Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

<

ÉSZAK-MAGYAKORSZÁG t

1985. július 20., szombat

Az ónodi tájház az udvarról

. . . olyun jólesik megállni. Bemenni, hallgatni nagyokat, üldögélni. Szót váltani a tárgyakkal. Emlékezni.

Ebben a betonos rengetegben, a nagyváros összezavarodott rohanásában nincs idő. Micsoda erő lakozik ehhez képest egy kicsike régi parasztházban. Szinte belefekszik a Földanya ölébe. Innen lehet az az ereje is, hogy képes ezt a huszadik század végi gyilkos rohanást megfékezni.

Ónod. Itt a tájháznak még különösebb levegője van. Ennek a falunak egyébként is — itt történelme van lépten-nyomon. Együtt szívjuk az oxigénnel magunkba.

Lelkes lokálpatrióták szorgalma eredményeként léphetünk be ebbe a lájházba. De, talán fölösleges is ezt mondani. Ágoston István református lelkész mindenesetre elégedetten (büszkén?) mondja: mindent, ami látható, önzetlenül adtak össze az itt élők. Ellenszolgáltatás nélkül.

Azt hiszem, igen jól leolvasható e képekről, mi minden kerüli ebbe a tájházba. Még persze terjeszkedni kellene, hiszen anyag van.

Milyen kellemes itt álldogálni. Milyen jó elfelejteni azt a másik-mai világot. Csak annyi időre persze, amíg megpihenünk. Mert utána úgyis menni kell tovább, megy a hajsza, szaladunk.

Még eszébe jut itt az embernek: vajon, ötven, száz esztendő múlva mai életünknek, mondjuk a mai falusi életnek milyen tárgyi emléket lehet majd állítani? Vajon ötven, száz esztendő múltán — „ha lesz még emberi arcuk” — az akkori roSzobasarok a búbos kemencével

Itt főztek ...

hanoiinak jólesik-e majd betérni a mai jelenünket mondó múlt házába.

Ha lesznek házak még. Ha lesznek még tárgyaink . . . (tcnagy—fojtán)

......«.______........ -------------------O

tthonteremtés

A világ legrégibb kőszerszámai

Francia régészek nagyon ősi kőszerszámokra bukkantak Etiópia Hadar-öve- zelében. Korukat 2,5—2,7 millió évre becsülik. Eddig az Etiópia déli részén, az Omo övezetben előkerült kőszerszámokat tartották a legrégebbieknek — ezeknek kora 2,1 millió év. A Ha- dar-lelőhely korábban folyópart volt, nem messzire egy nagy tótól. A szerszámokra a lolyó üledékében bukkantak, vulkanikus lu- farétegen. A tufaréteg korát plusz és mínusz 0,2 millió éves eltérési lehetőséggel 2,8 millió évre becsülik. Hogy mennyi idő telt el a tufaréteg kialakulása és az üledék lerakódása között, erre vonatkozóan nincs megbízható adat.

A köszerszámok a kenyai Koobi-Fora-ban és a tanzániai Olduvai-szakadékban találtakhoz hasonlítanak. Ha a Hadar-lelel datálása helyes, akkor ezek a kő- szerszámok legalább félmillió évvel idősebbek, mint a legkorábbi előember lelet, a kenyai Turkana-tó partján kiásott, immár fejlett agyú Homo habilis. A két-három millió évvel ezelőtti időszakból nagyon kevés a kövület-lelet, ezért feltehető, hogy az agy megnagyobbodása már 2,5—2,7 millió évvel ezelőtt megkezdődött és ez a fejlődés vezetett a korábbi szer- szá Kikészítéshez. További kérdés, hogy ki volt a készítője ezeknek a szerszámoknak •_ Homo vagy Aust ralopithecus — a két ág 2—3 millió évvel ezelőtt

vált el egymástól, és egye- dei átmenetileg egy időben is éltek. Jóllehet eddig csak a Homo-t tartották szerszámkészítőnek, nem kizárt, hogy az Australopithecus is készített durva szerszámokat.

Nem tudni, hogy melyik állítás az igazabb: Sajó- szentpéter két város malomkövei közölt őrlődik, vagy pedig Sajószentpéter két város vonzáskörének fókuszában fejlődve, egyre inkább urbánus erényeket mutat fel . . .

Tény, hogy a 14,5 ezer lelket számláló nagyközség akár város is lehetne. Az ország más részein üveggyáráról ismerik, sportélete (ökölvívás) országosan híres, lakóinak száma növekszik. A község fejlődése a nyolcvanas évek elejétől lódult meg. Részint szorílóak voltak a korábban felgyülemlett gondok, részint a településkoncepció átprogramozódása miatt, nagyobb pénzügyi lehetőség nyílt az előrelépésre. A népességnek csaknem egyharmada fiatal, de az ifjúság aránya a lakásigénylők között hatvan százalék. s az idei kimutatások szerint 290 fiatal reménykedik új otthonban Sajószentpéteren. Amint azt dr. Péter András tanácselnöktől megtudtuk, az 1983-ban hozott tanácsrendelet értelmében az idén 21 házaspár, illetve fiatal részesült olyan pénzügyi támogatásban, amely az egyéni lakásépítést, illetve -vásárlást segíti. Ez az összeg 3,250 millió forintot tesz ki. s ebből csaknem

Több mint 2000 ifjúsági és diákszervezet készül világszerte a Moszkvában július 27-én kezdődő XII. Világifjúsági Találkozóra.

Federico Malier medikus, az Orvostanhallgatók Nem- ; zetközi Szövetségének vezetője elmondotta:

— Szövetségünk, amely több mint 40 ország orvostanhallgatóit egyesíti, .kezdetben kizárólag csak a medikusok sajátos problémáival foglalkozott. Idővel azonban kiderült, hogy az

kétmillió forint vissza nem térítendő támogatás.

Érdemes közelebbről is szemügyre venni a sajó- szent péteriek otthonteremtő törekvéseinek jogi és financiális mechanizmusát. A tanácsrendelet hatálya

azokra a fiatalokra terjed ki, akik 1983. július 1-ig elfogadott érvényes lakásigénnyel rendelkeznek, szociális alapon tanácsi bérlakásra jogosultak, s vállalják, hogy tanácsi bérlakás helyett, személyi tulajdonú lakásépítéssel, illetve -vásárlással oldják meg problémájukat. A támogatás mértéke vissza nem térítendő juttatás cselében 80 ezer forinttól 150 ezer forintig, visszatérítendő, kamatmentes támogatás esetében 50 ezer forinttól 140 ezer forintig terjedhet. A két forma együtt is alkalmazható. Az ■odaítélés a teljes nyilvánosságot érintő észrevételezéssel kezdődik, majd a helyi lakásügyi társadalmi bizottság véleményez és a tanács végrehajtó bizottsága dönt.

És még egy, szimpatikus passzusa a rendeletnek: a pénzügyi rendszer kialakításánál Sajószentpéteren figyelembe vették azt is, hogy a kölcsön törlesztése mellett a mindennapi megélhetésük is biztosítva legyen a fiatal otthonteremtőknek. B. I.

ifjúságot egyre jobban érdekli a háború és a béke kérdése. Ezért sok más haladó diákszervezethez hasonlóan mi is arra törekszünk, hogy felemeljük szavunkat a háború ellen, s tevékenyen részt vegyünk a békeharcban. A fesztivál jó alkalom lesz egy újabb békemegmozdulásra. Emellett személyesen is meggyő-; ződhettem arról, hogy a VIT-program szem előtt tartja az orvostanhallgatók érdekeit is.

Negyven ország orvostanhallgatói a VIT-en

A festő Mányoki Ádám azok közé a magyar származású művészek közé tartozott, akik a 17. századi Magyarországon uralkodó török háborúkkal járó sanyarú állapotok miatt fiatalon külföldre kerültek, s ott korszerű művészi képzést nyertek. E művészek többsége nem tért soha vissza Magyarországra, és művészi kapcsolatuk sem volt hazájukkal.

Mányoki Ádám. a Nóg- rád megyei Szokolyán született 1873-ban. Tizenkét éves korában vitte magával Észak-Németországba egy német hadbíró ezredes. Ö nevelte, taníttatta a fiatal fiút, aki végül is a íes- löpályát választotta. 1703- ban érkezett Berlinbe, ahol kapcsolatba kerüli a királyi udvarral, és a porosz trónörökös szárnál a megfestette ezredének tisztjeit.

Rákóczi mint fejedelem, nemzeti szellemű művelődés megteremtésén fáradozott. A művelt, Itáliát járt, néha festegető, és az egyes műalkotásokat kritikus szemmel néző Rákóczi- programjában a képzőművészetre kettős feladat várt. Egyrészt a szabadságharc- törekvéseinek a képzőművészet eszközeivel való támogatása, másrészt a fejedelmi udvar fényének emelése. Az első célt főleg azok az emlékérmek, pecsétek, pénzek szolgálták, amelyeket Körmöcbányán a svéd származású Warou Dániel készített, még a második célra a festészet kínálkozott a legalkalmasabbnak.

Rákócziról tudjuk, hogy már a szabadságharc kezdetén törekedett arra, hogy udvarában rendszeresen, jól képzett festőt is foglalkoztasson. E terve azonban csak 1707 augusztusában valósult meg, amikor a fejedelem homonnai udvarába megérkezett Berlinből a portréfestő Mányoki Ádám, akit ez év tavaszán Rákóczi felesége, és udvari orvosa nyert meg a fejedelem szolgálatára.

Mányoki két évig tartózkodott Rákóczi udvarában. Az itt készített képei közül csak egyetlen darab, a fejedelemről készült első arcképe maradt fenn. E portré festői megoldása Mányoki németországi iskolázottságáról tanúskodik. A mellkép kivágatú portré piros hermelin palástban, zöldfodros páncélban, nyakán fehér kendővel és váltig érő hosszú hajjal ábrázolja II. Rákóczi Ferencet. Szokatlanul erős fény-árnyék ellentéteket alkalmaz. A képen csak a beállítás közvetlensége, a fejedelem nyugodt tekintete sugároz harmóniát. Az összhatásban részt kér a nyersebb színezés, a szabadabb ecset- járás, a nyugtalan formaadás is. Pedig a kissé erőltetett hatások nélkül is Rákóczi ezen képmása reprezentatív műalkotás. Azzá teszik a kép valósáMánjroki Ádám: II. Rákóczi Ferenc 1708. Az eredeti kép a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokában található. A bal alsó sarkára az 1705. évszám utólag került rá.

gos festői értékei. Alkotójának mesterségbeli tudása, amely pusztán művészi eszközökkel érzékeltetni tudta az ábrázolt személyiség nagyságát.

1709-ben Mányoki a fejedelem anyagi támogatásával elindul hollandiai tanulmányútra. Művészetére itt az az irányzat volt a legnagyobb hatással, amely a sötét tónusban tartott képek arcvonásait és drapériáit egyaránt egy hideg, porcelánsimaságú festésmóddal formálta, majd a képet egy lágy tónusú fátyollal vonta be.

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc 1712. Az eredeti kép a Magyar Nemzeti Galériában van.

Fotó: Váradi László

A szabadságharc bukása után a fejedelem Lengyel- országba menekült. Ekkor még bízott abban, hogy hamarosan visszakerülhet Magyarországra, és ezért udvarát is maga mellett tartotta. 1712-ben Gdanskba rendelte magához Mányoki Ádámot, aki itt készítette el a másik, és egyben ma legközismertebb arcképét a fejedelemről, amely a fejedelem emberi nagyságát, kivételes egyéniségét máig sugárzó erővel fogalmazza meg.

Nincs a régi magyar művészetnek még egy olyan

alkotása, amely annyira mélyen és elevenen élne a legszélesebb közönség tu • datában, mint Mányoki Adómnak II. Rákóczi Ferencről festett arcképe. Nincs még egy olyan történelmi személyiség, akinek alakja annyira összefonódott volna egyetlen műalkotással, mint Rákóczié e Mányoki-képpel.

Régi művészetünk történetében az ábrázolt személy történeti jelentősége és a megjelenítés magas művészi minősége igen ritkán találkoztak úgy ösz- sze, mint Mányoki Ádám és II. Rákóczi Ferenc esetében. A portrén a fejedelem aranysújtásos, türkiz színű dolmányt viselt. Vállára ékköves lánccal ösz- szefogott, arannyal átszőtt palástot vetett. Fején piros csákójú, barna szőrű kucsmát hord, amelyet drágaköves toliforgó díszít. Nyakában pedig piros szalagon az aranygyapjas rend jelvénye függ. A képen jól lemérhető a hollandiai tanulmányút Mányoki művészetére tett hatása. A leglényegesebb változás, hogy a részletező, aprólékos belső rajzot egy áttetsző fátyol fogja egységbe és teszi festőivé.

Mányoki egész életművének egyik csúcspontja ez az arckép. Portréfestöi tehetségének. emberismeretének legfőbb bizonyítéka, hogy a fejedelem személyiségének a leglényegesebb vonását látta meg és formálta képpé, azt, hogy Rákóczit nem törte meg a szabadságharc bukása. Portréjából az igaz ügyért harcoló elhivatottsága, töretlen hite sugárzik, amely a fejedelmet mindvégig jellemezte. Ezt bizonyítják későbbi politikai tevékenységei, írásai, környezetének feljegyzései és irodalmi alkotásai egyaránt.

Arcképe általános érvényű lett. Rákóczi emberi nagyságát a látvány erejével évszázadok múlva is úgy idézi fel, hogy hatása alól a kép mai szemlélője sem vonhatja ki magát.

Mányoki Ádám és II. Rákóczi Ferenc kapcsolata a gdanski udvar feloszlatásával megszűnt. A fejedelem Lengyelországból Franciaországba távozott és Mányokit a lengyel főurak figyelmébe ajánlotta, aki a varsói és drezdai udvarban kamatoztatta tovább művészi tehetségét.

Legismertebb Rákóczi- portréja így csak felvillantotta annak lehetőségét, hogy egy önálló magyar államnak, milyen szerepe lehetett volna egy magas szintű, nemzeti szellemű képzőművészeti kultúra megteremtésében.

Közli: Pécsi Judit