Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 1985. július 26., péntek Ózd nem csodákra vár 1. Akik a legtovább ,• : ■' . . •• • kitartottak Alig léi évvel ezelőtt még Késik is, kevesebb is Megkezdődött a gönci kajszisziiret arról beszéltünk, irtunk, hogy a magyar vaskohászat egyet­len talpon maradt vállalata az Ózdi Kohászati Üzemek. A három nagy alapanyag­termelő gyár közül csak Óz- don zárták nyereséggel az elmúlt esztendőt. Az északi kohászváros hírét növelte még a salakfeldolgozó mű sikeres befejezése, majd ta­vasszal megszületett a dön­tés is: az egyik Állami Díjat ózdi kohászoknak ítélték oda. Az ünnepek között természe­tesen nem hitte senki sem Ózdon, hogy az általános ko­hászati válság úgy, ahogy van, kikerüli a gyárat és si­kerül mentesíteniük magu­kat a világpiacon tomboló recessziótól, az árak csökke­nésétől, a dekonjunktúra ha­tásaitól. Nem hitték ezt, és éppen ezért jó előre kidol­gozták a további talpon ma­radás stratégiáját, átcsopor­tosították a belső tartalékai­kat, ám mindez kevésnek bizonyult. Ózdon, ahol eddig sem csodákra vártak, most már minden eddiginél ko­molyabb, átfogottabb tervek­ben gondolkoznak, melyek a kormány nagyon fontos se­gítségétől kezdve, valameny- nyi kohász részfeladatainak kidolgozásával számolnak. Ebben a vertikumban ott , van a társvállalatok, a fel­ügyeleti szervek, a szakmai egyesülések, a szocialista bri­gádok . . . termelők, gazdál­kodók, kereskedők összefo­gása, amire nemcsak a jelen­leg figyelmeztető hiányzó milliók, hanem a jövő, az elkövetkező generációk mun­kája, megélhetése miatt is szükség van! A KOR KÓRKÉPE A fejlett tőkés országok acélfelhasználásának jelene tős csökkenése következté­ben krízis-helyzet alakult ki — állapítja meg az egyik (sokadik) tanulmány, ami je­lenkorunk acélipari kórké­péről készült. A jövedelme­zőség lényeges javulásának kilátásai a közeljövőre néz­ve is haloványak a gazdasá­gi növekedés tétova előrelé­péseinek ismeretében. Ebben a helyzetben a legtöbb kor­mány nem engedheti meg magának, hogy tétlenül néz­ze, amint az acélipari válla­latok sora megy tönkre, mert a vaskohászat stratégiai ipar­ág, mert az ágazat termelése más, dinamikusan növekvő iparágakhoz kapcsolódik, mert a kohászat válsága már-már elviselhetetlen szo­ciális gondokat szül. Éppen ezért a tőkés államokban a legkülönbözőbb eszközökkel támogatják az acélipart: könnyítik a beruházásokat, az állam átvállalja az adós-1 Ságokat, kedvező feltételű hiteleket biztosítanak, köz­vetlen szubvenciókkal támo­gatnak. Mindezek következ­tében a tőkés acélvállalatok jelenleg nagyvolumenű ku­tatásokba, fejlesztésekbe fogtak, melyek következté­ben egy adott pillanatban a legújabb termékekkel ugra­nak a piacra. A fejlett ipari országokban hozott kor­mányzati határozatok, tá­mogatások az acélipar struk­turális átalakítását segítet­ték elő. Ezért egy konjunktu­rális időszak beköszöntekor kisebb eséllyel indulhatunk versenybe, mint a tőkés part­nerek. Nemcsak anyag- és energiaárrobbanás növeli tehát a hátrányunkat, ha­nem a technológiai robbanás is. Egészen tömören: napról napra nő a lemaradásunk. Hogy ez napjainkra milyen mértéket ért el, arról dr. Pethes András, az Ózdi Ko­hászati Üzemek vezérigazga­tója a következőket mond­ta: — A magyar kohászat technikai, technológiai szín­vonala — részben történeti okok miatt — több évtized­del elmaradt a fejlett ipari államoktól. A ’70-es évek prosperitásában megpróbál­tunk előretörni, behozni a lemaradásból. Nagy fejlesz­tési kölcsönöket kaptunk és akkor még kedvező kamat- feltételeket szabtak. Később módosult a piaci helyzet, te­temesen nőttek a kamatok, felgyülemlett az adósságál­lomány és ma már a műkö­dőképesség van veszélyben. Például az ÓKÜ évi fejlesz­tési kamata 680 millió forint, de az LKM-é ennél is több. Ilyen körülmények között ért el minket is a recesz- szió. Fentebb számba vettük, hogy a nyugati államokban miként reagáltak a kormá­nyok a válságra. Lázár György, a Minisztertanács elnöke az idén tavasszal me­gyénkbe látogatott, amikor találkozott a kohászati vál­lalatok vezetőivel. Ezen a ta­nácskozáson őszinte tényfel­tárás és korrekt helyzet­elemzés jellemezte a párbe­szédet, aminek lényege, hogy a kormány még az idén na­pirendre tűzi — a bányá­szat mellett — a kohászat ügyét is. Nem hallgatható el viszont, hogy alig egy évvel ezelőtt még azoknak is erős súllyal esett latba a szavuk, akik megkérdőjelezték a ko­hászat létének jogosságát. Szerencsére a távlatokban, a jövendőben gondolkozók ér­vei kerültek felül és ma már nem kérdés, hogy kell-e a magyar iparnak kohászat? Annál is inkább, mert a veszteségek ellenére 170 mil­lió dollárral járult hozzá a kohászat a népgazdaság szaldójához. Tehát kézzel­fogható tények bizonyítják: a megújulásra szükség van! EGYRE FESZESEBBEN — Évről-évre csökkent a létszám, akik pedig megma­radtak, sokszor nem a szak­májuknak megfelelő munkát bíztak rájuk, hiszen a kiké­szítőkben nem volt ember, az anyag nem akadhatott el . . . — mondta Migolya Imre előhengerész. — Ott pakliztunk, húztuk a vasat és nem egy munkatársunk presztízsveszteségnek érezte a kényszeráthelyezést... de csinálni kellett, mert feszí­tettek a megrendelések. — Nincs a vállalatnak pénze számos fejlesztésre . . . — vette át a szót munka­társa, Holló Sándor műve­zető. — Romlanak a beren­dezések, csökken a műszaki értékük kevés a kiszolgáló személyzet, nyugdíjba men­tek, vagy kiléptek a legmeg­bízhatóbb karbantartók .. . csökkent a teljesítményünk, pedig nem felejtettünk el dolgozni, nem váltunk tre- hánnyá, amit bizonyítanak a túlműszakok, a túlórák ... Mindennapossá váltak az üzemzavarok, a programi szerűtlen gyártások .. . pe­dig valamikor mi egy év alatt tíznél több csúcsot ál­lítottunk fel, most meg jó, ha a tervet hozni tudjuk ... de, ha megfeszülünk, akkor is bebizonyítjuk, hogy bírjuk még . . . — Korábban nagyobb fi­gyelmet kaptak a melegüze­mi dolgozók — mondta Né­meth Ferenc főművezető. — A melegüzemi pótlékkal nem fizették túl őket. .. éppen csak kompenzálták az elma­radást. A pénz már nem vonzza a fiatalokat a gyár­ba ... máshol kevesebb mun­kával, többet keresnek . .. ide egyre gyengébb képessé­gű és felkészültségű munká­sok jönnek, belőlük lesz a jövő munkásosztálya és ez már nemcsak termelési, gaz­dasági, hanem politikai kér­dés is! — Beszélünk az elvégzett munka után nyújtott diffe­renciált bérezésről — ka­pott egy másik témába Migo­lya Imre. — Csakhogy, vall­juk be őszintén, aki a több munkáért magasabb bért kap, azt előbb-utóbb iri­gyelni kezdik a többiek, ki­kezdik, nyelvükre veszik, rosszindulatúan suttognak mögötte,.. . hogy a főnök kedvence, stréber . . . meg miegymás . . . mintha szé­gyen lenne jól, kiemelkedő­en dolgozni. — Az a vezető, aki meg­tartja a rendet — tette hoz­zá a főművezető —, nem népszerű. Erről hosszan írt a Népszabadság is, tehát nem kizárólag Ózdon tapasz­talható ez a szemlélet. Pe­dig az egymásra mutogatás helyett mindig többet hozott az összefogás . .. csakhogy a vállalatvezetésben sincs egy­ség . . . igazgatói lemondá­sokról keringenek hírek és ami fönt megbomlik, az le­gyűrűzik közénk is . . . ÁTRENDEZETT SOROK A vezérigazgató nem csi­nált titkot abból, amit min­denki tud: lemondott a gaz­dasági igazgató és a súlyos helyzet következtében más vezetőkben is megingott az önbizalom ... de! — Átgomboltuk a kabátot — mondta dr. Pethes And­rás. — A gazdaságpolitikai aktíván részletesen és őszin­tén beszéltünk erről, senki előtt nem titkolóztunk. Ke­restük és ma is keressük a megfelelő embereket vala­mennyi beosztásba. A válla­lat belső szervezete nem merevedhet meg, sőt a kihí­vásokra azonnal reagálni kell és, aki nem tudta ellát­ni a munkáját, attól megvá­lunk. A volt gazdasági igaz­gatóról egyébként csak a legnagyobb elismeréssel be­szélhetek, szakmailag rend­kívül felkészült ember, saj­náljuk, hogy így döntött.,. dehát emberek vagyunk . . . Azt viszont vitatom, hogy ez a feszültség legyűrűzne. Ép­pen most ,,költözött le” az üzemekbe a műszaki, a kereskedelmi és termelési igazgató, hogy „testközelből” azonnal reagálhassanak az üzemben felmerülő problé­mákra. Mi minden munkást igyekszünk megnyerni az elképzeléseinkhez, a dolgo­zók folyamatos tájékoztatá­sát rendkívül fontosnak tart­juk, minden eszközt igénybe is veszünk ehhez, vala­mennyi korábbi merevségen, ami a gazdasági munka irá­nyítását jellemezte csökken­teni kell. A baj nem jár egyedül — mondja a népi bölcsesség. A generális gondok között te­tézte a problémákat a rend­kívül hideg tél, az energia- ellátási gondok, amikor éppen csak melegen tudták tartani a berendezéseket, majd amikor nekilendülhet­tek volna behozni a lemara­dást, leállt az oxigéngyár, 18 napig kiesett a munkából, ami napi ezer tonna hiányt jelentett az addigi elma­radáshoz. — A második félévre az új programunk 500 ezer ton­na készáru termelés, ami 60 ezer tonnával több, mint az első félévi teljesítés. Ilyet még nem produkáltunk so­ha, de most meg kell csinál­nunk — szögezte le a vezér- igazgató . .. Szendrci Lőrinc (Következik: Kemény évek előtt) Közel kéthetes késéssel a hét elején megkezdődött a közkedvelt gönci-kajszi szü­retelése. Az elmúlt napok melegre fordult időjárása 'meggyorsította a késésben levő gyümölcs érését, s így az mór minden szempontból megfelel a vele szemben tá­masztott igencsak magas kö­vetelményeknek. A szakem­berek által naponta több­ször megtartott érésvizsgálat alapján olyan döntés szüle­tett, hogy a kezdés a gönc- ruszkai határban levő, ko­rábban már szerződéssel bér­be adott táblákon induljon. E gyümölcsös ugyanis a te­rületi adottságokat figyelem­be véve alkalmas arra, hogy néhány nappal korábban biztosítani tudja az exportra is alkalmas kajszibarack be- érését. Így a hét első munkanap­ján a korai órákban csa­ládok, rokonokkal, barátok­kal és jó ismerősökkel meg­erősítve zarándokollak a gyümölcsösbe, hogy minél hamarabb szállítani tudják a kézzel szedett és alapos vá­logatáson átesett exportké­pes barackokat a felvásár­lótelepre. Hasonló képet mutatnak a környék zártkertjei is. Orák­A moszkvai Világifjúsági és Diáktalálkozó résztvevői Somogybán termett gyümöl­csöt is ízlelhetnek. Péntektől kezdve reggelenként teher­autókkal szállítják a Feri­Gyakran mondogatjuk, hogy az erdő, a fa a szü­letésétől a haláláig elkísé­ri az embert. Fából készül a bölcsője, fából az asztala, széke, s végül fából a kopor­sója. Az erdő, a fa biológiai, környezetvédelmi szerepe pe­dig szinte felbecsülhetetlen. Milyenek a magyar erdők? Milyen fák alkotják, van-e elegendő belőlük? Hogy mi­lyen volt hazánkban az er­dő, arról a régi krónikák számolnak be. A hajdani forrásmunkák szerint idő­számításunk kezdetén erdő borította mai hazánk három­negyed részét. Még a hon­foglalás időszakában is 38 százalékos volt az erdősült­ség. HÁRMAS FUNKCIÓ A felszabadulás időszakára mindössze 12 százalékra zsu­gorodott az ország erdőterü­lete, ám azóta állandóan nőtt, s jelenleg 1 millió 700 ezer hektárnyi erdőnk van, s ez 18 százalékos erdősült­ség. Az ezredfordulóra el­érhetjük az 1 millió 900 ezer hektárt is. Az erdőnek nálunk is há­rom funkciója van: elsősor­ban a fatermelést szolgál­ja, másodsorban védelmi rendeltetésű, s csak harmad- sorban segíti az üdülés és a közjóiét céljait. Nemzeti park létesült a Hortobágyon, a Kiskunságban és a Bükk- ben, s szaporodó tájvédelmi körzetek segítik a természet- barátok munkáját. Erdeink hatalmas nemzeti vagyont jelentenek, hiszen az erdőállomány mintegy 280 millió köbméter fát ad. Leg­több a tölgyfa, erdeinknek 23 százalékát tölgyesek al­kotják. Akácból 18 százalék van, a fenyőfélék az erdők 15 százalékát képviselik, a nemes nyárfafajok 8,5 szá­zalékát, míg a bükk csak 6,9 százalékban van jelen. A hatalmas favagyonból évente megközelítően 8 mil­lió köbmétert termelünk ki. Ez adja a tüzelőt, ebből ké­ra elnéptelenednek a házak, hogy a család apraja-nagyja a kertben szorgoskodjon a színesedő gyümölcsök szedé­sénél, osztályozásánál. Dél­felé legkülönbözőbb szállítá­si alkalmatosságokon, a sze­mélygépkocsitól kezdve a mór régen félretett baba­kocsiig családok sokasága indul a Zöldért-telephely fe­lé, hogy minél hamarabb újabb ládákkal forduljon is­mét. A Gönci Kossuth Terme­lőszövetkezet „főhadiszállá­sán” az elnöktől kezdve most mindenki a kajszival foglalkozik. Farkas István tsz-elnök, aki éppen ellen­őrző körútjáról érkezett meg, gyorsan tájékoztatja a fel­készült csapatot a legújabb helyzetről és a szüret meg­kezdéséről. Bár a becslések alapján az elmúlt évekhez képest valamennyivel keve­sebb kerül úgy a külföldi, mint a belföldi piacra, mert a virágzáskor kétszer is je­lentkező fagykár igencsak megtizedelte a közös táblák gyümölcseit, de a minőség szinte kifogástalan. Így a tervezett 40 vagont minden valószínűség szerint nem tudja a termelőszövetkezet biztosítani. Arra viszont szá­hegyre a Balatonboglári Me­zőgazdasági Kombinátban és a siófoki Állami Gazdaságban termett őszibarackot, ahon­nan repülővel továbbítják a szovjet fővárosba. szülnek a bútorok. Persze, ez nem elegendő, az ország faszükségletének mindössze csak az 50—60 százalékát fe­dezi, a többit importáljuk. A cél, hogy a jövőben csök­kentsük a behozatalt, s ne­mesített fákkal, telepítéssel növeljük a hazai termelést, mert ezzel sok pénzt takarít­hatunk meg. AZ ORSZÁG TÜDEJE Mindez természetesen első­rendű nemzetgazdasági ér­dek, de van ezen túlmenően más, szinte felmérhetetlen haszna is az erdőnek, a fá­nak, amit ugyan nem lehet anyagi szolgáltatásnak ven­ni, de értékesebb annál. Az erdő védi a lakóterületeket, a természetet, óvja a környe­zetet, elősegítve annak stabi­litását, hatással van a víz- háztartásra, s a talajt is meg­kíméli az eróziótól. Az erdők óriási mennyiségű széndi­oxidot vonnak el, és ugyan­akkor oxigént termelnek. Az erdő az ország tüdeje tu­lajdonképpen. Ahol kipusztul az erdő, ott szennyezetté válik a le­vegő, egészségtelenné a kör­nyezet, s az is előfordulhat, hogy felborul a biológiai egyensúly. Ez a veszély ma az egész világot fenyegeti, hiszen köztudott, hogy éven­te 30 millió hektárnyi erdőt pusztítanak ki. Már az ős­erdők is fogynak, betört a rengetegekbe a civilizáció, utakat építenek, városok lé­tesülnek, üzemek szennyezik a vizeket. Magyarországon egyre több a jóléti erdő. mert az erdé­szet időben felfigyelt a kör­nyezetpusztulás veszélyeire. Főleg a lakótelepek környé­kén jelöltek ki jelentős er­dőterületeket. üdülési cé­lok szolgálatára. A fák védik, óvják a mi egészségünket, de mi nem védjük még mindig eléggé a környezetünket, a fákat, az erdőt. Több százezer, sőt több millió forintba kerül az erdők üdülési, rekreációs eé­imolnak, hogy 20—25 vagon exportképes és belföldi for­galom számára alkalmas gyümölcsöt időben .mégis tudnak biztosítani. A közösen kialakított vé­lemény alapján a termelő- szövetkezet közös tábláin július 29-én kezdik a sze­dést, melyet egyrészt saját dolgozóikkal, másrészt he­lyi általános iskolával kötött megállapodások alapján, mintegy 100 fős helyi tanu­lóval végeztetik el. Ha az iidő továbbra is kedvez, két hét alatt végeznek úgy, hogy ezzel egy időben a legfonto­sabb betakarítási munkának, a gabona aratásának is ele­get tesznek. A felvásárlótelep felkészül­ten várja úgy a közös, mint az egyéniek által leadott ba­rack felvásárlását. Vaskó István telepvezető, valamint az átvevő szakemberek eb­ben az évben jó közepes­nek minősítik e tájjellegű gyümölcsöt és biztosak ab­ban. hogy hasonlóan az el­múlt évekhez, úgy a tőkés, mint a szocialista országok­ban kedvező fogadtatásra talál. A felvásárlás zavarta­lanságának és az exportálás biztosítása érdekében nem­csak a csomagolóeszközök, szállítási lehetőségek, hűtő­kocsik, de a válogató és osz­tályozó munkaerő is rendel­kezésükre áll. A kedvezően beindult tapasztalatok alap­ján tehát ebben az évben, ha semmi nem jön közbe, megnyugtató lesz az ízletes gönci-kajszi exportálása és a belföldi vásárlókhoz való eljuttatásának feltétele. V. M. lókra való berendezése, pa­dok, asztalok felállítása, tisztások, pihenőhelyek kiala­kítása, az utak rendben tar­tása. MÉG NEM KÉSŐ Ezekre sok kiránduló nem vigyáz, sőt gyakran olyanok is akadnak, akik szándéko­san megrongálják, tönkrete­szik a berendezéseket, akik szemetelnek, ágakat tördös- nek le és szennyezik a tisz­ta erdei patakok vizét. Nem fogják fel ésszel, hogy saját egészségük, tiszta környeze­tük ellen vétenek ezzel. De úgy is rongálja és szennyezi az ember a kör­nyezetét, hogy nem fordít kellő figyelmet a biológiai egyensúlyra. Az iparosítás, a gyárak, üzemek létesítése, az utak építése mind káros hatással van az erdőkre, a fákra. Bizonyítja ezt a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban és Csehszlovákiában fel­lépő erdőpusztulás, ami egyre nagyobb arányokat ölt napjainkban. Legelőször a jegenyefenyőn észlelték a szennyeződés hatását: a fák ezerszámra pusztultak el, haltak meg a széndioxid ha­tására. A lucfenyőnél és a lombos fafajtáknál kisebb a veszély, mivel ezek ellenál­lóbbak. Döbbenetesek a hal­dokló erdőkről készült fel­vételek, a szélzúgatta, für­tös lombok helyett üszkös, száraz facsonkok, üres ma­dárfészkek, mert a madarak is elhagyják a halott fákat. Szerencsére hazánkban jó­val kisebb a szennyezett le­vegő, a lúgos esők kártétele. Ennek ellenére fokozott óva­tosságra, szervezettebb kör­nyezetvédelemre, körültekin­tőbb gondozásra van szük­ség, ha azt akarjuk, hogy megóvjuk erdeink egészsé­gét. Mert ne feledjük, vég­eredményben a mi egészsé­günkről van szó. Bogiári őszibarack a VIT-re

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom