Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-26 / 226. szám

1985. szeptember 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 •If! Forrói „innováció Kazalnyi habszivacs. # Majdnem méter vas­tagságú is megakad közte. A raktárépület dugig. A szabad ég alatt lévőkről az jut eszembe, ha megver­né egy hirtelen támadt zá­por, egy-egy tönk úgy tele­inná magát, talán négyen se bírnák megemelni. A habszi­vacs könnyű, dél a természe­te szerint mégiscsak nedv­szívó. A magam mulattatására eszembe ötlik a mesebeli sza­már. Só alatt' roskadozik, szakad róla a veríték, majd meggebed. Patakon gázol át. Gondol egy merészet. „Für­dőm”. És amikor íeltápász- kodik, örömmel tapasztalja, hogy terhe jócskán megfo­gyatkozott. Nemsokára ismét erre visz az útja, de most szivacs van a hátán (tengeri eredetű, természetesen, hi­szen a mesebeli időkben még szó sem lehetett műanyag­ról). Amikor állna fel, moc­canni se tud. Saját kárán ta­nulta meg, hogy a cipelt anyagok nem egyformák. — Nemcsak a rádiót fi­gyelem, az eget is ■— mutat Tirpák Ferenc a csereháti dombok felé. — Az időjárás­előrejelzésnek kevésbé hi­szek, mint a saját szemem­nek. Mifelénk olyan hamar nyakunkon az eső . . . nyo­más, mindent fedél alá! Invitál, nézzem meg, mit készítenek a regiment hab­szivacsból. Női névre „ke­resztelt” ülőgarnitúrákhoz szabnak anyagot. Elnézem a félautomata gépet. A mintát rászerelik az irányítófalra, az alkalmazott a formán veze­ti, mondhatnám: „vezérli” a vágószerkezetet. A két kart összekötő, sodrott acéldrót elképesztő sebességgel pörög — vágja, a műanyagot, mint kés a vajat. Ha, szabad vol­na itt dohányozni, azt mond­hatnám: egy végig szívott ci­garetta ideje alatt elkészül egy egész garnitúra. Persze, ez: még csak nem is „félter­mék” — a BUBIV Encsi Gyárában válik piacképes végtermékké. Két jászsági településre. Egerbé és Encsra szállítanak innen. A maradék habszi­vacs se megy veszendőbe — egy zümmögő daráló pehely- lyé szaggatja, és párnatok­ba fújja. Fiatal lány géppel bevarrja a párnát — ebből is ülőalkalmatosság lesz ké­nyelemkedvelő emberek alá. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt még furnérüzem volt itt, s mivel először láttam működés közben fatönköt „hámozó” gépet, megbámul­tam, mint az a bizonyos bor­jú az új kaput. A bútoripar­ban uralkodóvá vált a mű­anyag meg sokféle újítás, a Hernád menti Építőipari Szö­vetkezet vezetősége tehát úgy döntött: ami nem megy, nem kell erőltetni. Egy ilyen, vi­szonylag kis szövetkezetnek nincs miből „ráfizetnie”. A műanyagüzem „születé­se” körül a véletlen bábás­kodott. Gyorsan helyesbíte­nem kell, nemcsak a vélet­len. Sok idegen szó tört be nyelvünkbe, például a „koo­peráció”, magyarul: együtt­működés, összedolgozás. Er­re is van a tarsolyomban egy kisded történet. Agro- nómus ismerősöm bekereke­zik Miskolcra kombájnalkat­részért. Sajnálattal közlik, most nincs raktáron. Fordul ki az ajtón, amikor egyko­ri osztálytársába botlik. „Mit búsulsz, kenyeres pajtásom?” Megmondja, mit nem ka­pott, s most mehet Nyíregy­házára. Cimborája