy az ambiciózus fiatal mentőápoló­kat főiskolára küldjük, ahol magas szín­vonalú oxiológiai képzésben részesülnek és ezt a napi munkájukban jól alkalmaz­zák. Ai oldali irta: Nagy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom