Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-08 / 158. szám
1985. július 8., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Beszélgetés dr. Bauer Miklós professzorral A Magyar Fül-orr-gégeorvosok Egyesülete audiológiai szekciójának — amely az elmúlt pénteken és szombaton Miskolcon tartotta tudományos ülését — dr. Bauer Miklós protesszor az elnöke, akit a napokban neveztek ki a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorává. Megkértük a professzort, válaszoljon néhány kérdésünkre, amelyek bizonyára olvasóinkat is érdeklik. — Mi tette szükségessé, hogy a fül-orr-gégészeten belül, külön specializálódjon az audiólógia? — Valaki a specialistát egyszer úgy határozta meg hogy olyan ember, aki egyre többet tud egyre kevesebbről. Valamikor volt „az orvos”, azután szétvált a belgyógyász és a sebészet, majd a sebészeten belül is további specializálódás indult meg, így a fül-orr-gé- gészek tulajdonképpen a sebészetről váltak le. A hallószerv mélyen helyezkedik el a testfelszíntől, tehát csak különleges megvilágítással lehet vizsgálni. A hallószerv funkciója a hallás, tehát nemcsak anatómiáját, hanem funkcióját is vizsgálni kell, ezt teszi az audiológus. A modern elektronika különlegesen finom eszközöket bocsátott rendelkezésre, például az audiométert, amely a tiszta hangküszöb meghatározását szolgálja. Büszkék lehetünk rá, hogy ezt a műszert a Nobel-díjas Békésy készítette el először Magyar- országon. — A tudományos ülések hatása mennyiben érzékelhető, egyrészt a gyógyító munkában, másrészt a zajártalom ellen folytatott küzdelemben? — A legtöbbet maguk az előadók tanulnak ezekből a kongresszusokból, hiszen egy tízperces előadásban esetleg évek felkészülése, tapasztalata rejlik. Az ilyen jellegű jó hatást már lemértük. Annak is oka van, hogy ülésünket mindig más helyen tartjuk az országban. Ahova megyünk, ott előzőleg felkészülnek, egy kicsit rendbehozzák az audiológiát, hiszen hazai és külföldi szakemberek jelennek ott meg. Ez is eredménye a tudományos üléseknek. — Hol tartunk a zajártalom elleni küzdelemben? — Mindig is volt zajártalom, de ma már olyan tömeges méretű, hogy komoly civilizációs ártalomként foghatjuk fel. Az is baj, hogy az emberek nagyon felelőtlenek saját sorsukkal szemben. Már én is megszólítottam légkalapácsos munkást, Szombaton délelőtt folytatódott a X. Miskolci Nyári Egyetem előadássorozat, ahol dr. Sipos Aladár, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója A mezőgazdaság fejlesztésének csomópontjai címmel tartott előadást. Többek között elmondta, az elmúlt évek világgazdasági mozgásai negatív hatással érvényesülnek, napjainkban a mezőgazdaságunkban is. Szaporodik azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyekben az egyszerű újratermelés is gond. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az állami támogatósok ösz- szege nagymértékben csökkent. A mezőgazdaságra a túltermelés a jellemző és ezzel párhuzamosan a fejaki a klinikánk udvarán túrta a betont, s megkérdeztem, miért nem használja a zajvédő eszközét. Ez valami rátartiság, hogy neki nem árt a zaj. — Mi a véleménye a zajvédő eszközökről? Mit gondol, miért nem használják az emberek? — Szerintem az egyéni zajvédő eszközök hatásosak, ha azt • használják. Ahhoz tudom hasonlítani, hogy a vérnyomáspanaszok elleni gyógyszereink is jók, ha azt beveszik az emberek. — Nem arról van-e szó, hogy kényelmetlenek ezek a zajvédő eszközök? — Miért? A szemüveg nem kényelmetlen? Mégis megszokják és viselik azok, akiknek szükségük van rá. A biztonsági öv is kényelmedéi}. Vannak olyan felszerelések, amelyek használatát nem a kényelem, hanem a biztonság szabja meg. Szerintem a zajvédő tok alkalmazása a legcélszerűbb. — Ezek beszerezhetőek? — Ahol erre igény van, az üzemek be tudják szerezni. — A vállalatok mennyire segítenek az egészségügynek az audiológiai problémák megoldásában? Egy ilyen társaság, mint az önöké, ki tudja-e kényszeríteni a preventív intézkedéseket? — Amióta jogszabály írja elő a kártérítést halláskárosodás esetén, azóta a vállalatoknak is érdekük a megelőzés. Óriási pénzek mennek el erre. Nagyon sok bírósági ügy is van, ahol az orvos véleménye dönt. Esetenként előfordul hallás- károsodás vírusos betegség következtében is. Klinikánkon évente 20—30 olyan beteg jelentkezik, aki minden külső ok nélkül vesztette el a hallását. Ilyenkor hiába mondja a dolgozó, hogy a zaj miatt süketült meg, mert a diagnózisból ítélve, ez lehetetlen. Vannak azonban bizonyos helyzetek, amikor nem lehet eldönteni, az orvos csak azt mondhatja, hogy ez a süketség zajtól is keletkezhetett. Ilyenkor megkapja a kártérítést. Nehéz a helyzet, ha olyan öreg dolgozóról van szó, aki felvételekor nem volt „kimérve", hiszen akkor még nem álltak rendelkezésre megfelelő eszközök. Ezekben a biztosítási perekben elég nehéz objektív álláspontot elfoglalni. — Van-e beleszólásuk abban, hogy egy gyárban a központi zajártalmat megszüntessék? lelt országokban is túltermelési válságról beszélhetünk. Ma már nemcsak vajhegyekről, hanem például húshegyekről is beszélhetünk, lényegesen több az eladható termék, mint a velük szemben álló kereslet Ez az élelmiszerárak csökkenését eredményezi, mely a mezőgazdaságunk kivitelén túl, a cserearányokat is kedvezőtlenül érinti. Csak az általunk exportált termékek árában az elmúlt években 30—40%-os csökkenést tapasztalhattunk. Felmerül tehát a kérdés, hogyan tovább? A hazai agrár- és közgazdász szakemberek véleménye is eltérő. Egyes vélemények szerint — miután az elkövetkező években az árak — Ez lenne az üzemorvosok elsődleges feladata. Létrehozták az üzemorvosi hálózatot, s az üzemben jellemző egészségkárosodásokkal kell elsődlegesen foglalkozniuk, legyen az bármi. A zajforrások kiküszöbölése lenne a legfontosabb, de ez már mérnöki, műszaki kérdés. Ugyanakkor pénzkérdés is, hiszen dolgozott nálunk magyar légkalapács, sűrített levegőpumpás és nem lehetett mellette inegmaradni„s volt 70 decibel zajszintte! működő légkompresszoros, egészen halk, ami viszont svéd gyártmány volt. Náluk ugyanis nem szabad előállítani zajos készülékeket. Ez a mérnökök feladata, s nem vitás, hogy sokkal drágábbá teszi az alkalmazott munkaeszközt. Biztos, hogy a zajforrások kiküszöbölése lenne a leglo- gikusabb lépés. Ez egyébként akusztikai kérdés is, hiszen ha van tíz 100 decibel zajt produkáló gép, s abból kilencet zajtalanná tesznek, a tizedik még ugyanazt a zajt produkálja. — Mi a véleménye a mi audiológiai tevékenységünkről? — Boltodban nagyon jól szervezett munka folyik, ebben nagy érdeme van a nemrég elhunyt Déváid József főorvosnak, aki az országban elsőként, az egyik legjobban felszerelt audiológiát alakította ki. Országos viszonylatban a fejlődés nem ilyen egyenletes, azért is jöttünk ide most szívesen, s Ditrói Sándor főorvos szervezése szintén tökéletes volt. Ugyanakkor csodálatos a vidék is. — Mi volt a két nap fő témája? — Az audiológián belül is folyik a szubspecializáló- dás. A komputertechnika is betört az audiólógia területére, s mi is már „hasadunk szét”. Lesznek a jövőben komputer szekciók és a hagyományosan vett vizsgáló módszerekkel foglalkozók. A szétválás csak a jövő képe, itt, most, többek között a csontvezetés vizsgálatának módszereivel foglalkozunk zömében. Természetesen más témák is szerepeltek, mint például a számítógép alkalmazása, s az adatgyűjtés módszerei. A két napon elhangzott előadásokban még ötvöződött a hagyományos és a legkorszerűbb technikára támaszkodó audiólógia. Lehet, hogy ez volt az utolsó szekcióülés, ahol a két irányzat még nem vált szét? csak negatív irányban mozoghatnak —, a mezőgazdaságot vissza kell fejleszteni. Mások azt hangoztatják: a mezőgazdasági termelést erőteljesen növelni kell, mert a cserearányromlás ellenére, az ágazat exporttermelése más ágazat • termelésével fel nem váltható. Dr. Sipos Aladár előadásában elsősorban a harmadik tábor véleményének adott hangot. Eszerint meg kell őrizni a mezőgazdaságunk teljesítő- képességét, sőt, a technikai fejlesztésről sem lehet lemondani. Ám nem elsősorban a mennyiséget kell fokozni, hanem a minőség fejlesztésére, a