Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám

1985. június 11., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Pillanatkép — Ormosbányáról Ártérben Márki Lajos felvétele Határszemle előtt és után Minden év tavaszán a me­— Ha egyik napról a má­sikra megoldódna Magyar- országon a -zöldség-gyümölcs ellátás, az újságírók munka nélkül maradnának! — lel­kendezik az újságíró megje­lentén Karancsi Lajosné, a kazincbarcikai Zöldért bolt- . csoport-vezetője, s bár féltő szavai tagadhatatlan jóles­nek, a hírlapírónak sajnál­kozva kell megállapítania, hogy egyelőre bizony még tovább kell dolgoznia. Ezért aztán folytatja a pár­beszédet Varga Lászlónéval, az ormosbányai Élelmiszer- Zöldért üzlet vezetőjével. Jegyzetfüzet csak ritkán szük­séges, hiszen sok újat aligha tudnak mondani egymásnak. Itt a zöldség-gyümölcs sze­zon, és a seregnyi rendelet, intézkedés, fogadkozás, elha­tározás, nekibuzdulás, ellen­őrzés, szavatolás, garantálás ellenére sem sokat változott a helyzet az országban a zöld­ség-gyümölcs ellátás terén. Ormosbányán persze sajá­tos gondok is vannak. Itt van mindjárt az áruszállítás. Délután jön a túrakocsi, vagy legalábbis dél körül, a vá­sárló pedig, mert az ilyen makacs, leginkább reggel sze­ret vásárolni, hiszen egyelőre ragaszkodik althoz az elég régen kialakult szokásához, miszerint ebédet délben vesz magához. De hát a túrajárat Barci- káról csak délben, délután ét­idé, úgyhogy előre kellene egy nappal vásárolnia min­denkinek, s akkor talán he­lyére kerülne minden. De a vásárló minderre nem haj­landó. Talán sejt valamit. Mert az üzletvezető panasz­kodik, hogy a friss áru egy meleg délután és egy éjszaka képes „bedögleni”, magyarán összeesik a sóska, saláta, meglotlyad a paradicsom, helyesebben meglottyadna (de erről majd később), rohadni kezd a retek, fony- nyad a paprika, susinká- sodik az újkrumpli, ránco­sodik az uborka. A vál­lalatnak persze jobb lenne, ha mindezt már a vevő élés­kamrájában művelné az a fránya áru, de nem ott mű­veli, mert a vevő makacs, és reggel jön a boltba, rendü­letlen. De azért nem reménytelen az ügy. Megszületett a meg­oldás. Valóságos Kolumbusz tojása. A következő napok­ban bevezeti a Zöldért az éj­szakai áruszállítást. Heuréka! * — Tegnap például kényte­len voltam visszaküldeni a retket. Annyira sárga volt a levele, hogy nem mertem át­venni, mert tudtam, másnap reggel dobhatom ki az egé­szet. Nekem a vevők kiszol­gálásán kívül szempont a gazdaságosság is. Nem mind­egy, mennyi áru rohad a rak­táromban — így a boltve­zető. Másfél millió forint értékű zöldséget-gyümölcsöt vásárol­nak egy év alatt az ormos­bányai Élelmiszer-Zöldért üzletben a vevők. Sok-e, ke­vés-e, lehet rajta vitatkozni, hiszen 6—7 forintos (dara­bonként) paprikából, 100 fo­rintos eperből, !ÍO-as paVadi- csomból hamar összejönne az a másfél millió. De ezekből nem sok fogy. Egyre keve­sebb. Tíz éve — a boltvezető kimutatása szerint — még elment, sőt kevés volt a na­pi 500 (!) csomó retek, a 100 fej saláta. Ma? Jó, ha (Rét- három, nap alatt elfogy az 50 fej, 20 csomó retek meg még sok is egy napra, így aztán, sokókrumplit, káposztát kell a zöldségeseknek eladniuk, hogy összejöjjön az a másfél millió. Egyébként az üzlet élelmi­szer részlegében ugyanennyit tesz ki az évi pálinkaforga­lom is. * Nincs, aki megvegye a pri­mőrt? Ormosbányán például egyre kevesebben. A telepü­lés öregedőben van, 2—3 ezer forintos nyugdíjból nemigen futja a 110-as paradicsomra, még akkor sem, ha történe­tesen volna belőle az üzlet­ben. De nincsen. Miért? Kérdezzük meg a szállítót! Éppen most állt be a túra­kocsi á bolt elé, már pakol­ják is lefelé róla a kelká­posztát, a paprikát, a retket. Gyümölcs ma sem jött, teg­nap sem, paradicsom úgy­szintén nem. A boltcsoport-vezető pedig állítja, hogy reggel a barci- kai raktárban volt belőle, s van a teherautó platóján is. Viszik másfele. Telefon Bar- cikára. Fél óra alatt kiderül, hogy „elnézték” a szállító­levelet. Tegnapelőtt korábban indult a kocsi, semmint a megrendelés beérkezett. Hol­nap? Holnap talán majd másiként lesz. ' * Legfeljebb addig az ormos­bányai fiatalasszony paradi­csom nélkül marad. De le­het, hogy ő sem. Mert a fa­luban van egy maszek bolt. Ott — még ha pár forinttal drágábban is —, de kapható minden. — A gyereknek muszáj megvenni mindennap azt a pár szemet, bármibe is ke­rül — így a fiatalasszony. — Csak azt nem tudom, mi lesz, ha a maszek elköltö­zik. Mert az a hír járja, hogy bezárja a boltot. Meg­veszi-e tőle valaki? Ügyszólván biztos. Hiszen a zöldség kereskedők, a vál­lalati árak mellett is meg­találják a maguk hasznát a bolton. Egyébként aligha jár­na a fiatalember is felvásá­rolni a környéken az árut, hogy mindebből Ormosbá­nyára is juttasson egy héten egyszer. Akár a Zöldért bolt számára is. Az üzletben je­lenleg található eper, uborka is tőle származik. * Végezetül csak egy telefo­nos párbeszédet idézünk: — Halló, központ! Sárga a most érkezett retek levele! — Na és? Arrafelé a re­teknek a levelét eszik? — Nem, de azért lejjebb kéne venni az árát egy osz­tállyal! — Hát, ha gondolod, ve­gyed. A retek másodosztályba soroltatott, az újságíró távo­zott, s azóta is azon morfon­dírozik, eszébe jut-e időnként valakinek megvizsgálni az üzletekbe kerülő zöldségek, gyümölcsök minőségét? No. nem küllemre. De felvágni, megszagolni, mitől üreges a kívül mosolygós retek belse­je? Miféle műtrágyákkal, tápszerekkel pumpálták föl? Mitől fonnyad az uborka egy óra alatt? Miért rothad a paprika két-három napos ko­rában, miért fűízű a saláta. Miért? Miért? Miért nincs az újságíró végre munkjátlanul a zöld­ségek felöl?! Csendes Csaba gyék földhivatalainak szak­emberei bejárják az orszá­got. A vissza-visszatérö kér­désre csak így találnak vá­laszt, miszerint megbecsül- jük-e, illetve mennyire tisz­teljük ősi jussunkat, a föl­det. Majoros Lászlótól, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Földhivatal vezetőjétől meg­tudtuk, a termőföld ugyanis művelési kötelezettség alá esik. Amikor tehát a föld- hivatali kollégák elindulnak április végén az első tava­szi határszemlére, akkor el­sősorban a külterületeket, zártkerteket, belterületen az 1500 négyzetméternél na­gyobb, mezőgazdaságilag hasznosítható földeket jár­ják végig. Megnézik a szán­tókat, a kerteket, a szőlő- ültetvényeket, vagy éppen a gyümölcsösöket, hogy műve­lésük megtörténik-e. Az első határszemle má­jus közepéig tart. Az igazi, sokszor sziszifuszinak tűnő munka csak ezután követ­kezik. A földhivatal ugyanis a megműveletlen föld tulaj­donosát felszólítja a kötelező talajmunkák elvégzésére. Mert ellenkező esetben szankcionálni kell. ami vég­ső soron azt is jelentheti: a kert vagy szántóföld egyéni tulajdonosa elvesztheti bir­tokjogát, termőterülete álla­mi tulajdonba kerül. Megin­dul tehát a levelezés, mely­nek sok esetben bírósági döntés a vége. Amíg 1982- ben megyénkben 163 hektár, addig tavaly 174 hektár föld­terület került így állami