Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-27 / 200. szám
1985. augusztus 27., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Félig nyitott kapuk Sátoraljaújhelyen Autonóm öregek A házunkban lakik egy 65 éves, szikár férfi. Amióta nyugdíjas, ritkábban találkozom vele, kora tavasztól késő őszig a városkörnyéki kis lelkén él, ott kertészkedik. Mostanában reggelenként együtt lépünk ki a kapun. Üjból dolgozni jár a régi munkahelyére. Kérték, hogy legalább a nyári szabadságon levőket helyettesítse, aztán majd a gyes-en levők munkájából is vállaljon. Jelenleg ott tart, hogy csak hétvégeken jul ki a kertjébe. Na, nem panaszként mondja, látszik rajta: örül, hogy még mindig kulcsemberként tartják számon, mert a kereskedelmi osztályon bárkinek a munkáját el tudja látni. És ... így „fregoli-nyugdíjasként” a mellékessel együtt annyi a jövedelme, mint azé, akit helyettesít. Szólhatnék ugyanígy az áruházak, szakboltok pulijai mögött álló, „mindent a kedves vevőért” modorú idős eladókról, az iskolában tanító fáradhatatlan nyugdíjas pedagógusokról, a 60 éves korhatáron túl is gyógyító orvosokról, nővérekről, akik sokszor nagyobb hivatástudattal, szakértelemmel dolgoznak, mint fiatalabb kollégáik. Riesman, a neves szociológus szavaival élve: az autonóm öregeknek nincs szükségük külső támogatásra. szellemi és fizikai erejük a nyugdíjazás után is . képessé teszi őket az önálló, független életre, a további munkára, alkotásra. Hányszor gondoljuk egy- egy hajszás nap után, hogy legjobb a nyugdíjasoknak, bár már ott tartanánk... Mégis, amikor elérkezik a nagy szabadság ideje, sokan dolgoznak tovább. Ki azért, mert számára büntetés a tétlenség, a munka ad értelmet életének. Másnak a munka: kapcsolat a külvilággal, a közösséggel. Nem kevesen vannak viszont azok sem, akik keresetükkel alacsony nyugdíjukat egészítik ki, hogy tartani tudják megszokott életszínvonalukat, hogy jövedelmük ne csak a megélhetésre legyen elég, jusson belőle üdülésre, külföldi utazásra. Sőt, takarékoskodnak is, hogy legyen mihez nyúlniuk agg korukban, mert nem szívesen fogadnak el anyagi támogatást. Élénken foglalkoztatják a közvéleményt a nyugdíjasok helyzetét érintő kérdések. Elsősorban, hogy az időkorlátozás nélküli foglalkoztatást terjesszék ki az egész országra, ne csak a fővárosra vonatkozzék a fizikai munkakörben teljes és a szellemi foglalkozásokban szélesebb körű mentesítés. Egyes megyék — például Pest, Somogy., Heves, Nóg- rád — munkaerő-ellátottságát feltétlenül javítaná. Kétmillió 300 ezer nyugdíjas él az országban, közülük mintegy 430 ezren vállalnak munkát, ezzel csaknem 200 ezer aktív dolgozót pótolnak a munkaerő-hiányos ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, oktatási, egészségügyi és más ágazatokban. Nem túlzás: sok fennakadástól, zökkenőtől mentesülnek azok a vállalatok, intézmények, amelyek szakmájukban jártas, tapasztalt, megbízható nyugdíjasokat alkalmaznak. A 35—40 éves gyakorlattal, tanult és szerzett ismeretekkel rendelkező, jó egészségben levők közül többen és többet is dolgoznának, ha a nyugdíj melletti munkavállalás kedvezőbbé válna. Az ebben érdekeltek már félig nyitott kapukat döngetnek, ugyanis szociálpolitikánk korszerűsítésében a nyugdíjasok helyzetének javítása, a várható intézkedések, a „sürgős!” jelzői kapták. H. A. Kisajátítási perek Nagy érdeklődés kísérte Sátoraljaújhelyen a tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén dr. Váradi György osztályvezető előterjesztésében a szervezési és jogi osztály munkájáról szóló jelentést. Elismeréssel állapították meg a vb-tagok, hogy az osztály jól végzi azt a sokrétű feladatot, amely a város és a környezetéhez tartozó községek életében ráhá- ramlik. Elgondolkoztató és különösen sok munkát ad az osztály dolgozóinak az a nagyszámú kisajátítási per, amelyben a tanácsot kell képviselniük. Egy-egy nagyobb területet érintő kisajátítás esetén 6—7. olykor 12—14 pert is indítanak az érintették többlet-kártalanítási igényük érvényesítésére. Ezek a perek általában másodfokon, vagyis a megyei bíróságon zárulnak jogerős ítélettel, s gyakran több szakértőt is be kell vonni a peres eljárásba. Nem ritkák az olyan kártérítési perek sem, amelyeket a tanács ellen indítanak a lakosók olyan károk megtérítéséért, amelyek különböző közműépítési, felújítási, városfejlesztési munkák során keletkeztek. Viharkárok A múlt hét péntek esti, illetve éjszakai vihar, melyet több körzetben jégeső is kísért, újabb károkat okozott megyénk mezőgazdasági üzemeiben. Az Állami Biztosító megyei igazgatóságára tegnap elsősorban Sátoraljaújhely, Sárospatak és Encs térségéből érkeztek különböző bejelentések. A biztosító szakemberei folyamatosan végzik a kórok felmérését. Tudom, hogy nyár vége van, hogy a meleg legfeljebb, ha napokig tartja még magát, hogy a tavak, folyók vizei rövidesen úgy lehűlnek, hogy még talán a bennük levő halak is közelebb bújnak egymáshoz. Mindezt jól .tudom. Nyár viszont jövőre is lesz, és akkor ismét elő lehet szedegetni ezt a' szörf névre hallgató műanyag testet, melynek közepéből kinyúló árbocon mindenféle tarka vitorlák lengedeznek, ily módon juttatván előre mindazokat, akik vesznek maguknak elegendő bátorságot, hogy az úszótestre fölkapaszkodva a megfelelő széllel ide-oda menjenek. Ajánlanám a szörföt mindenkinek. Nem muszáj megvenni. Állítólag, nem túl drágán, lehet rövid időre is kölcsönözni. S egy fél óra már elegendő ahhoz, hogy a reális önértékeléssel nem rendelkező ember tisztában legyen önmagával. Itt van rögtön a felállás. Semmi mást nem kell tenni, mint egy keskeny asztallapnyi úszótesten biztos lábbal fölállni, és megállni. Figyelem! Csalás esete kizárva. A szörftestnek nem lehet megmagyarázni, hogy most lontos ember, jó ember, érdemdús ember áll rajta. Ö ezzel mit sem törődik. Nála kizárólag az egyensúly-érzék, maga a lett számit. Tehát: ha valaki ügyes, az föláll, míg mások vízbe borulnak. Mérgelődni ilyenkor nem szabad, bár lehet, sőt (szerény tapasztalataim szerint) szokás is. Pedig itt az indulat inkább árt. Szörfre, magyar! mint használ. És kár be- cézgetni, babusgatni is az úszótestet. Itt ez sem használ: teljességgel érzelemmentes. Tegyük fel, túl vagyunk a felálláson. ' Kapaszkodjunk bele az árbocról lógó kötélbe. Ez a második próba. Ez a kötél csak látszólag mentőkötél. Lehet húzni-vonni igen erősen is, de kár, mert, ha a kötél olyasmit tapasztal, hogy túlságosan görcsösen kapaszkodnak bele, vízbe löki a kísérletezőt. Aki tehát hozzászokott, hogy minduntalan mentőkötelet kap. amelybe akármennyire be- leakaszkodhat, az, ha képtelen a feledésre, itt hagyjon föl minden reményűvel. ■De, mondjuk, sikerül a kötél segítségével fölhúzni f üggőleges állapotba az árbocot, s vele együtt a vitorlát. A neheze még csak eztán következik. Kitapasztalni, merről fúj a szél. Gyakorlott embernek ez persze, majd könnyen megy, hiszen a vizek fölött egyszerre csak egy, legfeljebb két-három helyről lengedez a szél, míg ugye egy hivatalban, intézményben etc. sokkal, de sokkal bonyolultabb a helyzet. Ám, egyúttal veszélytelenebb is. Olt kisebb ingadozások, figyelmetlenségek megengedettek. A vizen? Ennek eshetősége is kizárva. Egy pillanatnyi ábrándozás, egy aprócska tévedés, és máris a mélybe kerülünk, ahonnan aztán megint csak saját erőből juthatunk a felszínre. Feltéve, ha az árboc vagy bummfu. eséskor alaposan fejbe nem vágott. Előfordul — ha kitartó, figyelmes a próbálkozó, no meg némi rátermettséggel is bír —, hogy feljön a mélyből, v isszakapaszkod i k az úszótestre, kezébe kapja a kötelet, fölhúzza az árbocot. Győztesnek érzi magát, büszkén körbelekinl. haladni kezd. Biztosnak érzi helyéi, néhány perc, s úgy tesz, mintha ő szörfön született volna, egyenesen erre termett. Neki itten előfizetett, elkészített, bérelt helye van, öröktől ■ fogva örökig. Mind gyorsabban siklik, tekintete már messzi partokon halad, csak bátran, mindig gyorsabban, sebesebben szállva: előre. A szörf ezt sem szereti. És nem is tűri. Visszalöki hát emberét a vízbe, legyen akárki. A hidegfürdő aztán pillanat alatt észhez térít bárkit. Akinek még maradt kedve, újra és újra kísérletezhet. Amíg meg nem unja, vagy, amíg meg nem tanul szörfözni. Pályaalkalmassági vizsgálatok része lehelne a szörf, a vezetőkiválasztás módszertanába is föl kéne venni ezt a gyakorlatot. Az sem baj, ha csak jövőre. Addig — lélekben —. tessék készülni rá! (csendes) A Vöröskereszt is bekapcsolódott Egy éve sincs tán an9 nak, hogy jegyzetben tettük szóvá, micsoda elképesztő pazarlásokra va- nk mi emberek képesek, nem a kukába hajigáit vekni kenyerekről volt szó, hanem az ép, viselhető gyermekholmikról, cipőkről, ruhákról. Ami a dologban elgondolkodtató: másfelől viszont nap mint nap láthatjuk, micsoda sorok kígyóznak a Bizományi Aruház átvevőhelyei előtt. Na persze, mondhatja erre az olvasó: van, aki lusta bőröndbe gyömöszölni a kinőtt, vagy éppen megunt, viseltes holmikat, és csak a szeméttárolóig futja az energiájából. Ám itt sem egyértelmű a helyzet, mert pár évvel ezelőtt például szemtanúja voltam egy esetnek, amikor ha- lomnyi ruhaneműt adtak vissza egy nőnek, azzal az indoklással: ezt értékesíteni már nem tudják. Nem felejtem el az asszony elkeseredett, tanácstalan arcát, és biztos vagyok benne, nemcsak az elveszett forintjait sajnálta, hanem tíz elvesztegetett idejet is. Hát ezért érdemes most tollhegyre tűzni egy igen tisztességes és kétoldalú haszonnal járó akció), amit a BÁV és a MÉH Vállalat idestova két esztendeje indított. S erről a közös vállalkozásról még napjainkban is változatlanul kevesen tudnak. Molnár Miklósné, a miskolci Bizományi Áruház becsüse röviden így foglalja össze. — Tudomásom szerint az országban eddig két helyen, Budapesten és Miskolcon született és valósult meg az az ötlet, hogy azokat a textíliákat (ruha- és ágynemű stb.), amelyeket mi már nem veszünk át, mert divatjamúlt vagy éppen nagyon kopott, elhasznált, értékesíteni tehát nem tudjuk, továbbítjuk a MÉH-nek. A MÉH ezt kilós tételben vásárolja meg. Ennek első felvevőhelye 1983 októberében a Hunyadi utca 5. szám alatt volt, majd tavaly áprilisában végleges üzlethelyiséget kapott az Avas-délen, az Engels utca 70. szám alatt. A dolog tehát nagyon egyszerű. Itt egyazon helyiségben található meg a BÁV és a MÉH „szobája”, mindössze 3—4 métert kell megtennie az eladni szándékozónak, ha a holmija a bizományinak nem felel meg. S az akció „szociálpolitikai jellegét” támasztja alá az is, hogy itt jelentkezhetnek azok a vállalatok, intézmények, iskolák stb., akiknek a dolgozói felajánlják az otthoni megunt vagy kinőtt használt ruhaneműt. A BÁV és a MÉH szakemberei aztán eldöntik, melyik kategóriában veszik át, és az érte fizetett összeget a Vöröskereszt számlájára utalják át. — Nagy összegekről van szó? — Sajnos, nem mondhatnám. Félévenként körülbelül 7—8 ezer forint jön így össze a Vöröskeresztnek. Hangsúlyozom, ezt a „sajnost”, mert meggyőződésem, hogy sokkal főbb is összegyűlne segélyezési célokra, ha ennek nagyobb lenne a propagandája, ha az emberekben több lenne a jó érzés, a segíteni akarás. Annál is inkább, mert nemcsak cégek, hanem magánszemélyek is jelentkezhetnek ilyen céllal. Sok ember néhány forintja is sok-sok ezer forinttá gyűlhetne össze, ha... — Visszatérve a közös iiállalkozásra. Mennyire vált be ez az üzlet? — Mindenféleképpen bevált. Nemcsak a forgalom miatt, ami az átköltözés után havi 300 ezer forintról most havi 500 ezerre ugrott megközelítőleg. Ez természetes is, mert bővült a profil — a bútort kivéve itt mindent átvesznek. műszaki cikkeket is. Másrészt csökkentette a mi zsúfoltságunkat. * Délelőtt tíz órakor üres szobákat találtunk fotós kollégámmal az Engels utcán. — Puszta véletlen — mondja Halgató Mária, a BÁV becsüse —, mert tíz perccel ezelőtt még egymásra vártak az emberek. Elég nagy itt a forgalom, annak ellenére, hogy ez nem a belváros, és egyelőre telefonunk sincs. De ha valaki idejön, és látja ezeket a hatalmas feliratokat, már a küszöbnél eldöntheti, melyik helyiség felé forduljon. Nekünk vagy a MÉH-nek szándékozik leadni a holmiját. Ha ebben bizonytalan, esetenként mi irányítjuk át. A becsüsnek igaza van, mert pár perc múltán már hárman is jelentkeznek, és Halgató Mária a ruhaneműk egy részének a blokkolása után Kis Jánosáéhoz, a MÉH dolgozójához küldi át őket a mérleghez. — Általában 50—60 kiló- nyi mennyiséget hoznak naponta — referál később Kis- né. — A pamut-textil kilója 80 fillértől 20 forintig terjed, és van egy úgynevezett „haszonáras” kategóriánk is. Ebben 35 forinttól 60 forintig fizetünk a textíliák kilójáért. — A4i történik ezzel a „haszonáras" holmival? — Ez egy közbülső minőség, a rongyhulladék és a bizományi árucikkei között, amit a MÉH Vándor Sándor utcai boltjában értékesít vállalatunk. Végső soron ez is az eladó érdekét szolgálja! Keresztény Gabriella Amit Halgató Mária blokkol, az hamarosan megvásárolható a bizományi üzletében Fotó: Laczó József Kis Jánosné válogat. Ez már a MÉH báláiba kerül
