Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

1985. augusztus 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Parlagból paradicsomot varázsoltak Még szerencse, hogy. az utat, amely a miskolci Gyer­mekváros épületei mellett elkanyarodva olykor bizony fiatalos virtussal, meredeken szalad felfelé (ahelyett, hogy a szelíd emelkedést, ballagást választaná) itt is, ott is termetes fák övezik. Hársak, akácfák, idősebb almafák terítenek árnyékot az útra, s ránk az utat kop­tató kíváncsi városi vándorokra. Nagyon jól teszik! Bizony az idei nyár eddigi legforróbb délelőttjén vál­lalkoztunk rá, hogy „megmásszuk" a Magyarkát, a Her­man Ottó Kerthasznosítási Szakcsoport birtokát. Az ismerkedés szándékával jöttünk a megyeszékhely egyik legrégebbi — jövőre lesz 20 éves — kertbarát kö­zösségébe, ahol — hírük ugyanis túljutott a Magyarka 15 holdnyi területén —, példás szorgalommal és kézzel fogható eredményességgel munkálkodik a 70 tagú „nagy család”. A kapta Ion kiteli; (a mely, hűvös árnyék ellenére meg- megátlva, lihegve lépke­dünk) kísérőnk Székely Mik­lós, a szakcsoport elnöke — mintha csak könnyíteni akarná az út nehézségeit, no meg azért, mert a rö­videsen elénk táruló lát­ványt, mi vendégek, ha né­mi fantáziával is, de tér­ben és időben viszonyítani tudjuk — a múltat emle­geti : — Amikor líKiti.' őszén a IV. kerületi tanács illetéke­seivel először kiballagtunk az ide vezető „vízmosáso­kon'. hogy megtekintsük alakuló kert szövetkezetünk parcelláit, nem nagyon lel­kesedtünk. A felvezető, mintegy kilométeres földút csupán gyalog, esetleg lo­vas kocsival volt járható. De csak száraz időben! Esőzés­kor ide járművel nem . le- ■hetett feljönni. S tudják, mit láttunk a helyszínen? Egy trópusi dzsungelhoz ha­sonló, pusztulóban levő. em­bermagasságú gazzal be­nőtt. évtizedek óta művelet­len földel. . . Az Utolsó mondatot szin­te végszóra mondja. Előt­tünk tábla, s rajta felirat: Herman Ottó Kerthasznosí­tási Szakcsoport. Megérkez­tünk. Akár egy nagy-nagy sta­dion karéja, olyan ez a táj. Védett, meredek, fenséges Villanyhálózat szeli keresz­tül, meg zúzalékkal borí­tott. esőben is járható utak s van vízvezeték is. Maga a totálkép is elárulja (sőt. elsősorban ez árulja el): ré­gen nem dzsungel mar ez a terület. Sokkal inkább gon­dozott kultúrtáj, amely öt­vözi a gazdasági, egészség­ügyi. esztétikai hasznot. Mindháromra nagy szüksé­ge van a 70 telektulajdonos­nak. Zömük alapitótag. Ak­tív dolgozóként kezdték a honfoglalást, most viszont több mint az egyharmaduk már nyugdíjcédulával kapja a havi járandóságot. Maga az elnök is, aki BM-dolgo- zó volt, nyugdíjas már. s az a dr. Németh Zoltán is, aki­nek birtokára először bekö­szöntünk. Most (>5 éves. ko­rábban a PlÉRT-kirendelt- ség igazgatója volt. Zoltán gazda érkeztünkre a kert vegéből jön elő, a szőlőskertből, ahol eppen a hetedik permetezést végezte — Elsősorban botrytis el len védekezem. Ortho-Phal- tánnal. de azért a permet- lében van liszíharmat ellen szovjet ken is. moly ellen pedig Bi üti. Szinte első pillanatban fel­tűnik. hogy itt a hermano- soknál — ellentétben sok más kertszövetkezettel — a szőlő a fónüvény. Ezt első­sorban a vitis vinifera nagy területi aránya igazolja. — Nekem is 150 tőkém van. magas kordonművelésű — erősíti meg megfigyelé­sem igazat dr. Nemeth Zol­tán — A fele csemege, saszla, Malhiász Jánosné muskotály. Hamburgi mus­kotály és én ide sorolom a medoc noirt is. míg a másik fele borszőlő, hárslevelű. Egv tá I Ívni munkatársam ajánlotta annak idején eze­ket a fajtákat, s elmondha­tom, mind bevált. Az idei évet kivéve — éppen virág­záskor volt hideg, hűvös idő — eddig minden évbendisz­lesseges termest takarítot­tunk be. Természetesen N érne lilék­nél is kiderül, hogy más kultúrák termesztésére is al­kalmas, sőt kiváló a ma­gyarkai föld. Náluk például az Althann ringló, az őszi­barack, a Vilmos körte na­gyon gazdag terméssel há­lálja meg idén is a gondo­Dr. Németh Zoltán: - A hárslevelű termésére idén sem panasz - kodhatom. Kéki László: - Ha jó bort akartok, ezt kóstoljátok meg! (Balról jobbra: Köpeczi János, Szent- iványi Pál, Kéki László). Részlet a magyarkai paradicsomból. Gondozott keitek, formás házikók. zást. Viszont öv a gazda bennünket az alma. első­sorban a jonatán ter­mesztésétől. Az eredményes kertészkedés titkait pedig emigven summázza: — Törődni kell a földdel! Ez egyaránt jelenti a gya­kori talajművelési és a rendszeres tápanyag-ulan- pőtlást. Fontos a megelőző növényvédelmi munka, s a gyomtalanítás. En például kéthetenként horolom a sző­lősorokat. Télre pedig ta­karom a tőkéket és felásom a sorközökel. A szőlővel kü­lönösen sokat dolgozom. De szerencsére szeretem és még bírom is csinálni. S láthat­ják. megéri! Ez a nedű. amit most kóstolnak, ezeken a tőkéken termett. Ugye. hogy nem rossz? Nem bizony! Mikent nem lehet rossz az a köszmete- szörp sem, amit éppen ér­kezésünkkor rak üvegekbe Szent lírányi Pálné. Kérde­zem is a receptjét. — Öl kiló köszmétéhez 2.5 kiló cukor, 2 karikára vágott, mugtalam'toít citrom és két deka szalicil szüksé­ges. En a különleges ízért még vaníliát is teszek bele. Á köszmétét féléretten kell leszedni, a'kél végéi lecsíp­jük. majd rétegesen (egy réteg köszméte, egy réteg cukor) egy nagyobb edény­be. például bödönbe tesz- sziik. Három hétig ebben érik. Kezdetben a napon, később a cukor elolvadása után hűvös helyen. A kösz­métét nem kell összenyom­ni. am a masszát minden nap óvatosan meg kell ke­verni Víz nem kell hozzá. Haront hét után a leszűrt levet üvegekbe töltjük, a tetejere szalicilt teszünk, majd lekot/izzük. Szóval igv készül . . . Amíg mi a háziasszonnyal beszélgetünk, a ház gazdája Szentieányi Pál. az LKM nyugdíjasa, baráti eszme­cserére összehívja az éppen kint tartózkodó szomszédo­kat: Kéki Lászlót, Köpeczi Jánosi. Szilágyi Józsefei. Egyikük sem érkezik üres kézzel. Diófa alatt, asztal melleti igv mod nyílik rög­tönzött borbírálatra. Vegyes fehér borokat kóstolunk, tisztán. szépen kezelt könnyű, kvnterkázó nedűket. Oldja a nyelvet, hisz kor- lyolgatásük közben sok minden szóba kerül. — Ezeknek a kerteknek a haszna felmérhetetlen — hallom Szilágyi Józseftől. — Ellátják a csaladot, a ro­konságot. a szomszédokat. Gyümölccsel. zöldseggel, szőlővel, 'borral. Ezenkívül pihenőhely is ez a kert, nem is beszélve egészség­ügyi hasznáról... Kéki László többek kö­zött azt a fejlődési dicséri, ami a miskolci kertszövet- kezeti mozgalmat jellemzi. De a beszélgetés közben kritika is elhangzik. Ha a jövőben ezeknek a kertek­nek nagyobb szerepet kí­vánnak szánni az áruellá­tásban. akkor a jelenleginél jobb és egy kézben össz­pontosuló koordinálásra len­ne szükség. Kezdve a sza­porítóanyag-beszerzéstől a felvásárlás megszervezéséig. Ma ugyanis itt a hermano- soknál is ahány ház, annyi faj. fajta. Szőlőből például csak ott helyben legalább 20 fajtát elsoroltak, hogy kinek mije van. S ez a gyümölcsfajokra is vonatko­zik. Olyan koordinálási hiá­nyolnak, amelyik megmon­daná: mely fajokat és faj­tákat érdemes termeszteni az adottság miatt, s ezen belül melyek iránt van pia­ci kereslet. Szóval vitázunk, érvelünk is. Nekem elsősorban az a nagy tanulság: ezek az em­berek két .évtized után sem fáradtaik bele a kertészke­désbe. hanem képesek i megújulásra, igényűik a fej­lődést. Lám Székely Miklóst is díjnyertes borai révén ismertem eddig, s most ki­derül : nagyszerűen tud ter­meszteni őszibarackot, sza­mócát. zöldségféléket is. Be- recz István (és még sok társa) pedig kisállattartasra is berendezkedett. Az állat- állomány hasznosítja a kert zöldséghulladékait, cserébe friss húst biztosít a család asztalára. Suk kertbe az időnk nem engedte, hogy betérjünk Ám, a kerítésen át bepil­lantva. csaknem mindenhol akad látni-ellesni való. Egyik helyen a hétvégi ház korlátjának mesteri faragása ragadja meg a figyelmet, több helyen magának a hét­végi háznak praktikus, ügyes kivitelezése. Székelv Miklós büszkén mutatja an­nak a kertbarátnak a kert­jét. aki a meredek domb­oldalon a szállítás megköny- nyítésére lanovkát (felvonót) épített magának. Ezen hold­ja, szállítja le és fel a ter­mést, illetve a termesztés­hez szükséges anyagokat. Például a szerves trágyát. Máshol a gyönyörűen és szakszerűen kezelt lugast csodáljuk, illetve a kerti virágok sokszínű, tarka ka- valkádjában gyönyörködünk Szóval még vendégként is, és ha csak néhány órára is. de kellemes idekinl lenni a Magyárkán. Hát még tulaj­donoskén 1! Amikor Nemethéktöl el­jöttünk. megálltunk egy te­rebélyes, útra kihajtó diófa alatt. Az idei. gyümölcsben szegényebb évben is Jele. van dióval. Volt a látvány­ban valami szimbolikus. — Beérett a termés — bólin­tott Székely Miklós is. — Bebizonyosodott, hogy a kö­zös cél érdekében milyen nagy el teket tud alkotni az egységes akarat. A parlag­ból paradicsomot képes va­rázsolni. Hajdú Imre Foto: Fojtán László Szentivónyi Pálné, a szörpkészités mestere

Next

/
Oldalképek
Tartalom