Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-17 / 193. szám
1985. augusztus 17., szombat Azon oknál, hogy hálunk mögött jócskán gyülemlik az idő, mind gyakrabban forog emlékezetünk a gyermekkor bokrai között. Emlékeimnek felboly gátó ja azonban ezúttal nem más, mint — si fecisti, non negál (ha lelted, ne tagadd le!) — egy saláta receptje. De nem ám holmi közönséges rece- ficéröl van szó. Gyermekkorom jól ismeri és máig is kedvvel fogyasztott csemegéjének elkészítési módját tudatták velem az ínyesmesterek. Mostanáig abban a szent meggyőződésben leiedzettem, hogy amit oly jóízűen majszolok — palóc gyomorba való palóc étek. És erre az orrom, illetőleg a szemem alá dörzsölik nyomtatott betűkkel, hogy tévedtem .. Hogy is volt csak ... ? Anyai nagyanyám felettébb tudta a módját, miként kell elkészíteni legizletesebbre csemegénket. Kőházénak ámbitusárát nyíló, barna gerendás mennyezetű külső szobájában, fal mellett állt egy hatalmas Icaros- lóca. Annak a lócának a hátára vékony, rugalmas tölgyfadeszkákból érdekes minták voltak kifűrészelve és kifaragva7 A lóca előtt terpeszkedett egy ugyancsak hatalmas asztal. Ez a két bútordarab szinte a szoba felét betöltötte. Itt volt szertartása lakmározásainknak. Leszedtük a kertből az uborkái, megmostuk, meghámoztuk. Nagyanyám gondosan karikára vágta, aztán a felszel- desett uborkát behintette, megforgatta sóban és egy ideig állni hagyta. Közben már készítette az ecetes levet, amibe deszkán, késhegyével elvakart fokhagymát kevert. A sólevet kinyomkodta az uborkából, beleöntötte a fokhagymás, ecetes lébe, vágott még rá kis csokornyi szagos kaporlevelet; s azután az egészet nyakon loccsantotta jó hideg tejföllel. Hat unoka ülte körül a lavórnyi cseréplálat, s ettük, faltuk gyors kanalazással, melléje kenyerei is harapva — apró és szapora rágásokkal, nagy nyeldeklésekkel elpusztítva az utolsó cseppig. Nem maradhatott belőle kummányi se. Felséges és felülmúlhatatlan gyönyörűségű étek voll az minékünk ... S itt térek vissza az említeti receficére, amit sokféle nyári magazinban olvashattam, ilyen-olyan különkiadás speciális unikumaként: „TEJFÖLÖS UBORKASALÁT A (grúz saláta). Három megmosott és karikára szelt uborkát megsózunk, kicsavarunk és fokhagymával ízesített ecetes lébe helyezünk tejföllel leöntjük, s kaprot hintünk rá." A recefice olvastán sokat faggattam őseimet: honnan vették tejfölös, fokhagymás uborkasaláta-készítő tudományukat1 Nem járt-e talán valamelyik szépapám vagy szépanyám valaha Grúziában, vagy nem találkozhattak-e grúzokkal? He- tediziglen azt bizonygatták, hogy nekik az anyjuk, a nagyanyjuk és annak is az anyjuk, nagyanyjuk már ugyanígy és ugyanezt csinálta. A recifés ínyesmester ezek szerint nem tudott (és nem tud!) a palóc konyháról. Közelebb esett neki Grúzia. Nem töröm rajta a fejemet, ne törjék mások sem hogy miért s miként. Inkább készítsék el maguknak e remek étket. Bármelyik recept szerint. Hiszen egyformák. /I min- denit ... ! Pa-taky Dezső Magányosok klubja ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 ■ A nevezetes műemlék szélmalom tövében, Szeged-Kiskundorozs- mán az idén már nyolcadik alkalommal rendezték meg a dorozsmai népzenei találkozót, ahol jó nevű népdalkörök és citera- együttesek - most még külföldről jött meghívottak is — adtak egész napos műsort. A rendezvényhez a népművészek kirakodóvására csatlakozott. Válasz cikkünkre Siketfajd vagy Skót-grouse? Általában kisöbű golyóspusNem tartott nyári szünetet az Avas-déli Kulturális Egyesület által támogatott magányosok klubja. Sőt több kirándulást is tellek a klubtagod ezen a nyáron. Az egri kiránduláson hozzájuk csatlakoztak például néhányan a debreceni klub tagjai közül is, a Péccsel való ismerkedés egyik célja pedig éppen az. volt, hogy kapcsolatot építsenek ki a dunántúli nagyvárosban működő magányosok klubjával. Szerveztek rö- videbb kirándulásokat is. Hollóstetőn például bogrács- gulyás főzése közben múlatták az időt. Legutóbb Nyírja! Talán mert eleinte még jól éreztük, hogy ez a zene nem igazán szabadtérre való, mindig, minden mozzanatában föltételez valamilyen -atelier-hangu latot, bennfentes „elzártságot”, legrosszabb esetben is, fejedelmi park- és udvarbelsőt. A Varázsfuvolának a Mozart-operák sorában is különös helye van. A szerző egyetlen olyan operája, amelynek történetében, szövegében, szituációiban hangot kap a korszak „gondolkodói lelkiismerete”, valamely kritikai hang, társadalombírálat, s minden roko- kós sallang nélkül. Mozartot megérintette a korszak szabadkőműves-gondolkodóinak óvatosan „forradalmár" ideológiája. S Mozart zenéjének e gondolati-tartalmi töltését érzékeltetni mindig, századok múltán is feladat. A vendégrendező érezte ezt, ám érezhetően nehezen birkózott meg az operának a hatalmas színpadra-nézőtér- re való átformálásával. S' tisztelet a kivételnek, az énekesek többsége sem volt igazán jó partnere a feladat teljesítésében. Legszívesebben csak Gregor József nevét írnánk le itt. aki Sarast- róként az ensemble fölé magasodott. Nemcsak nagyszerű énekhangja — amely igazán nem is érvényesülhetett Sarastro szólamában —, de mindenekelőtt operaénekeseknél szokatlanul magasfokú átélő és színészi képességei révén, ö maga képes siegyháza-Sóslón járlak. Egy- •egy kirándulásra harmincán, ötvenen is elmentek, a Hámor, étteremben pedig még ennél is többen vesznek részt egy-egy alkalommal. A miskolci klub korábban a Vörösmarty Művelődési Házban működött, nemrég kerültek át a kulturális egyesülethez. Őszre egyébként új terveik vannak. Szeptember 14-én ők szervezik és rendezik meg a magányosok klubjának országos találkozóját. Tavasszal már vállalkoztak hasonlóra, az nagyon jól sikerült. keire vinni az előadást, a többiek itt untermannok. Az előadás karmestere, Oberfrank Géza, aki annyiszor győzött már meg kivételes képességeiről, ezúttal nem tudott igazán fegyelmezett. összhangzó produkciót megvalósítani. Valami baj van a fegyélemmel ... A néző észrevehetett ebből annyit, hogy már javában ment az opera nyitánya, amikor két elkésett zenekari tag a legnagyobb természetességgel ült be a helyére s vette kézbe a hangszerét, csak úgy „menet közben”. A rendező Kari Heinz Erkrath már említett „szabadtéri” tanácstalansága különösen a „ nagy „totáloknál" a látványos tömegjeleneteknél volt szembetűnő. A tömeg vagy állt, vagy meglehetősen áttekinthetetlenül ide-oda rohangált, mindkét verzióban a funkció kívánatos hatásfoka nélkül. A befejezés vi- rágdobálása, miután testes napraforgókról volt szó, riadalommal vegyes derültséget keltett a nézőtéren. Jók, hatásosak Forrai Gábor díszletei s Vágó Nelly jelmezei; dicsérettel kell szólni Pethő László koreográfiájáról s Molnár László kórusvezetéséről. Sajátosan, ám egyáltalán nem véletlenül francia királyként ugyancsak Gregor József a főszereplője a szabadtéri játékok másik produkciójának, a rockosított János vitéznek, amely egyébként hűen követi történetNézem a sátoraljaújhelyi határátkelőhely előtt sorjázó kocsisort. Csehszlovák, lengyel, osztrák és francia rendszámú gépkocsik várják, hogy átlépjék államhatárunkat. Az átkelőhely szerény épülete kevés árnyékot nyújt, s a szolgálatot teljesítő határőrök amúgy sem húzódhatnak az árnyékba, hiszen a sorompó előtt, a 32 fokos meleget fel- forrósiló betonon végzik munkájukat. A határőrök gyorsan, határozottan intézkednek, elkérik, ellenőrzik, visszaadják az úti okmányokat. Gyorsan gördülnek tovább a járművek. A hosszú kocsisort nézve, arra gondolok: a turista- idény közepe embertpróbáló időszak az átkelőhelyeken szolgálatot teljesítő határőrök számára. — Az átkelőhely forgalma egész évben folyamatosan emelkedetl, és ebben az időszakban éri el a csúcsot — tájékoztatott Hardi István alezredes, az átkelőhely parancsnoka. Megnövelteden az egyéni, a csoportos és a tranzitutasok száma, elsősorban csehszlovák turisták jönnek többen. Tegnap (egy csütörtöki nap volt) több mint 7110 személyautót engedtünk be az. országba. A kishatármenti forgalomnak ' és a baráti, testvérmegyei kapcsolatok jegyében történő gépcseréknek, szállításoknak is csúcsidő- szaka július. Sódert, kaolint, perlitet szállító jármüvek és mezőgazdasági gépek naponta fordulnak meg az átkelőhelyen. — Jóval a megengedhető várakozási időn belül — 30 perc alatt — dolgozunk — mondta a parancsnok —. de tudjuk, hogy a siető és a nagy melegben várakozó luristák' nak ez is sok. Kinőttük a jelenlegit, kicsi az áteresztő- képessége, szűkösek az állomány elhelyezési viszonyai, és bármilyen gyorsan dolgozunk. ilyen nagy forgalom mellett nem tudjuk tovább rövidíteni a határátlépés idejét. Az alapvető útlevél- és vámellenőrzést a csehszlovák kollégákkal együtt kell elvégeznünk. A Sátoraljaújhelyen átkelő emberek döntő többsége természetesen tisztességes turista, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem. hogy akadnak olyanok, akik nem műemlékeinkre, városaink, talvaink szépségére kíváncsiak. És találkozni ben és zenében az eredeti János vitézt. Victor Máté át- rilmizálta, áthangszerelte Kacsok Pongrác dalait, zenéjét, Kollay Gábor pedig minden lehetséges hatáselemmel élve grandiózus, bár ugyancsak vásári szuperprodukciót állított elő ezen a sok mindent megélt Dóm téri pódiumon. Az ilyesféle átdolgozások lehetősége mostanára, épp oly korlátlannak tűnik már, mint a Thália Színház más indítékkal és más színvonalon készülő produkcióié. Mi jöhet János, a vitéz után? Toldi, a Miklós? Alighanem bármi, egészen a Nagy-Budapesti Telefonkönyvig. Felhasználva természetesen az egykori Kazal-kupié zenéjét, átritmizálva-hangszerelve, „á la Victor” ... Katona Klári, mint Iluska, hatásos, bár nem „mesebeli" Varga Miklós, Mint János vitéz (a vitéz) ezúttal személyesen s nemcsak hangjával megfelel a rá szabott huszárjelmeznék és rock-feladatnak. Hernádi Judit igazán mindent megtesz, hogy a lehető leggonoszabb legyen, a gonosz mostoha szerepében ... A többi, szó, szó, szó ... Vagy ahogy ma mondják: bibap. Záróakkord a balett. Markó Ivá- nék csodálatos víziókat ál- modnak-táncolnak a színpadra. Tánc és látványosság. Több mint balett!... S olykor. mintha kevesebb is lenne. A táncnak ez az embert csontjaiig vetkőztetö jellege, ez a biológiai exhibicionizolyan hazai turistával is, aki külországban a felüdülés, a látnivalók csodálata helyett azt keresi, hogy milyen áruk becsempészésével teheti „nyereségessé” az utazást. A parancsnok azt is elmondta: ők is találkoznak ilyenekkel, épp a közelmúltban lepleztek le egy pulóvereket „exportáló” társaságot. Egy biztos: a sátoraljaújhelyi forgalomellenőrző pont határőrei is a biztonság, a kulturáltság jegyében végzik felelősségteljes munkájukat. Az itt szolgálatot teljesítők nagy része sorállományú. A szűkös helyiségekben egy eligazítást is nehéz tartani. De a parancsnok és Süveges Sándor alezredes, a miskolci határőrkerület parancsnokságának munkatársa örömmel újságolják, hogy épül az új s á to ra 1 j a ú j h ely i átkel őh el y, amely majdan a „kinőtt” régi helyébe lép. Megnéztük az új átkelőhely építését, ahol a jelek szerint körülbelül félidőben tart a munka, s jövőre tervezik az átadását. Az új FEP már így is impozáns látványt nyújt, teljes hossza eléri a 100 métert. A még nem tudni hány sávos fedett csarnokban külön sávjuk lesz a kamionoknak. A sátoraljaújhelyi átkelőhelyen, amely a jelenleginél jóval kisebb forgalomra épült, az utasok szemszögéből a gyorsaság jelenti a legnagyobb gondot. Az új — a legkényesebb nyugati turisták igényeit , kielégítő — átkelőhelyen ezzel nem lesz probléma. És bizonyára mással sem. hiszen itt kap majd helyet a parancsnokság, a vámhivatal, lesz pénzváltó, s különféle szociális létesítmények. Hardi alezredes örömmel kalauzol minket az épülő létesítmény területén, de némi szomorúsággal jegyzi meg: — Itt már nem én leszek a parancsnok, mivel az év végén nyugdíjba megyek. Harmincöt évet szolgáltam a határon, délen, nyugaton, és itt, északon már húsz éve vagyok a sátoraljaújhelyi határátkelőhely parancsnoka. iHalárőreink a csehszlovák szervekkel baráti együttműködésben. bajtársi légkörben a lakosság megbecsülésétől övezve teljesítik kötelességüket. mus még kissé idegen a hazai néző számára. S valami visszariuszt benne! A .teatralitás, a fölfűtött érzelmes- ség, a szentimentalizmus, a gesztusok, a mimika valamiképp erotikán-túli erotizmu- sa? Az ember ül, néz és gyönyörködik. Mert amit láthall gyönyörű és igényes dolog. Amin közben elgondolkodik?... Mindenesetre, jövőre lesz klasszikus balett újra, az odesszai balétt-tár- sulat szerepel a Dóm téren. Lesz musical, méghozzá klasszikus-modern, a Jézus Krisztus (a) szupersztár. A program még készül. Ha elkészül, hírt adunk róla. * Visz hazafelé a vonat. Otthonról hazafelé. Háromnegyed ötkor indul Szegedről s 10 óra 25 perckor van Miskolcon. A vonat ugyanaz! A mosdó, a vécé ugyanolyan. A kalauz más. Ő a kérdésre azt mondja, Cegléden tizenöt percet áll a vonat. Aki akar, megpróbálhatja. Legfeljebb lemarad. Mi szerencsésen hazaérkeztünk. Papp Lajos Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs! A fordítói tévedés nemegyszer tréfálta már meg az újságok szerkesztőit. Erre gondoltam, amikor az Észak- Magyarország augusztus 14-i számában a „Siketfajd helyett agyaggalamb” című cikket olvastam. E cikkben ugyanis véleményem szerint nem a siketfajdról (Tetrao urogallus) van szó, hanem a Skót-grouse-ról (skót hófajdról). Vadászati szempontból a si- ketfajdnak és a grouse-nak igen kevés köze van egymáshoz. A siketfajd a túzok után Európa legnagyobb testű madara. A kakas súlya 4 kilogramm, vagy még annál is több. Kizárólag az összefüggő, nagy erdőségek lakója. Főként a fenyvesek, bükkösök felső régióiban található. A megcsappant állománya miatt vadászata rendkívül korlátozott. Áprilisban, a siketfajd-nász, a dürgés alatt adnak engedélyt néhány példány elejtésére. A kakas pii'kadatkor kezdi el fatetőn, vagy havon ülve dürgő énekét, mely alatt néhány másodpercig önkívületi állapotba kerülve se nem lát, se nem hall. Ezeket az ismétlődő siketségeket kihasználva közelíti meg. lopja be a vadász a kakast. Nem mindennapi kultúrtörténeti relikviát őriznek a Koreai NDK-ban — az' ország legrégebbi földrajzi térképét. Li Hoe koreai földrajztudós alkotását 1402-ből. A 171x164 centiméter méretű színes térkép Koreát, Kínát, Japánt, az európai és afrikai kontinenst ábrázolja. Jelzi a térkép a fővárosokat és minden ország nagy és kis városait. A folyók és tavak kék színűek, a tengerek, a sóstavak pedig zöldek. A térkép alján 284 betűből álló szöveg található, amely kával ejtik el. A trófeát a tollazata jelenti. A Skót-grouse, vagy más néven Vörös-grouse a fogolynál kissé nagyobb, gyors röptű madár, amely főleg a Skót-Felföld hangafűvel benőtt fátlan hegyvidéket lakja. Nyár végén jókora csapatokba verődik. Augusztus 12-én kezdődik a vadászata, vizsia előtt vagy hajtásban. Erre a vadászatra külföldi csoportok is érkeznek. Rokona a „Sandgrouse” vízimadár. Indiában az angol gyarmati uralom alatt nagy kultusza volt a „Sandgrouse”- vadászatnak. A máig is világrekordnak számító terítéket a bikaneri trónörökös lőtte, 19'29-ben egy leshelyen, 3 óra alatt 917 madarat. A cikk többi megállapításai, ha a grouse-ra vonatkoztatjuk, természetesen mind helytállóak. Igaz, hogy e tévedés kevés embernek szúrhatott szemet, de az újságírói tisztesség mindenképpen korrekciót követel. Nagy Lajos a Miskolci Vadászklub titkára elmagyarázza, hogyan készült. Említi a szöveg azt is, hogy Li Hoe már szerkesztett térképet, mégpedig Koreáról, amelyet Tongguknak, magyarul: Keleti Országnak nevezett. Világtérképének megalkotását sok más atlasz tanulmányozása előzte meg. Az értékes emléket az Im- dzsin honvédő háborúban (1592—1598) a japán hódítók elrabolták és csaknem 400 év után került ismét vissza Koreába, ahol ma is nagy becsben őrzik. Petra József Világtérkép 1402-ből