Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-03 / 206. szám
1985. szeptember 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A lakóterületi politikai munka irányítása, szervezése, gyakorlati tapasztalatainak elemzése mindenkor nagy ügyeimet érdemel. Különösen szembetűnővé válik ennek igénye egy-egy jelentősebb politikai akció kapcsán, mint például a közelmúltban lezajlott képviselői és tanácstagi választások voltak. A kérdésnek több vonatkozása van, több szempontból közelíthető, a legfontosabbnak ezek közül a körzeti pártszervezetek tevékenysége tűnik. Mennyire képesek betölteni működési területükön politikai irányító szerepüket, hogyan tudják szervezni, ébren tartani a lakosság társadalmi- politikai aktivitását, mennyire képesek befolyásolni a politikai közvéleményt, milyen hatással vannak a lakosság hangulatára, közgondolkodására. Egy bizonyos: e pártszervezetek okos, eleven politizálása a választások után is nélkülözhetetlen. A lakóterületi politikai munka rendkívül sokrétű és összetett. Ide tartoznak a közösségi élet színvonalának tényezői, a lakásviszonyok, a településfejlesztés, a kommunális kérdések, az ellátás, az oktatás-művelődés, iskolai hálózat, egészségügy, közlekedés, s még hosszan sorolhatók lennének a fő és alcímek, amelyek önmagukban is, de együttvéve feltétlenül tömegesen ontják a politikai feladatokat, megoldást sürgető problémákat. Ezek szinte egytől egyig közvetlenebbül érintik a területen lakó, az ott élő embereket, erőteljesen befolyásolják élet- körülményeiket, életfeltételeiket, közérzetüket. Lakóterületi viszonylatokban szerveződnek a népképviseletiönkormányzati szervek. és az államigazgatási intézmények jelentős része. Ugyancsak ilyen keretek között történik a lakosság állam- polgári akaratának kinyilvánítása olyan fontos kérdésekben, mint a népképviseleti szervek megválasztása, a képviselők és tanácstagok beszámoltatása, amely a legalapvetőbb politikai kérdéssel, a hatalmi viszonyokkal van szoros kapcsolatban. Mindezek tükrében ki tagadhatná a lakóterület politikai életének fontosságát, társadalmi jelentőségét. Ez a dolognak az egyik oldala. Ha viszont más oldalról nézzük, például olyan megközelítésben, hogy hol helyezkedik el nagyobb részben a párttagok, a kommunisták politikai tevékenységének színtere, akkor köny- nyen megállapítható: a két oldal között hiányzik az érdemi munkához szükséges összhang. Ugyanis a párt- szervezetek túlnyomó része a munkahelyeken szerveződik, és természetszerűleg a párttagok nagy többsége itt fejti ki politikai tevékenységét. A lakóterületen a párttagoknak mintegy egyötöde vesz részt a lakóterületikörzeti pártszervezetek életében. Túlnyomó többségük nyugdíjas, időskorú ember; gazdag sajátos élet- és politikai tapasztalattal, sajátos, az általánostól eltérő egészségi, fizikai adottságokkal. és érdeklődési körrel. Az alkalmi és időleges együttműködéstől eltekintve mindmáig nem sikerült megfelelő szervezett, intézményesített kapcsolatot teremteni a kommunistáknak e két tábora között. Nem tudtuk kialakítani a hatékony, és intézményesített gyakorlatát annak, hogy az aktív, dolgozó párttagok érdemi munkát vállalva bekapcsolódjanak a lakóterületi politikai életbe, a pártmozgalomba. Holott a lakóterületek éleiével összefüggő kérdések őket is érintik, megoldásuk nagymértékben rajtuk is múlik. Ezen az ellentmondáson az sem segít, hogy az irányító pártbizottságok nagy figyelmet fordílanak a lakóterületi politikai kérdésekre, és a körzeti pártszervezetek segítésére. Vannak kedvező, és a helyi körülményeknek megfelelően általánosítható tapasztalatok arról a kialakult szokásról, hogy egy-egy jelentősebb lakóterületi politikai 'kampány idején az üzemi pártszervezetek fokozott segítséget nyújtanak, kádereiket irányítanak át a körzeti pártszervezetekbe. Ez azonban nem oldja meg teljesen a problémát, nem biztosítja rendszeresen a lakóterületi politikái munkában való aktív részvételt. Érdemek lenne átgondolni, hogy éppen ezt a rendszerességet miképpen lehetne intézményesen biztosítani. Történtek már biztató kísérletek arra, hogy üzemekben, i niézményekné! dolgozó párttagokat hosz- szabb időre megbíznak lakóterületen végzett pártmun- kával, egyesek különböző közéleti tisztségeket is betöltenek. Másutt a bejáró dolgozók kapnak lehetőséget és biztatást arra, hogy lakóhelyükön végezzenek párt- munkát, f>lt vegyenek aészl pártoklatásban, és vállaljanak közéleti szerepet. Minden bizonnyal sokkal jobban lehetne szélesíteni ezt a kört, csak tudatosabban kellene átgondolni, tervszerűbben csinálni. Ennek érdekében az irányító pártszervek részéről több kezdeményezésre, bátorításra, határozottabb támogatásra lenne szükség. Az üzemi pártszervek részéről pedig több figyelmességre, segítőkészségre, hiszen sok helyen éppen azért nem történik ez ügyben érdemi haladás, mert a vállalatok, intézmények kommunistáinak minden figyelmét és erejét kizárólag munkahelyük gondjai kötik le. Ami a lakóhelyi pártszervezeteket illeti, az együttműködési készségükkel általában nincs probléma, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden esetben zavartalan, és gond nélküli a közös munka a körzetiek, és a különböző munkahelyekről jövő párttagok között. A tapintat, a türelem, a kellő 'tolerancia könnyen átsegít a nehézségeken., különösen ha az irányító pártszervek is megfelelő figyelmet fordítanak a legfontosabb együttműködési .területek és formák megkeresésére, az együttműködés esetleges zavarainak elhátiílásá ra. A pániszervezetek ma még sok gonddal küzdenek a nyugdíjba menők átjelentkezésével. Sok tapasztalat bizonyítja, hogy ott, ahol a párttagok .már aktív korukban részt vesznek a lakóterületi politikai munkában, valamilyen módon kapcsolatba . kerülnek a körzeti pártszervezetekkel, ott az átjelentkezés, de legfőképp a beilleszkedés is zökkenömen- lesebb, kevesebb gonddal és megrázkódtatással jár. Ez már önmagában is nagy segítség, hiszen nem mindegy, hogy közvetlenül a nyugdíjba vonulást követően kapcsolódik be valaki a lakóterületi pártéletbe, vagy jóval később, amikor ' már nehezebb az alkalmazkodás, és egyéb, személyes okók is korlátozzák lehetőségéit.' A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki az NME~t A tudás termelő tényezővé vált Pál Lénárd beszéde A kitüntetés átadása után emelkedett szólásra dr. Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára, aki bevezetőjében kiemelte, hogy az 1949 szeptemberében nehéz körülmények közöli elindított miskolci egyetemi képzés az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül, és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem országos jelentőségű oktatási, tudományos és kulturális intézménnyé fejlődött. A 250 évvel ezelőtti iskolaalapításra emlékezve többek között elmondotta, hogy ma sem felesleges arra emlékeztetni, hogy a gazdasági fejlődés alapvetően befolyásolta az oktatásügy alakulását; az oktatás a társadalmi és gazdasági szükségletek kielégítésének szolgálatában korszerűsödött, és ugyanakkor mindenkori színvonalával, minőségével segítette, vagy visszahúzta a társadalmi- gazdasági haladás kibontakozását. A Központi Bizottság titkára emlékeztetett arra, hogv az MSZMP XIII. kongresz- szusán, a hazánk felszabadulását köszöntő ünnepségeken és az országgyűlési választásokon, nyílt vitákban alakítottuk ki azokat a célokat és feladatokat, amelyekéid dolgoznunk kell. — Céljaink között mindent megelőző fontosságú a gazdaság teljesítőképességének javítása, az ésszerű mértékű gazdasági növekedés biztosítása, a magyar munka jövedelemtermelő képességének fokozása. Minden egyéb célkitűzésünk realitása gazdaságpolitikánk sikerétől függ, ezért bátran állíthatjuk, hogy gazdaságpolitikánk, a társadalompolitika rangjára emelkedett. Fel kellett ismernünk, hogy a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés, a szakképzés és továbbképzés, a humán erőforrást mozgósító művelődés és kul- turálódás különleges jelentőségű szerephez jutott a gazdasági megújulás folyamatában. Ezek a tevékenységek, gazdaságpolitikánk sikerének meghatározó tényezői — mondotta Pál Lénárd, aki ezután a tudománypolitika néhány időszerű kérdéséről szólva a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés előttünk álló főbb feladatait elemezte. Kiemelte, hogy a hazai tudományos kutatás és műszaki fejlesztés mellett fel kell készülni a külföldről átvett technológiák továbbfejlesztésére, fel kell gyorsítani a technológiai fejlődést, hiszen a technológiai színvonal egyik meghatározó tényezője a termelés hatékonysága növelésének. Ugyanakkor az infrastruktúra fejlesztésére is szükség van, elsősorban a műszaki fejlesztés területén. Elmaradott telefonhálózatra például, nem lehet telepíteni számitógép- hálózatokat, korszerű információs rendszereket, így nem A külföldi vendégek és a kitüntetettek egy csoportja Tegnap délután az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága aktívaértekezletet rendezett a műszaki kutató-fejlesztő tevékenység helyzetéről a pártbizottság nagytermében. Az értekezleten Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a résztvevőket, a kutatásban és a fejlesztésben dolgozó szakembereket, majd Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság titkára tartott vitaindító előadást. Áttekintette a kutatás- és a fejlesztés megyei helyzetét és szólt Pál Lénárd ünnepi beszédét mondja lehet hasznosítani azokat a lehetőségeket sem, amelyek e hálózatok révén a gazdaság és társadalom működését, pontosabbá, koordinál- tabbá tehetik. A technológiai fejlődésben, a fejlesztésben az elektronizáció, az energiagazdálkodás és a biotechnika alkalmazásának szélesítését emelte ki, s hangsúlyozta, bogy a tudományos kutatásnak nő a szerepe a gazdasági célok megvalósításában. — A párt politikai állásfoglalásai következetesen szorgalmazták az oktatás korszerűsítését. Azonban meg kell állapítani, hogv a konkrét fejlődés kisebb mértékű volt, mint ami szükséges és lehetséges lett volna. Az oktatáspolitika mai legfőbb célja az iskolarendszer tartalmi tényezőinek stabilizálása. A középfokú oktatás strukturális reformja, a felsőoktatás fejlesztése csak tartalmilag tisztázott, megerősített, és stabilizált általános alapképzésre épülhet fel megbízhatóan. A modernizáló törekvések mellett ismét vizsgálat tárgyává keli tenni az iskolai oktató és nevelőmunka klasz- szikus módszereit, etikai követelményeit, és a stabilizáció jegyében lépéseket kell tenni a régi értékek megteremtésében. A gondolkodásra, a kreativitásra való nevelést nemcsak össze lehet, de össze is kell kötni a munkára, a fegyelemre, a pontosságra, a megbízhatóságra való neveléssel. — Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a természeti erőforrások, a termelőeszközök és a munkaerő mellett, a tudás, az ismeret egyenértékű termelési tényezővé vált. De csak akkor lehet a társadalmi fejlődés egyik hajtóereje, ha megteremtődtek a feltételek befogadására. Ezen előfeltételek egyike — a termelőeszközök indokolt fejlesztése mellett — a szellemi munkára fordított beruházások részarányának észszerű növelése. Köpeczi Béla előadása Az egyetemi tanévnyitón tudományos előadáson vázolta fel a felvilágosodás korának társadalmi, tudományos és oktatási hátterét dr. Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter. Három nagy témát emelt ki előadásában abból a korból, amelybe u magyar műszaki felsőoktatás kezdetei nyúlnak. A felvilágosodás európai áramlatában helyezte el a korabeli monarchia viszonyait, azokat a tudományos, filozófiai vonulatokat, amelyek éreztették hatásukat a korabeli iskolarendszer alakításában, a műszaki-technikai fejlődésben. A felvilágosodás eszmei, ideológiai áramlatai, a „ratio” kiemelése minden tekintetben a haladás egyik motorja volt. A tudomány megnövekedett szerepe — ezen belül a természettudományok előtérbe kerülése — adták meg az alapot ahhoz, hogy a filozór tusok fellépjenek az egyház ellen. A természettudományok fejlődésének nem kis szerepe volt abban a nevelő munkában, amely az embert állította az univerzum központjába, és így áttételesen felszabadította alkotó energiáit. A felvilágosodás korában került előtérbe az is, hogy miként kell a természet értékeivel bánni, s hogyan kell a nemzet javára felhasználni. Ez volt az első „energiaválság” kora, hiszen a fogyó erdők másfajta energiaforrások (a szén) felhasználására késztették az embereket, s ez az igény vetette fel a műszaki szakemberképzés szükségességét, így a műszaki szakemberek képzésére létesített Selmecbányái iskola alapításának fontosságát is. Az egyetemi kórus szereplése után dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke köszöntötte a jubiláló intézményt, és átadta a megyei tanács végrehajtó bizottságának adománylevelét dr. Czibere Tibor rektornak. A magyar műszaki felsőoktatás kezdeteinek 250. évfordulóján a megyei tanács végrehajtó bizottsága Szász Endre Életfa című porcelánfestményét adományozta az egyetemnek a rövidesen elkészülő aula falára. Dr. Kovács László, Miskolc város tanácselnöke a megtartó pátria, a város nevében köszöntötte az egyetemet, s bejelentette, hogy a városi tanács — a városlakók tiszteletének kifejezéseként — egy később felállítandó díszkutat adományoz az egyetemnek. Az egyetemi hagyományokhoz híven ezután díszoklevelek átadására került sor. Gyémántoklevélben részesítette az alma mater Reményi Viktor bányamérnököt és Szeless László vaskohómérnököt. Aranyoklevelet vehetett át dr. Balás Ádám, dr. Boldizsár Tibor, Bubics György, Conrád Aurél, dr. Eszkó Miklós, Makrai István bányamérnök és Németh József kohómérnök. Kitüntetések átadására is sor került. Az egyetem rektora bejelentette, hogy a magyar műszaki felsőoktatás kezdetének 250. évfordulója alkalmából az egyetem fejlesztése érdekében kifejtett eredményes tevékenységükért az egyetem tanácsa Pro U niversitate emlékérmet adományozott dr. Kapolyi László akadémikusnak, ipari miniszternek és dr. Ladányi Józsefnek, a megyei tanács elnökének. A jubileum alkalmából az egyetem tanácsa Signum Aureum Uni ver- citatis elnevezésű egyetemi elismerést alapított, melyet Rózsa Kálmán, Miskolc volt tanácselnöke, dr. Faller Gusztáv ipari minsztériumi főtanácsos, dr. Petényi József tanszékvezető egyetemi docens, dr. Kiss Ervin tanszékvezető egyetemi tanár, dr. Lévai Imre nyugalmazott egyetemi tanár, dr. Sulcz Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, dr. Szilas A. Pál nyugalmazott egyetemi tanár és dr. Takács Ernő tanszék- vezető egyetemi tanár vett át az ünnepségen. Délután díszdoktoravatás- ra került sor a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Tudományos munkásságuk és a Nehézipari Műszaki Egyetemmel való együttműködésük elismeréseként a Nehézipari Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora címet adományozta az egyetemi tanács dr. Werner Arnoldnak, a Freibergi Bányászati Akadémia professzorának, dr. Anatolij Szemjonovics Bur- csakovnak, a Moszkvai Bányászati Egyetem professzorának, dr. Heinz Peter Stii- wének, a Leobeni Montanuniversität professzorának és dr. Evgenyij Alekszandro- vics Kapusztyinnak, a Zsdá- novi Kohászati Egyetem professzorának. A jubileum alkalmából három kiállítás is nyílt tegnap: az egyetemi galériában a műszaki felsőoktatás történetével, az egyetemi könyvtárban pedig könyvtártörténeti kiállítással ismerkedhetnek az érdeklődők, s ugyanitt bélyegeken és képeslapokon is szemléltetik a magyar műszaki felsőoktatás történetét. a feladatokról. Az előadását köveítő vitában felszólaltak: Zambó János akadémikus, Tolnai Lajos, a BVK vezér- igazgatója, Bárány István, a Szerencsi Állami Gazdaság igazgatója, és Kádár László, az Állami Fejlesztési Bank megyei igazgatója. Nagyxér- delkilődés kísérte Pál Lé- nárának, az MSZMP KB titkárának felszólalását, amelyben taglalta a tudományos kutató- és fejlesztő munka távlatait, fő irányait. (Az atotívaülésen elhangzottak ismertetésére lapunk holnapi számában visszatérünk.) R. I. Aktivaértekezlet a megfej pártbizottságon