tulajdonba, amely többnyire végül tanácsi kezelésűvé vált. A legtöbb gondot évek óta éppen a tanácsi kezelé­sű, parlagon maradt terüle­tek okozzák. A korábban egyéni tulajdonú földekből a tanácsok ugyanis elsősorban úgynevezett zártkert-öveze- tek kialakítására töreksze­nek. A nagyvárosok körül ezek hasznosításával nincs is probléma. Sőt, mindig több az érdeklődő, mint amennyi a szabad telek. Ám a falyak környéki földek legtöbbször parlagon maradnak továbbra is, érdeklődő hiányában. Mindezek ellenére az utóbbi években örvendetes módon csökkent az elhanya­golt földterület nagysága. Majoros László szerint va­lamilyen megoldásra a ta­nácsok is jutottak e téren, hiszen amíg 1982-ben több, mint 1800 hektárról, addig 1984-ben már csak 1500 hek­tár műveletlen tanácsi ke­zelésű földről adtak számot a megyei földhivatal szak­emberei. Véleménye szerint ugyanakkor a fejlődés na­gyobb mértékű lenne! ha a vállalkozó kedvű kisterme­lők nagyobb segítséget kap­nának. Drágák ugyanis a földműveléshez szükséges egyszerű kerti «zerszámotk. A kisebb méretű, motoros gépek pedig a kiskeresetűek számára egyenesen megfi- zeíhetetienek. Lényeges ja­vulást jelentene e téren, ha a kerti gépek kölcsönzése valamilyen módon megol­dódna. A megyei földhivatal je­lentése alapján megállapít­ható, hogy a nagyüzemek­ben ma már jó a termőföld hasznosítása, hiszen e szek­torban valóban, szinte min­den talpalatnyi földet hasz­nosítanak. (Igaz. 1983-ban mintegy 400 hektár föld ma­radt parlagon, a nagyfokú belvíz miatt.) Sokat hangsúlyozzuk, s ezért ma már közhely szám­ba megy: a föld kincs, a legnagyobb természeti érték. A művelhetőt parlagon hagyni vétek. Sokszor mond­juk ugyan, a föld nem vál­tozik. Ám ez így nem igaz! Mert a gondos kezeléssel, tápanyag-visszapótlással, ál­lapota is és minősége is ja­vítható. De ennek termé­szetesen a fordítottja is igaz, a földleromlás rövid idő alatt előidézhető! Például éppen parlagon hagyással! (bca) A vádlottat felmentik, de nem bocsátják szabadon Dönt a szakvélemény A bíróság ítéletet hirdet: — ... A büntetőtanács a vádlottat az ellene emelt vád, azaz a halált okozó tes­ti sértés bűntette alól fel­menti. A bíróság egyben el­rendeli kényszergyógykezelé­sét, mert tartani kell a bűn­ismétléstől. A bírónő röviden összefog­lalja a vádbeli nap esemé­nyeit, majd indokolja az íté­letet. A lényeg: a vádlottat felmentik, de nem bocsát­ják szabadon. Néhány perc múlva újra a bíróság előtt várakozó gépkocsiba ül, visz- szautazik Budapestre, az Or­szágos Igazságügyi Megfi­gyelő és Elmegyógyító Inté­zetbe. A vádlott figyelmesen hall­gatja a bírónő szavait. Ala­csony, keszeg ember, kávé­barna intézeti ruhában. I^t- tétört, vagy inkább félbe­maradt élete néhány órája bontakozott ki előttünk. Éneklő hanglejtéssel adta elő életének történetét, azt, hogy az egykori tűzoltóparancs­nok, rendészeti osztályvezető, sertésfelvásárló miért került a vádlottak padjára. * Részlet a szakértői véle­ményből: „A gyanúsítottnak 1978-tól havonta voltak szédüléses, fejfájásos panaszai. Ilyenkor magatartása megváltozott, mozgása, gondolkodása lelas­sult, ingerlékennyé vált, és olyan indulatba jött, hogy képtel^g gondolkodni”. * Párbeszéd a tárgyalásról: — Megértette a vádat? — Igen kérem, és bűnös­ek érzem magam. — Mikor történt a balese­te? — Ezerkilencszázhetven- ben szenvedtem balesetet, il­letve én okoztam azt. Akkor sérült meg először a fejem. Szabadulásom után a hús­ipari vállalatnál helyezked­tem el, rendészeti osztályve­zető lettem. Ezután boltve­zetőnek és felvásárlónak ne­veztek ki. 1977-ben mosto­haapám kétszer is leütött. Hosszabb ideig ápoltak kór­házban, 1978-ban leszázalé­koltak, azóta rokkantnyug­díjas vagytok. — Jelenlegi feleségével mi­kor ismerkedett meg? — Az üdülőben, 1980-ban. Ö zémplénagárdi, én sziget­halmi vagyok. Februárban találkoztunk össze, június­ban kötöttünk házasságot. Egy évig együtt, éltünk, majd ő hazaköltözött. Nem azért, mintha összevesztünk volna, hanem mert az édesapja le­romlott. Állandóan ápolni kellett. Így én hol Sziget- halmon, hol Zemplénagár- don éltem. » — Mit érzett rosszullétei idején? — Elszédültem, nemegy­szer elvágódtam. Kihagyott az emlékezetem. Szeduxent, Andaxint szedtem, ha pedig rosszul voltam, injekciókú­rával hoztak helyre. De nem éltünk rosszul. Zemplénagár- don egy kamrából fürdőszo­bát építettünk, a feleségem­nek is akadt munka, amit otthon csinálhatott. Csak az apósom... Részlet a vádiratból: „A gyanúsítottat a cselek­mény idején — az orvos­szakértői vélemény alapján megállapíthatóan — fárad­tabb állapotban újabb sérel- mi élmények érték. Részben a sértett zavart állapota, nyugtalan magatartása, rész­ben balesete miatt kóros in­dulati állapotba került. Egé­szen borult tudatállapotban követte el súlyos, agresszív cselekményét.” * A vádlott 1984. december 20-án, este fél 8 óra körül érkezeti Zemplénagárdra. Feleségét fáradtnak, kime­rültnek. elgyötörtnek látja. Nem csoda, hiszen az agy­vérzésen keresztülesett édes­apja ápolása nemcsak nap­pal, hanem éjszaka is igény­be veszi az asszony szerve­zetét. A 85 éves öregember súlyos betegségben szenve­dett. Olyan volt már, mint eg.v gyerek, valakinek perc­ről percre a közelében kel­lett tartózkodni. A vádlott 1984. december 22-én, korán reggel egyedül marad az idős emberrel. A beteg fel akar kelni, ám lábra nem tud állni, összecsuklik. Á vádlott előbb viszonylag nyu­godtan. másodszor már jó­val ingerültebben visszaeme­li a fekvőhelyre. Közben vi­zet forral a gáztűzhelyen, kenyeret vág össze a kutyá­nak. * Részlet a vádlott vallomá­sából : — A víz hirtelen felforrt, már zubogott, le akartam venni a lángról. Strandpa­pucsban voltam, megbotlot­tam benne. Elestem, lefor­ráztam magam. A kutyának azért még elkészítettem az ételt. Amikor visszamentemé hallom, hogy újra kaparász­ni, mocorogni kezd'az öreg. Kezemben volt a kés. Na, gondoltam, ráijesztek. Akkor sötétült el előttem a világ. A vonaton tértem magam­hoz, Kőbányánál. * A vádlott felesége rövide­sen megérkezik a boltból. A bejárati ajtót zárva találja. bezörög. A férje nyitja ki az ajtót, látszólag nyugodtan viselkedik. Az asszony sze­me azonnal a beteget kere­si. Meglátja az ágyban fek­vő, vérző öregembert, meg­érti, mi történt. Rákiált a férfira: „mit tettél, takarodj a házamból!” A vádlott fel­öltözik, szó nélkül elindul. Mint később kiderül: törött lábbal. * Részlet az orvosszakértői véleményből: „Sértett 1985. feb'ruár 4-én bekövetkezett halálában az 1984. december 22-én tör­tént bántalmazásnál elszen­vedett sérülések figyelem­mel az egyéb megbetegedé­sek részoki tényezőként sze­repelnek.” * Az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben az ápoltak állan­dó egészségügyi felügyelet mellett töltik napjaikat. Az ápoltakról időről időre orvo­si szakvélemény készül, ha­lad-e és hogyan gyógyulá­suk. Ha egészségesek, el- bocsáthatók-e az intézet­ből? v . Udvardy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom