Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-04 / 207. szám

1985. szeptember 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Napközi az ondi öregeknek Emlékezetes nap marad az ondi öregeknek szep­tember másodika, hétfő. Ezen a napon adták ál ben­sőséges ünnepségen, az öre­gek napközi otthonát. A Szerencshez tartozó te­lepülésen (mert ma már Szerencs-Ond néven sze,repel közigazgatási térképünkön), a régi iskola épületében rendezték be a 20 férőhe­lyes otthont. A tanács elő­zetes felmérései szerint, szükség volt erre az intéz­ményre. A városatyák kielé­gítendő az ondi öregek igé­nyét, az elmúlt évben meg­bízták a Szerencsi Városgaz­dálkodási Vállalatot a régi, meglehetősen leromlott álla­potú épület felújítási, kor­szerűsítési munkálataival. Teljes elkészültéig — bele­értve a berendezési tárgya­kat is — másfél millió fo­rintba került Ond új intéz­ménye, amiben benne fog­laltatik a megyei tanács Étkeznek az új lakók anyagi segítsége is. Sokat segített a Szerencsi Lenin Termelőszövetkezel és a cu­korgyár munkáskollektívája is abban, hogy mielőbb bir­tokba vehessék az új lakók, s ez hétfőn meg is történt. (cm-i) Mezőkövesden a Bacsó Bé­la úti lakótelepen, az idén, januárban megkezdődött a gázszolgáltatás. Tavasszal folytatódott a program a városközponti gerincvezeték építésével, és lefektették az Eper, a Szőlő, az Alma ut­cák, valamint a legelő és a vasútvonal keresztezésével a Mátyás, a Ságvári és a Kor­vin Ottó utcákban is a gáz­vezetéket. Ebben az idő­szakban kezdték meg ezen a területen a lakossági csatlakozó vezeték építéséi. A gázvezeték építésénél szükséges és elengedhetetlen munkák, mint a röntgene- zés, minősítés, helyszíni szemle, nyomáspróba — amelyek hatósági eljárások —, lassítják a vezeték épí­tését, amelyek elégedetlensé­get váltanak ki a lakosság ikönöben. A hatósági eljá­rások viszont szükségesek a biztonságos gázszolgáltatás­hoz. Elmondható, hogy jó ütemben halad a program megvalósítása, rövidesen megkezdik a Lenin úti lakó­telep, valamint a Martino­vics, Damjanich utak közötti vezetékszakasz építése is. Itt lesz a vezeték végpontja, amely ellátja az épülő la­kótelep, valamint a közép­iskolai kollégium energia­szükségletét. Ezt a vezeték- szakaszt 19115. október 15-én helyezik üzembe, az elkép­zelések szerint. A városközponti gázveze­ték másik iránya a Mátyás, Alkotmány, Szegfű utakon közelíti meg a Juharfa úti ■távfűtéses kiazámiházat, ami­nek gázzal történő ellátását ebben az évben meg kell oldani. A gázprogram kiterjed az Egri úti lakótelepre is, il­letve annak környékére, ahol a földgázvezeték lefekteté­sét, illetve a teljes befeje­zését a jövő évre tervezik. A jövő évben a Bacsó Bé­la úttól nyugatra levő csa­ládi házak gázellátását is szeretnék megvalósítani, s rövidesen megkezdődik az engedélyeztetési eljárás. Mezőkövesd Városi Taná­csát az a cél vezérelte a gázvezeték hálózatának ki­alakításakor, hogy elsődle­gesen a sűrű beépítésű lakó­telepeket, és a nagy olajfo- gyasztású üzemeket lássák el olcsó energiával. A há­lózati beruházással egy idő­ben Ikezdődött .meg a taná­csi intézmények földgázra való átállítása. Az Állami Fejlesztési Bank, energia­racionalizálási pályázat alapján, 2 millió 451 ezer forintot biztosít az 5. Számú Óvoda, a 2. Számú Általá­nos Iskola, a kórházi bel­gyógyászati osztály, vala­mint a rendelő átalakítási munkáihoz. K. E. „Bölény" a külfejtésen A bányászati termékek fajlagos, egy tonnára eső értéke általában csekély, és csak feldolgozásuk so­rán nő meg jelentősen. A késztermék önköltségének jelentős hányada tehát a szállítási költség a bányá­tól vagy külfejtéstől a fel­dolgozó ., üzemig. Fontos gazdasági szempont ezért a szállítási költségek csök­kentése. Ennek érdekében általában célszerű az egy tételben szállított mennyi­séget minél nagyobbra venni. A hatvanas évek valósá­gos forradalmat hoztak, amely a tehergépkocsik csaknem minden lő részé­re hatott. Megnőtt a mo­tor, a nagyobb teljesít­ményhez igazították a se­bességváltót, a gumiab­roncsokat és minden lé­nyeges fődarabot. A hat­vanas évektől minden na­gyobb autógyár kísérlete­zett óriás szállítójárművek előállításával. Figyelemre méltók eb­ben a sorozatban a Be- lavtomaz termelési egye­sülés teherautói. A leg­újabb termék a Bölény nevet kapta. Ám a be- lorussziai erdők hatalmas állata, az élő bölény törpé­nek látszana a külszíni bá­nyákban dolgozó „testvé­re”, a Belaz billenőszek­rényes teherautó mellett. Ezt az óriást, amely egy­szerre 1110 tonna rako­mányt tud elszállítani, a szibériai külszíni szénfejtő­helyeken végzendő mun­kára tervezték. Nagy pro­duktivitás jellemzi, és a kocsi konstrukciójában al­kalmazott sok nem szok­ványos megoldás, és a ve­zetőfülke kényelme. A föld felett magasan elhe­lyezett vezetőfülke jól szel­lőzik nyáron, és nagysze­rűen fűthető télen. A ne­héz utakon teljesen meg­terheli. kocsi biztos veze­téséhez nincs szükség fe­lesleges erőkifejtéshez, no­ha a bruttó tömeg meg­haladja a 300 tonnát. A kormánykerék és a kap­csolókarok ugyanolyan mé­retűek, mint a közönséges tehergépkocsikon. A nagy­szerűen megtervezett, meg­bízhatóan működő hid­raulikus rendszer meg­sokszorozza a gépkocsive­zető által kifejtett erőfe­szítést, s pontosan továb­bítja a parancsokat a végrehajtó szervekhez, a dízelgenerátorhoz, a ke­rékmotorokhoz, a fékek­hez és a billenőszerkezet­hez. A óriás gépkocsik al­kalmazása számos gazda­sági előnnyel jár. Amel­lett. hogy csökkenti a szál­lítás önköltségét, csökken­ti a szállítási útvonalak túlterheltségét. Munkásfiatalok Győrben II „derékhad” találkozója Kétezer gyertya apró láng­ja világol a téren. A béke­vágy jelképeként. A zene­kar csak az első néhány taktust játssza, máris dúdol­juk, később az énekessel, majd nélküle: „Nagyon kér­lek, becsüld meg őt, a vén Európát, e gyönyörű nőt...” Korábban szintén együtt énekeltünk. „Őrizd a békét hogy ibéke legyen." John Lennon dalát magyarul. Nin­csenek jelzőim, vagy ame­lyek lennének (felemelő, fennkölt, magasztos) nem egészen pontosak, és sajnos, már oly sokszor használták őket, hogy erejüket veszítet­ték. igv tehát: nem eldobni, sutba vágni való érzés, ami­kor — rakétaerdők, világ­pusztulás árnyékában — kétezren (vagy többen) a békét énekeljük. A munkásfiatalok II. or­szágos találkozójának csak egy, igaz legjelentősebb ese­ménye volt a pénteki béke­ünnep. A kétezer fiatal az előző nap. csütörtök délután érkezett Győrbe, vasárnap búcsúzott a várostól. Most, ahogy visszagondolok erre a négyszer 24 órára, úgy ér­zem, mintha ennél jóval több időt töltöttünk volna Győr-Sopron megyében. A találkozót a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága, valamint Győr-Sopron Me­gyei Bizottsága rendezte. Az oroszlánrészt érthetően a győriek vállalták és (való­ban nemcsak az udvariasság kedvéért) kitűnően megszer­vezték. Gazdag, sokoldalú, színes programsorozatot ál­lítottak össze a kétezer fia­tal számára. A KISZ Köz­ponti Bizottsága 1982 decem­berében határozott róla, hogy mi az ifjúsági szövet­ség feladata a munkásfiata­lok körében. A határozat szellemében tartották meg két esztendeje az első, deb­receni találkozót, s ez a ha­tározat volt az alapja a győri programsorozatnak. A Rába- parti város szívélyes vendég­látónak bizonyult. Szívesen láttak és öröm­mel megmutatták életüket, önmagukat. Amint a talál­kozóra készült újságban meg­fogalmazták: „ ... s bár di­csekedni nem a mi formánk, a mértéktartó büszkeség igen”. Ha egy iparhoz értő em­bernek azt mondom: Győr, gondolkodás nélkül felel: Rába-gyár. Ám a magyar ipar talán első helyre sorolt büszkeségén kívül a város­ban, illetve a megyében ta­lálható a Graboplast, a Gar­denia, a Richards Finom­posztógyár, a Soproni Szö- nyeggyár, a Magyaróvári Timföldgyár, és a sort még hosszan folytathatnánk to­vább. Viszont sajnálják a győriek, hogy náluk nem alakult ki korszerű vegy­ipar, híradástechnika. MEGYÉNKBŐL: KÉT AUTÓBUSSZAL A munkásifjúság győri ta­lálkozóján nem annyira a tinédzserek, mint inkább a huszonéves és a harminc év körüli fiatalok vettek részt. Azok, akik munkájukkal már bizonyították, hogy nem­csak dolgozni tudnak, ha­nem részt vállalnak a poli­tika formálásából, alakításá­ból is. Ha meggondoljuk, er­re a generációra vár az or­szág gazdasági megújításá­nak végleges feladata. Eszük és kezük munkájától függ további felemelkedésünk, vagy (még rágondolni is rossz) kudarc esetén a visz- szaesés. A rendezvénysorozat alapvető célja volt a mun­kásifjúság szervezhetőségé- nek demonstrálása, az ifjú­sági szövetség befolyásának további növelése. A találko­zó egyébként politikai, szak­mai és fesztiváljellegű prog­ramok egységes ötvözete volt. Lehetőség nyílt a kü­lönböző szakmák képviselői­nek a tapasztalatcserére, a munka gondjainak megvita­tására, örömeinek megosztá­sára. A szombathelyi fiatal összeismerkedhelett mond­juk a debrecenivel, a mis­kolci a pécsivel, a szegedi a sopronival. Színvonalas mű­vészeti produkciók, izgalmas vetélkedők szolgálták továb­bá a munkásfiatalok épülé­sét. Vidám, egyben politi­záló volt az együttlét. Megyénk fiataljai két autóbusszal mentek el a ta­lálkozóra. Az Ikarusok csü­törtökön reggel Miskolcról, a megyei pártbizottság par­kolójából indultak, vasár­nap. késő délután ugyanide érkeztek vissza. Az első kilo­métereken még ismeretlen arcok kutatták a másik te­kintetét, mire hazaértünk, már jó ismerősök voltunk, barátságok szövődtek, s ta­lán egy-egy szerelem első napjait jelentette néhány pár •számára a győri négy nap. A győri találkozó hangu­latára, élményeire évekig emlékezni fognak a részt­vevők. Nem hangzottak el hosszú beszédek, érdektelen „közmonológok”, sehol sem volt felesleges szócséplés. A hangsúly az érdemi, ered­ményes, vitázó, állító és el­lentmondó összejöveteleken volt. A szakmai, kulturális és sportprogramok sűrűn váltották egymást és a szó­rakozásra is jutott idő — délután, késő este, időnként éjszaka. Maga, a megnyitóünnep­ség a Rába víziszínpadán zajlott le. Sötétedés után kikapcsolták a környék köz- világítását, s a vízen lampi­onokkal díszített kajakokban hajóztak le a sportolók. Gitárjáték következett, majd Nagy Imre, a KISZ Győr- Sopron Megyei Bizottságá­nak első titkára lépett a mikrofonhoz és hivatalosan (hiszen valójában már dél­után megkezdődött) meg­nyitotta a találkozót. Népi táncosok következtek, majd végül az est szó szerint ér­tendő fénypontja: a negyed­órás tűzijáték. Gyönyörű volt. A különböző rendezvénye­ket, programokat lehetetlen Válasz cikkünkre Csótányterv Lapunk 1985. augusztus 30-i, pénteki számában „Csó- tányterv, 1986?” címmel je­lent meg cikkünk, amelyben a Jókai utcai lakótelepen lé­tesített MÉH átvevőhely meg­nyitása ellen emeltünk szót. Hangot adtunk aggodalmunk­nak, amely szerint az átve­vőhely léte csótányinvázió­hoz fog vezetni. A napokban eljött szer­kesztőségünkbe az Észak­magyarországi MÉH Válla­lat képviselője. Elmondotta, hogy vállalatuk egyáltalán nem készített tervet a csótá­nyok elterjesztésére, sőt! A Jókai utcai lakótelepen — nem kevés költséggel — egy új, mintaátvevőhelyet léte­sítettek. Itt csak papír- és textilhulladékot vesznek át. Munkájuk során kifejezetten ügyelnek majd a tisztaságra. volna felsorolni, és nem is volna rá szükség. A fiata­lok másnap délelőtt szak­mai találkozókon vettek részt, több mint negyven helyszínen — ha sikerült, jól összeszámolnom. A „bá­zis" a győriek egyik új büszkesége, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Fő­iskola parkolója volt, ahon­nan a negyven autóbusz, hol konvojban haladva, hol külön-külön szállították a fiatalokat a rendezvények különböző helyszíneire. A borsodi és nem borso­di fiatalok közül nem ke­vesen voltak kíváncsiak a szakmai nap egyik helyszí­nére, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárra. Valami „csúcsra”, elsőrangúra szá­mítottunk, de amit láttunk, az felülmúlta várakozásain­kat, mitagadás, helyenként irigykedtünk. A kovácsüze­met néztük meg, mellette pedig agy modern, automa­tizált gépsort, az úgyneve­zett „Ex-cellót”. A gyárlá­togatás után a szakmába vágó ás agyéb jellegű kér­désekre Imre Gyula, meleg­üzemi termelési osztályve­zető válaszolt. Őszintén, nyíltan, időnként meglepő­en. Távozóban az egyik mis­kolci fiatal megjegyezte: — Ezt meg kell tanul­nunk. Nekünk szintén így kellene dolgozni. A tájékozódást, az prszág ügyeinek megismerését je­lentette, amikor a munkás- fiatalok a párt és kormány vezetőivel találkozhattak. A „MOT”-ra ellátogatott pél­dául Hámori Csaba, a Po­litikai Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára és Pál Le­ír árd. az MSZMP Központi Bizottságának titkaira is. A megyei delegációk vezetőivel ikét és fél órás eszmecserét folytattak a fiatal munkásokat jelenleg leginkább érintő és érdeklő kérdésekről. A délutáni, esti, oldottabb programok helyszíne a már említett főiskola volt. Itt a szabad időt a „Kisalföld" kocsmáiban, a Video presz- szóban, a diszkóban és kon­certeken, filmvetítéseken tölthették el a munkásfia­talok. A vasárnapi búcsú után — már hazafelé — több fiatalt kérdeztem meg tapasztalatairól. — Nem bántuk meg a győri utat. Sőt. Udvardy József- nincs! zsákos és konténeres eljárás­sal dolgoznak. Az átvevő- helyről gyakran, szükség ese­tén akár naponta többször elszállítják az átvett anya­gokat. Az új átvevőhely az ott lakók érdekeit is szol­gálni kívánja. A lakótelepen élők ugyanis nem tudtak mit kezdeni a lakásukban fel­gyülemlett papírral és feles­leges textilneművel. Ez az átvevőhely — mint utaltunk már rá — „minta” lesz. Hasonlókat kívánnak létesíteni a Miskolc és tevé­kenységi körükhöz tartozó más városok új lakótelepein is. A MÉH reméli, hogy tö­rekvéseit a lakosság megér­téssel fogadja, és mind töb­ben viszik majd el hozzájuk az újrahasznosításra alkal­mas hulladékokat..

Next

/
Oldalképek
Tartalom