Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9

Sikerült kilógni egy szép, napsütötte délelőttöt a csopaki 'Balaton-parton, amikor egy tenyérnyi felhő sem árnyékolta a vizet, vájj kiló fényben szikrázott a ló hatalmas tükre, a szél- j ben — mert az azért volt í — hajlongott a nádas, meg a kis sziget fáinak koronája, a messzi háttérben meg élesen felrajzolódott a tihanyi domb és tetején a I kéttornyú templom sziluettje. A nagyobb vitorlások bevont vitorlákkal ringtak, csak néhány ki- ebb ha jócska úszkált a vitorlásklub előtti vizen. Fiatal gyerkőcök kezelték ezek vitorláit, és meghatározott koreográfia szerint mozogtak a kijelölt térségben. várva a parancsra, mikor, merre forduljanak.

Filmfelvétel folyt és folyik még napjainkban a csopaki partszakaszon. Buj- tor István A Pogány Madonna és a Csak semmi

I 'ánik után itt forgatja harmadik játékfilmjét, Az elvarázsolt kastélyt. Ö írta, rendezi és természetesen ő a főszereplője, a Csöpi névre hallgató nyomozótiszt, a'ki már az első kockákon szétver egy kocsmát a benne levő huligánbandával együtt, s emiatt megint fegyelmi eljárást akasztanak a nyakába. Ám hiába van felfüggesztve, amikor egy kastélyban egy banda Hamis százdollárosokat készít, odahagyja kis tanítványait, az ifjú vitorlásokat és bekapcsolódik a nyomozásba, a bűnözők üldözésébe. Azt talán már nem is kell mondani, hogy nyomozói munkálkodása — miközben számos bunyóra, veszélyes kalandra is sor kerül — eredménnyel jár és gyermek és felnőtt egyaránt megnyugodva mehet majd haza a moziból. Ez persze még kicsit odább van, a filmet még forgatják és e forgatásnak voltam tanúja.

— Figyelem, felvétel! — hallatszik a szokásos figyelmeztetés, majd: —Csapó 290! — s Kozák László, azaz Purczi bácsi, nagy léptekkel fut a partra és kiabál: — Csöpi! Csöpi! Drót van! Bujtor-Csöpi egy csónakból érdeklődik: Mi van? — Drót van, de titkos — kiáltja Purczi bácsi úgy. hogy a szemközti siófoki parton is hallható. — Jól van. jövök — mondja Csö- oi, mire a partról Fakan Balázs dramaturg közbeszól: — Nem jövök, hanem megyek. S megcsinálják újra, helyesbítve.

Bujtornak ez az első rendezése. Eddigi két Hímjénél más rendező működött közre. Most ezt is maga csinálja. Kitűnő segítőkkel, munkatársakkal. Például az operatőri munkát Illés György, á hazai és igen nagy részben külföldi operatőr ifjú és derékhad nevelője vállalta el, ifjú kollégájával. Baranyai Lászlóval, s ott van az örök rivális rendőrtiszt alakjában Kern András, aki éppen akkor érkezik valódi rendőrautón, valódi rendőrsoförrel, ott van Avar István, az új főnök, mert az utolsó film óla Zen the Ferenc, illetve az általa alakított kapitány nyugdíjba ment. s most már tanácsadóként tér vissza. Bánhi- di László, sajnos, örökre elment. ő helyette született az újabb öreg, Purczi bácsi figurája, aki szabálytalankodó autósokat zsa- rolgat fotókkal. Ezt játssza Kozák László, s ott van Basilides Zoltán, meg még sok más, színész, köztük Frajt Edit, Horesnyi László. Hunyadkürty István. Ez utóbbiak alkotják a bűnbanda vezérkarát. S ott van igen sok-sok gyerek, akik a valóságban és a filmen egyaránt, egy vitorlás- iskola tagjai, s végül ott van az apróka új segítő, a Topolinónak nevezett kislány, polgári nevén Kristály Barbara, akit még a léggömb kosarából is kidobnak a gonoszok, de semmi baj, mert Csöpi ott is meg tudja menteni.

Tisztán csengő gyermek- kórus hangja száll a tó felett. Szalagról szól a dal — „Fúj már a tavaszi szél...” —, de a vitorlás gyerekek is énekelnek, miközben mesterük, Csöpi a kötéldobásra tanítja őket. Minden gyerek más színű kötéllel gyakorol, s így a napfényben ragyogó a látvány is. Vidáman megy az élet a csopaki parton. A gyerekek élvezik a forgatást, Bujtor kitűnő pedagógusnak is tűnik, s igen jól érzik magukat a felnőttek is. Nem kevéssel járul ehhez a jó közérzethez a stáb konyhája, ahol Wich- mann Tamás sokszoros kenus világbajnok forgatja a főzőkanalat, meg a filmben is játszik. Milyen színész, az még nem derült ki, de hogy milyen finom az őzcomb tejfeles-gombás mártással. cseh knédlivel, zsemlegombóccal és füstölt sajttal. Wiehmann-módra, azt akár igazolhatjuk is.

Fakan Balázs dramaturggal. Bujtor Istvánnal, Illés Györggyel, meg a színészekkel beszélgettünk, és végül Szekeres Dénessel, a produkció gyártásvezetőjével összegezzük, mi is az alapvető cél. Olyan filmet kívánnak forgatni, amely közérthetően nyújt köny- nyed. ám nem olcsó szórakozást és nem kevés izgalmat nyolcéves kortól az aggastyánig minden nézőkorosztálynak. mindenkinek, aki a moziban a mozit keresi. Kaland, látvány, széprég. bátorság, humor a leg- 'őbb összetevői a filmnek az alkotók szándéka szerint. Az év végére talán megláthatjuk, ez a szándék miként valósult meg.

Benedek Miklós Fotó: Hegyi Gábor

A kétbalkezes főnök (Kern András) és a kapitányság vezetője (Avar István).

Bujtor István rendezőként instruálja Hunyadkürty Istvánt.

Hatvanéves lenne Váci Mihály, a költő, de már közel tizenöt esztendeje elment. Bronzba öntött alakja, ölelésre tárt karjaival, azóta ott áll Nyíregyházán. Lábai előtt mindig van pór szál friss virág, . mintha csak ezzel akarnák jelezni a „szőke város” lakói, hogy Nyíregyháza szülötte — legalábbis gondolatban —, ma is közöttük él.

A költő özvegy édesanyja. nyolcvanöt. évet immár maga mögött tudva, az esztendő nagy részében ma is a nyírségi városban lakik. Legfeljebb telente — mint idén is’— egynéhány hétre a fővárosban élő képzőművész fiához. Andráshoz költözik.

Néhány hete, beszélgetésünk idején kórházban fogadott. készségesen vállalkozva rá, hogy felel az újságíró kérdéseire. Igaz, fejcsóválva kezdte:

— Maga is jó helyen keres engem! Otthon bármikor megtalálhatott volna, de pont akkor jön, amikor kórházba kerültem!

A krónikás — mintegy mentségül — megviselt könyvet szed elő táskájából. Idős Váci Mihályné évekkel korábban a Tények és tanúk sorozatban megjelent önéletírását, a „LeBeszélgetés idős Váci Mihálynéval

Egykori lakhelyén ma minden a költő emlékét őrzi. Váci Mihály és édesanyja. (Császár Csaba felvétele.)

gyen munkátokon áldás!” í című kötetet.. A könyvet annak idején pillanatok alatt elkapkodták, könyv- ; gyűjtök körében ma már | igazi kincsnek számít. A szerző — Zsuzsa néni, hi- szén feljogosít rá, nyugodni tan szólíthatom így — sze- ? me megcsillan. Arcán ta- S ián valami halvány mo- í soly-féle is megjelenik, az E ismerős borító láttán.

— Ha már így alakult { ez a találkozás, hát ne : menjen el — áll rá a be- : szélgetésre —, aztán hozzáteszi :

— Kötelességemnek tar- : lom, hogy ápoljam Mihály

fiam emlékét. Bármilyen nagy fájdalom egy anya számára gyermeke elvesztése, úgy érzem, nem zárkózhatok el mindazok elől, akik érdeklődve felkeresnek, beszéljek fiamról. Ha olvasta a könyvet, abból sok mindent megtudhat a családról, életűnkről. Csak azt tudom mondani, hogy jó gyermek volt, András testvérével nagyon szerették egymást.

— A visszaemlékezésből valóban sok mindent megtudhat a költőről, de Zsuzsa néni életéről is az olvasó. Hogyan született ez a könyv, amelyet lapozva joggal gondolhatja az idegen, Váci Mihály tehetségének jó részét édesanyjától örökölhette?

— Mihály fiam halála után kezdtem papírra vetni emlékeimet. Mikor a nyíregyházi megyei könyvtár akkori igazgatója, Horváth Gabriella tudomást szerzett róla. elhatározta, kiadja munkám, a könyvtár támogatásával. Aztán hogy, hogy nem, fiam egykori barátjának, Fábián Zoltánnak, az írószövetség azóta elhunyt titkárának kezébe került a kézirat, aki azonnal eltette a paksamé- tát. Hónapokon belül, szokatlan gyorsasággal jelent meg. kicsit nekem is meglepetés volt. Férjem is nagyon várta, mikor veheti kezébe a kötetet, de sajnos, ő már ezt nem érhette meg. Nem sokkal korábban elhunyt.

— Az ünneplés, a hatvanadik születésnap kapcsán többet emlegették az utóbbi hónapokban Váci Mihály nevét, mint azt az utóbbi években megszokhattuk. Halála után mintha kicsit eltűnt volna az irodalmi köztudatból Váci Mihály. Édesanyja szerint mi lehet ennek az oka?

— Egyenes, szókimondó ember volt Mihály, aki az életben tapasztalható fonákságok mellett nem tudott és nem is akart elmenni szó nélkül. Közben talán természetes. hogy

nemcsak barátokat szerzett. Bár gyenge fizikuma, sok betegsége ellenére a, pályán, kortársaihoz képest csak később indulhatott, tehetsége, szorgalma révén sikerült előrejutnia, ám hajdani irigyei közül sokan még ma is élnek.

— De hát az élet bizonyára nem mindig csak munkából állt. Budapestről hazalátogatva — gondolom —, Váci Mihály biztosan szakított időt szülei meglátogatására is.

— Amikor csak dolga engedte, jött haza. Legújabb mukáit sokszor nekem olvasta el, várva, mit szólok hozzá, mi a véleményem róla. Tudta, hogy tőlem csak őszinte szót kaphat.

Máskor volt rá eset, s nem is ritkán, hogy nem egyedül érkezett. Barátait is magával hozta, Simon Istvánt, Illyés Gyulát, ilyenkor én főztem nekik, mert azt mondta mindenkinek, hogy igazán jóízűt csak otthon tud enni. Éppen ezzel kapcsolatos az egyik történet. Éppen ebédelünk — bablevest meg túrós tésztát csináltam, mert azt nagyon szerette, mikor csöngetnek. Kimegyek, hát ott áll a kapuban Kádár János bácsi. Már én csak így mondom, hiszen János bácsinak szólítottuk. Kérdi tőlem, itthon van-e Mihály? Mondom, hogy igen, éppen ebédelünk, kerüljön beljebb! Addigra már Mihály fiam is kinn volt, utánam jött Később derült ki. hogy küldöttség tartózkodott Nyíregyházán, Kádár János vezetésével. Mikor ebédre került a sor, Váci Mihály elköszönt, habár az asztalnál Kádár János oldalán volt számára kijelölve a hely. szabadkozott, hogy ő bizony megy haza édesanyjához ebédelni, mert az ő főztjével senki nem versenyezhet.

János bácsi kevéssel utána jött, mondván, megnézi Mihályt, mert szerinte biztosan valami csinos hölgyet látogatott meg az ebéd idején. Mihályt otthon találta, aztán elfogadta a meghívást, s nálunk ebédelt.

Hát ilyen ember volt az én fiam. Igen érzékeny volt az igaz szóra, már gyermekkorában is. Egy alkalommal tanítója az osztály előtt megszégyenítette, mondván, otthon készült dolgozatáról nem hiszi el, hogy azt Mihály írta. Csak egy, az iskolában megírt fogalmazás olvastán látta be, hogy tévedett, s akkor az osztály előtt beismerte, hogy igaztalanul bántotta

a gyereket, akiben mély nyomot hagyott az eset.

— Ha jól emlékszem, ez a történet a korábban már említett önéletírásban is szerepel. Am biztosan még számtalan egyéb olyan emléke van gyermekéről, amelyeket szívesen olvasna mindenki, akit csak Váci Mihály személye. élete, munkássága érdekel.

— Még közvetlenül a „Legyen munkátokon áldás!” megjelenése után biztatott Fábián Zoltán; adjak újabb kéziratot. Szerkesztőségek is kértek írást, hozzá is kezdtem egy újabb kötethez, de lassan haladok vele. Fiamról szóló emlékeim mellett seregnyi tapasztalatomat szeretném leírni, benne a háztartási munkától kezdve a kenyérsütésig, hogyan volt mindez régen. Hiszen már mondtam, úgy érzem, a fiatalokat nagyon érdekli a múlt minden egyes mozzanata, legyenek azok bár apróságok. De, hogy mikor lesz mindebből kötet, azt ne is kérdezze, mert nem tudom megmondani.

— Addig is, míg az új könyvvel a könyvesboltban is találkozhatunk, szeretnénk látni a régit, új kiadásban. És mintha nem lenne elegendő Váci Mihály- kötet sem a boltok polcain.

— Mihály fiam köteteit még az itthoni könyvesboltokban sem mindig lehet kapni. Pedig úgy gondolom, ennek a városnak kötelessége volna ápolni Váci Mihály emlékét, amelyhez az is hozzátartozik, hogyha az idelátogató egy Váci Mihály-kötetet szeretne vásárolni, ne küldjék ki üres kézzel a boltból.

— Tudok arról is, hogy ezt a kis kötetet — veszi kézbe a beszélgetés kezdetekor az asztalra rakott könyvet — is sokan keresik, hiába. Még nekem sincs belőle egy példányom sem. Bár nincs nálam a szemüvegem, azért dedikálom magának, ha már kéri — „Csendes Csabának, sok szerencsét kívánok Váci Mihályné” —, de viszonzásul én is kérek magától valamit. Jöjjön be utána velem a kórterembe, és mutassa meg a szobatársaimnak ezt a könyvet! Már kérték, hogy hozzak egyet, legalább mutatóba. Most itt az alkalom.

így lett a hírlapíróból, a beszélgetés után, pár pillanatra, a szerző által irigyelt könyvtulajdonos.

Csendes Csaba

A léggömbből kizuhanó kislányt is megmenti Csöpi.