felneve­tett: „Van nekünk. Mennyi kell?” És ott az ajtóban nyélbe ütötték az üzletet — nem kellett megtennie két­szer száz kilométert. A forróiak készsége a kooperációra, valamint a manapság annyit hangozta­tott „innovációra” (jelentése nem más, mint „újítás”, az a képesség, hogy meg tudja­nak újulni, hozzáfejlődni a gazdaság változó körülmé­nyeihez). Több mint 2(i éve ezen eré­nyük segítette őket abban, hogy talpon maradhassanak. Amikor látták, a beruházási kedv gyérülőben, ráadásul építőiparosaik kezdenek el- szelelni jobban fizető cégek­hez, számos üzemágat fej­lesztettek ki: lakatosok (vas­munkások). víz- és közpon­tifűtés-szerelő részleg, aszta­losműhelyük kezdettől fogva működött, legnagyobb és -merészebb lépésük az autó­szerviz, valamint az üzem­anyagtöltő állomás megvaló­sítása, melyhez milliókat kaptak vissza nem téríten­dő állami támogatásként. A pénz elfogadása nagy fele­lősséggel jár — munkával, jól szervezett működtetéssel kell bizonyítani, hogy méltók a támogatásra. Mindezek eredménye lett, hogy a fenn­állásuk első esztendejében szerzett kétmilliós árbevéte­lük tavaly meghaladta a 10(1 milliót. Az nem volt véletlen, hogy a szövetkezet elnöke és a BUBIV Encsi Gyárának ve­zetője összeakadt egy érte­kezleten. Meglehet, az érte­kezlet annyira unalmas volt. hogy a két férfi „emberkö­zeli” gondjairól beszélgessen. Az elnök panaszkodott, fá­radt, tegnap Pesten „szaglá­szott” munka után, mert a furnérüzem épülete üresen tátong. Az Encsi Bútorgyár szeretett volna megszabadul­ni a műanyagüzemétől, hogy az így nyert területen kár­pitosrészlegét fejleszthesse. A véletlen február végén hozta össze a két vezetőt, s az „innovációs” készség men­ten „beüzemelt”. Mindkét fél életrevalónak látta az „üz­letet”. A gépeket áttelepítet­ték, a szövetkezet gyorsan fedél alá hozott egy raktárt, és július elején már műkö­dött a forrói szövetkezet új üzeme Tirpák Ferenc veze­tésével. Kelendő-e a portékájuk? Szeptember 20-án, pénte­ken „kihallgattam” az elnök és az üzemvezető telefonbe­szélgetését. Jó volna — így az elnök, Szemán Lajos —, ha szombaton is dolgozná­nak, legalább háromnapnyi „előretartásunk” volna, mert az Encsi Bútorgyár igen rá­hajtott, kell az alapanyag. És a haszon? Ezzel kap­csolatban volt vita a| két fél között, még válságos helyze­tek is adódtak — a pesti központ drágállotta a szö­vetkezeti munkát, de a for­róiak nem engedtek. Ügy lát­szik, az új üzem beváltotta mindkét fél számításait.-Az innováció — újítás — latinból vett szó. Forrón az „ötlettől” a megvalósulásig mindössze négy hónap telt el — rekordidő alatt „inno- válódott” két fél közmeg­egyezésen alapuló újítása. Mercz Dániel, a szövetke­zet műszaki vezetője újabb „innováción” töri a fejét. Jó szakembereik, gépeik van­nak az asztalosüzemben, le­gyárthatnák a fotelok faal­katrészeit, amelyeket az en- csi gyár most nagy távol­ságról szerez be, s mivel Encs faipara viszonylag fej­lett, az alapanyagnak se vol­nának híjával. A vita ismét a nyereségről folyik. Ha már vitatkoznak, nincs messze a közmegegyezés sem. Gulyás Mihály Ingatlant vásárlók figyelmébe! Gyermekalbum Több olvasónk érdeklődött telefonon és levélben a la­kóingatlan-vásárlás feltétele­iről, és a kedvezményekről. Felkerestük az OTP lakáshi­telezési osztályvezetöhelyet- tesét, Horváth Károlynál és tőle kértünk választ a kér­désekre. Beszélgetésünket magya­rázattal kell kezdenem, ugyanis egyik levelezőnk azt írja, hogy ahány helyen kért felvilágosítást, mindenütt más választ kapott, ezért for­dult hozzánk. — Nem hiszem, hogy az OTP, vagy takarékszövetke­zeti fiókok nem adtak pon­tos felvilágosítást, mert mindnyájan az 1983-ban ki­adott lakóingatlan-vásárlási hitelkonstrukció alapján mondjuk el a feltételeket. — Jár-e szociálpolitikai kedvezmény? — Csak új lakásvásárlás, vagy építkezés esetén jár. te­hát ebben az ese'tben nem. — Milyen nagyságú hitelt biztosít az OTP? — A hitel a vételár 75 százalékáig terjed, 25 száza­lék saját hozzájárulásnak kell lennie a vásárlónak. Ezt be kell fizetni az OTP-nek. — Mennyi a leghosszabb törlesztési idő? — Ebben az esetben 10 év, tehát kevesebb, mint építkezés esetén. — Leszázalékolt, vagy nyugdíjas is kaphat hitelt? — Természetesen, ha meg­felelő munkaviszonyban álló kezese van, tehát a kezes nem lehet nyugdíjas, sem le­százalékolt. — Ha nagyobb a család, több hitelt kaphat-e a vásár­ló? — Nem a család száma dönti el a kedvezményes hi­tel nagyságát, hanem a hi­telkonstrukció. — Másolc-e a kamatok, mint az építési hitelnél? —■ Igen, hiszen más az igénybe vehető összeg is. Százezer forintig 8, kétszáz­ezer forintig 10, háromszáz- ezer forintig 12, és négyszáz- ezer forintig 14 százalék ka­matot kell fizetni. — Melyik OTP-fiókhoz kell fordulniuk az ügyfelek­nek? — Az az OTP-fiók biztosít hitelt, ahol az ingatlant meg akarják vásárolni. Ott kap­hatnak az ügyfelek pontos felvilágosítást is, úgy hogy azt tanácsolhatom a vásár­lóknak, hogy ne egymástól szerezzenek információt, ha­nem az illetékes OTP-fiók- tól. (obe) Szomszédolás A jubileumi úttörőév egyik fontos feladata, hogy a csa­patok ismerjék meg jobban egymást, legyen élő kapcso­lat közöttük. Ennek jegyé­ben jött össze Nyékládháza, Sajólád, Sajóhídvég és Ónod úttörőcsapata Ónodon, szep­tember 21-én. Az ónodiak gondoskodtak a programról. A vendégek megtekintették az iskola néprajzi gyűjtemé­nyét, a csapattörténeti kiál­lítást, a várban levő feltárá­si munkákat és megnézték a Borsitól Rodostóig című ki­állítást. Az ónodi napok keretében ők is elhelyezték a megem­lékezés virágait az ország- gyűlés emlékoszlopánál. A történelemmel való ismerke­dés után nagy focicsaták kezdődtek a sportpályán. Bi­zonyára mindenki jól érezte magát. A szomszédolás tavasszal folytatódik. Soltész Aladár csapatvezető Válasz cikkünkre Az Észak-Magyarország 1985. augusztus 15-i számá­ban megjelent „Zúgva-bőg- ve szippant” című kritikai cikkre a következőket közöl­jük. Mezőkövesd Zsóri MÁV Családi üdülő épületfelújí­tása 1985. október elsején Az ózdi 102. Számú Gá­bor Áron Ipari Szakmunkás- képző Intézetben egy újabb szakma oktatását kezdték el; a már meglevő 22 szakma mellett ebben az évben már fonalgyártókat is képeznek. Jelenleg 25 kislány ismer­kezdődik. A tervek tartal­mazzák a szenny- és csapa­dékvízrendszer szétválasz­tását, valamint a szennyvíz közműrákötését. így az üdü­lési idény végén a panaszolt állapot véglegesen megoldást nyer. Miskolci Sándor MÁV Igazgatóság kedik a szakma fortélyaival. Az elméleti oktatást az is­kolákban, a gyakorlatit pe­dig a Kispesti Textilgyár Putnoki Pamutfonó és Cér- názó Gyárában tanulják. Kerékgyártó Mihály Ózd Űj szakma A leendő fonalgyártók Juhász Zsuzsika Miskolcról. Rémiás Petra 10 hónaposede lényi kislány. A hódmezővásárhelyi 9 hóna­pos Rácz Andrea. Soltész Andrea 2 éves kislány Sajószentpéterröl. Válaszolunk Bujnóczki Andrásné, Mis­kolc, Vándor S. út: Levél­írónk kifogásolja, hogy az es­ti órákban nincs meleg víz a belvárosi lakótelepen. Fel­hívtuk a Borsod Távhő fi­gyelmét, és megígérték, hogy a hibát ki fogják javítani. * Tózsa István miskolci le­vélírónk azt írja, hogy rossz minőségű a kefir, és a sza­vatossági időn nem lehet el­igazodni. Jeleztük a tejipar­nak a panaszt és tőlük kér­tünk felvilágosítást. A címkén látható két betű az üzemjel és az utána következő dá­tum a forgalomba hozható- ság idejét jelenti, tehát az ön által beküldött kefiren SE 08 11 azt jelenti, hogy Szegeden gyártották és au­gusztus 11-ig fogyasztható. ellenőrző szervek is többet tehetnek a hibák megszünte­téséért. * Sümegi Flóriánná miskolci olvasónk kifogásolja, hogy fia két meghirdetett pályá­zaton is részt vett és még sem nyert semmit. Nem hoz­zánk, hanem a meghirdető gyárhoz vagy laphoz kellett volna fordulnia, mert mi azt nem tudhatjuk, hogy az ,,Eszkimóka'' felhívás csak móka volt-e. Azt viszont, minden rejtvénymegfejtőnek: és ilyen címkés, kupakos gyűjtősdiben részt vevőnek tudnia kell, hogy nem nyer mindenki, aki beküldi a jó megfejtést vagy a címkéket és egyebeket, hanem sorso­lással döntik el. így csak a szerencse istennőjénél lehet reklamálni. * * Kazincbarcikai nyugdíjas panaszolja a Barcika étterem tisztaságát. Felhívtuk a bar- cikai Köjál élelmezés-egész­ségügyi osztályát, ahol el­mondták, hogy ezt az étter­met is folyamatosan ellenőr­zik, és az ott tapasztalt hi­ányosságokért természetesen felelősségre vonják az étte­rem vezetőjét, dolgozóit, de nincsenek kinn mindennap, ezért csak a pillanatnyi ál­lapotot tudják ellenőrizni. Azt javasolják a vendégek­nek, hogy minden esetben használják a vásárlók köny­vét, és így a felettes és az Kécsi Ferenc budapesti olvasónk arról ír, hogy itt vendégeskedett, és vendég­látójánál este nyolc és ki­lenc óra között Beethoven VII. szimfóniáját hallgatták, mire az alattuk lakó minő­síthetetlen hangnemben te­lefonált fel, hogy zavarja a hangos zene. Olvasónk fel volt háborodva, főleg, ami­kor szomszédja azt is kö­zölte, hogy nem tűri, hogy hangos zenéléssel zavarják az ő és vendégei társalgá­sát. Sajnos, mi semmit nem tehetünk, viszont az biztos, hogy a bérházakban alkal­mazkodnunk kell egymás­hoz. Összeállította: Orosz B. Erika.

Next

/
Oldalképek
Tartalom