Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-22 / 170. szám
1985. július 22., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A népművelők humorérzékéről Sose hittem a látóasszonyok tudományában. Bár megesett, hogy Mari néninek én is leszurkoltam egy kávé erejéig a forintokat, minek cserébe — valahányszor — szép jövőt, nagy utazásokat, a másik nemtől rám váró örömöket mondott a tenyeremből. És sok pénzt is. A látóasszonyök azért mindig megmaradtak számomra az időtöltő szórakozás perceinek. Régen nem is volt velük semmi dolgom, hírüket sem hallottam. Csak most, egy tanácskozáson merültek föl a feledés vizéből Már a szónokok elmondták a magukét, már az asztal innenső oldalán ülők mondták vissza, ami szívükön volt. Őszinte párbeszéd alakult ki, a helyzetet ugyanis ezúttal a „látók és a látottak” ugyanúgy ítélték meg. Csak hát arra nem derült igazán fény, hogy pontosan miikor és hogyan kezdődik el a kivezető úton menetelés. így, e szellemben folyt tehát a szó. amikor egy kéz megérintette hátamat. Ösz- szehajtotl kis papírdarab csúszott a markomba, halkra fogott üzenettel: „neked küldik”... Idemásolom az írás-üzenetet: „Pedig már a putno- ki látóasszony is megmondta, hogy az önálló szakszervezet Putnokon, pláne ha a tanács kérné, megoldaná a népművelők problémáját.” (Magyarázatul idetartozik, hogy az említett tanácskozáson részt vevőket a szak- szervezetek megyei tanácsának illetékes osztálya és a megyei tanács hasonlóan illetékes osztálya hívta egybe. Közművelődésről esett itt szó, könyvtárosok és népművelők jelenlétében.) Amikor a kis papírlapon küldött üzenetet elolvastam, először is az villant át gondolataimon: íme hát, valami ez azért! Akik az igazán szorító gondok közepette sem vesztik el humorukat — azok nem lehetnek elveszett emberek! Jelentem most már, sok- sok éves tapasztalat alapján is, hogy az irigylésre egyáltalán nem méltó helyzetben élő és dolgozó népművelőink továbbra sem csüggednek. Nem adják fel, nem dobják be a törülközőt. Többségük legalábbis nem, azok nem, akik minden panasz, néhai keserű kirohanás, sokszori szélmalomharc ellenére is maradnak a pályán. a helyükön. És dolgoznak. Nem könnyű (és lehetségesen majd még nehezebb) körülmények között. A helyzet nem csupán megyénkben ad okot a „vicces” megnyilvánulásokra. A •közelmúltban készült el az az országos vitaanyag, amelyet a Népművelési Intézet bocsátott közre a művelődési otthonokról szóló tanácskozáshoz. A népművelők helyzetéről szólva — egyebek között — e megállapításokat lehet olvasni: „A különböző vizsgálatok szerint a művelődési otthonok függetlenített dolgozói alkotják a leghátrányosabb helyzetben levő értelmiségi réteget... A népművelőknek semmilyen kedvezmény nem jár... Az alacsony bérezés nemcsak életmódbeli hátrány, de a tevékenység presztízsének is befolyásoló- ja. A bérezés a hálózati piramist követi és alapvetően az életkor s a beosztás függvénye . . . Mindez további presztízsrontást vált ki, amely visszahat a szakmai munka színvonalára s az ördögi körből többek között e színvonaltalanság miatt sincs kilépés, hiszen az intézmények anyagi helyzete, állaga, az ott végzendő munka gyakran segédmunkás jellege, a felügyelő szakértelem hiánya elriasztja a képzettebbeket s így a helyi fenntartó, ha működtetni akarja intézményét, csak szakképzetlent alkalmazhat stb.” A fentebbi megállapítások sok eleme körüljáródott a bevezetőben citált miskolci eszmecserén is. Ezenközben jutott eszébe valakinek, hogy papírra vesse a put- noki látóasszony esetét. Persze, jól tudta ő is: annak az asszonynak már „befellegzett”. Nekem azonban azt a reményt adja a kis papírlap néhány sora: a közművelődésnek, a népművelők hitének még nem fel- legzett be! Még van humorérzékünk ... Ténagy József Törik a hevesi dohányt Pénteken megkezdték a dohány törését az ország egyik jellegzetes termőtáján, Heves megyében. Az idén a szokásosnál mintegy két héttel később láttak hozzá ehhez a munkához. A betakarítást a Virginia fajtával kezdték. A tapasztalatok szerint az időjárás kedvezett a dohánytermésnek ebben az országrészben: a termés jóval több lesz a tavalyinál és a levelek minősége is kifogástalan. Hevesben az idén mintegy ötszáz hektárról takarítják be a dohányt; a nagyüzemek mellett háztájiban is újra sokan foglalkoznak termelésével, főként a Tárná mentén. A háztájiban termelt kerti dohányt, ahol erre mód van, ház körüli pajtákban szárítják. A termés nagyobb részét zöld állapotban adják át a kápolnai dohánybeváltónak. Terepjáró kerékpárok A csepeli Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyárban új típusú, terepjáró biciklik sorozatgyártását kezdték meg a napokban. A külföldön már jól ismert, és elsősorban a fiatalok körében népszerű, vastag, színes terepjáró gumikkal felszerelt kétkerekűek eddig hiányoztak a csepeli gyár árukínálatából és a hazai üzletekből. A BMX márkájú kerékpárokból eddig mintegy 200 darab készült el, s az első szállítmányokat már átadták a gyár mintaboltjának, valamint néhány Keravill üzletnek. A sportos kerékpárok különleges hegesztési eljárással, erős vázakkal készülnek, a gumikat a Taurus importból szerzi be. A gyár új termékét az őszi BNV-n kívánja népszerűsíteni, ahol látványos bemutatókat tartanak, bukósisakos gyerekek kerekeznek majd a terepjáró kerékpárokkal. A vállalat most külföldön is piackutatást kezdett az exportlehetőségek felmérésére. ^>! — 5, 5^<. ' , ;| „Az olyan napot, melyhez évszázadok óto áttpndásuh • hiedelem va$T Makót fűződik, Jaks napnak nevetik.” Érdekes jelenség népünk folklórirodalmában, hogy a naptári ünnepek, s az ezekhez fűződő hiedelmek, szokások többnyire férfi névnapokhoz kapcsolódnak. A női névnapok közül kevés az úgynevezett jeles nap, természetesen azért akadnak ilyenek is. Februárban Zsuzsanna, novemberben Katalin, decemberben Luca napja néprajzilag igazán kiemelkedő napok. S ide sorolható a nyár egyik szép névnapja, a július 22-i Magdolna-ünnep is. Eredetileg Mária Magdolna napja. A bibliai Mária Magdolnát — mert hisz, ö a névadó — eredetileg csak Máriának (magyar jelentése úrnő) hívták, mint annyi más lányt, asszonyt hazájában. Magdala halászfaluból származott. Ez a település a Genezáreti-tó nyugati partján állt, egy időben Gallien jelentős hal feldolgozó központja volt. A Magdalai Mária fiatal korá'ban — mint arra a régi írások utalnák — „mindenestül a démonok hatalmában állt.” Ám a Biblia szerint Jézus — midőn Mária Magdolna a lábát drága kenettel megkente, utána pedig hajával törölgette —. megbocsátott neki. Élete hátralévő részében puritán, vezeklő életet élt. így elment Dél-Franciaországba, Aix-les-Bains környékére, s ott egy barlangban élt 30 esztendeig. Híre, példája világszerte elterjedt, az egyház a X.I. századtól kezdve ugyanis megkülönböztetett figyelmet fordított a bűnös életből megtértek példájának propagálására. így történt Mária Magdolnával is. Főleg a züllöttségből szabaduló nők választották védőszentjükül, de a bűnbánó Magdolna a források védelmezője is. Rendkívül érdekes, hogy a léha, könnyelmű Magdolnát is voltak akik patrónusul választották. így például a fodrászok, fésűsök, kozmetikusok. Hazánkban sok szokás terjedt el, s élt Magdolna nevenapján. így e napon nyírták le a leányok haját, hogy jobban, dúsabban nőjön. Egyes helyeken a lányokat még sütőlapátra is ráültették, s úgy történt a hajvágás. A lenyírt hajfürtöket fa alá kellett elásni, úgy hogy senki se lássa, ne tudjon róla. Mert ha egy ilyen hajszál előkerült, annak gazdáját könnyen meg lehetett rontani. Egyes tájainkon e napon tilos volt mosni és sütni. Meszelni sem volt szabad, mert az ilyen meszelésen átütött Magdolna képe. Időjósló napként is emlegették Magdolna ünnepét. Sokak szerint a kánikula e napon kezdődik, s augusztus végén Bertalan napján fejeződik be. Zivatarhozó napnak is számított, s ha e napon esett, rossz mogyoró- és diótermés volt várható. Érdekességként említi a kiváló néprajztudósunk, Bálint Sándor, hogy a parasztság körében nemigen terjedt el a Magdolna név. Ennek nyilván az az oka, hogy parasztőseink féltek: ha leánygyermekük ezt a nevet kapja, netán olyanná válik mint Mária Magdolna volt fiatal korában. (hajdú i.) A lovakon nincs haszon, ugye? Lovak és gyerekek. Készülődés nyeregbeszállás előtt a tiszapal konyái lovasiskola udvarán. Tiszapalkonyán Állítólag ezt a félvért a hazai lóállomány, s az angol telivér keresztezésével hozták létre, hogy szívós, jól idomítható, katonái célokra alkalmas hátasokat neveljenek. Két háború bizonyította, a célt sikerült elérni. Annyira, hogy az „arcvonalat rövidítő” német csapatok „puszta vé- letlenségből” elhajtották majd az egész állományt. Lóska János, a lovasis- kóla vezetője negyedszer veszi ki a gyerek kezéből a csutakolót, s mutatja ismét nagy türelemmel a mozdulatokat. — Nincs kegyelem — mondja nevetve. — Ha valaki lovagolni szeret, az szeressen pucolni is. Minden nyáron megszervezzük ezt a lovasnapközit. Négy turnusban nyolcvan lenin- városi gyerek ismerkedhet meg itt a nyereggel, a lóval. Természetesen gondoskodunk más szórakozási lehetőségről is, korcsolyázás, úszás, de a fő cél. hogy a fiatalokkal megszerettessük a lovaglást, az. állatokat, hátha később a mezőgazdasági pályát választják. Két éve már, hogy leégett istállóját pótolandó, nagy fába vágta fejszéjét a tiszapalkonyai November 1. Termelőszövetkezet. Salát erőből, s nem kevés támogatást igénybe véve. korszerű, sok feltételnek megfelelő épületet emeltek a sportág szerelmeseinek. Kényelmesen berendezett szobák, fürdők, s megfelelő lóállomány várja a turistákat. A közeli Leninváros további lehetőségeket kínál, nyári korcsolyázás, uszoda, túrákra csábíthat a Tisza-part. Tehát az ötletnek voltak, s vannak reális alapjai. Ujj Gyula, a szövetkezet elnöke azonnal áthárítja a „nyilatkozás jogát” a lovasiskola vezetőjére. Csak ennyit fűz hozzá: — Egy ilyen iskolán nincs haszon. A szövetkezet már annak is örül, ha a veszteséget el tudják ke- • ülni. János egy megszállott ember. A szó legjobban vett értelmében. Csak neki köszönhető, hogy itt tartunk, ahol tartunk. A fiatalember megvonja a vá.1 lát: — Ez úgy hat, mint káderlapon a szinte kötelezően kedvező munkahelyi jellemzés. És mint ilyen, elfogadhatatlan. Egy fecske nem csinál nyarat. Ha a szövetkezet vezetése nem támogatna, akkor régen felhagytunk volna az egésszel. Egész lósportunkra jellemző, hogy addig foglalkoznak vele, amíg az első számú vezető, aki kedveli a lovakat, a helyén marad. Ha távozik, vagy nyugdíjba megy, utódja azonnal felszámolja az ágazatot. — Itt, Tiszapalkonyán az elnök is fiatal. Lóska János rábólint: — Ez szerencse. így talán sikerül kialakítani egy olyan állományt, amelyre méltán lehetünk majd büszkék. A kezdeti lépések már meg is ;örténlek. Megpróbá 1 kozunk a kisbéri félvér tenyésztésével. Jelenleg csak öt iskola foglalkozik törzstenyészetben az egész országban ennek a lónak a nevelésével, mi lennénk a hatodikak. Nehezen szedtük össze az alapállományt, de már van tizennégy kancánk, amelyek a legszigorúbb feltételnek is megfelelnek. — De miért pont a kisbéri félvért választották? — A magyarázat roppant egyszerű. Szerintem a legrosszabbul dotált ágazat ebben az országban a lótenyésztés. A világtól nagy az elmaradásunk. Díjugratásban, militaryban még a középmezőnyhöz sem tartozunk. Ahol valamit még telietünk, az a távlovaglás, hiszen ehhez meglenne a megfelelő állományunk a szívós, erős szervezetű kisbéri féLvér. — Ez csak feltevés, vagy a gyakorlatban is igazolódott? — Korai erről még véleményt mondani. A múltkoriban egy csoporttal nálunk járt az amerikai távlovagló szövetség elnöke, Sharon Saare asszony. Kilencen az úgynevezett Rá- kóczi-túra útvonalát teljesítették, amely nem köny- nyű feladat, hiszen, ha nem tévednek el, akkor is 260 kilométert kell tíz nap alatt lovagolni. Nos, akkor tesztelte az egyik kancánkat, s úgy véleményezte, hogy jobb mint az otthoni lovak, amelyekkel a Sziklás-hegységben túrázott. Akkor mondta azt is, hogy útját illetékes hatóságok finanszírozták, hogy nézzen körül, lehet-e ilyen távtúrára alkalmas lovakat Magyarországra exportálni. Hozzátette: pont fordítva kellene, a kisbéri félvér alkalmas exportra. A hosszú túrák nem viselik meg a lovakat. (Kivéve egy esetet, amikor nyugatnémet turisták kíméletlen lovaglással, alaposan feltörték a hátasokat.) A Pegazus Utazási Iroda gyakran irányít ide csoportokat, s éppen ezért tervbe vették, hogy a Bükk hegységbe is szerveznek túrákat. Lóska János: — Már belovagoltam az útvonalat, sikerült szállást, istállót, szénát, szalmát szereznem. Ugyanis ezeknek a távlovaglásoknak megvan az az előnye, hogy a turista, ha elégedetten megy haza, akkor jövőre újabb vendégeket szervez. Bízunk abban, hogy' terjed majd iskolánk, állományunk híre. s kiléphetünk a szürkeségből. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a lovas- tirizmus az országnak valutát hoz. — kármán — Fotó: Morvay Tamás Zavartalan a gabona átvétele A megtisztított, fertőtlenített raktárakban folyamatosan fogadják az új búzát A Gabona Tröszt vállalatai az állami gazdaságokkal, termelőszövetkezetekkel előzetesen egyeztetett program alapján, menetrend szerint veszik át a termést. Az elmúlt héten a déli országrészben levő telepeken már nagyüzem volt, teherautó és vontatóoszlopok vitték a gabonát a felvásárló telepekre. Szerdán és csütörtökön az ország középső vidékein is szélesre tárták a kapukat a gabonaraktárak és hellyel-közzel az északi vidéken is — ahol mindig később érik be a termés fogadtak szállítmányokat. A vállalatok a gabonát a mezőgazdasági üzemek szakembereivel, illetve azók megbízotbaival közösen mérlegelve és minősítve veszik át. Az ipar időben kijavíttatta a műszerparkot és hitelesített esziközök állnak a szakemberek rendelkezésére. A gabona minőségét, az úgynevezett beltartalmi érték megállapítását országosan 122 laboratóriumban végzik.
