Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-16 / 192. szám
1985. augusztus 16., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Folyamatos öntőmű a Lenin Kohászati Művek kombinált acélművében Magtárban a kenyérnek való Soproni sörök sikere Két világos sörrel, a 13 tokos 700 évessel és a 11 fokos Alpesivel nevezett be a Soproni Sörgyár a sörök idei brüsszeli világversenyére. A 700 éves arany-, az Alpesi pedig ezüstérmet nyert. A Soproni Sörgyárban fennállása óta az idén főzik a legtöbb sört, 560 ezer hektolitert, s ez — a múlt, évihez .képest 100 ezer hektoliterrel több. Elsősorban az Ászok és az Alpesi sörből készítenek többet. Hétszáztízezer méhcsalád Bulgáriában a múlt évben 8109 tonna mézet és 240 tonna viaszt termeltek a méhészetek, s bevételük értéke megközelítette az 50 millió levát. A méhek azonban ennél is jóval nagyobb hasznot hoznak a mezőgazdaságnak a növények jobb beporzásával, s ez a többlet a számítások szerint évente 300 millió levára rúg. Az országban- tavaly 710 ezer méhcsaládot tartottak, ebből 575 ezret a háztáji, 135 ezret a közös gazdaságokban. Többre van szükség A kormány a közelmúltban áttekintette a gazdasági folyamatok 1985. első félévi alakulását. Többek között megállapította, hogy a vállalatok nagyobb erőfeszítése, valamint a javuló gazdaságirányító tevékenység ellenére kisebb a gazdasági növekedés üteme a számítottnál. Leszögezte továbbá azt is: az eddigi eredmények nem elegendőek a terv céljainak eléréséhez, a kedvezőtlen hatások ellensúlyozásához. Az ipar például csak kevéssel tudta növelni termelését, jóllehet az éves terv háromszázalékos növekedést irányzott elő. Különösen meglepő az építőipar teljesítménye, amely országosan 13 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakában elért teljesítéstől. Persze, megyénkben sem sokkal kedvezőbb a helyzet. Az igaz, hogy a népgazdasági terv feltételezett bizonyos csökkenést az. építőipari ágazatban, de ilyen nagymérvű visszaesésre nem számított senki. Kedvezőtlenül alakult - a nem rubelelszámolású kivitel is. A terv ugyanis több százmillió dollár aktívumot irányzott elő az év első hat hónapjára, ami elmaradt, s helyette jelentős passzívum keletkezett. okok miatt — a kivitelből származó bevétel nem növekedett. Magyarul, ráfizetéssel exportáltunk. Mindenütt megfigyelhető ugyanis, hogy az alacsonyabb fokon feldolgozott termékek, az úgynevezett tömegáruk árai mindinkább leértékelődnek a magasabb műszaki színvonalú termékekhez képest. Nehézséget okozott az is, hogy több fontos exportpiacon elvesztettük pozícióinkat és az ebből származott kiesést nem sikerült pótolni. A termelésben bekövetkezett megtorpanásban minden bizonnyal közrejátszott, hogy sok vállalatnál bajok vannak a termelőkapacitás és a munkaidőalap kihasználásával. Igaz, hogyan is növekedhetne a munka termelékenysége, amikor számos területen csökken a törvény által előírt munkaidőalap és a munkaidő-kihasználás. Pe- dig nem ártana agyunkba > vésni: egyetlen munkanapa 1 nemzeti jövedelmünket 3,5 ‘ milliárd forinttal növeli, illetve csökkentheti. Kétségtelen: az év hátra- j levő részében többre van szükség, mint amennyit az Ha esik az eső, az a baj, ha elkerüli a határt, azért méltatlankodik az agronó- mus. Sokan így foglalják össze a mezőgazdasági szakemberek és az időjárás kapcsolatát. Tagadhatatlan, némi igazságuk van az ekképpen vélekedőknek is, mert az agronómusok előszeretettel érvelnek az időjárás kedvezőtlen hatásával, kiváltképpen akkor, ha a gyengébb eredményekről kell elszámolniuk. De meg kell védeni a szakembereket is: az időjárás valóban számottevő tényezője a mezőgazdasági termelésnek. 4,9 TONNA HEKTÁRONKÉNT Maradjunk csak a mostani példánál. Az elmúlt őszön kedvezett az időjárás a búza vetésének, hamar kibújtak a földből a növények, s a tél kezdetére megerősödtek. A januári kemény hideget már nélkülözték volna, szerencsére a hó betakarta a vetéseket, így nagyobb károsodás nélkül kiteleltek. Tavasszal elégedetten szemlélték a határt a szakemberek, s még a későbbi hűvös idő is kedvezett a kalászosoknak. Sokan mondták: minden eddiginél nagyobb termés várható az idén. Az időjárás előbb tehát reményeket ébresztett, majd váratlanul szertefoszlatta a bizakodást. A júniusi esők után 30 ezer hektár kalászos a víz alá került, s kipusztult, a lábon állókban terjedtek a gombabetegségek, megjelentek a kártevők. Megteltek ugyan a kalászok, de mint aratáskor kiderült, keveset nyomtak a szemek a mázsán. A betakarítást követő elszámolás végeredménye ugyan csak szeptember végén válik közismertté, de a gazdaságok jelzései szerint már most megbecsülhető a termés. Eszerint a rekordról le kellett mondaniuk a szakembereknek, s országos átlagban csak a tervezett — 4,9 tonna hektáronként — termésre számíthatnak. A kukoricatermesztésben még cifrább a helyzet. Ott nemcsak az időjárással ingadozik a termés, hanem a közgazdasági szabályozást követő termelői kedvvel is. Az már a májusi statisztikából nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezettnél 90 ezer hektárral kisebb területen vetették el a kukoricát a gazdaságok. A vártnál nagyobb termés ugyan pótolhatná a területcsökkenésből származó kiesést, de ehhez elsősorban az időjárás segíthetné a termelőket. Ilyenkor még kockázatos dolog becslésekbe bocsátkozni, hiszen a kukorica nagyobb része két hónapot tölt a szabadban, ennyi idő alatt pedig sok minden érheti a termést. Az eddigiekből úgy tűnhet, a növénytermesztők teljes mértékben kiszolgáltatottak az időjárásnak. Erről azonban szó sincs: egy magára valamit is adó szakember ilyent nem állíthat. Többségük nem is védekezik az időjárással még a gyengébb termés idején sem, csupán felsorolja a termést befolyásoló okok között a természeti hatásokat is. Ezek ugyan részei a termés mennyiségét alakító tényezőknek, de rajtuk kívül sok mindentől függ, mennyi gabona kerül a magtárakba. LÁTVÁNYOS FEJLŐDÉS Kutatók és gyakorló szakemberek szorgalmának következménye, hogy évről évre nagyobb a gabonatermés. 1961—65 között évi átlagban 6,6 millió tonna gabona termett az országban, tavaly pedig már 15,7 millió tonna. Látványos a fejlődés, ugyanakkor Magyarország időjárása aligha változott ily mértékben. Megváltoztak viszont a termelés feltételei, amelyek lehetővé tették, hogy gazdagabb termést adjon a föld. Mindenekelőtt a talaj termőképessége javult a gazdálkodó ember keze nyomán. A PÉNZES NÖVÉNYEK Mindenkinek érdeke a gabonatermelés fejlesztése. Az országnak azért, mert a közvetlen külpiaci értékesítés, valamint az állattenyésztés révén elérhető export növeli a devizabevételeket, s a kiegyensúlyozott hús- és gabonatermelés biztonságosabbá teszi a hazai ellátási. A gazdaságok is érdekeltek, hiszen a gabonafélék az átlagosnál jövedelmezőbben termelhe- tők, az úgynevezett pénzes növények közé tartoznak. Biztonságosan gyarapítják a gazdaságok bevételeit, s ezáltal a dolgozók jövedelmét. Elsőrendű növénye tehát a nagyüzemeknek a gabona, ezért is oly érzékenyek a szakemberek az időjárás változásaira. V. F. .1. A Pannónia Szőrmekikészítő, Konfekció és Kereskedelmi Vállalat már készül a léire. Az évente 100 ezer bundát gyártó nagyvállalat termelésének felét az igen praktikus és divatos irhakabátok adják, melyeknek előállítása a meleg nyári napokban is folyamatos. A gyártók az alapanyagot, a bárány- és juhbőrt ma még túlnyomórészt tőkés importból szerzik be. Legnagyobb hazai partnerük, a Bábolnai Állami Gazdaság mindössze évi 15—20 ezer juhbőr.t ad át, holott ennél jóval nagyobb mennyiséget tudnának felhasználni. Mivel a bárányhús kelendő exportcikk, a juhokat élő állatként adják el a külpiacon, így a bőrt éppen a húsimportőröktől vásárolja vissza a bundákat gyárló vállalat. A mostani együttműködés azt célozza, hogy a húst az állami gazdaság minél nagyobb mértékben feldolgozva exportálja, és a bőr jelentős része itthon maradjon. hatvanas években kevesebb, mint ötven kilogramm ■ műtrágya-hatóanyagot szórtak a gabonaföldekre, kizsarolván a talajt. Napjainkban 300— 400 kilogramm hatóanyag „hajtja” a növényeket. A termelés növelésének másik. nélkülözhetetlen feltétele volt, hogy a köztermesztésben lévő fajták és hibridek termőképessége javult. Jelenleg 23 búzafajla és 40 kukoricahibrid között választhatnak a szakemberek vetés előtt. A búza genetikai termőképessége meghaladja a 7 tonnát hektáronként, a kukoricáé a 10 tonnát. A termőképesség javításában élen jártak a hazai nemesítők is. Ezt jelzi, hogy másfél évtizede a búza termőterületének csak néhány százalékán termeltek magyar fajtákat, jelenleg pedig már 54 száza- . lék ez az arány. Folytatható a sor a gépesítés változásaival, amelyekből az is következik, hogy két hét alatt betakarítható a kalászos gabona egy-egy gazdaságban, így kisebb a veszteség. A szem nem a tarlón marad, hanem a magtárban növeli a búzahegyei. A termelési feltételek javulása az intenzív gabonatermelési programhoz is kapcsolódott. Hitelekkel segítették a gazdaságokat, hogy saját erejükön felül is legyen pénzük a fejlesztésre. Eddig e programot 679 ezer hektáron teljesítették, s a gabona-lermés- többlet meghaladja az 1,6 millió tonnát ezen a területen. Bunda hazai juhberbel Az. energiagazdálkodási kormányprogram az egész VI. ötéves tervre ikiemelt feladatként irányozta elő az energiaracionalizálás mind hatékonyabb megvalósítását a gazdaság legkülönbözőbb ágazataiban. Ez a folyamat a VII. ötéves terv éveiben sem szakad meg a kormány — a népgazdaság teherbíró kénesedéhez mérten — továbbra is jelentős anyagi eszközökkel támogatja az ésszer ü e.ner g iara cionalizálási elképzelések valóra váltását. Sőt megfigyelhető egv olyan tendencia, hogy ez- után lényegese” kedvezőbb elbírálásban részesítik azokat a pályázatokat, amelyek a villamos energiával való takarékosságot helyezik előtérbe. Ezen belül is elsősorban az abszolút megtakarítást eredményező módszerek. eljárások, beruházások m e g va 1 ós ítá s á na k bi zt ősit a nak zöld utat. Mégpedig abból a megfontolásból, hogy a termelésben előirányzott többletet viszonylag egyre kevesebb energiával szükséges előállítani’. Természetesen ez a fontos követelmény nem csupán energetikai szempontból bír jelentőséggel, hiszen a korszerűbb eljárás mindenkor k e veseb b e n e r g i áf el hasz n á - lást igényel. Ebből az is következik: nemcsak az energiatechnológiai ésszerűsít-' seknek. a mikroelektronika, az automatizálás ener'"'t'k.al felhasználásának tulajdonítanak az illetékes állami szervek nagyobb jelentőséget, hanem más, látszólag az energetikán kívüli folyamatoknak is. A ,kohászat, a nehézvegyipar, az építőanyagtermelés korszerűsítése egyben energiamegtaikaritásl is jelent. Tehát a termelésszerkezetének célszerű átalakítása. magasabb fokon feldolgozott termékek gyártása viszonylag kevesebb energiát kíván, mint például az alapanyaggyártás. Nagyon jó lenne azt elérni. hogy kiváltképpen az energiaigényes ágazatokban úgy növelnék a termelést, hogy az energiafogyasztás eközben ne növekedne. Vagyis, fokozottabban törekednie keltené a fajla^s felhasználás csökkentésére. S mert e tekintetben nem túl jók az ipar idei eredményei, az Ipari Minisztérium és az. Országos Energiafel- üg.velet vezetői konzultációra hívtak meg 84 vállalatot — amelyek egyben a legnagyobb enengiafogyasz- tók, — és megállapodlak velük. mennyi energiát vesznek igénybe terveik teljesítéséhez. Ha a kontingenst túllépik, a vállalatok jelentős felárat kötelesek fizetni a többlet fogyasztásért. Az említeti vállalatok között volt a BVK és a, TVK is. A két kombinátban 'vállaltak kötelezettséget, hogy az előző év. azaz az 1984-es esztendő energiafelhasználását nem lépik 'út. Ezenkívül több százra lehető azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a száma, amelyekkel a helyszíni vizsgálatokat követően ugyancsak megállapodtak éves energiafelhasználásuk csökkentésében. A z. energia gazda lkod ás i program szellemének megfelelően. az energiaracionalizálás -Iső éveiben a kormányzati szervek elsősorban az olajmegtakarításra helyezték a fő súlyt. Az. olajnak földgázzal való helyettes’’*- - se eredménnyel iáit: több száz millió dollár értékű kő- olajimporttól mentesült a népgazdaság. A jövőben viszont ez az út már nem járható. De zöld utat biztosítanak minden olyan energi »racionalizálási elképzelésnek, amely abszolút megtakarítást garantál, akár villamos energiáról, akár egyéb szilárd vaev folyékony szénhidrogénekről legyen szó. L. L. Persze, vannak gazdálkodó egységek, amelyek minden elmaradást, a termelésben és az értékesítésben bekövetkezett veszteséget a kemény tél számlájára írják. Akadnak természetesen olyanok is, akik elismerést várnak azért, mert az elmúlt évivel megegyező exportot értek el. Magát az elért teljesítményt nem vonjuk kétségbe. Csupán egy szépséghibát fedezünk fel benne. Arról van ugyanis szó, hogy néhány hagyományos export- termékünk — zömmel mezőgazdasági és kohászati termékekről van szó — kivitelében folytatódott az immár több esztendeje tartó árcsökkenés. Az kétségtelen, hogy többet exportáltak, viszont — az előbb említett első hat hónapban az ipar különböző ágazataiban produkáltak, Ám feltehetjük azt a kérdést is: vajon elegen- dő-e a gazdasági megújulásra irányuló készség és kényszer az iparvállalatok esetében? Erre a választ a második fel év adja majd meg. Mindenesetre, nagyobb előrehaladásra van szükség a termelés szerkezetének át- \ alakításában és hatékonyságának javításában. De töb- 6 bet kell tenni a kivitel eredményességének javításáért is. Legalább tíz százalékkal kellene növelni a múlt év hasonló időszakához képest a nem rubelelszámolású exportot ahhoz, hogy minél kevesebb elmaradás, veszteség terhelje az elkövetkező éveket. (lovas)
