Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

1985. július 18., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Szabó László Békéscsabán sport Az MLSZ Átigazolási Bi­zottságának változatlanul ke­vés a dolga. A július 8-án tartott nyilvános átigazolási napon már feltűnt: nehezen egyeznek meg a klubok és a játékosok, s a helyzet azóta sem változott. Szerdán az MLSZ-ben egyetlen jelentősebb átigazo­lás történt. Szabó László, aki éveken át a DVTK N'B I-es csapatában védeti, aztán a DÉLÉP-hez, majd pedig a SZEOL AK-hoz igazolt, a Békéscsaba játékosa lelt. A hírek szerint Fitos János (Haladás VSE) a bajnok Bp. Honvéd felé kacsingat, he­lyette Gere László és Dán László kerülne Kispestről Szombathelyre. A délelőtti foglalkozás ezekben a percekben ért véget. Jönnek fel a fiúk, lányok a vízről, helyük­re kerülnek a kajakok és a kenuk, hamarosan következ­het az ebéd. Addig azonban lazítanak egy sort a fiata­lok, különféle játékokkal ütik el az időt. A Tisza-parton vagyunk, ahol az idén is megrendezik az immár hagyományosnak nevezhető sportnapközit. Ki­tűnő alkalom ez gz Olefin SC égisze alatt sportolóknak, hogy fejlesszék képességeiket. A táborozás nem újkeletű dolog, mert hiszen 5—(i éve kezdődött. Ezelőtt négy esz­tendővel vált igazán hivata­lossá, amikor bekapcsolódott a szervezők közé a Leninvá- ros Városi Tanács, s haté­kony támogatást nyújtott. Kormos Dénes tanfelügyelő­től tudom, hogy 100 ezer fo­rintot áldoznak erre a cél­ra. Természetesen ezt az ősz- • szeget többfelé osztják, mert hiszen a kajakosok - kenusok foglalkoztatásán túl megszer­vezték az atlétikai, a kosár­labda, az úszó és a műkor­csolya sportnapközit is. A legnépesebb (hozzávetőlegesen 100 gyerek látogatja nap nap után a foglalkozásokat) azon­ban a Tisza partján találha­tó. öt edző (Ughy Imre. Jan- csár László, Erdős Attila, Gá- lyász Lajos és Vadászi Sán­dor) ügyel árra, hogy minden rendben legyen. Mindegyi­küknek külön csoportja van, megközelítően azonos létszámmal, csak a Vadászi­gárda marad el a többitől, a testnevelő tanár gondjaira ugyanis az abszolút újonco­kat bízták, akikből tucatnyi gyerek ismerkedik az alapok­kal. Azt mondja Ughy és Jancsár, hogy „nagy szeren­csénk a tanácsi segítség, más­különben évről évre nehe­zebben menne a dolog!” Va­ló igaz, a költségekhez hoz­zájárulnak a résztvevők is (5—26 forintot fizetnek az étkezésért), ez azonban csak töredéke a hét hétig tartó sportnapközi teljes költség­vetésének. A gyerekek kifo­gástalanul érzik magukat, tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak a Hő'erömű étkezdé­jében, amely a szomszédban található, tehát nem kell le­küzdeni a nagy távolsággal járó gondokat. Miért is lelt partner a kezdeményezésben a tanács? Kormos Dénes ezt így fogal­mazza meg: „— A gyerekek nyári sportfoglalkoztatása a napközis rendszerben megol­dottnak tekinthető. A sport­iskolái jelleg sehol nem kö­tött formában érvényesül, sok a játékos időtöltés, ugyanak­kor természetesen nagy hang­súlyt kap a szakmai képzés is. A nyári kurzus tartalmas időtöltést kínál a fiataloknak, s szolgálja a tehetség kibon­takoztatását, fejlesztését is!” Annyit hadd tegyünk hozzá a fentiekhez, hogy a leninvá- rosiak a közelmúltban komp­lex programtervükkel elnyer­ték a Művelődési Minisztéri­um pályázatát, amely újabb 100 ezer forintot hozott a ..konyhájukra”. Ezt az ösz- szeget különféle szak-, .nyel­vi és számítástechnikai tábo­rok létrehozására használják fel. Aki arra gondol, hogy a vízparton kizárólag önös ér­dekből hozták létre a sport- napközit, az bizony téved. Említettem már, hogy akad­nak itt újak is, akik — amennyiben barátságot köt­nek a vízzel és megkedvelik a sportolásnak ezt a formá­ját — a későbbiekben termé­szetesen tagjai lehetnek az Olefin SC kajak-kenu szak­osztályának. Az viszont tel­jességgel érthető, hogy el­sőbbséget élveznek azok a fiatalok, akik már igazolták rátermettségüket. Részükre keresve sem lehetne jobb és hasznosabb elfoglaltságot ta­lálni, mint éppen ezt az egy­re népszerűbb sportnapközit. Érdeklődnek a szülök is. akiknek a segítségét oly­kor igénybe veszik. Leg­utóbb például társadalmi munkával készítettek egyíek- venyomó padot, máskor pe­dig a meglevő sporteszközök karbantartásában jeleskedtek. Délutánonként többen is meg­fordulnak a táborban, s kí­váncsiskodnak csemetéjük el ő remenete lérő 1. A napközi tagjainak élet­kora 12—18 év közölt válta­kozik, az utánpótlásnak te­hát- a színe-java megtalálha­tó. Négy évjárat „randevú­zik” naponta. A programról annyit talán érdemes elmon­dani: reggel 8 órakor talál­koznak (a legtöbben kerék­párral érkeznek, s ez egyfaj­ta bemelegítésnek is megte­szi), kilenctől tizenegyig a vízen vannak a táborlakók. Az ebéd után gyakran ren­deznek különböző játékos ve­télkedőket, legutóbb a több- próbára került sor, amelyben úszásból, futásból, kajako- zásból-kenuzásból és lövé­szetből kellett vizsgázniuk a résztvevőknek. A tanács il­letékesei minden turnus szá­mára 1000 forintot biztosíta­nak, amelyből a díjakat vá­sárolják. Most éppen trikó­kat kaptak a legjobbak. De van itt televízió, pingpong­asztal (ez délután többnyire megközelíthetetlen, annyira nagy a nyüzsgés körülötte), s minikönyvtár is rendelke­zésükre áll a fiataloknak. Volt már lábtenisz-, valamint fejelőverseny — az ilyen idő­töltések oldják a feszültsé­get, s lehetőséget biztosíta­nak a más korosztályhoz tar­tozók barátkozására. Mi a titka a leninvárosi- aknak? A felvetés ellen egy­behangzóan tiltakoznak az érintettek. Ügy tartják: kez­deményezőkészség, ambíció, tenni akarás szükségeltetik ah­hoz, hogy évről évre megte­remthessék ezt a nyári lehe­tőséget a fiatalok számára. Érzésem szerint ez sent csekélység. Doros László ... ai óidi kézilabdós lányok. Javában tart a felkészülés az őszi idényre, s a hét végén már azt is lemérhetik, hol tartanak, ugyanis Miskolcon részt vesznek a Spartacus Kupán. Az ellen­felek között jónevű együttesek is találhatók, erőfelmérőnek mindenképpen hasznos rendezvénynek néznek tehát elébe. Mák József felvétele Akik bíznak bennem, nem csalódnak majd TOTÓSAROK Tippel: Kormos Imre (A héten a „második félidejéhez” érkezik az Intertoló Kupa küzde­lemsorozata. A csapatok a negyedik forduló mérkőzéseit játsszák. Jó né­hány fixnek tűnő mérkőzés került a szelvényre, de ilyenkor gyakran borul a papírforma, s akik szeretik a merész játékot, azok „arathat­nak”. A 29. heti