Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
1985. szeptember 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Csak röviden... LABDARÚGÁS. Korábban elhalasztott megyei I. osztályú mérkőzésen: Encs— Miskolci EAFC 3-1 (1-1). Forró. 400 néző. Vezette: Horváth Gy. G.: Simkú. Kavasánszki. Tar, illetve Kiss. KÉZILABDA. Miskolci Sparta- cus—Kazincbarcikai Sütőipari Kinizsi 17-16 (10-7). Kazincbarcika. NB II. női. A higgadtabban játszó jés helyzeteit jobban kihasználó szövetkezetiek rászolgáltak a két pontra. Ld.: Csányi 8. illetve Bányászne 6, Juhász 4. Jók: Csányi. illetve a hazaiak közül senkit nem lehet kiemelni. TENISZ. Ércbányász Kupa — Kazincbarcika. Eredmények. II. osztályú férfi egyes: 2. Váraljai (II. Papp J. SE). 3. Koszto- ványi (K.-barcikai Vízmű SE). III. osztályú férfi egyes: 1. Kosztován.vi. 2. Dévai (H. Papp .1. SE). 3. Béki (K.-barcikai Vízmű SE). Serdülő fiú egyes: 1. Varga, 2. Bíró (mindkettő Vízmű SE). Magyar szempontból minden képzeletet felülmúlóan ért véget a svédországi Sódertől jében a 100 kg-os súlycsoport világbajnoki küzdelme. Szanyi Andor neve mellé csupa 1-es került! A legjobbnak bizonyult szakításban, lökésben, összetettben, így három aranyérmet vehetett át. „Huszárvágása” bizonyára piros betűkkel kerül majd be az Olefin SC évkönyvébe. A megbeszélt találkozóra már korábban megérkezett, a sporttelepen mégsem volt nehéz megtalálni. A kártyacsata hangfoszlányai nyomjelzőként igazítottak útba. — Máris megyek, csak befejezem — nézett rám türelmet kérőén. Pár perc múlva már a szakosztályi irodában ültünk szemközt. „Tanúként” Zöldi Mihály, Szanyi mestere is helyet foglalt az egyik fotelben. — Őszintén mondd meg, Andor: számítottál-e erre a csodálatos szereplésre? — kérdeztem. Addigi rezzenéstelen arcán megjelent a mosoly. Látszott: előttem sokan megtudakolták már ezt. — Amelyik versenyen indulok, természetesen nyerni akarok. Most is úgy kezdtem, hogy megfogadtam: kihozom magamból a maximumot. Aztán a maximum mire elég? Az utolsó gyakorlat után mindig kiderül. Bár csak az életben is úgy fejeződne be számomra valamennyi próbálkozás, mint Svédországban. — Az esélyek latolgatásakor mit remélt a szakvezetés? — Ügy kalkuláltak, hogy 405 kilóval felkapaszkodhatok a dobogóra. Én picit ráterveztem. Az edzéseken rendre megcsináltam 410-et, miért ne teljesíteném versenyen? Mint kiderült, bátrabb is leheltem volna. — A korábbi eredményeik alapján mit vártál ellenfeleidtől? levél mellett elképzelhetetlennek tartom, hogy vetély- társaid nem figyeltek rád! — Biztos gondolták, hogy Szanyira jó lesz vigyázni. Őszintén megmondom azonban, hogy felvetésedre nem tudok felelni. Én nem néztem senkit, nem szimatoltam senki után. Csak magammal törődtem. — Mindig ilyen nyugodt vagy? A válasz helyett bólintott, aztán maga elé meredt. A csendet edzője törte meg. — Öt esztendeje dolgozom Andorral — folytatta Zöldi. Mihály. — Idegesnek még egyszer sem láttam. Az érzéseit az arcáról nem lehet leolvasni. Néha a svéd teniszcsillag, Borg jut az eszembe. Szanyi is ilyen típus. A súlyemelő szövetség főtitkára mesélt róla egy sztorit. Amikor vége volt a viadalnak, s Andor már mindent begyűjtött, odament hozzá és megkérdezte: „Maga nem is örül?” Megnyugtat, hogy azt mondta nekem : „Mester, hogy felnőtt világbajnok lettem, azért még minden marad a régiben !" — Azért akadtak „bizonyos" gondok is .. . — célozgattam. Andor vette át a szót. — Muszáj ezt feszegetni? Elmúlt, borítsunk rá fátylat. Most már jobban vigyázok. — Nyert már magyar súlyemelő három VB-ara- nyat? — Tudomásom szerint nem. — Mennyibe került a diadal? — Értem. Kilenc hét közös felkészülésbe, napi ötven tonna (!) megmozgatásába, és végső soron sok év munkájába. — Mi maradt meg benned a versenyről? — Felejthetetlen volt számomra, hogy a svéd közönség nekem drukkolt! Érted!? Nem a szovjet, a román, az NDK-beli fiúknak, hanem nekem, a tiszatarjáni—lenin- városi sportolónak. Ahogy vége volt, megrohamoztak a svéd újságírók. Már arra is gyanakodtam, hogy összekevernek egy svéd sportolóval. Aztán jöttek a magyarok. Nyakamba ugrottak vagy öten. Még jó, hogy edzésben vagyok. — Ki várt a repülőtéren? — A menyasszonyom, az edzőm és a felesége. Rögtön meghívtak egy vacsorára. Másnap pedig a televízióba kellett mennünk. Köszöntöttek a sporttelepen az egyesület vezetői is. — Hogyan alakul a programod az elkövetkezendő napokban? — Ne szaladjunk annyira előre. Most, ha elmész, be- öltözök gyakorolni. Kihagyni ugyanis egyetlen napot sem szabad. Persze, pihenni nagyon jó lenne, de nincs rá időm. Ebben oz évben letudtam — többek között — a Pannónia Kupát, az EB-t, a VB-t. Hátra van még egy válogatott csapattalálkozó, az októberi országos bajnokság, a monacói Világ Kupa gála. — Valóban kínos lenne, ha nem nyernéd meg a magyar bajnokságot! — A súlyemelésben minden lehetséges. Én vagyok a „toronymagas" esélyes, de egy húzódás, egy sérülés közbeszólhat. Nem vagyok beteges, sérülékeny, fogyasztanom sem kell. A napot azonban csak nyugtával lehet dicsérni. Mindenesetre annyit, hogy szeretnék az OB-n 415 kilónál többet emelni. — Azt mondják a szakemberek, hogy amit a súlyemelés tudományából nem tudsz, azt már nem is kell tudni! — Hát ez a megállapítás nagyon megtisztelő rám nézve ! Egy apróságra azért még szükségem van. Testsúlyom általában 97—97,5 kiló. Nem ártana, ha öt-hat kiló izmot magamra szednék. Ebben az esetben ugyanis összeredmé- nyem is jelentősen javulhatna. Még egyszer gratuláltam Andornak, majd Zöldi Mihály búcsúzáskor ennyit mondott: — Andor 21 esztendős, ha jól menedzseljük, vigyázunk rá. következetesek leszünk vele szemben, ... de nem is merem folytatni. Igen, tíz esztendeig egyeduralkodó lehet! Kolodzcy Tamás A találkozóból percek lehettek hátra. A hazai együttes vesztésre állt, s az ilyesmi általában nem hat nyugtatóan a szurkolókra. Ezúttal azonban nem szapulták a kedvenceket, sőt, az ellenfél 5- ös számot viselő játékosának szinte minden megmozdulását elismerő tapssal jutalmazták. A hódmezővásárhelyiek beállósa jóleső érzéssel vette tudomásul a megkülönböztetett bánásmódot. Ilyesmire nem nagyon számíthatott, még akkor sem, ha ezúttal a régi sikerek színhelyén, a diósgyőri stadionban lépett pályára. Kutasi László újból otthon érezhette magát. * Azok közé soroltam, akikre a fiatalabbak bátran felnézhettek. Oszlopos tagja volt a sikert sikerre halmozó DVTK-nak, de soha nem vett fel allűröket. Hagyta, hogy a reflektor- fényben mások sütkérezzenek. ő ~v,csak” tette a dolgát. Egyszerű eszközökkel semlegesítette a gondjaira bízott jobbszélsőket (érdemes lenne kiszámolni, hány csatárt cseréltek le mellette bajnoki, mérkőzéseken!), igyekezett segíteni az akciókat, második balszélsőként is számíthatott rá edzője. Soha egyetlen korty alkoholt nem ivott, a cigarettafüst kifejezetten zavarta. Sportszerűen készült a soron következő összecsapásra, számára mindig az volt a legfontosabb 90 perc, amelyik éppen következett. Szisztematikusan feltérképezte a leendő ellenfeleket, különösebb meglepetés így nem érhette. * Sajnáltam, hogy eltávozott Diósgyőrből. Ha így visszagondolok, talán kevéske jó szóval itt tarthatták volna. Szegeden ugyanazokat az erényeket vonultatta fel, mint Diósgyőrött. Csapatával megjárta az NB I-et, majd Hódmezővásárhelyre vitt útja, ahol vezető edző lett. Az együttes a nyáron jelentős vér- veszteségeket szenvedett el, I botladozva rajtolt a bajnokságban. Kutasi úgy ítélte meg, hogy nem rossz a mostani Metripond, de hiányzik egy vezéregyéniség, aki eligazgatná a fiatalokat. Játékengedélyt kért az MLSZ-től, s Diósgyőrött debütált. Az eredmény, de még inkább akkori teljesítménye alapján állíthatjuk: visszatérése pazarul sikerült. * — „Számunkra Kutasi játéka jelenti a legnagyobb erősítést. Példája utat mutathat a fiataloknak!" — jegyezte meg az összecsapás végén Rozik Miklós, a vásárhelyiek megbízott edzője, akivel madarat lehe- lett volna fogatni. A beállós jó ideig ült az öltözőben. A többiek már iefürödtek, amikor a zuhanyozóba indult. A folyosón összefutott Bánkú- li Lászlóval, akinek a vállára tette a kezét, s any- nyit mondott: — „Ne haragudj Lacikám, de vissza kellett állnom a csapatba, mert máskülönben kiestünk volna." Bocsánatkérő mosollyal bandukolt tovább, s akkor arra gondoltam: mennyire jellemző rá ez a mondat?! * A „Tanár úr” a mérkőzés hősének bizonyult. Minden akció rajta hiúsult meg, fejjel és lábbal szinte korlátlan úrnak bizonyult saját kapujának előterében. Nem állt oda szorosan a hazaiak gólzsákja mellé, a diósgyőri csatárnak mégsem sikerült semmi. Megelőzte, elfejelte előle a labdákat, ezeket rendre jól játszotta meg, s hasznos tanácsokkal nyugtatta a társakat. Jelenléte nyugalmat kölcsönzött a többieknek, akik elhitték, hogy igenis lehet keresnivalójuk. Biztos vagyok benne, hogy ha Kutasi nincs á pályán, aligha születik meg Diósgyőrött a forduló bombameglepetése. * Azon tűnődtem, miért szállt be ismét? Azt kötve hiszem, hogy hajtotta a kalandvágy. Elvégre hatszoros válogatottnak mondhatja magát, a piros-fehérekkel bejárta szinte egész Európát, volt jócskán része a sikerekben. Nem valószínű, hogy apró morzsákra pályázott. Úgy gondolom, segíteni akart. Ez a tulajdonság ugyanis Kutasi lényéből fakad. Ahol érzi a bajt, a veszélyt, ott ő nem ülhet ölbe tett kezekkel. Még a kispadon sem. Az túlságosan messze van a PÁLYÁTÓL, az ő igazi világától. (doros) Szabó István felvételei Korlátlan uralkodónak bizonyult nemcsak a földön, a légtérben is. ütközés a saját kapussal, az eset után kétséges volt: folytathatja-e. Fáj, bizony fáj az a váll, a csapatot azonban nem szabad cserbenhagyni! Egy régi ismerős újrakezdte Hetedszer pályán az NB ll-esek — A szovjet Kuznyecov 420-at, a román Vlad 400-at, az NDK-beli Wyssuwa pedig ugyancsak négy mázsa körülit tudott. A végén pedig csattant az ostor. Andor 415-tel diadalmaskodott, hét és fél kilót vert szovjet ellenfelére. Akik járatosak a súlyemelés világában, tudják, hogy ez a 7,5 kiló fölény (egy szovjet versenyzővel szemben!) mondjuk felér a brazil labdarúgó-válogatottal szembeni 3-0-ás sikerrel. A VB-vetélkedés közben Szanyi átírta a hazai csúcslistát is. összetettben 15-öt, szakításban 2,5-öt, lökésben pedig 10-et javított a magyar rekordon! S mindezt egy világbajnokságon tette — ott, ahol forró a levegő, ahol az idegek, a dekák játsszák a főszerepet... — Korábban kétszer nyertél 90 kg-ban ifjúsági világ- bajnokságot. ,.Megkoronáztak” Olaszországban és Egyiptomban. Ilyen ajáitlóA kérdés feltétlenül jogos, mert az utóbbi hét semmi jót nem hozott a két borsodi NB Il-es labdarúgócsapatnak. A diósgyőriek előbb hazai környezetben kaptak ki a Metripondtól, legutóbb pedig Keszthelyen váratlanul súlyos vereséget szenvedtek. Nem járt jobban a Kazincbarcika, hiszen Nagykanizsán sem termett (babér a számukra, szerdán hazai környezetben a Váci Izzó bizonyult jobbnak a sárga-kékektől. A két csapat merőben eltérő álmokat kerget. A Diósgyőri VTK köztudottan az élvonalba való visszakerülést célozta meg, márpedig az egymás utáni két vereség kétségkívül rontja az esélyt. A barcikaiaknak aligha lehet magasra törő tervük, ők minden bizonnyal már abba is belenyugodnának, ha a bajnokság végén megőriznék második vonalbeli státusukat. Hol van már az idény előtt kijelölt cél. az első tíz közé kerülés? .. . Nos, a DVTK háza táján nemcsak a két balsiker Rontotta a hangulatot, hanem az a tény is, hogy sok a sérült. Bánkúti László olyanokat is kénytelen pályára küldeni, akik nem teljesen egészségesek. Ráadásul az együttes nem rendelkezik magabiztos védelemmel, olyannal, amely nyugalmat kölcsönözne a többi csapatrésznek. A Debreceni Kinizsi ellen mindenesetre győzni kellene, ellenkező esetben tovább nőhet az élen állók előnye. A KVSE-nél pillanatnyilag nincs vezető edző, egyelőre Sáfrány István irányítja az edzéseket. Talán a jövő hét végére megoldódik ez a kérdés — persze, csak ha akad olyan szakvezető, akinek van bátorsága a roppant nehéz feladatot elvállalni, amely magában foglalja a bukás kézzelfogható veszélyét. A vegyészek Szegeden kísérlik meg kijavítani gyászos bizonyítványukat, kérdés, lesz-e bennük annyi erő és elszántság, hogy gátat állítsanak a visszajutást célul kitűző hazai próbálkozások elé. A vasárnapi. 7. forduló párosítása: DVTK—D. Kinizsi. SZEOL-DÉLÉP SE—Kazincbarcika, Váci Izzó—Szek- szárd, Nagykanizsa—Sopron, SBTC—Veszprémi SE, Honvéd Szabó L. SE—Eger SE, Ganz-MÁVAG—Szolnoki MÁV MTE, Komló—Nyíregyháza, Dunaújváros—Metripond SE, Bajai SK—Keszthely. Valamennyi találkozó délután 4 órakor kezdődik. Diósgyőrött Plasek, Szegeden Roxin fújja majd a sípot. * Az NB I-es együttesek sem pihennek a hét végén. Szombaton hat, vasárnap két találkozót játszanak. A Népstadionban kettős rangadóra kerül sor. A párosítás: Ü. Dózsa—FTC, Vasas—(Budapesti Honvéd, Rába ETO— PMSC. Videoton—ZTE. Haladás VSE—DMVSC. Tatabánya—Csepel SC (szombaton), Bp. Volán SC—Siófok. MTK- VM—Békéscsaba (vasárnap). Beszélgetés Szanyi Andorral
