Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
1985. augusztus 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Miskolci macskakövek Arról olvastam a közelmúltban, hogy Miskolc visz- szakapja a nagy hírű Rora- rius után az egykori Rácz- cukrászda berendezését is, azt felújítják és régi helyén újra felállítják. Persze, ahhoz a mai Dominó eszpresszó névre hallgató vendéglátó egységet teljesen át kell alakítani, hiszen a jelenlegi állapotában oda a régi Rácz- cukrászda szépen faragott pultja és polcrendszere be sem férhet, s egyáltalán eszpresszóból újra cukrászdává kell majd tenni, ami aligha megy majd könnyén. Ezt az olasz eredetű névvel illetett vendéglátó hibridet, amelynek neve alá a szolid szórakozóhelytől a bicskanyi- togató kocsmáig minden befér, úgy elhintettük a különböző vendéglátó helyek kertjében, hogy mint dúsan termő gaz, szinte az egész kertet eluralja. De valójában ne rá is erről akarok itt szólni, hanem a Rácz berendezéséről és annak kapcsán egykét más cukrászdáról. Szeretném bevezetőben elmondani, hogy valaha a cukrászdát élesen megkülönböztette az eszpresszótól például az, hogy ott a saját műhelyben készült süteményeket árusították, sört nem mértek, égetett italok közül csak a könnyű likőrök kerülhettek forgalomba stb. Süteményből viszont igen bő volt a választék, akárcsak a különböző habokból, krémekből, kávékból. Miskolcon az első eszpresszó — Szép Ernő színmüvének címét kölcsönözve — Azra néven nyílt meg a színház épületében, abban a helyiségben, ahol most a bal oldali dohányzó és nézőkijáró van. Ez már igazi eszpresszó volt. Én meg végre rátérek az újjászületését váró Rácz-cukrász- dára. Ez a cukrászda az utolsó tulajdonosának nevével maradt fenn. Én még kiskoromból a Trilhaas-cukrászdáZézének jó napja van. Ma kezdődött a nyári, szezon végi kiárusítás. S ma először úgy hosszú évek óta, hogy nem két-három nappal a fizetés előtt, amikor a dolgozók többségének már csak kirakat előtti ácsorgásra telik. Pénze is van, ideje is van, tehát — ő is vásárol. Mindenesetre, vásárolni akar. Szeretne. Cipőüzlet. Nyári vászoncipők. A felsőrész szitaszerű, impregnált kék és fehér vászon, a talp műanyag. Eredeti árnak 582 forintot hirdet a ráragasztott cédula, ebből jön le a kedvezmény, a 40 százalék. Marad 300 forint. Megnézi a cipőt alaposabban, s eltűnődik ... Mindent összevéve, árleszállítás és kedvezmény figyelmen kívül hagyásával is — ér-e, érhet-e ez a vacak 300 forintot? Centrum Áruház. Nyári női ruhák minden mennyiségben, s minden választék nélkül. Tulitarkák, otrombák, ízléstelenek és gyűröttek, mocskosak is. Nők Mi—70 között tolonganak, emelgetik, méregetik, fogdossák. s aztán — otthagyják őket. .. Férfikonfekció. Vászonnadrágok, vászondzsekik, műanyag ,,szövet”-nadrágok, s felettébb lenge anyagúnak, romlandónak ható farmerutánzatok .. . Marad a pénz. Rövid- és divatáru. Nyakkendő. zsebkendő, ing. kora emlékszem. A századforduló idején Tr.ilhaas volt a gazda, majd az én diákkoromban Doró Ernő volt az utód. Alacsony, köpcös ember volt, mindig köténnyel és szakácssüveggel a lején jelent meg a vendégek előtt. A cukrászda mögötti műhelyből mindig ínycsiklandó illatok húzódtak be a hatalmas tükrök szegélyezte terembe. Mert valóságos terem volt ez a cukrászda. Úgy emlékszem, Rácz korszakában is változatlan maradt a berendezése. Az utcáról nyílt a hatalmas, világos, ennek ellenére barátságos terem, két oldalán páholysorral, s a pult, illetve a plafonig érő polc mögött húzódott még egy keskenyebb helyiség néhány asztallal. Oda azok ültek, akik valami ok miatt nem kívántak a Városház, illetve Tanácsház térről szinte átlátható utcai teremben üldögélni. A pult és a hatalmas polc. ha nem is olyan híres, mint a közelben volt Rorarius, illetve Rabel-cukrászda immár több mint másfél évszázados, faragott cseresznyefa bútorzata, mégis Miskolc értékes ipari emlékei közölt tartandó számon. A századforduló szecesszióját követően dús faragású és díszítésű, facsipkékkel gazdag, fehérre festett ásztalosipari remek, amely, ha visszakerül, értékes büszkesége lehet a városnak — megfelelően kiképzett cukrászdái és nem eszpresszói környezettel. Ugyanis visszaállítani ezeket az értékes relikviákat akár itt, akár majd a Pannóniába telepítendő új Roráriusban. csak akkor érdemes és szabad, ha valóban részegeskedést kizáró környezet biztosítható számukra. A cukrászda tulajdonképpen eltűnt Miskolcról. A zsúfolt süteménybolt, ahol ön- kiszolgáló rendszerrel átvett süteményt esetleg állva el lehet majszolni, nem igazi tölt mellények. Rövid ujjú ingek kiárusítása. Ismét csak tolongás, lárma. Műpuplin, lehetetlen színű, gyűrött, itt- ott foltos ingek. Csak a legkisebb méretekben. Felnőtt ingek, 36—38-as méretben. Nyilván Liliputba készüllek, exportból maradtak vissza, miután a pigmeusok ma is szívesebben járnak egyetlen ágyékkötöben. Ágyékkötő? ... Strandcikkek! Ha ez nyári szezon végi kiárusítás, azoknak is lement nyilván az ára. Egy jó fürdőnadrág kellene például. . . Ám jó fürdőnadrág nincs, kedvezmény nélkül sincs. S nincs jó női fürdőruha sem. És hiányzik (hiányzott egész nyáron) az ízléses. mutatós női fürdősapka, alig voltak megfelelő strand papucsok, gumimatracok. s valahogy kevés volt n cukrászda, leginkább a Mese állt közel az igazi cukrászdához, bár ott is van tömény ital. bor, sőt újabban sör is. Pedig Miskolcon sok cukrászda volt. Ha csak a Széchenyi utcára gondolok, akkor i.s sok. Hirtelen eszembe jut az a Frey-cukrászda, amely a Széchenyi utcán, a Sötétkapu közelében volt — ma talán zöldségbolt van a helyén —. s ahol két tízfilléres krémes mellett egész délután elüldögélhetett két szerelmes diák. sőt még a jólelkű felszolgálónő azt is megmondta, az erkély melyik asztalához üljenek. hogy a földszintről ne lehessen látni őket. A másik Frey-cukrászda a Szemere utca sarkán volt — az újságospavilon lehet most a helyén —, s ott tíz fillérért úgynevezett cornett-tölcsérbe adták a remek fagylaltot. A tölcsér szarvszerüen összesodort, ropogós ostyalap volt. Egyébként ebben a cukrászdában írták ki egy időben, hogy „a rádióhoz és a fel- szolgálónőkhöz nyúlni tilos!". Piva Carlo olasz cukrászdája a mai Napsugár helyén volt korábban a Zöldfa utca sarkán, ahol most a pártszékház áll. Nagyon jóízű dolgokat csinált. A Napsugár helyén volt egyébként a harmincas évek legelején az első miskolci automata büfé, amely úgy volt csak automata, hogy a bedobott pénz ellenében a fal mögül valaki tálcán kiadta a kívánt ételt, vagy csapon kitöltötte az italt, azaz nem volt valójában automata, de mindig működött, a pénzt, nem nyelte el. Buttignon Ermenégil- do, a másik olasz cukrász a Széchenyi utcán ott mérte a csodás fagylaltot, ahol most évek óta átépítgetik az Expressz éttermet, illetve annak egyik keskeny szeletében. közvetlenül a Gebauer temetkezési vállalkozás mellett. Sorolhatnám még sokáig az egykori miskolci cukrászdákat a Rácz újjáteremtése ürügyén, de most nincs helyem. Meg kicsit bosszús is vagyok, mert a Rabel-Rora- jius után leghíresebb és egy utcasaroknak — villanyrendőr — évtizedekre nevel adó Megay-cukrászdára nem tudok érdemben visszaemlékezni. (benedck) nyárhoz, strandoláshoz illő játékszer is. Hiába keresett kora tavasztól mostanáig magának jó minőségű melegítőt, pamuttrikói is. nem kapott. Túracipőt meg évek óta legfeljebb reklámfilmekben látott. Hogy szalad az idő! Még egy-két ilyen sikertelen vásárlási kísérlet, s itt a kedvezményezett nyárutóra a kedvezmények nélküli ősz. Az idén még nem vett diny- nyét. Egy kiló görögdinnye most is 14 forint. Túl a Lő- rinc-napon. Lőrinc mostanában nyilván azért csordít bele a dinnyékbe, hogy annyival is súlyosabbak legyenek. S persze, drágábbak. Zézé elmosolyodik. Maga előtt látja a diny- nyék nyári szezon végi kiárusítását. A sok torz, rücskös, varas, foltos, girbegurba, idétlen zöld gyümölcsöt, ahogy gúlába rakva vevőre várnak. De érdeklődőre legalább, mint. az egri vár kazamatájában a gúlába rakott, ősöreg ágyúgolyók, s odább a barnára korhadt emberi koponyák. Nem vett semmit, holott vásárolni indult. Betér hát kedvenc bisztrójába, s kér egy nyárutói nagyfröccsöt. A bor minősége ugyan egyre rosszabb, ám az ára megbízhatóan változatlan. így ér véget Zézé jó napja. Ön például mit csinált? Ha vége a szabadságnak — függetlenül attól, hogy mit mutat a naptár, s milyen a,, idő —, akkor vége a nyárnak. A nyaralás utáni első munkanappal egv egész évben dédelgetett, építgetett program zárul le. Még emlékezni is jó rá. Szedtük a sátorfánkat Bodnár József, a Teszöv ágazatvezetöje: — Gazdag nyarunk volt az idén. A vállalattól kaptunk egy beutalót Boglárle)lére, a szabadság felét ott töltöttük. Kiszolgáltak bennünket, kipihentük magunkat, így szellemileg és fizikailag frissen vághattunk neki a sátras túrának. Először Erdélyi barangoltuk be feleségemmel és ötéves kislányommal, majd á bolgár tengerpartra mentünk, az Aheloj kempingbe. Sok szépet láttunk, s persze a tenger, csodálatos. Tudom, hogy sokan félnek a sátorozás kényelmetlenségeitől, de szerintem olcsón, kötöttségek nélkül csak így lehet nyaralni. Ha elromlott az idő, vagy ha nem tetszett a vidék, akkor szedtük a sátorfánkat és odébbálltunk. Jövőre is hasonló programot tervezünk. Sallák András, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltvezető-helyettese az idén még csak a tavalyi szabadságát vette ki, az igazi nyaralás még hátra van. — Júniustól szeptemberig tart a tankönvvdömping. így aztán a nyár számunkra (a feleségem is a szakmában dolgozik) a munkát jelenti. Őszre terveztünk egy tengerparti túrát (mióta megnősültem. nem jártam külföldön), de ez alighanem elmarad, mert a gyerek most meg'* az első osztályba. így aztán egy pesti, érdi rokon látogatás a valószínű. Két hétig majd az anyós vigyáz a srácra. Kagyló és jércemell Az Orvos házaspár (Orvus István, az LKM gépészeti üzemvezetője és Bársony Judit kozmetikus) az idén nem fizetett be az utazási irodánál és nem kért beutalót. Teljesen esetleges volt a nyári műsor. A tavalyi szakszervezeti üdülés hármójuknak (Réka most megy negyedikbe) a járulékos költségekkel együtt mintegy 14 ezer forintba került. Most ingázlak a főváros, Nyíregyháza és a Mályi-tó között. — Mályiban fürödtünk és napoztunk, Nyíregyházán befőttel raktunk el, Pesten csavarogtunk. Megnéztük a Várat és a Hilton-szállól, bekukkantottunk a monokinis (azaz felül semmi) csillag- hegyi strandra. A legnagyobb luxusnak az számított, hogy felkerestük a kínai éttermet. Mindenki mást rendelt (öten voltunk), s az egész gasztronómiai kuriózumot egy tálon hozták ki. Volt azon tejszínes kagyló, pálcikára tűzött jércemell, s persze rizs, sokféle mártással. A sörrel együtt 675 forintra rúgott a cech. A feleség vendéglátós, a férj gyógymasszőr és pedikűrös. Egy szerződéses üzlet vezetője nemigen szokott szabadságra menni, de Gergely József né kivétel a szabály alól. — Jó a kollektíva, fenntartás nélkül mertem itthagyni a borozót. Más kérdés, hogy kereskedelmi szak- középiskolát végzett lányom állt addig a pult mögé, amíg mi hárman (a kisebbik lány kilencéves) a Balatonnál nyaraltunk .. . Az történt ugyanis, hogy a Miskolci Vendéglátótól kaptunk egy siófoki beutalót. A tíz napért csak 1200 forintot kellett fizetni, s ebben még benne volt az étkezési hozzájárulás is. Vonattal mentünk, nem sokat költöttünk, esténként főzöcs- kéztem is. Vittem a kézimunkámat és egy Berkesi- regényt. Rám fért a pihenés. Én napi 12 órát dolgozom. Külföldre nem nagyon vágyom. sok országban jártam már. De Amerikát szívesen megnézném egyszer. Nomádok a Bodrogon Ki vonattal, ki autóval, de van olyan is, aki kerékpárral vág neki... Görgényi József, a December 4. Drótművek főosztályvezetője egy sebességváltós bringával többször megtette a Miskolc és Olaszliszka közötti távolságot. Az idei nyarat a négytagú család a Bodrog partján töltötte, többnyire sátorban. — Nekem (nekünk) a felüdülést a víz, a csend, a természet közelsége jelenti. Csak itt oszlik igazán az egész évben felgyülemlett idegi feszültség. Fizikailag megterhelő ugyan egy ilyen nomád túra, de kimossa, kitisztítja az embert. Horgászunk, bog- rácsozunk. fürdőnk. Ha esik, ha sár van, felhúzzuk a gu-, micsizmát. A tábor körüli feladatokat megosztjuk, bál* a családban mindenki jól főz, s mindenki egyformán szeret horgászni. Néha át-» rándultunk a Fekete-tóra is Volt olyan nap, hogy össze-! sen 7,5 kilogramm súlyú ha-j lat fogtam. Volt közte esu -I ka is, ponty is, keszeg is; Aznap este én készítettem a- halászléi Papp Lajos (brarkn)