hatékonyság növelésére kell törekedni. A hortobágyi pusztára sorrendben idén a huszonegyedik alkalommal érkezhettek azok az érdeklődök, akik a nemzetközi lovasnapoknak kezdettől fogva visszajáró vendégei. Akkor, húsz esztendeje az ország lóállománya apadóban volt, s úgy tűnt, a technika századában hiábavaló próbálkozás lesz föltámasztani egy olyan sportágat., amelynek a legfőbb feltétele a ló, majdhogynem hiánycikknek számit. Pedig egykoron lovasnemzetként emlegettek bennünket Európában, de még a világ azon részein is, ahol az úgynevezett „művelt" emberek szívesen kérkednek ismereteikkel. nevezetesen azzal, hogy ők bizony ismerik ezt meg azt az országot, s ez a nép a divatot szereti, a másik a ködöt és hidegvérrel visel el mindenféle megpróbáltatást. Megint mások — s ezek volnánk mi — lovon születnek (ki tudja, még tán ott is fogam- zanak), lovon nőnek fel, természetes hát, hogy csikósok lesznek, akik kizárólag nyereg alatt puhított hússal, no meg gulyással táplálkoznak, szabadidejükben meg a délibábot bámulják. Talán furán hangzik, de a hortobágyi lovasnapok évről évre megújuló rendezvényei éppen ezt a téveszmét segítenek szétoszlatni. (Hogy mennyire szükséges ez, arról a külföldön megforduló honfitársaink maguk is meggyőződhetnek.) Pedig itt, a „dicső róna- ság” közepén voltaképp minden kellék adott ma is, talán éppen úgy. mint száz— kétszáz éve. Csakhogy ezek a kellékek mára valóban idegenforgalmi látványossággá váltak. ötven-hatvanezer ember fordul meg minden esztendőben az ország legnagyobb lovas rendezvényén, a Hortobágyi Nemzetközi Lovasnapokon, s ki tudja miért, a lósport évről évre mind népszerűbbé válik. * És amíg az idegen kószál a puszta szokatlan forgatagában — hiszen a lovasnapok idejére népi iparművészek, a népművészet mesterei legszebb portékáikat hozzák el, hogy válasszon belőle a közönség —, szóval, amíg a sok látnivalóval igyekszik betelni, gondolkodhat rajta, mi lehet a ló ismét növekvő népszerűségének oka. Divatos dolog lenne az egészet a legnagyobb magvarra, gróf Széchenyi Istvánra fogni. Érdemei tagadhatatlanok a magyar lótenyésztés terén, de a növekvő lószeretetben, a lósportunk immár megszokott világraszóló eredményeiben (gondoljunk csak a fogathajtókra), az egyre-másra nyíló lovasiskolákban, a lovasturizmusban valójában több minden rejlik. Századunk emberének alighanem kezd elege lenni a száguldásból, motorzajból, benzinbűzből, s a ló talán alkalmas kapocs ahhoz, hogy az ember ismét ne távolodjék, de közelítsen a természethez. Mindene a ló lehetőség ürügy is talán, olyasféle szimbólum, amelyet a környezetvédők is jelvényül választhatnának. * És hogy mit láthatott a közönség végül is ezen a három napon — július 5—7. között — tartó rendezvény- sorozaton ? Láthatta a hortobágyi ménest, a gulyát és a rackanyájat. Láthatott díjugrató versenyeket, nyolc ország kiváló lovasainak (no és lovainak) részvételével. Fogathajtó versenyt, világbajnokok részvételével. Díszhintók, kocsik, fogatok, szekerek felvonulását. Csikósok köcsög verő versenyét. És a leltár ezzel korántsem teljes. Aki pedig elhatározta, lovagolni fog, az vehetett magának mindjárt sallangos, cifra lószerszámot, nyerget, kengyelt, kocsit, ha sok pénzt hozott, még lovat is. De magára ölthette a subát, a bundát, ha ugyan percek múlva le nem lökte, (mert az időjárás végre tényleg kitett magáért), tiszta szívvel fújhatott nádsípot nyalogathatott cukorkát, vagy ehetett hamisítatlan gulyást, birgét. Aztán, ha betelt a látvánnyal, hazatérve vihette jó hírét a pusztának, a Hor- tobágynak, lovaknak, vendégszerető hajdúsági népeknek. Ha meg külföldi volt a vendég, mesélhette: Hortobágy van, csikós van, juhász van, ostor, karikás van, gémeskút van, puli van, ró- naság van. És van — körülötte — egy másmilyen Magyarország is, ahol már nem nyeregben közlekednek, de azért a lónak, eléje való fűnek, tiszta víznek növekvő becse van. Aki nem hiszi, jövőre megnézheti! Csendes Csaba Mit vigyünk vásárfiát? Fújta a nótánkat (Adamovics) r » n a mezon A bátrak fogata (A szerző felvételei)
