Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-19 / 168. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. július 19., péntek Az flnnuska újabb újjászületése Egerben Annuska és Balogh Miklós, a játék ifjú szerelmesei (Var­ga Mari és Mihályi Győző) A családi asztalnál. A pajkos kolduló barát a cselédlány lábát simogatja. Legalábbis a lány ezt panaszolja. (Szem­ben: Polgár Géza, Antal Olga, Miklósy György és Hor­váth Sándor.) Az Annuska Gárdo- • nyi Géza 1902-ben irt és először a Nemzeti Színházban 1903. január 9- én bemutatott vígjátéka, amelyhez Gárdonyi Előjá­tékot is irt, amikor az egri színház épületét 1904-ben megnyitották. Aztán eltelt több mint egy íél évszá­zad és 1955. október 21-én színházavatás volt ismét Egerben. Ekkor lett önálló társulattal rendelkező intéz­ménnyé, az ország huszon- harmadik teátrumaként az immár Gárdonyi Géza ne­vét viselő színház. Az ava­tásra elővették a névadó író vígjátékát és Kalmár András rendezésében be­mutatták. Éppen egy évti­zed után az egri' színházat a miskolcihoz csatolták, s húsz évig ez az állapot állt lenn. Most Eger ismét ön­álló lett, noha társulata még nincsen, befogadó színház­ként működik, de az éppen egy évtizedes Agria Játék­szín szerepét is átvette. Eger nyári színháza most már Agria játékok néven a Gárdonyi Géza Színház szerves részeként működik és ez újabb életét is az An­nuska bemutatásával kezd­te. Az előadás megrendezé­sére azt a Kalmár Andrást kérték fel, aki harminc év­vel ezelőtt egyszer már .színházavató darabként színpadra állította. (Kal­már napjainkban a Magyar Televízió szórakoztató fő­osztályának a vezetője.) Az 1955-ös előadás szereplői közül egyedül Bőd Teréz szerepelt a mostani bemu­tatásban. Mielőtt az új Annuska előadásról szó esnék, érde­mes visszapillantani a nyá­ri egri színjátszás változá­saira, annak kanyaroktól sem mentes útjára. A kez­detektől figyeltünk Egerre; minden Agria-bemutatót láttam, mert nemcsak a szomszéd megye és a bor­sodiaktól is sűrűn látoga­tott nagy idegenforgalmú város érdekelt, hanem az ottani nyári színház alapí­tása és élete talán bizonyos tekintetben ösztökélő is volt nekünk, borsod-miskolciak- nak. Nos, a történelmi em­lékű egri várban, a góti­kus palota előtti téren kez­dődött az élet régmúlt szá­zadokat idéző iskoladrámák bemutatásával, a Romkert­ben, meg a Tömlöcbástyán pedig hasonló, a környezet­hez illő kamaradrámák be­mutatásával. Aztán lassan — még a várban — meg­változott a témakör, új mű­vészeti vezetés lépett az Agria élére, s új vármúzeu­mi igazgatás is lett. A nagy létszámú nézőt váró dara­bok kiszorultak a várból a Líceum udvarára, ahol mindeddig általában olyan produkciókat láthattunk, amelyek az épület, illetve udvar adottságait is ki­használták, „játszott” a környezet is, a kamarapro­dukciók meg maradtak a vár említett két színterén. Most azok is megszűntek, s a Gárdonyi Géza Színház újjászületésével az Agria játékok is új színt látsza­nak kapni. Gyermekelőadá­sokat tartanak a Népkert­ben délelőttönként — a Hamupipőke finn változata van most műsoron, finn vendégrendező elképzelései szerint —, a Líceum udva­rára pedig olyan színpad épült, amely nem igényli a nagy, szabad teret, olyan mintha zárt helyen lenne, az egész előadást egy, a Lí­ceum falait utánzó színpad- nyílás-keretben látjuk, meg­lehetősen naturálisán bebú­torozott, zsúfolt színen, a környezetnek nem juttatva semmi szerepet. (Legfeljebb a jó levegő, időnként az esőveszély, meg a sűrűn szállongó esti rovarok jut­tatják eszünkbe, hogy a szabadban vagyunk.) Gárdonyi vígjátéka érték­ben messze elmarad koráb­bi darabja, A bor mögött: a cselekmény egyetlen hely­színre, Nag.vistván Péter földbirtokos kúriájának egyik helyiségébe összpon­tosul és o szerelem meg az istenszolgálat vállalása közötti ingadozás mellett — az eredeti novella, miből készült, az Annuska apáca lesz címet viselte, és ez már elárulja a mondandót — arról is szól, hogy az uzso­rásoktól megnyomorított földbirtokos a lányából is kénytelen tökét csinálni. Először a gazdag birtokos­hoz szerelné nőül adni, ám, amikor a lány apáca akar lenni és a rokon prépost hatalmas összeget kínál er­re az alkalomra, hát legyen apáca elgondolással máris véleményt változtat. Persze, ez így nagyon leszűkített tartalmi kivonat, mert van ebben a darabban másik szerelmes pár is, van jó­pofa, italkedvelő kolduló szerzetes, kedélyes falusi plébános és sok mindenki, meg van olyan fordulat is, hogy a felsült kérő, a gye­rekkori barát és mai bir­tokos olyan sebet kap a szívére, hogy maga is csu­hát akar ölteni, és van az utolsó percben egy olyan csók, amiből gyaníthatjuk, Annuska mégsem lesz apá­ca. Szükségtelen most azon meditálni, mennyire poros ez a darab napjainkban, vagy a gyermeke boldogsá­gát eladó szülői magatar­tásban mennyi a mának szóló üzenet. Ügy tűnik, az egri Gárdonyi-kultusz fo­lyománya ez a bemutatás — mint sok minden a vá­rosban, főleg színházi te­rületen, ami nem baj —, s sokkal inkább tisztelgés az író előtt, mint egy új in­tézmény programjának meg­fogalmazása. Nem láttam a harminc év előtti Annus- kát, de nem hiszem, hogy sokkal konzervatívabb ren­dezésre épülhetett, mint ez a mostani. Nagyon tisztes ujjáteremtés ez a Kalmár András rendezte Annuska, de nem sokkal több. Bizo­nyára az egri nyári játé­kok újabb .szakaszának kez­dete, de nem jelzi, merre akarnak majd tartani. Mert zárt színházat csinálni a szabad ég alatt aligha le­het egy nyári színház célja. A szereplőgárdában több miskolci színészt láttunk. A férfi főszerepei, a kérő földbirtokost Mihályi Győ­ző formálta rokonszenvessé, de azt ő sem tudta elhitet­ni — a szerző sem —, hogy valóban barátnak áll szerel­mi csalódásában. Polgár Géza és Kulcsár Imre adott cgy-egy jó figurát a mis­kolciak közül, s fel kell je­gyezni Horváth Sándor, Pásztor Erzsi, Varga Mari, Ráczkevei Anna, Szacsvay László nevét. Külön kieme­lést kíván Miklósy György — a régebbi Agria-gárda egyetlen itt maradt tagja — kitűnő alakítása, a kolduló barát örök derűt fakasztó remekbeformálása. Úgy tűnik, a színházi át­alakulással együtt átalaku­lóban van az Agria nyári sorozata is. Érdeklődve vá­rom, merre kívánnak lépni Egerben. Benedek Miklós Fotó: Laczó József Korunk grafikája egy- • re talányosabb, bo­nyolultabb: Teliinger István a miskolci Mini Ga­lériában látható rajzai, nyo­matai, tus-, filctoll- és dió- fapác-kompozíciói első lá­tásra a „minden egész eltö­rött” Ady-víziót juttatják eszünkbe. Az egyik oldalon a geometrikus formák — a panellak ótelepek — szorít­ják satuba az embert, a másik oldalon valami meg­nevezhetetlen, de kiirthatat- lan szorongás, századunk vá­rosi emberének élményei. Azért városié, mert ezekről a lapokról feltűnően és fá- jóan hiányzik a természet, a derű és a humor. Ikonjain a legbeszédesebbek a szemek éppen azzal, hogy nem fe­jeznek ki semmit. Legtöbb­ször sötét folt jelöli a szem­üreget, s ha látható is a szem, a tekintet önmagába mélyedt, üresen tekint a vi­lágba. Mi sem áll távolabb Teliingertől, mint a natura- lisztikus valóságlátás. Igen érdekes színes nyo­matainak a színvilága. Csu­pán néhány színnel: a fe­hérrel, narancssárgával, pi­rossal, kékkel, feketével és a zölddel dolgozik, ám még a vidámabb színeket is sem­legesíti a sötét keret, s ma­ga a kompozíció. Több mun­kájának ez a címe is, mint­egy élezve a megfogalmazás görcsét, egyszersmind tuda­tosságát is. Mert fegyelme­zett művész Teliinger, szo­rongásait, hangulatait azzal tartja kordában, hogy meg­komponálja, kivetíti azokat. Néhány nyomata játék ered­ménye, a játékosság azon­ban nála nem tartalmi jel­legű, hanem technikai. Min­dent kipróbál, végigkísérle­tez, s ez ad a kiállításnak — a tartalomról mondot­takkal szemben — mozgal­masságot, elevenséget. A mű­vész éppen azzal lesz úrrá rosszkedvén, szorongásain, hogy megosztja velünk. A felnőtt ember bátorsága ez, azé, aki azért idézi fel dé­monait —, mint a barlang­rajzokat készítő őse —, hogy szembenézzen velük, legyőz­ze azokat. h. s. Keresztrejtvényünk fő so­raiban Paul Valéry (1871— 1945) francia költő, esszéíró, a XX. századi francia köl­tészet vezető egyénisége, a „tiszta művészet” hirdetőjé­nek gondolatát közöljük. Vízszintes 1. Az idézet el­ső sora. 13. Ritka női név. 14. Motoros vagy autós csil- lagtúra. 15. Személyével. Ki. ...me tangere! (Ne nyúlj hozzám!). 17. Véknyan rá­nyomja. 18. Késsel eltávolít. 19. Kiejtett betű. 20. Az idé­zet harmadik sora. 22. Esté­ben van! 23. Klasszikus kö­tőszó. 24. Sablondarab! 25. Bázis vizes oldata. 26. A földszint után következik. 30. Tűzokádó szörnyeteg a gö­rög mitológiában. 32. Atléti­kai versenyszám. 35. Török katonai rang volt. 36. Szó­nok. 37. Indiai légitársaság betűjele. 38. Személyes név­más. 40. Angol gyújtógyer­tya márkajele. 41. Nagyobb mennyiségű. 43. Kétévi, két­éves — latin eredetű szóval. 46. A közmondás szerint ki­lóg! 47. Szúrófegyver fo­gantyúja. 48. Füvet eszik. 49. Határozórag. 50. Stan­num. 51. Nehéz kérdés jel­zője. 53. Történelmi táj Hátsó-Indiában. 56. Tompa hangot ad. 58. Kötőszó. 59. Elöljáró az ókori Rómában. 61. Emberi méltóságot sér­tők. Függőleges 1. Az idézet negyedik sora. 2. Gyártmá­nyok minőségét ellenőrzi. 3. Illetve — röviden. 4. Az idé­zet második sora. 5. Fordí­tott névelő. 6. Nagy — Lon­donban. 7. Nobel-díjas kínai fizikus (Chen-ning). 8. Tóbi­ással együtt emlegetik. 9. A nikkel vegyjele. 10. Mókus. 11. A szülők és az iskola feladata. 12. Hegyes eszköz­zel bemélyít. 17. Negyven- nyolcas honvéd tábornok (György). 18. Pedál — ré­giesen. 21. Tündöklő, ragyo­gó. 22. Római este! 27. Kiss ... Kate! 28. Idegen női név. 29. A Nyulak szigetét róla inevezték el. 31. Aprán- kénti felszívatás. 33. Hága lakója. 34. Játszani kezd! 37. Párol, puhít. 39. Híres zuhatag az USA és Kanada határán. 40. Természetes veszteség. 42. Feltűnően nagy. 44. Kiejtett betű, de vegyjel is. 45. Sürgetés nyo- mósítására használt szó. 46. Füves terület. 48. Csönget. 51. Szabad — angolul. 52. Rövid, zsinóros férfikabát. 54. Fordított angol fiúnév. 55. Ten iszkifejezés — ere­deti írással. 57. Részben föl­hoz! 58. Nagy testű kutya. 60. A holland gépkocsik nemzetközi betűjele. 62. Ki­ejtett betű az ábécé végé­ről. Kiss József E lőször is, Jóska, köszönöm az üzenetet. Engedelmeddel megosztom olvasóinkkal is. E sorok fölött, bárki megismer­kedhet a gondolattal. Remélem, sokan lesznek kíváncsiak — „saját használatra". # Nem tudom, végül is használtam-e megfelelően lehetőségei­met, amikor rá akartalak venni, hogy beszélj magadról, a mun­kádról. Azt hiszem, könnyen hagytam magam lebeszélni: „Én nem akarok cikket magamról. Ha írni akarsz, akkor a csapat­ról írjál . . .” Ami azt illeti a csapatról, encsi művelődési házatok munkájá­ról írtam már eleget. Bizonyára elmentem ez alkalmakkor is egy-egy lehetőség mellett. Amiért most Téged „szúrtalak ki", annak egyszerű oka van: a közelmúltban, amikor Encsen az or­szágos keresztrejtvényfejtő bajnokság volt, messziről jött embe­rek szóltak sok dicsérő szóval a munkádról. Hót, itt kellett azt is megtudnom, hogy magas fokon csinálod a rejtvényeket. j-t. >c Ha már nem vetekedhetek Veled szerénységben, hadd dicsér­jem magam azzal, hogy elég sokszor találkozom népművelőkkel. Nem szorulsz rá, hogy én mondjak elismerő szavakat Rólad, de Nálad kevés segítőkészebb emberrel találkoztam. És több olyan­nal is, aki lassúbb. Ne legyen hát Benned kisebbség, ne szé- gyelld hát, amit a sors úgy mért Rád, hogy mankót kell hasz­nálnod saját lehetőséged „befutására”. Az vezéreljen Téged, ami az egyénben a legigazibb! # Remélem, lesz még alkalmunk találkozni, hogy elszalasztott lehetőségeimből bepótoljak valamit. És tán többet is megtudunk egymásról, egymás munkájáról. Itt a terjedelmi kötelezettség miatt abba kell hagynom. Utol­jára is kösz’ az üzenetet, a rejtvényt. Majd beszélünk még róla. (íródtak e sorok Encsre, a művelődési központba, Kiss József­nek.) (t. n. j.) Marton Lászlú-kismonográfia A Mai magyar művészet című kismonográfia-sorozat­nak immár 82. kötetét adta közre a Képzőművészeti Ki-' adó. Ez alkalommal Marton László szobrászművészt mu­tatja be Heitler László. Az 1925-ben született művész­nek számos szobra található közterületeken — többek között a millenniumi emlék­művön van a Bocskai-dom- borműve, a Kodály Körön­clön pedig a Szondi György- szobra. A kismonográfia 26 szövegközti .képpel, 11 szí­nes és 5 fekete-fehér repro­dukcióval, valamint angol nyelvű összefoglalóval jelent meg, és nem csupán az ér­deklődő, múzeum- és tár- latlá fogató közönségnek nyújt segítséget, hanem — mint a sorozat előző köteteit — ha­szonnal forgathatják a mű­vészetpedagógusok is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom