Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-03 / 206. szám

1985. szeptember 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Merre tart a munkaerő? A munkaerő-gazdálkodás­sal kapcsolatos kérdéseket úgyszólván folyamatosan na­pirenden tartják a tanács- testületek Sátoraljaújhelyen, valamint a város vonzáskör­zetéhez tartozó települése­ken. Az e témában készített legutóbbi felmérés szerint ez utóbbi négy és fél esztendő­ben nyolcszáz fővel nőtt Sá­toraljaújhelyen a munkaké­pes korú népesség száma, akik iily módon közel hat­van százalékát alkotják a lakosságnak. A város, jelle­gét tekintve, az ipari tele­pülések közé sorolható. Új vállalat, üzem, a most be­fejeződő ötéves terv során nem épült, a meglevők egy ítészénél viszont — Így a do­hánygyárban, az Elzett gyár­egységében a bútoripari vál­lalat részlegében, Valamint a sütőipari vállalatnál — ki- sebb-.nagyobb fejlesztések történték. A váfosban levő munka­erőhelyzetre évek óta jel­lemző, hogy a teljes foglal­koztatottság érvényesülése mellett a munkaerő keres­lete és kínálata kismérték­ben eltér egymástól. Így történhet meg, hogy egy időben jelentkezhet mun­kaerőhiány, ugyanakkor mun­kaerő-felesleg is. Kereslet elsősorban a többműszakos, nehéz fizikai munka Iráni Volna, míg a munkaerő-fe­lesleg a gyakorta munkahe­lyet változtató rétegből, a „vándormadarakból”, vala­mint a cigány származásúak egy részéből áll. Az ügyfélszolgálati iroda naprakész ny il vántartást ve­zet a munkahelyek számá­ról, valamint a munkát ke­resőikről is. ám munkájukat megnehezíti, hogy a kőtele­ző munkaerő-közvetítés meg­szűnése óta a munkáltatók nagy része nem lesz eleget a munkaerőigény bejelenté­si kötelezettségének. A vállalatok munkaerő- gazdálkodására jellemző volt, hogy a minimális munkaerő- kínálat következtében válo­gatás nélkül fölvettek szin­te minden jelentkezői, ugyan­akkor a felesleges létszám­tól nem váltak meg. Így belső tartalékok képződtek, ám ezek feltárása nem tör­téni meg. Napjainkban vi­szont már megszűrik a kül­ső munkaerőt a felvétel előtt, létszámfelvételi zárla­tot alkalmaznak, s rendsze­ressé kezd válni az üzemen belüli munkaerő-átcsoporto­sítás. Történték próbálkozá­sok a munkaerő-kölcsönzés­re is, valamint kooperációs kapcsolatok is kialakultak a helyi üzemek, valamint a környező települések terme­lőszövetkezetei között. Sátoraljaújhely vonzáskör­zetének lakónépessége az el­múlt esztendőkben némileg csökkent. Ez elsősorban an­nak a következménye, hogy — főleg a Bodrogköz közsé­geiben — kevés a munkale­hetőség, így a fogyás jelen­tős része elvándorlásból adó­dik. amelynek mértéke vi- szont az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. A vonzáskörzet munkaerő­helyzetére jellemző. hogy sokan vállalnak lakóhelyü­kön kívül munkál. Munka­lehetőség biztosítása esetén — mint azt a felmérések mulatják —, a foglalkozta­tásba a községekben még további munkaerők lennének bevonhatók. A munkaerőforrások je­lentős részét az iskolákból kikerülő fiatalok adják. A munkáltatók a ■ létszám bő­vítésénél, illetve a létszám- pótlásban elsősorban őket alkalmazzák. Az elmúlt év­ben a vállalati munkaerő­igény több, mint kétszerese volt a munkát vállalók szá­mának. ám a vidéki mun­káltatók elsősorban szak­munkások számára tudnak műnk alehet őségé I biztosíta­ni, míg az általános iskolát, valamint a gimnáziumot végzettek számára csökken­tek a munkahelyek számai. Mérséklődött a felsőfokú végzettségűek iránti kereslet is, bár a pedagógust, műsza­ki szakembert, orvost to­vábbra is több helyen kere­sik. Cs. Cs. Hogyari 'válnak vezetővé az arra érdemes nődolgozók a Diósgyőri Gépgyárban? Erre a kérdésre keresett választ a közelmúltban tar­tott ülésén a vállalat szak- szervezeti bizottsága. Érté­kelték a vállalat nődolgo- zói körében végzett káder- politikai munkát, a nők ve­zetővé válásának folyama­tát. A nők közéletben való részvételével, annak foko­zásával az MSZMP KB 1970-ben hozott nőpolitikái határozata is foglalkozik. A határozat megfogalmazza, hogy a nők alkalmassá­gukkal, felkészültségükkel arányosan kerüljenek veze­tő posztokra, továbbá azt is, hogy biztosítani kell a vezetésre való tervszerű fel­készítésüket. A vállalatnál a határozat megjelenése óta javultak az egyenjogúság, a vezetővé vá­lás feltételei, fejlődött a nődolgozók körében a poli­tikai aktivitás. A vállalat közvéleményében helyes irányban változott a nők munkájának megítélése. A DIGÉP-ben első lépésként a .nőik foglalkoztatását ol­dották meg, majd az isko­lázottságuk. szakmai, poli­tikai műveltségük növelése volt a cél. Ez lehetőséget adott a női vezetők arányá­nak növelésére, de ennek megvalósulása csak fokoza­tosan jöhet létre. A mun­kájukat lelkiismeretesen, jól végző nődolgozókat a gyár­egységek. főosztályok politi­kai, gazdasági vezetése se­gíti bekapcsolódni a társa­dalmi életbe. Legtöbb he­lyen konkrét megbízások­kal, feladatokkal aktivizál­ják őket a párt-, szakszer­vezeti és ifjúsági munká­ba. A gazdaságvezetés a szakszervezettel közösen szervezi a brigádmozgal­mat, amelyben növekszik a nők felelősségvállalása, és erősödik közösségi szelle­mük. A fizikai munkakörben foglalkoztatottaknál azon­ban — bár szakképzettsé­gük növelésében a vállalat jelentős erőfeszítéseket tett — ennek ellenére sem si­került megfelelő fejlődést elérni. A fizikai dolgozó nők tizenhat százalékának van szakmai végzettsége, körük­ben minimális az igény a '•-énesítés megszerzésére, il­letve a végzettség esetében gyakori a pályaelhagyás. En­nek okai: a bérezés, a ka­tegóriarendszerben i ellent­mondások (betanított, illet­ve segédmunkásként csak­nem annyit lehet keresni, mint szakmunkásként), az üzemek technológiai adott­ságai és gyártási viszonyai, a fiatal szakmunkásnők csa­ládalapítása. majd gyerme­kük nevelésével, családjuk ellátásával együttjáró gon­dok. A betanító. képesítő, vagy továbbképző tanfolya­mokra szívesen vállalkoz­nak. mivel e végzettségei elismerik, több szakmában (daruvezető, marós) viszony­lag rövid a képzési idő. Másképpen alakul a kö­zép- és felsőfokú végzettsé­gű nők helyzete. A felsőfo­kú végzettségű nők számá­nak növelése a vállalatnál elsősorban társadalmi ösz­töndíjas szerződéssel, nap­pali tagozaton lehetséges. Ily módon, évente hatan- heten kerülnek a Diósgyő­ri Gépgyárba. Az anyagi ösztönzés hiányosságai és más irányú pénzszerzési te­vékenység — a férj gmk­zik, vagy a feleség túlmun­kát vállal — miatt az al­kalmazottak között is ta­pasztalható az állami okta­tástól való idegenkedés: kü­lönösen felsőfokú végzett­ség és a második diploma megszerzése esetében. A vállalatnál a nődolgozók Közül öten rendelkeznek má­sodik diplomával, huszon­egyen nyelvvizsgával. A nők vezetővé válásá­nak meghatározó területe a DIGÉP-ben a politikai, tár­sadalmi szervezetekben vég­zett munka. Ez részben a képességek bizonyításának, másrészt azok fejlesztésének fontos területe. A gazdasá­gi munka mellett már a politikai munkában is vál- lalkozóbbak a dolgozó nők. Aktivitásukat jól mutatja, hogy a választott tisztsé­gekben szerepük és arányuk növekszik. Politikai végzett­séget egyre többen szerez­nek körükből; a pártmun­ka területén dolgozó tis/.l- ségvisclók tizenhat, a szak- szervezeti funkcióban levők huszonnégy százaléka nő- dolgozó; arányuk a KISZ- esek körében harminc szá­zalék. Ezek a tények a hosz- szú idő óta végzett, terv­szerű politikai nevelő mun­ka eredményei. Sajnos azonban, a válla­latnál is jelentkeznek azok a gondok, problémák, ame­lyek a nők vezetővé válá­sában máshol is jelentkez­nek. Helyenként fellelhető konzervativizmus, vagy a női vezetőt nem kellően tá­mogató magatartás, és ezek gátolják a továbbfejlődési készséget, szándékot, amely pedig a nődolgozók egyre növekvő részénél jellemző. A családban betöltött szere­pük indokolatlan túlhangsú­lyozása éppígy gátló ténye­ző, amire hivatkozik a ve­zetés és a i nők egy része is. A felsoroltak ellenére, a jól végzett politikai és gazda­sági munka, a szükséges szakmai, vezetési ismeretek, valamint a gyakorlat meg­szerzése után az arra al­kalmas nők egyre többen kapnak különböző szintű ■'ezetői megbízatást." A Diósgyőri Gépgyár gaz­dasági vezetésében a nők aránya szerényebb, mint a politikai és társadalmi ve­zetésben. a vezetői rang­sorban pedig — felfelé ha­ladva — csökken a szá­muk. Csoportvezetői meg­bízással rendelkeznek a leg­többen. elenyésző a számuk a közvetlen termelésirányí­tók között, jobb az ará­nyuk a középszintű vezetők körében, míg a vállalat fel­ső szintű vezetésében nődol­gozó nincs. A DIGÉP-nél a női vezetők arányainak ala­kulását sok tényező befo­lyásolja, döntően az, hogy gépipari vállalat lévén a gyártást irányító közvetlen területeken dolgozók nagy többsége férfi, akiknek meg­van a megfelelő végzettsége és képzettsége. Am az olyan gazdasági egységeknél, ahol zömében nők dolgoznak (ter­vezés, számvitel, pénz­ügy és a többi), olyan ko­rúak a vezetők, hogy váltá­sukra a következő időszak­ban sor kerül, így előrelát­hatólag, helyükre női veze­tők kerülnek. Az eddig ve­zető beosztásba került nők döntő többsége jól dolgozik, megfelelnek a velük szem­ben támasztott követelmé­nyeknek. Az elért eredmé­nyekkel alkalmasságukat bi­zonyítják. (köperzi) Hatvanon túl — Lehet szépen megöre­gedni, csak adjon az ég hoz­zá erőt, egészséget, meg olyan szerető családot, amely nekem is van — mondotta ismerősöm a minap, ki jócs­kán túl van már a nyugdíj- korhatáron. mégis az aktív munkálkodása idején meg­szokott életmódját folytatja. Dolgozik, ha nem is oly in­tenzitással. mint tette nyolc- tíz évvel ezelőtt. Mert sze­rencséjére számára megada­tott az erő. az egészség, no meg a kedvére való munka. Jól jön a kiegészítés Sokan élnek így. Am. hogy miként alakul az időskorúak élete, az társadalmunkon is múlik. Jó néhányon, részben családi körülményeik, rész­ben pedig egészségi állapo­tuk miatt intézményes ellá­tásra szorulnak. Másoknak elegendő az a mindennapos törődés, gondoskodás, ame­lyet a városokban, falvak­ban kialakított öregek nap­közi otthonaiban kapnak. Akadnak olyanok, akik nem bírják a tétlenséget. Tenni, dolgozni akarnak, hogy hasz­nosnak érezzék magukat és természetesen, hogy munká­juk ellenértékével jobbítsák életüket. Mert tudott ugyebár, hogy napjainkban még meglehető­sen magas azoknak — a ko­rábban nyugállományba vo­nultaknak — a száma, akik­nek kell. jól jön a havonta házhoz vitt szerény nyugdíj mellé, egy kis plusz pénz. Erre ad módot a nyugdíjasok foglalkoztatása. Hogyan és miként történik mindez Ka­zincbarcikán? Milyen mun­kát vállalhatnak az itt élő időskorúak? Erről beszélget­tünk el Béres Lászlóméval, a kazincbarcikai Városi Tanács munkaügyi osztályának fő­előadójával : Évente huszonöt kérelem — Városunkban a nyugdí­jasok száma meghaladja a négyezret. Közülük csaknem ötszázan dolgoznak kazinc­barcikai vállalatoknál. — Milyen lehetőségek ko­zott választhatnak? — A nagyvállalatoknál rendszerint portásokra van szükség. A Vegyi Kombinát biztonsági őröket, éjjeliőrö­ket keres. Rendszeres ügyfe lünk még a Könnyűbeton- gyár. jó néhány helyi álta­lános iskola, a városi tanács építési és költségvetési üze­me, valamint a Kézműipari Vállalat. Az említett intéz­mények. vállalatok képvise­lői gyakorta felkeresnek bennünket, hogy ismertessék Belső kényszerük a munka Fotó: Laczó J. négy-, illetőleg hatórás mun­kaköreiket. Eljönnek hoz­zánk természetesen a nyug­díjasok is. évente húsz-hu- szonöten, hogy biztosítsunk számukra megfelelő munkát. — Elégedetten távoznak a kérelmezők? — Többségében igen. de előfordul, hogy egyikük-mási- kuk igényét nem, tudjuk tel­jesíteni. Főként azoknak a köréből, akik korábban szel­lemi munkát végezlek és mi nem tudunk a megszokotthoz hasonló foglalkoztatást aján­lani. Az a baj, hogy a vál­lalatok és a dolgozni akaró idős emberek igénye nem mindig találkozik. Ez persze nem jelenti azt. hogy mun­ka nélkül maradnak. Talál­nak maguknak megfelelő munkakört, csak nem a mi közbenjárásunkkal. Csoportmunka nagy sikerrel — A nyugdíjasok foglal­koztatásában közreműködik a megyei Munkaügyi Szolgál­tató Iroda is. Tudomásom szerint Kazincbarcikán is élnek az iroda lehetőségei­vel . .. — Valóban. Két esztendő­vel ezelőtt én kaptam meg a feladatot, hogy szervezzek olyan brigádokat, akik ta­vasztól késő őszig vállalná­nak az ország távolabbi ré­szén levő termelőszövetkeze­teiben is munkát. Tizenöt­húsz tagú brigádokat alakí­tottunk, akik háromhetes turnusokban dolgoznak. A brigádtagokat autóbusz szál­lítja Kazincbarcikáról a munkahelyre. Háromheten­te hazajönnek, néhány na­pot itthon töltenek, azután folytatják a munkát, mivel­hogy szerződésük fél évre szól. — Mi a feladat és ezért milyen a fizetség? — Metszik a fákat, egye- selik a búzát, szőlőt telepí­tenek. szüretelnek, betakarí­tanak. Mindenkor a szezoná­lis teendőket végzik. A na­pi kereset kétszázötven és háromszázhúsz forint között váltakozik. Ezenkívül szállást és ellátást biztosítanak ré­szükre. természetbeni jutta­tást is kapnak. Almát, krumplit. . . Egyszóval, aki teheti, és akinek ereje bír­ja. jócskán gyarapíthatja ez­zel havi jövedelmét. Jelen­leg tíz brigádban háromszáz nyugdíjasnak van erre mód­ja. — Maradjunk egy pilla­natra az „aki teheti”-nél. mert bizony hatvanon túl már nem mindenki vállalkoz­hat megterhelő, sőt erejét olykor-olykor ugyancsak pró­bára tevő munkára . .. — Ez így igaz, ám mint említettem, ha nem is túl­ságosan gazdag a „reperto­árunk”. mégiscsak van vá­lasztási lehetősége a nyug­díjasoknak. Egyébként a me­zőgazdasági munkára jelent­kezők körében van hatvan- és van hetvenéves is. És mint hallom, derekasan meg­állják helyüket.. Sok fiatal megirigyelheti azt a vitali­tást, azt a szívósságot, amely a mai ötven—hetven év kö­zötti korosztályt jellemzi. Egyszerűen nem tudnak munka nélkül élni.. . Monos Márta Mi kerül a csatornába? Régebben úgy vélték, hogy elegendő csupán csatorná­zással, és az egyesített szennyvizek tisztításával fá­radozni a környezetvéde­lemért. A szennyezőket — az egyesített szennyvizekből — egy lépésben igyekeztek eltávolítani, de ilyen módon általában csak egyetlen kö­zös mérőszámmal, a kémiai oxigénigénnyel meghatároz­ható, részleges szennyező­anyag-csökkentésit tudták el­érni. Kiszűrték például a kevésbé ártalmasakat, míg a különösen károsak válto­zatlanul eltávozhatlak. Miint ismeretes, az egyes gyártási folyamatokból ki­kerülő vizek a technológiá­ra jellemző szennyezőkét vi­szonylag nagy koncentráció­ban tartalmazzák. Ezt a szennyvíztisztításnál szem előtt tartva, jóval hatéko­nyabb lesz a vegyi tisztítás, ha azt még a távozó víz ke­letkezési helyén, vagyis a gyártási technológia végén, az egyéb vizekkel váló fel­hígulás előtlt elvégzik. A víz jellemző szennyező­désének eltávolítására olyan kémiai eljárást kell kidol­gozni, amely biztosítja a vízügyi ren delkezésekben megadott határértéket. Az el járást pedig úgy kell meg­választani, hogy ezt a köve­telményt az egyéb szennye­zések jelenlétében kell el­érni. Azit sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a sz a nnyezések megsem misíté- sük sorén is valamivé át­alakulnak, például vízzé, nitrogénné, széndioxiddá, vagy valamilyen újabb szennyező anyaggá, amely kevésbé ártalmas az erede­tinél. Előfordulhat, hogy bi­zonyos vegyszereket esetleg feleslegben alkalmaznak, amivel a tisztításkor meg szennyezik is a vizet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom