Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-14 / 190. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. augusztus 14., szerda Középiskolás gyűjtők, es a muzeum reszt vehettem must nyáron az országos honismereti táborban is. A mostani, aba- úji gyűjtőmunka is sok érdekességet tárt lel elöltem. Hajdú I MSI In: — Kezdettől részt veszek a megyei néprajzi táborban, a Zrínyi Gimnáziumból Indultam és azért logotI talán meg ez a lehetőség, mert városi vagyok, nem éltem falun. nem ismertem a falusi életet. Szóval semmi kapcsolatom nem volt. csak gondoltam, milyen érdekes lehet öregemberekkel beszélgetni. hallgatni őket. Addig csak azt képzeltem, na. a „néprajzos" bemegy egy falusi házba és összegyűjti amit csak lehet. Ma már tudom. másként van ez. Először is az emberi hangol kell megtalálni a faluban élőkkel. Somolyán az volt érdekes számomra, hogy segítAz elmúlt hét végén fejezték be munkájúkat azok a középiskolás diákok Aba- újban, akik részesei lehettek a néprajzi gyűjtőtábornak. Amint arról már korábban hirt adtunk, ezt a hasznos nyári találkozót több rpegyei szerv is támogatta anyagilag, a házigazdái, szakmai vezetést a Herman Ottó Múzeum szakemberei vállalták magukra. Harmadik alkalommal volt lehetőségük a középiskolásoknak „néprajzos kirándulásra”, ezúttal négyen vigyázták őket a HOM-ból: Bánfalvi Ferenc, dr. Cseri Miklós, dr. Tóth Judit és dr. Viga Gyula. * Ha nem lenne — az encsi sportcsarnokot ki kellene találni. Nem kétséges: amióta váh ék á Tétesítfhény, e hasábokon 7— a kulturális „oldalon” — majdnem annyiszor szerepelt, mint a sportoson. Innen kell indulnunk most is, itt kell kezdeni a néprajzi tábor résztvevői munkájának nyomon követését. Itt tudják megmondani —. hiszen itt laknak a fiatalok — hol járnak éppen, merre mentek gyűjteni, ismerkedni. Innen indult a csapat naponta reggel az encsi portákra és az abaúji falvak lakóihoz, hogy megpróbálják felfedni a múltat; az életet, a szokásokat, a tárgyakat. Az utóbbiak első helyen fontosak voltak e tábor lakóinak gyűjtésében. Az encsi sportcsarnok előterébe lépve a valaha falun élt embert azonnal megfogják a tárgyak. Mintha csak kézen fognák, s vezetnék vissza a gyerekkorba, a múltba: „Bizony, ha nem is ilyen formájú volt a brugó azt minden nyáron húzni kellett az élet, betakarításakor ...” — „Ez meg itt, bizony, a hurkalöltő, a régi fajtából, a gyerekkori telek zsi- vajos napjaiból ...” — „Itt meg a jó öreg köpű lő, nagyanyánk munkált vele. aminthogy a parazsas vasalóra is jó itt emlékezni” ... Mindezeket a tárgyakat — s ennél a jóval többet — a középiskolások megyei néprajzi táborának résztvevői gyűjtötték össze. Amikor találkozunk. már az utolsó munkafázisban vannak: rendszereznek. leltároznak összegeznek. Az encsi sport- csarnok egyik táborozásra berendezett helyiségében öt fiatallal beszélgetünk. Arról, hogyan kerültek ők a néprajzi tábor „közelségébe” (négyen harmadszor voltak jelen); s aztán arról is. mi volna a kedvenc emlékük? Szepesi Zsuzsa: — A Zrínyi Gimnáziumból, Miskolcról jelentkeztem részvételre. régebben is érdekelt a néprajz, közelebbről is találkozhattam vele. Én egyébként szikszói vagyok, ott éltem, s a közeli falvakat is ismertem. A népdalokat, a népzenét szerettem, érdekelt a falusi emberek élete is így jelentkeztem a felhívásra. Bertha Laura: — A Földes Ferenc Gimnáziumban van szakkör, ott ismerkedtem meg a néprajzi, a helytörténeti munkával Mádai Gyula tanár úr vezetésével. Három évvel ezelőtt már írtam pályázatot, így kaptam lehetőséget a néprajzi táborban való részvételre. Az elmúlt évben Feg.y- verneky Dalmával Miskolc helytörténetével foglalkoztunk az Istvánffy-pályázatra készített munkánkban, ez később a Munkásmozgalmi Múzeum második díját is elnyerte. Én tehát a szakkörnek köszönhetek nagyon sokat. s most is azt gondolom, majd egy pályázat dönti el. mi volt az abaúji gyűjtésben az igazán értelmes és érdekes. Egy biztos: lehet innen mit gyűjteni... Csicsei Tamás: — Miskolcon jártam iskolába, az építőipari szakközépbe, amikor hallottam erről a lehetőségről. Szinte semmit nem tudtam a néprajzról. de felajánlották az iskolában, hogy jelentkezzem. Aki felajánlotta — dr. Kárpáti Béla tanár úr — úgy vélte, beszélgetéseink alapján, hogy érdemes nekem eljönni ide. És nem bántam meg. most már biztosan mondh&tom. Én a cserépfalui gyűjtőmunkára emlékszem szívesen, meséket kerestünk, s megragadtak a szomolyai barlanglakások is itt Encs környékén, Mérán a gyógyíüvek főzéséről szérez- tünk ismereteket. Farkas Edit: — Engem a szakköri munka indított el, legutóbb Megyaszóról írtam pályázatot, a lakodalmas szokásokat dolgoztam fel az 1910-es évektől máig. Ennek révén hellünk egy tájház berendezésében,- cseré'pfaluiak mutatták meg először a csiga- csinálás eszközeit, s itt. Aba- újban. Éneken megint az volt a jó, hogy hozzájárulhatunk az új múzeum tárgyi gazdagításához . . . És mint vélekedik erről az igazán szép kezdeményezésről, a megyei néprajzi táborról dr. Cseri Miklós'! — Soha nem az. vezérelt bennünket, múzeumi embereket, hogy u táborokban muzeológusokat neveljünk, hogy 25—2!! néprajzost képezzünk ki. Alapvetően az volt az indíték, hogy a városi gyerekek megismerjék a régi paraszti kultúrát, hogy felkeltsük érdeklődésüket a falusi élet hagyományai iránt. Természetesen nem hagytuk figyelmen kívül a, programok összeállításánál azt sem. hogy nyár van. szünidő van: a tábori élet szokásos programjai is szervesen illeszkedtek a közös munkához. Mi a mi hasznunk? Amiből kézzelfoghatóan profitálhatunk, az a tárgygyüjtés, ebben segítségünkre vannak a fiatalok. Az írásos, szöveges gyűjtésük — hiedelmekről, szokásokról — is érdekes adalékokkal szolgálhat. De azt hiszem, a legnagyobb érték az lesz. ha sikerül elérni, hogy ezek a fiatalok a múzeumok barátaivá lesznek későbbi munkájuk mellett is! Lehet azért: egy-kelten valóban néprajzosok lesznek; biztos segítettek tárgypótlás- ban. És gazdagodlak: önmaguk hasznára. Szöveg: Ténagy József Fotó: Fojtán László Minden jel szerint viszontláthatjuk majd ezeket a tárgyakat a Forrón lévő Abaúji Múzeumban. A falusi ember számára valaha mindennaposak voltak: brúgó az aratáshoz, a másik képen vasaló, köpülő és társaik . . . Jelenet „A debreceni lunátikus" cimü bohózatból Lakatos István, a Mis0 kolei Nemzeti Színház színművésze több éve vezeti a nyíregyházi Bessenyei Színkört. Veretes magyar vígjátékokat mutatnak be. s programjuk: Déryné nyomában: s e program nem a hagyományokhoz való visszafordulást jelenti, hanem a régi magyar színházi jelenség közvetlen folytatását. A nyíregyházi városháza százados platánjai alatt meg- búvik a nézőtér és a színpad. Jókai: A debreceni lunátikus című bohózatának esti előadására készülődnek. — Ez a platánfa a mi állandó színpadunk. mesél munkájukról Lakatos István, a darab rendezője. Szerepe volt Tamási Énekes madarában, Kisfaludy Csalódások című vígjátékában. Este majd innen fütyül a rigó, meg a lunátikus. Ha-a vidéket járjuk, nem vagyunk igényesek. Megjárja egy kerítés vagy nyárikonyha-le- tő. Bózsván, Füzérradvány- ban, Nyíriben megtaláltuk a falu közepén a meghitt zugot és a fát. Tóbiássy Mózes debreceni professzor uram portájának szimbólumát. tehát színpadképét. Jövőre kél ekhós szekérrel szeretnénk bejárni az országot . . . vagy a fél országot... Hogy minek tekintem a munkám. népművelésnek, szakmai gyakorlatnak? Talán. Szívem szerint azt mondanám : otlhonkeresésnek. Ahol színjátszók és nézők a házai ízek. hangok, dalok, adomák, mondókák, hiedelmek élősövényén belül lelnek egymásra és önmagukra. s összenézve úgy nevetnek. ahogy csak az otthont talált lélek tud. Az esti előadás önfeledt játék volt. ahol a közönség úgy partner, hogy játszótárs, az a szerepe, hogy derüljön. Mint tudjuk, a darab Jókai hosszabb elbeszélésének dramatizált változata. Színdarabjainak drámai értékéről vitatkozni lehet, de elbeszélései mélyében szinte kivétel nélkül egy-egy jó drámai alaphelyzet búvik meg, akár A debreceni lunátikus címűben. Az érdekházasság kontra szerelemkonfliktus elévülhetetlen vígjátéki téma. de Jókai sikerének valódi titka az életközeg, amelyben alakjai mozognak, s amilyenné maguk az alakok teszik. Az esti asztal mellett lencsét pucoló házi- kisasszony és kiscseléd. amint csúfolódót énekel, az ünnepi ebéd előkészülete tyúklevestől haboslésztáig, a diákcsíny híre. amint szóbeszéden. értelmen, érzelmen át a hiedelemvilág részese lesz. a spekulatív tudomány, mely a józan ész examenén látványosan megbukik — mind jelenlevő valóság. A színjátszók — ezért hiteles az előadás — ezt a valóságot élik és teremtik. Valóság ez? hiszen csak atmoszféra. Debrecen XIX. századi lakóinak létezésmódja, akik túl spekuláción, anyagiasságon. libaólon és vaklármán a magyar szellemi élet tü- zét szították és gyújtották meg róla életük gyertyáját. Talán az tetszett légin' a rendező munkájában, hogy Déryné nyomában hű maradt az eredeti elbeszéléshez: nemcsak nevetni engedett, de szerelni is hagyta szereplőit. Nem engedett az elidegenítés divatos csábításának. Az előadás a darabról beszélt. Jókait választotta és Jókai társul fogadta őt. A dali idők kedélye jellemezte Berki Antal színművész alakítását, aki Nyaviga Domokosként a negatív hős bohózáli példatárát adta. Méltó partnere voll Mándi László, Szántó Sándor és a rendező, Lakatos István. A nők egytől egyig amatőrök és gyönyörűen beszélnek. ízesen és lelkesen, s egy árnyalatnyi nyírségi dialektussal. Hamvasak, okosak, tiszták, szépek és tehetségesek: Kührner Éva, Sitku Erika, Srankó Éva és a darab zenéjét is összeállító Mester j Ágnes. Augusztus 20-án, az országos ünnepségen adják elő a darabot. Jövőre talán me- ’ gyénk határán is átgördül a | régen várt ekhós szekér. Gyárfás Ágnes Tapolca Nyári reggel Tapolcán, Hamarosan megtelik minden vendégekkel, sétálókkal, (pt) , A kis turista... . . megpihen az ország tetején.
