Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-04 / 207. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 207. szám Ára: 1,80 Ft Szerda, 1985. szeptember 4. Aktívaértekezlet a megyei pártbizottságon Mint lapunk tegnapi számában hitül adtuk, szeptember 2-án délután aktiva- éitekezletet rendezett a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Pártbizottság a kutató-fejlesztő tevékenység helyzetéről és feladatairól. Az alábbiakban visszatérünk az értekezleten elhangzottak ismertetésére. Az aktivaértekezlet résztvevőit, a kutatásban és fejlesztésben dolgozó szakembereket Fejti György, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte. Részvételével megtisztelte a rendezvényt, a vitában felszólalt Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára. Fejti György a jelenlegi helyzet áttekintésében, a feladatok megfogalmazásában summázta az értekezlet célját. Ezt követően Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság titkára tartott vitaindító előadást. — A világgazdaságban végbemenő változások és saját céljaink új. magasabb követelményeket támasztanak gazdaságunkkal szemben. Az a feladatunk, hogy az adott gazdasági körülmények között megőrizzük és megerősítsük pozícióinkat, tarlós gazdasági egyensúlyt teremtsünk, megalapozzuk az élet- színvonal emelését. Mindez olyan megújulást kíván, amelyben meghatározó szerepet játszik a műszaki-technikai haladás. Ennek jelentőségét és szükségességét korábban is felismertük, egyes részterületeken már konkrét intézkedések is történtek. Most arra van szükség, hogy eddigi eredményeinkre építve, ezt a folyamatot felgyorsítsuk, kibontakoztassuk. A haladás nemzetközi tendenciáit figyelve, azt tapasztaljuk. hogy minden területen fokozódott a „tudomány- igényesség'', ami a műszaki fejlődésre fokozottan érvényes. , A tudományigényes iparágak, mint például a gépipar, a vegyipar, az elektronikai ipar részaránya a nemzeti összterméken belül jelentősen nőtt. Azl is megfigyelhetjük, hogy a ludo- mányigénvesség minden ágazatban folyamatosan növekedett és növekszik. A fokozódó szakosodás, a munka- megosztás és az egymásrautaltság elmélyülése is megfigyelhető. Á fejlett ipari országok az 1970—80-as évek gazdasági recessziósával, a termelés visszafogásával egy időben, erőiket a műszaki megújulásra, a nagy szellemi potenciált igénylő ágazatok fejlesztésére fordították. A termelésben olyan struktúra- váltás ment és megy végbe, ahol a szellemi munkára alapozott értéktermelő munka került előtérbe. Az új fejlődési irányok mellett a hagyományos iparágakban (pl. kohászat, bányászat és a mezőgazdaság) a technológiai rekonstrukciók sorozatát hajtották végre. Ezekben a korszerűsítésekben meghatározó szerepe volt a tudományos eredményeknek — mondotta Kovács Zoltán. Idézte az MSZMP XIII. kongresszusát, miszerint: „A következő tervidőszak legfontosabb gazdaságpolitikai célja, az intenzív fejlődés kiterjesztése a termelési folyamat minden elemére.” Majd így folytatta: Pál Lénárd felszólalása — Azt mindannyian tudjuk, hogy műszaki világhatalmi illúzióink nem lehetnek, de tőlünk, a mi munkánktól függ, hogy az élenjárókat közvetlen követő, vagy azoktól jóval elmaradó nemzetcsoportokba fogunk-e tartozni. Ügy látjuk, adotl- ságaink alapján vállalkozhatunk a nemzetközi élvonal követésére, illetve egyes részterületeken az élvonalba való betörésre is. Az előadó a gyorsabb előrehaladást továbbra is fékező tényezők sorában említette, hogy az elmúlt időszakban nem hatottak olyan kényszerítő erők, melyek kiváltották volna a tudomány közvetlen bekapcsolódását a termelés szélesebb területeibe. Túl széles a tudományos leutalás spektruma, így a rendelkezésre álló szerény erőforrásokat nem tudjuk elég hatékonyan hasznosítani. Gyorsabb előrehaladásunkat fékezi továbbá, hogy nem tudjuk máról holnapra megváltoztatni korábbi beidegződéseinket. Az innovációs lánc egyes elemeinek megengedhetetlen elkülönülése is ga tolja az eredményesebb értéktermelő munkát. Törekvéseink ellenére sem sikerült még az innovációs folö, alap- és félkész termékeket előállító sajátosság tovább erősödött, miközben jelentős korszerűsödés is végbement. A szénbányászatban jellemzővé vált a termelő- munkahelyek komplex gépesítése. A kohászati üzemeknél, a hengerművi fejlesztések és az acélgyártás korszerűsítése, a vegyiparban a petrolkémiai és íinomkémíai profil kialakítása valósul! meg. Olyan korszerű gyárak épültek, mint az olefinmű, a polipropiléngyár, a kombinált acélmű és a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC- gvára, intermediereket gyártó és műanyag-feldolgozó üzemei. Ezek a létesítmények a technikai fejlődés élvonalát, a megye és az. ágazat büszkeségét jelentik. A megyei székhelyű vállalatok zöménél van kulaló- l'ejlesztő munka, de úgy látjuk, hogy a megye ipari potenciáljához viszonyítva, az önálló kutatóhelyek száma kevés. Műszaki jellegű tudományos elméleti kutatás csak a Nehézipari Műszaki Egyetemen, a Magyar Tudományos Akadémia Bányászati-Kémiai Kutató Laboratóriumában és a Tüzelés- technikai Kutató és Fejlesztő Vállalatnál folyik. alakulása. Nem sikerült maradéktalanul megoldani a vállalati anyagi erőforrások és az egyetem jelentős szellemi kapacitásainak megfelelő integrálását sem. pedig ebben különösen nagyok a lehetőségek. A kutatás, á fejlesztés terén mozgósítható legnagyobb tartalékunk a termelő vállalati szférában van. ahol több száz jól képzett műszaki szakember dolgozik. A fejlesztő tevékenység személyi és szervezeti feltételei természetesen vállalatonként erősen differenciáltak. Megítélésünk szerint vállalatainknál a szükségesnél kevesebb mérnök, közgazdász, illetve szakember dolgozik fejlesztő területen. Különösen kevés a fiatal, aminek okát a termelőüzemek elszívó hatásával, a viszonylag kisebb anyagi elismeréssel lehet magyarázni. Megyénk vállalatait jellegükből adódóan fokozottan sújtotta a világgazdasági recesszió, az elmúlt évek többszöri anyag- és energia-úr- cnulketíCse. -Legtöbbjüknél a korábbi beruházások adós- ságiteúhei miatt, csak minimális fejlesztési alap ál' rendelkezésre, sőt néhányul Kovács Zoltán előadását tartja. Ai elnökségben Pál Lénárd, Fejti György és Ladányi József lyamat egyes elemeit — érdekeltségi alapon — rendszerbe kapcsolni. Főként szemléletbeni gond, hogy a szellemi munka teljesítményarányos megbecsülését nem sikerült megvalósítani. Az elmúlt években a kényszerintézkedések, a gazdasági szabályozók gyors és gyakori változása, a rövidebb távú érdekek érvényesítése, a napi problémák, háttérbe szorították a hosszabb távlatokat, a jövőt megalapozó feladatokat. A ránk zúduló gondok, a nehéz gazdaság! helyzet közepette ez a magatartás természetesnek tekinthető, de mindannyiunk előtt világos, hogy ezt a helyzetet hosszabb távon nem tarthatjuk fenn. Kovács Zoltán előadása további részében a megyei sajátosságokkal foglalkozott: — A korábban kialakult nehézipari jelleg, a kilermeA Nehézipari Műszaki Egyelem a felsőfokú szakemberképzés egyik fontos bázisa. A kutatási ráfordítások az egyetemen 1977-től napjainkig 40 százalékkal nőttek, a szerződéses munkák árbevétele megkétszereződött. 1978-tól az intézmény fokozott mértékben kapcsolódott be az országos központi kutatás-fejlesztési tervprogramok végrehajtásába. Az Ipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság közvetlen kutatási megbízásokat ad számára. 1983-ban például a tőkés import kiváltása érdekében megbízást kapott egyedi műszerek gyártására is. A feladatok növekedtével párhuzamosan javultak a kutatómunka személyi feltételei. Nyugtalanító tényező azonban az oktatók és kutatók átlagéletkorának növekedése, cs egyfajta belterjesség kialaphiányos. Ez is közrejátszott abban, hogy fejlesztési elképzeléseiket főként a preferált központi fejlesztési programokhoz, célprogramokhoz kapcsolódóan alakították ki. Gyártásfejlesztési terveik mindenekelőtt a költségek csökkentésére, a minőség javítására irányulnak. Ezt az anyag- és energiakímélő technológiák elterjesztésével, a munkakultúra és a munkaszervezés fejlesztésével és a minőségi munkavégzés feltételeinek megteremtésével kívánják elérni. A gyártásfejlesztés mellett igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a minőségvédelemre irányuló tevékenységnek. A piaci igények változása megköveteli a termékszerkezet folyamatos átalakítását. (Folytatás a 3. oldalon) Majolika exportra Mintegy hatszázféle terméket állítanak elő kézi munkával évente Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Porcelángyár majolikagyárában. A hazai piacon is népszerűek a mattmázas termékek, a termelés fele az NSZK-ba, Svájcba, Franciaországba és a skandináv államokba kerül exportra. Emlékülés az egyetemen Hz ipar csak a tudománnyal fejlődhet Zambó János akadémikus elnökletével emlékülést tartottak tegnap a Nehézipari Műszaki Egyetemen, a magyar műszaki felsőoktatás kezdetének 250. évfordulója tiszteletére. Az első előadó. Kapolyi László ipari miniszter. A magyar ipar igén veinek alakulása a mérnökképzéssel szemben a 250 év során címmel tartott előadást. Gondolatmenetének lényege az volt. hogy a termelés és a tudomány mindenkor kölcsönösen hatottak egymásra, s ez. a kölcsönösség fokozottabban érvényes ma, ha nem akarunk lemaradni a nemzetközi élvonaltól. — Az ipar fejlődése csak a tudománnyal és az egyetemmel együtt képzelhető el. Az egyetem szerepe nemcsak abban meghatározó, hogy itt képezik a műszaki értelmiséget, de abban is. hogy a tudományos kutatás egyik bázisa. A miniszter vázolta a technológia fejlődését, az ősember óta. a számítógépekig. Az ipar és a gazdaság fejlődésében egyre nőtt a műszakiak és a tudomány szerepe. A fejlődést mindenkor az úgynevezett „húzó- ágak" vitték, lendítették előbbre. Néhány közismert példa: a gépipar fejlődése visszahatott a bányászatra; az automatizálás és az elektronika lendületet adott a gépiparnak, az anyag szerkezetének alaposabb ismerete új lehetőségeket teremtett a nyersanyagok feldolgozásában az acélgyártásban, a ■bauxitfeldolgozásban. alumíniumiparban. Nyilvánvaló, ihogy a gép- és műszeripar nélkül elképzelhetetlenek ezek az eredmények, mint ahogyan az alapkutatások nélkül is lemaradna az ipar. Nemzetközi tekintélyünket — néhány iparágban — éppen annak köszönhetjük, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem (és más tudományos műhelyek) kutatásai hatékonyan beépülhetnek a termelésbe. Czibere Tibor előadásában lényegében az egyetem történetét tekintette át Selmecbányától Sopronig. Érdekes összefüggést mutatott ki Newton, valamint a XVI— XVII. századi filozófia (amely lényegében akkor még ismeretelméletet jelentett. s magába foglalta a természettudományos ismereteket is), és a később meginduló műszaki tudományok között. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy az 1735-ben alapított Selmecbányái akadémia az elsők egyike volt Európában, s a kor színvonalán oktatott. Egyszerre képeztek a gyakorlatnak — s igen sokoldalúan —, ugyanakkor magas elméleti képzést is adtak. Már akkor gond volt a tudomány és a termelés közötti szakadék áthidalása, de ezt sikeresen oldotta meg az akadémia. Az igényt nem adhatjuk alább ma sem —mondta az egyelem rektora —. azaz sokoldalúan képzett. művelt mérnököket kívánnak képezni. Nemcsak a termelésnek, de a közéletnek is. Terplán Zénó, az egyetem legújabb kori, tehát már a miskolci történetét ismertette. Küzdelmes volt az elmúlt 36 év, míg kialakult „az egyetemváros” mai formája, konszolidálódtak a viszonyai, megteremtődtek a modern kutatás és oktatás feltételei. A soproni társegyetem, erdészeti és faipari egyetem nevében is köszöntötték a tudományos emlékülést, kiemelve, hogy hajdanán az erdészet, a bányászat és a kohászat testvértudományok voltak, egyazon intézményekben képezték a szakembereket. A szünetet követően a leo- beni és a freibergi társintézmények nevében köszöntötték a tanácskozást. Délután pedig az egyes karok vezetői ismertették tudományáguk történetét. (horpácsi) A kutaló-lejlesztí tevékenység helyzete is feladatai