találkozókra Kor­mos Imre, ruhaipari üzemmérnök­tanár tippel.) — Igen nagy csata várható Mal- möben, ahová az eddig pontveszte- ség nélkül álló Bréma látogat. Sze­rintem a hazaiaknak van nagyobb esélyük. Meglepetést várok viszont a Jena—Antwerpen összecsapáson, ahol a pont nélkül álló belgák re­mélhetőleg összeszedik magukat. Düsseldorfban legfeljebb egy pon­tot gyűjthet az Erfurt. — Biztos győztesnek vélem a Gö­teborgot, s mivel az AIK Stockholm már eddig is okozott kellemetlen meglepetést hazai környezetben, most sem rájuk voksolok. Bízok a Videotonban is, amely legfeljebb egy pontot veszít a St. Gallen el­leni idegenbeli találkozón. Érzésem szerint az eddig halványabban sze­replő Wismut Aue legyőzi csehszlo­vák ellenfelét, a Braunschweig— Viking mérkőzésen könnyen szület­het döntetlen eredmény. Nem tu­dom elképzelni a Ly.ngby hazai ve­reségét, esetleg egy pontot kivéde­kezhet a Gdansk csapata. — Abszolút esélyes a Górni k Zabrze, az ilyen összecsapásokra nem árt odatenni az x-et is. Jön­nek a magyar mérkőzések, amelyek csak papíron tűnnek könnyűnek. A ZTE aligha veszít, az újpestiekben viszont nehéz maradéktalanul bíz­ni, ismerve bajnoki szereplésüket. Lehet, hogy felesleges, de nem saj­nálom erre a mérkőzésre a három­esélyes tippet. Az MTK-VM aligha­nem jól elszórakoztatja majd kö­zönségét, de döntetlennel számolni kell. A pötmérkőzésen a hazaiak felé billen a mérleg nyelve. Szemközt ülünk Markocsán Sándorral. Míg kinyitom a jegyzetfüzetem, előhalászom a toliam, átfut bennem: szin­te hihetetlen, hogy ez a tö­rékeny alkatú fiú kétszeres magyar bajnok. Pedig így van. Az utánpót­lás atlétikai OB-n 5 és 10 ezer méteren egyaránt első­ként szakította át a célsza- lagot. Ránézek, s már sorolja is: — Húszesztendős vagyok, 181 centi magas és 57 kiló. A Kilián Gimnáziumban kezdtem atlétizálni, Pataki István testnevelő keze alatt. Az MVSC-hez négy eszten­dővel ezelőtt kerültem, mes­terem Novák Pál. Egyszer, a középiskolás bajnokságon 3000 méteren második helye­zést szereztem. Két évvel ez­előtt pedig a fedett pályás ifjúsági bajnokságon — ugyancsak 3 ezren — arany­érmet vehettem ál. Mostani két elsőségemmel tehát • há­romszoros országos bajnok­nak nevezhetem magam. — Hogyan kötöttél ki a hosszútávfutás mellett? — Először csak 1500-on és 3000-en próbálkoztam. Novák Pali bácsi csak méregetett, szorgalmasan írogatott. Aztán egy napon előállt. „Te Sanyi, egészen jók a hosszútávú részeredményeid. Nem len­ne kedved? Próbáljuk meg!" Hát így történt. — Mesébe illő .. . — Nem, véletlenül sem oda. Többször olvastam ar­ról, hogy a legjobb edzőkre kell bízni a gyerekeket, hogy a bölcsődébe, az óvodába, az alsó tagozatba kellenek a szó igazi értei rrtében vett ne­velők, pedagógusok, mert lé­nyegében akkor dől el sok- minden. Nos, az én pályavá­lasztásomban alaposan ben­ne van Pali bácsi sok évtize­des tapasztalata, szakértel­me! És a kitűnő szeme, a megérzése. — Bizonyára négyszemközt is beszéltetek a hogyan to- vábbról! — Természetesen. Szinte megállapodtunk abban, hogy jó úton haladunk. Most már igazán érdemes folytatni, ál­dozni, lemondani, szenvedni. — Szenvedni? Kifejtenéd bővebben? — Először mondok egy ha­sonlatot. Tanulni, a könyve­ket bújni rossz dolog. Tudni azonban remek érzés, Így vagyok én a hosszútávfutás­Markocsón oi élen. Mostaná­ban gyakran előfordult ilyen pillanat a különböző versenye­ken. sál. Naponta 28—30 kilomé­tert szaladni, hát hogy is mondjam... A dobogó leg­magasabb fokára fellépni vi­szont a világ legcsodálato­sabb érzése. Igazán ott, azon a szűk helyen jön rá az em­ber, hogy ezért érdemes az egészet csinálni. De a szen­vedésre visszatérve. Tízezer után olyan jó negyedórába telik, amíg magamhoz térek. Szédülök, fáj a fejem, nem kapok levegőt. Az egész szervezetem természetellenes helyzetbe kerül. — Akkor miért csinálod? Hiszen a többi húszeszten­dős fiatalember — míg te egyvégtében a köröket „írod” — a strandon hever ,.. So­roljam tovább? — Nem szükséges. Szere­tem az atlétikát. Meg azokat az áldott stoppereket. Azok az igazi ellenfeleim. Állan­dóan a jobbra, többre törek­szem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az ember 5, vagy 10 ezer méteren önmagát valósítja meg. — Már ne haragudj, ezt nem értem ... — Amikor elindulunk, nem az jár az eszemben, hogy hány kör van még. Er­re nincs idő. A szellemi-fi­zikai erőt be kell osztani Ügyelni a légzéstechnikára, a helyes tartásra, ritmusra, figyelni az ellenfeleket, ki mikor robbant, tartalékolni a hajrára, egyszóval kon­centrálni. nem könnyű do­log. Azt is mondhatnám, hogy tanulni kell. A futás fizikailag, a taktika szelle­mileg fáraszt el. Hát így állok az önmegvalósítással. — Azt mondják: még sok­ra viheted! Szorgalmas vagy, testalkatod ideális. Alaposan átgondolja a vá­laszt. — Tudom, hogy mit aka­rok. Szeretnék bekerülni a válogatottba, aztán minél többször érezni a győzelem ízét. Ezért mondok le sok „apróságról”. Alkatomról csak annyit: nem lesz belő­lem díjbirkózó! — Nem akarok ünnep­rontó lenni, de időeredmé­nyeid — bajnokságok ide- oda — gyengére sikeredtek. — Tudom. És mivel az at­létika mérhető sportág, nem mondhatom, hogy a győzel­met nem kell megmagya­rázni. ötezren például 14.29,0-át értem el, és 14.20- on belülit akarok produkál­ni. Időm van. Még jövőre is indulhatok az utánpótlás korosztályban. — Elsőségeiddel meglep­ted a szakembereket! — Remélem, hogy ezután is így lesz. Most rajtuk a sor. Még nem voltam válo­gatott, nem „léptem fel” külföldön. Folytassam? — Feltételezem, hogy egy bajnok már mindent tud a szakmájából! — A stílusommal nincs komolyabb probléma. Talán a gyorsasági munkára kell majd kicsit jobban odafi­gyelnem. Ja, és Pali bá’ mondja, hogy futás közben lógatom az egyik vállam .. . — Nem vonz a DVTK műanyag pálya? — Jól érzem magam az MVSC-nél. A klub biztosítja számomra, hogy a diósgyőri rekortánon is gyakorolhas­sak. Társaim is kedvesek, segítőkészek. Nincs okom a búcsúintésre. Hogy Markocsán nem akár­milyen tehetség, arra álljon itt bizonyítékul a következő „sztori”. Télen sérült volt, 50 napot kihagyott. Március vé­gén kezdte az alapozást és lekörözte azokat, akik már januárban munkához láttak. Érdemes rá odafigyelni. Segíteni és támogatni, me­nedzselni és utaztatni. Szavait idézem: „Akik bíznak bennem, nem csalód­nak majd!" Kolodzey Tamás Gondolatok egy sportnapkizíről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom