Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 12 1985. szeptember 14., szombat Bejelentkezés végtelenített szalagon A segélykérő telefonok mindenütt két, vagy három számjegyűek a világon, még a tíz­milliónál népesebb világvárosokban is. Éppen azért, hogy akinek azonnali segítségre van szüksége, ne kényszerüljön minden számot sorba tárcsázni; azért, hogy a hívás mielőbb ki­csengjen, és a lehető legrövidebb úton meg­érkezzen a segítség. A 07-es rendőrségi ügyelet huszonnégy órás szolgálatának ellátása rendkívüli idegi megter­helést jelent az ott dolgozóknak, igénybevételük mértékét sokan a repülésirányítókéhoz hasonlít­ják. Ide futnak be a közúti, vízi, légi vasúti bal­esetek első jelzései, gyilkosságok, rablások, csa­ládi perpatvarok és tragédiák hírei. Itt jelentik be az eltűnt személyek adatait is. Minden szó magnetofonszalagra kerül. A 07-es telefon két miskolci vonalán egy év­ben 15 ezer bejelentés érkezik. A 07-es szám so­hasem foglalt. Többet segíthetne a segélykérő Az ország városai közül talán az utolsók közt, Mis­kolcon is fölállították az utcai, köztéri nyilvános rendőri segélykérő állomá­sokat. Létesítésük jelentős anyagi áldozatot követelt, ám eddig úgy látszik, eze­ket csak elvétve veszik igénybe azok a járókelők, akik szemtanúi valamilyen garázdaságnak, rongálás­nak, bűncselekménynek. Pedig ezeknek az állomá­soknak a kezelése rendkí­vül egyszerű, mondhatni azonnal működésbe hozha­tók. Bent pedig az ügye­leti szolgálat asztalán azonnal megvillan a lámpa, jelezve, hogy valakinek az Avason, a sportcsarnok előtt, vagy másutt a vá­rosban halaszthatatlan köz­lendője van. A huszonöt állomás jelenléte az eddi­ginél jobban is segíthetné a rendőri munkát, mint ahogy más városokban. Az ügyeleti szobában van a CB-sek kilences csator­nájának vevőkészüléke, itt jelenthetik a nap hu­szonnégy órájában észre­vételeiket a taxisok is. Mi­közben újra, meg újra sí­pol a készülék és csak ak­kor szakad félbe sipító hangja, amikor a vonal vé­gén valaki beleszól: halló, 07? Igaz, hogy a 07-es tele­fon sohasem jelez foglaltat, de mivel egy-egy adatfel­vétel, baleseti bejelentés perceket is igénybe vehet — ha mindkét vonalat lefog­lalták —, a hívó néha bi­zony értetlenül áll: miért nem veszik fel a telefont a rendőrségi ügyeletén? Aki türelemmel vár, meg­győződhet róla, amikor az előző beszélgetés véget ér, a „sorbaállók” közül vala­ki beléphet. A jövő egy végtelenített magnetofon­szalaggal egybekötött tele­fon, amely udvarias han­gon közli majd, hogy a vonal foglaltsága miatt egy kis türelmet kér. Per­sze, lehetne több vonal is, hogy csökkenjen a meglé­vők túlterheltsége. — Fizetésnapokon, külö­nösen, ha azok a hét végé­re esnek, talán még négy vonal is kevés lenne, any- nyi a hívásunk — mond­ja Lukács Ferenc rendőr főhadnagy. — Verekedé­sek, családi összetűzések, utcai garázdaságok soka­ságáról érkezik bejelentés. Mint láthatja: itt az üveg­fal mögött forognak a magnetofontekercsek, rög­zítjük a neveket, a hely­színt, mindazokat az ada­tokat, amelyek később se­gítséget nyújthatnak az ügyek tisztázásához. Az ügyelet állandó kap­csolatot tart éjjel-nappal a város szektoraival és hat körzetével, az ott lévő gyalogos és URH-kocsis járőrökkel. Ha valahol gyors segítségre van szük­ség, máris értesítik őket. Sőt, nemritkán előfordul: olyan élő láncot alkot a híradástechnika eszközei­vel felszerelt rendőrség, hogy az akció sikeréhez egy pillanatig sem férhet kétség. Egy bolti betörés előkészületeiről értesítette a 07-es ügyeletet valaki a városból. A szolgálatban lévő rendőr kérte, hogy tartsa a vonalat, ő pedig máris kapcsolatot teremtett a közelben lévő járőrökkel. Aztán telefonkagylóval a fülén, mikrofonnal a ke­zében szó szerint adta to­vább a telefonáló pontos, részletes helyszíni közvetí­tését. A helyszínre érke­zőknek már „könnyű” dol­guk volt. Hasonló eset tör­tént nemrégen, amikor va­laki egy autóparkolóban garázdálkodó csoport tevé­kenységén fölháborodva hívta a 07-es telefont. Egy percen belül lezárták az utcát és a tolvajokat rö­vid idő alatt kézre kerí­tették. A hívások komolyságáról és ko­molytalanságáról regényt lehetne ír­ni, — állítják azok, akik itt éveket töltöttek el. Bármilyen fárasztó is a hosszú szolgálat, az emberben azonnal indulatokat ébreszt, ha egy cérnavékony gyermekhang jelentke­zik be. Tőlük kérdezni kell és csak így derül ki; apa annyira megver­te anyát, hogy orvosra lenne szük­ség. „Honnan beszélsz kislányom?”, kérdez vissza az ügyeletes. „Innen az utcáról, egy fülkéből.” A rend­őr az órájára néz, éjfél múlt tíz perccel. „Maradj ott, máris indu­lunk.” 'Amíg a régebbi és a legfrissebb esetek felidézése tart, kisebb szüne­tekkel újra, meg újra jelez a tele­fon. — Eltűnt a fiam — közli hideg mértéktartással egy női hang. — Két napja nem jött haza. — Tegnap nem keresték? — ve­ti közbe Kiss István rendőr törzs­őrmester. — Tessék mondani, mi­lyen volt a ruházata, részletesen, alaposan írja le. Magasság, testal­kat stb„ stb. Kérjük, hozzon be egy fényképet a fiáról. A válasz már fátyolos, „igen, mi­ért?, mire gondol?” — Gyermekek eltűnési ügyeit ki­emelten kezeljük. Ha megtaláljuk, akit keresünk, a gyermekvédelmi intézetbe visszük, és ha a szülői környezet megfelelő; ha a gyereket valóban várják, hazaengedjük. Ha ez hiányzik, akkor környezettanul­mány készítése1 után születik dön- lés — magyarázza Kiss István. — A már említett műszaki gond­jaink, mint a kevés telefonvonal, nehezítik a munkánkat. Ennélfog­va kétszeres a bosszúságunk, ami­kor meggondolatlanul hívogatják az ügyeletet; amikor igazából nem ránk tartozó ügyekben sürgetik az URH-s kocsi érkezését — mondja dr. Pető .József rendőr őrnagy, a Miskolc Városi Rendőrkapitányság vezetőhelyettese. — Igyekszik az ügyeletesünk alaposan kikérdezni a telefonálót, hogy az indulati fűtött­ség mögött mi is lehet pontosan, de a legtapasztaltabb rendőr sem té­vedhetetlen és hogy megelőzhessen valami helyrehozhatatlant. a hely­színre irányítja a járőrt. Meg is ér­kezik a rendőrség mindenre felké­szülve, hogy a nekivadult férjet va­lahogy megfékezhesse, ám amint belép, azt látja, hogy az asztalon nagy halom pénz, és az imént még dühödten telefonáló asszony béké­sen osztozkodik a férjével. A pénz mellett jófajta ital, és ők úgy gon­dolják, a rendőr kivehetné a ré­szét az igazságtevésből és megihul- na velük néhány pohár Camparit. A hivatalos fellépést sehogy sem ér­tik. Előbb el akarják ütni az egé­szet azzal, hogy a rendőröknek íme valóban nincs humorérzékük, majd amikor azt is megtudják, hogy ha­tóság félrevezetése miatt szabály­sértési eljárás indul ellenük, értet­lenül néznek maguk elé — idézi a történteket a kapitányság vezető­helyettese. — Mi minden percet sajnálunk, amit ilyen esetekre kénytelen fordítani az ügyelet, a járőrszolgálat. Ezt annak köszön­hetjük, hogy sokan a minimális jog­ismeretnek is híján vannak, vagy önzésükben nem ismernek határo­kat. Kávé és szóda Ma Kiss István és Ba­lázs János főtörzsőrmeste­rek látják el a szolgálatot, amely huszonnégy órából áll. Ebből négy óra a pi­henésé, de azt sem akkor kezdi meg a szolgálatos, amikor akarja, hanem amikor a munka megenge­di, többnyire a hajnali órákban. Napközben kávé­val tartják ébren a figyel­müket, Kiss István ötöt­hatot is elkortyolgat, ahogy ő mondja, észrevétlenül. Kávé és szóda jöhet csak szóba az élénkítéshez, ami­re ilyen hosszú munkaidő­ben feltétlen szükség van, hiszen itt ritkán adódik halasztható feladat, és a pontosság is alapvető kö­vetelmény. Mindketten hosszú éveket töltöttek járőrszolgálatban, illetve KMB-s munkakörben, jól ismerik a közrendvédelmi, közlekedési rendőri felada­tokat és ami ugyancsak fontos, Miskolc utcáit, zu­gait is tévedhetetlen ala­possággal. HoSszú évek so­rán jó néhány notórius be­jelentő is ismerősükké vált, azt azonban túlzás lenne állítani, hogy jó ismerő­sükké. Vannak, akik a leg­kisebb ügyes-bajos dolga­ikkal is az ügyeletet zak­latják; olyasmivel, ami a polgári peres bíróságokra tartozik csupán. Sokan ap­ró összezördülések, nézet- eltérések miatt kapják fel a telefont és hívják a 07-et. Nehéz ilyen esetekben határozottan véget vetni a beszélgetésnek, mert az apró panaszokból is nagy ügyet faragók nem nyug­szanak meg, elutasítás után levelet írnak különféle he­lyekre, ahonnan megértést remélnek. Újabb időveszte­ség, amíg a rendőr „tisztáz­hatja” magát. — Ugye érthető, hogy ilyen bejelentők után me­gint felhajtok egy kávét, úgy, hogy később nem is tudok róla — várja egyet­értésemet Kiss István, majd hozzáteszi: — pedig nyugtatóra lenne szüksé­günk ilyenkor. — Éppen elég nekünk a sok téves hívás is — mu­lat a jegyzetfüzetére Ba­lázs János. — A távhívás­hoz szükséges 06-os is rendszeresen becsönget ide hozzánk, mint ahogy a nulla héttel végződő szá­mok is meglehetős gyako­risággal. Sokan pedig, ha foglalt a rendőrség városi telefonja, úgy találják, majd a segélykérőn keresz­tül hívják valamelyik ügyintézőt, akivel dolguk van . . . Rendőrök, tűzoltók, riadókocsi Ha a megyeszékhelyen keresztül szirénázik a rend­őrségi autó és létrás kocsi­jukkal robognak a hely­színre a tűzoltók is, az ut­cai járókelők felkapják a fejüket: vajon mi történt? De. ha még a riadókocsi is kiegészíti a sort, az embe­rek valami igazán nagy ve­szélyre gondolnak. — A jelzés mindig ugyanolyan. A mi telefo­nunk váltakozó hangú, síp­szerű hanggal adja tud­tunkra: valaki van a vo­nalban. Tagadhatatlan, hogy mindig várakozással nyú­lok utána: vajon ki szól bele, mit mond, milyen ügyben kér segítséget — mondja Balázs János. — Kérem, jöjjenek azon­nal — hadarja csaknem könyörögve egy férfi Di­ósgyőrből — itt a köze­lünkben lakik egy idős ember, aki benzinnel lelo­csolta a házát, az udvar­ban lévő pajtát és arra ké­szül, hogy fáklyát csinál a környezetéből. — A telefonáló gyors kikérdezése után nem múl­hattak elvesztegetni való másodpercek sem, máris indítottuk a járőrt, értesí­tettük a tűzoltókat és a pulzusom valószínű jóval száz fölött vert. Szirénázva érkezett a helyszínre a rendőrség, a tűzoltók, és si­került megakadályozni, hogy n környéken bármi is tüzet fogjon; hogy há­zak váljanak a lángok martalékává^ A riadókocsik, ha vélet­lenül éppen akkor, arra jártak, az legfeljebb a vé­letlenek találkozása. A félig nyitott jármű­vek ott jelennek meg vá­ratlanul, ahol feltételezhe­tően több kétes egziszten­cia is tanyázik. Egy-egy ilyen Búza téri, vagy Ti­szai pályaudvari villámlá­togatás alkalmával két-há- rom körözött, vagy gyanús személy is fönnakad az el­lenőrzés rostáján. Az egyes akciókban résztvevőkkel természete­sen állandó kapcsolatban állunk, hogy ha szükséges, azonnali erősítésről is gondoskodhassunk — tájé­koztat a szolgálat vezetője. Az esti, éjszakai utca, ahonnan sok bejelentés érkezik a 07-es telefonügyeletre. Szöveg: Nagy József, Fotó: Laczó József

Next

/
Oldalképek
Tartalom