Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. június 8., szombat Patakpart Mezey István rajza Mondhatná szebben... ______ Nemrégiben érdekes tu- 4 dósítás jelent meg lapunkul ban aiTól, hogy Mezőcsát közelében követ fordított' § ki a traktor szántás köz- j ben. A helyszínre siető ré- Sj gészek a tatárjárás korái 8 ban elpusztult Csicske falut találták meg ott. Ko- ■: lábban nem gondoltak arI ra. hogy a Csicslce-dűlö egy hajdanvolt falu nevét őrizte meg. Azt hiszem, ma már a dűlőnevet is kevesen ismerik, a Csátiak és gelejiek közül. Vajon ön :■ tudja a nevét a 1-akóhe- lyét körülvevő dűlőknek, szántóföldeknek, domboknak? Jó- lenne, ha tudná. | mert szegényedik nyelvünk I a régi helynevek puszlulá- | sóval. A dűlőnevek ismerete és használata hozzájárulna ahhoz, hogy szebben szóljunk. Ma a brigádvezető a B/11-es táblába küldi szántani a traktorost, s nem a Lóhalál-dűlőbe. Az egyik új lakótelepet Keleti első ütemként emlegetik az építők, feledve a régi Kenderföld vagy Nyilak elnevezést. Csak helyeselni lehet azokat a törekvéseket, amelyek a régi neveket megőrizni igyekeznek a megváltozott körülmények között is. Debrecenben a Vénkert, Szegeden a Makkosháza, Miskolcon a Középszer, Sátoraljaújhelyen a Barátszer él így tovább. Egyre kevesebben tudják. milyen érdekes emlékeket zárnak magukba kövületként a régi helynevek. Hadd idézzek megyénk egyik legkisebb falucskájának. az alig négyszáz lelkes hegyközi Füzér ka jatának határnevei közül néhányat! Vannak ott olyan dűlőnevek. amelyek az ősök természetátalakító munkájáról vallanak. Az Epés, az Aszalós-dűlő, a Juhos-ort- vány vagy a Gömbölyű- ortás elnevezésű szántóföldekhez erdők kiirtásával, fölégetésével. kiszárításával jutottak. A Láp-főd vizenyős, mocsaras terület lecsapolásával vált művel- hetővé. Az Urak rétje, a Tilalmas, a Szabad-főd az egykori jobbágyvilág jogviszonyait idézi föl ma is. Az utóbbiról azt olvashatjuk egy múlt századi följegyzésben: „ezt használták a lakossok szabadon, soha senki által nem dézsmál- tatott. sem attól semmi taksa nem fizettetett”. A Kis urak födjél a régiék szerint a kiskorú tulajdonosoktól nevezték el így. A KöszvLnyes-kút nevű forrás vizét gyógyító erejűnek tartották. Jó minőségű földet jelöl a Gaz- dag-vögy elnevezés. A Korom-hegyről azt tudják, hogy hatalmas fáit szénégetéssel értékesítették egykor. A nevek tartalmi gazdagsága mellett megőrzésük és beszédbeli használatuk legnagyobb értéke az. hogy ismeretük által megtanulunk otthonosabban élni a szűkebb hazában. Ha újraolva-ssuk Ady Endre ..Séta bölcső-helyem körül” vagy Radnóti Miklós „Nem tudhatom” című versét, biztosan meg- érezzük és megértjük ezt a vonzalmat. Kováts Dániel Miskolci macskakövek A mostani ..betérő” juttatta eszembe a régi kitérőket. Nem kell most valami nyelvgyötrő szójátékra gondolni. Egyszerűen arról van szó. hogy a miskolci villamoson utazva a minap néhány percet kellett várnom a szemközti irányba haladó szerelvényre. azaz arra. hogy a so- kadmagammal engem is szállító kocsi a kettős vá- gónyiól betérhessen az Ady-híd előtt az egyetlen repülő vágányra és folytathassa útját. Miskolcon a villamospályán most egyetlen ..betérő” van és ez éppen a tordítottját jelenti a kitérőnek, amikor is az egyetlen sínpáron közlekedő kocsik egymás útjából kitérlek, míg most a. kettes vágányról kénytelenek rövid útra az egyetlen pótsínre betérni, mivelhogy felújítás alatt áll az egész, április végétől valameddig, de mindenképpen soká'«. Amíg állt velem a villamos a Bajcsy-Zsilinszky utca 1. számú ház előtt, azon meditáltam, lámcsak, harminchárom év alatt mennyire megszoktuk a kettős vágányt, a. szembejövő forgalom zavartalanságát! Már zavar a kis várakozás, pedig 1952. április 4-e előtt mennyit álldogáltunk a kitérőkben a szemközti kocsira várva, meg a Gömöri sorompónál, ahol, ha jól ment. előtte és utána rögtön szintén elálldogálhattunk kicsit a kitérőkben. Harminchárom évvel ezelőtt épült Miskolcon kettős vágányú villamos, illetve éppen harminchárom éve és két hónapja hogy megszületett. Próbálom visszaidézni, merre is kanyarogtunk, hqfl is álldogáltunk. Induljunk el a Tiszai pályaudvartól! Ott volt az induló állomás. A tér jobb oldalán, a most felújítás alatt álló konzum-épület előtt két vágány volt egymás mellett, mindkettő végén kicsit felkunkorodoll a sín. Innen indultak a kocsik. Ha bejött egy szerelvény az egyik vágányra, a másikról útjára kelt a másik kocsi. Átballagott a Szinva hídján T\s máris megállt a villanytelepi főbejáratnál. aztán újabb száz-százhúsz méter után a mai Bajcsy-Zsilinszky. egykor Gróf Tiszá István utcának tervezett benyílónál, a fürdő mellett, majd tovább döcörgött a Baross Gábor utcán és a Fried- fatelep léckerítése mellett — ma a 3. sz. Ipari Szak- középiskola van e telken — befordult a Vay útra. azaz a mai József Attila utcába, hogy a Légszeszgyár. később Gázművek, majd TIGÁZ telepe előtt a kitérőben kivárja a szemközti kocsit, amelyet éppen a leeresztett Gömöri-so- rompó tartott tel útjában. Ha bejött a szemközti kocsi. mindketten csengettek egyet, aztán meg sem álltunk a sorompóig, amelynek mindkét oldalán megállt s villamos, vonatok érkezésekor. s máris a Zsolcai kapuban „száguldottunk”. Egészen a következő kitérőig. amely a II. Sz. Állami Polgári Fiúiskola előtt volt. Ennek helyére épült 1939—1941-ben a. mai rend- őr-főkapitánysági palota. Itt több gyümölcsösbódé állt. ahol várakozás közben lehetett ézt-azt venni. A város felé menet a Katalin utcánál átvágott a villamos a túlsó oldalra, megállt a vásárcsarnok előtt, majd újra éles szögben keresztezve az utat. balra kanyarodott a Király (majd Lichtenstein József, végül), ma Ady Endre utcába, ahonnan egy jobbkanyarral érte el a Király-, majd Ady-hidat, hogy utána a I^effiler-vendéglővel szemben, a mai Sajó cjpőbolt előtti kitérőben pihenje ki eddigi fáradalmait. Innen már a mai nyomvonalon mentünk tovább. Igaz. a Kazinczy, illetve Szemere utca kereszteződésében volt egy elágazás Hejőcsaba felé. de az külön téma. Megálltunk a sarok két oldalán, az egykori Megay-cukrászda. illetve Könyves Lajos boltja előtt, maid jött a Színházkitérő, ahol este a nézők hazaszállítására kirendelt kocsik is vár«'/óztak. s ha napközben sokat kellelt e kitérőben várni, a kaluz, vagy a vezető harapnivalót vásárolt Otrokocsi Végh Dániel hentesüzletében, a mai édességbolt hely««. Az Erzsébet, illetve Szabadság tér következett. maH a Városház téri kitérő. I tt állt Szász László híres papírboltja és könyvkölcsönzője. s a városból a vasgyár, illetve Diósgyőr felé tartók többségben itt szálltak fel. Petőfi utca. majd újra kitérő a Mészáros-patikánál. a mostani szökőkút mellett, aztán a Tízes honvéd laktanya megállója a Déryné, ma Kommün utca sarkán, s máris a legforgalmasabb kitérő következett. a Szent Anna. ahol leiárt a vonaljegy is. Innen már csak a kitérőket próbálom emlékezetembe idézni, az egyszerű megállók nélkül. Kerté«/. Karmelita. G1ÓS7 — ha jól emlékszem; aztán jött a Vut- ko-vácz-udvar és. a Ger- gel.v-híd a mai Böngér utcánál, s máris elhagytuk Miskolcot, mert a híd túlsó oldala már Üjdiósgyőr volt, ahol a mai Marx téren, a városháza — ma posta — épületénél. Berger Artúr boltja előtt felkanvarodott a villamos a gyár felé. Hiányos ez a felsorolás, kihagy az emlékezet, feledésbe merülnek egyes villamosmegállók inevei. helyei. Harminchárom éve kettős vágányon járunk, nem kell kitérni. S ha most — az építés miatt — a betérőnél kell várakozni egy-kél percet, már bősz- szúsak vagyunk. Pedig csak a korábbi kitérőkre kellene gondolni, s mindjárt rövidebbnek tűnne a várakozás ... (benedek) • Régi gazdája se ismerte volna meg. Bordái már- már a bőrét lyukasztották.- szőre összegubancolódott, szeme körül, mintha örökké síina. udvart rajzoltak a rászáradt könnyek. Néhány éve még a gazdája vett neki csontot, a szobában aludt a cserépkályha melletti szőnyegen. Most a temetőben volt a vacka, a rég', halódó temetőben. ahol a sírokba itt-ott már az építők gépei haraptak, ahol már csak a kifordult sírkövek, s a gyászokat túlélő néhány díszbokor, évelő virág őrizgette a temető hangulatát. Itt talált magának egy bedőlt falú kriptát, s innen rémítgette a játszó gyerekeket, és a sóskái szedő. holtakkal perelgető öregasszonyokat. Akik látták fel-i eltűnni a bokrok között, meaiied- tek tőle. pedig nem bántott senkit, csa'k a temetőn átvezető ösvénnyel párhuzamosam messze elkísérte az arrajárókat. Ha a sétáló megállt, földre lapult, és menekülésre -készen várta a felé repülő éles követ. Esténként a környező utcákig merészkedett. A kapu elé kirakott szemétből kapart ennivalót magának. Néha fél kenyér is került a szemétbe,- azt- a kripta környékén elásta. Ugatni sohasem hallották. Néh- vonított csak, nagyra nőtt téli éjszakákon. szemrehányóan és keserűen, mintha rontani akarná az emberek álmát. Szeretetért koldult. A kö- nyörgők mmdig kitaszítottak. Bélyeget üt rájuk a kolduló szándék. Kitaszított volt az öreg kutya is, míg régvolt simításokat, becéző.-;I. gyászolt, s régi gőgöt is. ha gazdája mellől dühös morgással' támadt a vézna kóbor kutyákra. A gazdája halála után heteikig ácsorgóit a régi ház ajtaja előtt. Aki szólt hozzá. azt messze kísérte, nyüszítve sírt a néha simító idegen kezek alatt, s ha szerencséje van. ú j gazdát is találhatott volna magának, de a balszerencse úgy hozta, hogy az úton egy autóbusz elé ke- í ült. A vezető fékezett, a kerék mem -ment át -rajta, csak kiperdílette az út szélére. Az ojdala felszakadt. Kjcsorgó vére gubancossá tette valaha fényes szőrét, és attól 'kezdve a néhai idegen simítások is elmaradtak. Félt már mindenki tőle. s mert a félelem kegyetlenné tesz kövekkel dobálta, akinek nyomába szegődött. Verekedő, mogorva jószág lett belőle, fejedelme és ura a kóbor kutyáknak. Az utcáktól félt a baleset óta. A környező házak kutyái kijártak a temetőbe. éjszakámként, ő is megpróbált néha az ismerős kerítésekig lopózni. de a nappali barátságot elfelejtő dühös, acsarkodó ugatás fogadta. Olykor kövek is repültek .a kerítés mögül. — Veszedelmes dög — mondták az emberek, ha sóvárgó vonítását hallották. de a gyerekek még az embereknél is rosszabbak voltak, mert háborúsdit látszottak a volt -sírok között. s a magányos kutvál ellenségessé tette a játék. Tél volt. Napokig ki sem bújt a vackából. A gyerekek egyre közelebb merészkedtek a kriptához, néha egészen a bajáratig. Hcgolyókat dobáltak a lyukba, és csak a dühös morgás 'késztette őket menekülésre. Egyikük akkor kitalálta, hogy me tudjon kijönni onnan, egy nagy követ kell a bejárat elé hengeríteni. Kétszer is nekikészültek. de a bátorság elfogyott félúton. Akkor már igazi ellenség volt a kutya, igazibb, mintha' maga is .részt vett vol-na a haicban. A gyerekek elhatározták. hogy harcba hívják Varga Laciék komondorát. Ez a terv is kudarcba fulladt, a komondor húzta a rövi- debbet. s a gyerekek szétfutottak. A -komondorra büszke Varga Laci .majdnem sírt szégyenében, azt mondta, hogy nem volt igazságos, mert szabálytalanul verekedett a másik. És a többi gyerek is elismerte. hogy -nem volt igazságos, már azt i;s számolgatták. hogy újra kell rendezni a viadalt, de hát a komondornak elég volt az egyszeri vereség. Talán ez is oka volt annak, hogy a gyerekek -.közül néhányat! átpártoltak a kóbor kutyához. Két táborra szakadt így a sereg. Zászlajuk is volt. nem messze a kriptától rendezték be a hadi- szállásukat a kutyapártiak. Igaz. a kutyát nem is látták. az csak feküdt a vac- 1 kán. és éjszakánként járt ennivalóért. A szeplős Rumszaue-r, akinek bérházi gyerekként sohasem lehetett kutyája. kitalálta, hogy .meg ikell •szelídíteni. És attól -kezdve naponta vittek neki enni. összevesztek és kibékültek azon. hogy kímél lesz majd, s ki rendezi a második viadalt közte és a Vargáék 'komondora között. A hazulról hozott csontot, lopott süteményt elvitték a kriptáig, és ott bedobták a lyukon, mint azelőtt a hógolyókat. A kutya dühös morgással fogadta az első szeretetet, amit három év u-táin kapott. A gyerekek olyankor elszaladtak, de másnap újra mentek, és egymást túllicitálva bizonygatták, hogy mennyi fogyott el a tegnapi csontból. Élteit egy hét, s mire a játékot megunhatták volna. már nem morgott a kutya. Megszokta és elfogadta az ajándékokat. Aztán még egy hét eltelt, s akkor már a hasát földhöz szorítva csúszott elébük. s reszkető vinnyogással várta a gyerekek simítását, de ínye felhúzódott, torkából szakadozottan feltört a morgás, mert megijedt a feléje nyúló kezektől. Akkor (nár mindem éjszaka vonított. Sóvárgóbban, keservesebben. mint máskor. A szemüveges Soltész kitakarította az ólat. sírástól dagadt szemekkel, mert sírnia kellett az anyai engedélyért. A szeplős Rum- szauer pórázt kerített, és maguk között kisorsolták, ki mikor viheti sétálni. És eljött az első igazán tavaszi nap. az öreg kutya előmászott a vackából, és kifeküdt a bejárat elé. Hosszú idő óta először várt. A gyerekeket várta, pedig éhes sem volt. bőven maradt még a tegnapi cSontból. A temetőbe aznap Varga Laciék értek először. Elfoglalták a főhadiszállást. aztán meglátták a kutyát is. és köveket szedtek. Az pedig régvolt simítások örömét érezte, s elindult eléjük nyüszítve, földhöz lapulva, boldogan. — Nézzétek, támad — mondták a; gyerekek. — Tűz! — vezényelt Varga Laci és kövek repüllek. Először történt három év óta. hogy a -kivert állat nem menekült. — Tűz! — kiáltott még» egyszer Laci elvékonyodott rémült hangon, aztán futott. Az első harapást a lábán nem is érezte, csak a rémületet. Megbotlott, elesett. A kiáltozásra emberek futottak oda, elzavarni a megvadult állatot. S mind a síró gyereket vigasztalták. A kutya pedig a bokron túl lefeküdt. Estére megdöglött. Az emberek. akik elindultak, hogy agyonverjék, csak a kriptánál keresték. Nem találták ott. hazamentek. Két napig senki sem járt a temetőben, de harmadnap újra játszották a gyerekek. Háborúsdit a dőlt sírok között.
