Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

1985. augusztus 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Miskolci macskakövek Arról olvastam a közel­múltban, hogy Miskolc visz- szakapja a nagy hírű Rora- rius után az egykori Rácz- cukrászda berendezését is, azt felújítják és régi helyén újra felállítják. Persze, ah­hoz a mai Dominó eszpresszó névre hallgató vendéglátó egységet teljesen át kell ala­kítani, hiszen a jelenlegi ál­lapotában oda a régi Rácz- cukrászda szépen faragott pultja és polcrendszere be sem férhet, s egyáltalán esz­presszóból újra cukrászdává kell majd tenni, ami alig­ha megy majd könnyén. Ezt az olasz eredetű névvel ille­tett vendéglátó hibridet, amelynek neve alá a szolid szórakozóhelytől a bicskanyi- togató kocsmáig minden be­fér, úgy elhintettük a külön­böző vendéglátó helyek kert­jében, hogy mint dúsan ter­mő gaz, szinte az egész ker­tet eluralja. De valójában ne rá is erről akarok itt szól­ni, hanem a Rácz berendezé­séről és annak kapcsán egy­két más cukrászdáról. Szeretném bevezetőben el­mondani, hogy valaha a cuk­rászdát élesen megkülönböz­tette az eszpresszótól például az, hogy ott a saját műhely­ben készült süteményeket árusították, sört nem mér­tek, égetett italok közül csak a könnyű likőrök kerülhet­tek forgalomba stb. Süte­ményből viszont igen bő volt a választék, akárcsak a kü­lönböző habokból, krémek­ből, kávékból. Miskolcon az első eszpresszó — Szép Ernő színmüvének címét kölcsö­nözve — Azra néven nyílt meg a színház épületében, abban a helyiségben, ahol most a bal oldali dohányzó és nézőkijáró van. Ez már igazi eszpresszó volt. Én meg végre rátérek az újjá­születését váró Rácz-cukrász- dára. Ez a cukrászda az utolsó tulajdonosának nevével ma­radt fenn. Én még kisko­romból a Trilhaas-cukrászdá­Zézének jó napja van. Ma kezdődött a nyári, sze­zon végi kiárusítás. S ma elő­ször úgy hosszú évek óta, hogy nem két-három nappal a fizetés előtt, amikor a dol­gozók többségének már csak kirakat előtti ácsorgásra te­lik. Pénze is van, ideje is van, tehát — ő is vásárol. Mindenesetre, vásárolni akar. Szeretne. Cipőüzlet. Nyári vászonci­pők. A felsőrész szitaszerű, impregnált kék és fehér vá­szon, a talp műanyag. Ere­deti árnak 582 forintot hir­det a ráragasztott cédula, ebből jön le a kedvezmény, a 40 százalék. Marad 300 fo­rint. Megnézi a cipőt alapo­sabban, s eltűnődik ... Min­dent összevéve, árleszállítás és kedvezmény figyelmen kí­vül hagyásával is — ér-e, ér­het-e ez a vacak 300 forin­tot? Centrum Áruház. Nyári női ruhák minden mennyi­ségben, s minden választék nélkül. Tulitarkák, otrombák, ízléstelenek és gyűröttek, mocskosak is. Nők Mi—70 kö­zött tolonganak, emelgetik, méregetik, fogdossák. s az­tán — otthagyják őket. .. Férfikonfekció. Vászonnadrá­gok, vászondzsekik, műanyag ,,szövet”-nadrágok, s felet­tébb lenge anyagúnak, rom­landónak ható farmerután­zatok .. . Marad a pénz. Rövid- és divatáru. Nyak­kendő. zsebkendő, ing. ko­ra emlékszem. A századfor­duló idején Tr.ilhaas volt a gazda, majd az én diákko­romban Doró Ernő volt az utód. Alacsony, köpcös em­ber volt, mindig köténnyel és szakácssüveggel a lején je­lent meg a vendégek előtt. A cukrászda mögötti műhelyből mindig ínycsiklandó illatok húzódtak be a hatalmas tük­rök szegélyezte terembe. Mert valóságos terem volt ez a cukrászda. Úgy emlékszem, Rácz korszakában is válto­zatlan maradt a berendezé­se. Az utcáról nyílt a hatal­mas, világos, ennek ellenére barátságos terem, két olda­lán páholysorral, s a pult, il­letve a plafonig érő polc mö­gött húzódott még egy keske­nyebb helyiség néhány asz­tallal. Oda azok ültek, akik valami ok miatt nem kíván­tak a Városház, illetve Ta­nácsház térről szinte átlátha­tó utcai teremben üldögélni. A pult és a hatalmas polc. ha nem is olyan híres, mint a közelben volt Rorarius, il­letve Rabel-cukrászda immár több mint másfél évszázados, faragott cseresznyefa bútor­zata, mégis Miskolc értékes ipari emlékei közölt tartan­dó számon. A századforduló szecesszióját követően dús faragású és díszítésű, facsip­kékkel gazdag, fehérre fes­tett ásztalosipari remek, amely, ha visszakerül, érté­kes büszkesége lehet a vá­rosnak — megfelelően kikép­zett cukrászdái és nem esz­presszói környezettel. Ugyan­is visszaállítani ezeket az ér­tékes relikviákat akár itt, akár majd a Pannóniába te­lepítendő új Roráriusban. csak akkor érdemes és sza­bad, ha valóban részegeske­dést kizáró környezet bizto­sítható számukra. A cukrászda tulajdonkép­pen eltűnt Miskolcról. A zsú­folt süteménybolt, ahol ön- kiszolgáló rendszerrel átvett süteményt esetleg állva el lehet majszolni, nem igazi tölt mellények. Rövid ujjú ingek kiárusítása. Ismét csak tolongás, lárma. Műpuplin, lehetetlen színű, gyűrött, itt- ott foltos ingek. Csak a leg­kisebb méretekben. Felnőtt ingek, 36—38-as méretben. Nyilván Liliputba készüllek, exportból maradtak vissza, miután a pigmeusok ma is szívesebben járnak egyetlen ágyékkötöben. Ágyékkötő? ... Strandcikkek! Ha ez nyári szezon végi kiárusítás, azok­nak is lement nyilván az ára. Egy jó fürdőnadrág kellene például. . . Ám jó fürdőnad­rág nincs, kedvezmény nélkül sincs. S nincs jó női fürdő­ruha sem. És hiányzik (hi­ányzott egész nyáron) az íz­léses. mutatós női fürdősap­ka, alig voltak megfelelő strand papucsok, gumimatra­cok. s valahogy kevés volt n cukrászda, leginkább a Mese állt közel az igazi cukrász­dához, bár ott is van tömény ital. bor, sőt újabban sör is. Pedig Miskolcon sok cukrász­da volt. Ha csak a Széchenyi utcára gondolok, akkor i.s sok. Hirtelen eszembe jut az a Frey-cukrászda, amely a Széchenyi utcán, a Sötétkapu közelében volt — ma talán zöldségbolt van a helyén —. s ahol két tízfilléres krémes mellett egész délután elüldö­gélhetett két szerelmes diák. sőt még a jólelkű felszolgáló­nő azt is megmondta, az er­kély melyik asztalához ülje­nek. hogy a földszintről ne lehessen látni őket. A másik Frey-cukrászda a Szemere utca sarkán volt — az új­ságospavilon lehet most a helyén —, s ott tíz fillérért úgynevezett cornett-tölcsérbe adták a remek fagylaltot. A tölcsér szarvszerüen össze­sodort, ropogós ostyalap volt. Egyébként ebben a cukrász­dában írták ki egy időben, hogy „a rádióhoz és a fel- szolgálónőkhöz nyúlni tilos!". Piva Carlo olasz cukrászdá­ja a mai Napsugár helyén volt korábban a Zöldfa utca sarkán, ahol most a párt­székház áll. Nagyon jóízű dolgokat csinált. A Napsugár helyén volt egyébként a har­mincas évek legelején az el­ső miskolci automata büfé, amely úgy volt csak automa­ta, hogy a bedobott pénz el­lenében a fal mögül valaki tálcán kiadta a kívánt ételt, vagy csapon kitöltötte az italt, azaz nem volt valójá­ban automata, de mindig működött, a pénzt, nem nyel­te el. Buttignon Ermenégil- do, a másik olasz cukrász a Széchenyi utcán ott mérte a csodás fagylaltot, ahol most évek óta átépítgetik az Ex­pressz éttermet, illetve an­nak egyik keskeny szeleté­ben. közvetlenül a Gebauer temetkezési vállalkozás mel­lett. Sorolhatnám még sokáig az egykori miskolci cukrász­dákat a Rácz újjáteremtése ürügyén, de most nincs he­lyem. Meg kicsit bosszús is vagyok, mert a Rabel-Rora- jius után leghíresebb és egy utcasaroknak — villanyrend­őr — évtizedekre nevel adó Megay-cukrászdára nem tu­dok érdemben visszaemlé­kezni. (benedck) nyárhoz, strandoláshoz illő játékszer is. Hiába keresett kora tavasztól mostanáig ma­gának jó minőségű melegítőt, pamuttrikói is. nem kapott. Túracipőt meg évek óta leg­feljebb reklámfilmekben lá­tott. Hogy szalad az idő! Még egy-két ilyen sikertelen vá­sárlási kísérlet, s itt a ked­vezményezett nyárutóra a kedvezmények nélküli ősz. Az idén még nem vett diny- nyét. Egy kiló görögdinnye most is 14 forint. Túl a Lő- rinc-napon. Lőrinc mostaná­ban nyilván azért csordít be­le a dinnyékbe, hogy annyi­val is súlyosabbak legyenek. S persze, drágábbak. Zézé elmosolyodik. Maga előtt látja a diny- nyék nyári szezon végi kiáru­sítását. A sok torz, rücskös, varas, foltos, girbegurba, idétlen zöld gyümölcsöt, ahogy gúlába rakva vevőre várnak. De érdeklődőre leg­alább, mint. az egri vár ka­zamatájában a gúlába ra­kott, ősöreg ágyúgolyók, s odább a barnára korhadt emberi koponyák. Nem vett semmit, holott vásárolni indult. Betér hát kedvenc bisztrójába, s kér egy nyárutói nagyfröccsöt. A bor minősége ugyan egyre rosszabb, ám az ára meg­bízhatóan változatlan. így ér véget Zézé jó nap­ja. Ön például mit csinált? Ha vége a szabadságnak — függetlenül attól, hogy mit mutat a naptár, s milyen a,, idő —, akkor vége a nyár­nak. A nyaralás utáni első munkanappal egv egész év­ben dédelgetett, építgetett program zárul le. Még em­lékezni is jó rá. Szedtük a sátorfánkat Bodnár József, a Teszöv ágazatvezetöje: — Gazdag nyarunk volt az idén. A vállalattól kaptunk egy beutalót Boglárle)lére, a szabadság felét ott töltöttük. Kiszolgáltak bennünket, ki­pihentük magunkat, így szel­lemileg és fizikailag frissen vághattunk neki a sátras tú­rának. Először Erdélyi ba­rangoltuk be feleségemmel és ötéves kislányommal, majd á bolgár tengerpartra men­tünk, az Aheloj kempingbe. Sok szépet láttunk, s persze a tenger, csodálatos. Tudom, hogy sokan félnek a sátorozás kényelmetlenségeitől, de sze­rintem olcsón, kötöttségek nélkül csak így lehet nyaral­ni. Ha elromlott az idő, vagy ha nem tetszett a vidék, ak­kor szedtük a sátorfánkat és odébbálltunk. Jövőre is ha­sonló programot tervezünk. Sallák András, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltvezető-helyettese az idén még csak a tavalyi szabad­ságát vette ki, az igazi nya­ralás még hátra van. — Júniustól szeptemberig tart a tankönvvdömping. így aztán a nyár számunkra (a feleségem is a szakmában dolgozik) a munkát jelenti. Őszre terveztünk egy tenger­parti túrát (mióta megnősül­tem. nem jártam külföldön), de ez alighanem elmarad, mert a gyerek most meg'* az első osztályba. így aztán egy pesti, érdi rokon látogatás a valószínű. Két hétig majd az anyós vigyáz a srácra. Kagyló és jércemell Az Orvos házaspár (Orvus István, az LKM gépészeti üzemvezetője és Bársony Ju­dit kozmetikus) az idén nem fizetett be az utazási irodá­nál és nem kért beutalót. Teljesen esetleges volt a nyá­ri műsor. A tavalyi szakszer­vezeti üdülés hármójuknak (Réka most megy negyedik­be) a járulékos költségekkel együtt mintegy 14 ezer fo­rintba került. Most ingázlak a főváros, Nyíregyháza és a Mályi-tó között. — Mályiban fürödtünk és napoztunk, Nyíregyházán be­főttel raktunk el, Pesten csa­varogtunk. Megnéztük a Vá­rat és a Hilton-szállól, be­kukkantottunk a monokinis (azaz felül semmi) csillag- hegyi strandra. A legnagyobb luxusnak az számított, hogy felkerestük a kínai éttermet. Mindenki mást rendelt (öten voltunk), s az egész gasztro­nómiai kuriózumot egy tálon hozták ki. Volt azon tejszí­nes kagyló, pálcikára tűzött jércemell, s persze rizs, sok­féle mártással. A sörrel együtt 675 forintra rúgott a cech. A feleség vendéglátós, a férj gyógymasszőr és pedikű­rös. Egy szerződéses üzlet vezetője nemigen szokott sza­badságra menni, de Gergely József né kivétel a szabály alól. — Jó a kollektíva, fenn­tartás nélkül mertem itt­hagyni a borozót. Más kér­dés, hogy kereskedelmi szak- középiskolát végzett lányom állt addig a pult mögé, amíg mi hárman (a kisebbik lány kilencéves) a Balatonnál nya­raltunk .. . Az történt ugyan­is, hogy a Miskolci Vendég­látótól kaptunk egy siófoki beutalót. A tíz napért csak 1200 forintot kellett fizetni, s ebben még benne volt az ét­kezési hozzájárulás is. Vo­nattal mentünk, nem sokat költöttünk, esténként főzöcs- kéztem is. Vittem a kézi­munkámat és egy Berkesi- regényt. Rám fért a pihenés. Én napi 12 órát dolgozom. Külföldre nem nagyon vá­gyom. sok országban jártam már. De Amerikát szívesen megnézném egyszer. Nomádok a Bodrogon Ki vonattal, ki autóval, de van olyan is, aki kerékpár­ral vág neki... Görgényi Jó­zsef, a December 4. Drótmű­vek főosztályvezetője egy se­bességváltós bringával több­ször megtette a Miskolc és Olaszliszka közötti távolsá­got. Az idei nyarat a négy­tagú család a Bodrog part­ján töltötte, többnyire sátor­ban. — Nekem (nekünk) a fel­üdülést a víz, a csend, a ter­mészet közelsége jelenti. Csak itt oszlik igazán az egész év­ben felgyülemlett idegi fe­szültség. Fizikailag megter­helő ugyan egy ilyen nomád túra, de kimossa, kitisztítja az embert. Horgászunk, bog- rácsozunk. fürdőnk. Ha esik, ha sár van, felhúzzuk a gu-, micsizmát. A tábor körüli feladatokat megosztjuk, bál* a családban mindenki jól főz, s mindenki egyformán szeret horgászni. Néha át-» rándultunk a Fekete-tóra is Volt olyan nap, hogy össze-! sen 7,5 kilogramm súlyú ha-j lat fogtam. Volt közte esu -I ka is, ponty is, keszeg is; Aznap este én készítettem a- halászléi Papp Lajos (brarkn)

Next

/
Oldalképek
Tartalom