Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-06 / 131. szám
1985. június 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 pyetelt j !-> félszerelheto ^epeinken. Pföszigetclését. Felvilágosítás o 46/87-022/31 telefonon ajánljuk! Hőszigeteit SOFATHERM, DUNATERM, DUfA típusu abfokok, t hőszigetelt pvc-ablakok. valamint hőszjsggn erkéiyajtók, kiváló mjnőségű, tetszetős jugosj^^^E belső ajtók, mozgatható lamellás, utólq^OO zsalugáterek kophotók tolfR: Amikor lezárul az önálló életvitel Az öregekről való gondoskodás bizonyos esetekben túlnő a csatádon, a társadalmi gondoskodáson, egyértelműen az egészségügy feladatává válik. Az öregkorral együttjáró agyi érelmeszesedés olyan elmeállapotot idézhet elő, amikor mór o csalód, ho akarna sem tudna segíteni. Az ilyen betegek zavarják a szociális otthonok nyugalmát is. Ezért került sor bizonyos profiltisztításra, s a szociális otthonokból is kiemelik, és az ilyen betegek ellátására speciálison felkészített elme-szociális otthonba juttatják a betegeket. A Leninvárosi Városi Tanács Szociális Otthona Hejöbábán erre o feladatra rendezkedett be. Nehéz ezekről a dolgokról beszélni, de még nehezebb ott dolgozni. Szociálpolitikánk, megyénk egészségügyi vezetésének érdeme, hogy évek óta folyamatosan — ahogy a költségvetés megengedte — bővítették a hejő- bábai otthont, ahol ezekben a napokban fejeződtek be az építkezések, s költöztették két 1Ü0—100 ágyas új pavilonba a gondozottakat. Jelenleg 365 időskorú elme- betegségben szenvedőnek ad biztonságos ellátást Hejőbá- ba. Bárdos Sándor intézetvezető 1952-től eleveníti fel a fejlődés szakaszait. A régi Orczy-kastélyban eleinte 50 beteg volt. Máig, 66 milliós beruházással bővült az otthon 365 férőhelyessé. ' Mi épült ebből a pénzből? A már említett két új pavilon, kutat fúrtak, van már jó ivóvíz, átépítették és bővítették a konyhát. Elkészült a központi kazánház és két szolgálati lakás. Most már csak a környék csinosítása, a tereprendezés van hátra. Az intézetnek 120 dolgozója van, köztük 60 ápoló. Herczegh Jánosné intézetvezető főnővér 32 évi munka- viszony után, most nyáron készül nyugdíjba. — Csak az a baj —mondja —•, hogy éppen akkor megyek el. amikor már nyugodt körülmények közölt szénen és még jobban lehetne dolgozni. Hiszen az elmúlt évtizedben folytonos építkezés. átalakítás közt éltünk. — Aki nyugdíjba mesv, általában nem válik el tőlünk végleg — fűzi hozzá Bárdos Sándor. — Biztos vagyok benne, hogy így lesz ez. főnővérünk esetében is. Egyébként az új dolgozóknál néhány hónap alatt elválik, hogy ki az, aki, pénzéri és ki az, aki hivatás- tudatból jön ide dolgozni. Az elmúlt öl évben hárman számoltak le, s ketten mentek nyugdíjba. Azok is visszajárnak. — Talán nem szerénytelenség, ha büszke vagyok rá. hogy törzsgárdával dolgozunk — folytatja a témát a főnővér, aki 1961-től működik v a hejőbábai otthonban. — Az ápolók szakképzettek? — Készben. Tizenegy elmeápoló, öl szociális otthoni és három általános ápolói képzettségű. Szakképzetlen 41, hárman most tanulnak munka melletti tanfolyamon. — De hiszen így igen nehéz a munkájuk! Hogyan oldja meg a főnővér? — Beosztással. Úgy, hogy mindig, minden műszakban, minden pavilonban legyen szakképzett. Dolgozóink zöme helyfeeli és a közeli falvakban lakik, de javuló munkakörülményünket igazolja, hogy már van Lenin- városból ..kijárónk” is. Lapozzuk a bérlistát. Háromezren aluli fizetésű ápoló nincs, s többen elérik és • úllénik a hétezer forintot, fav érthető, hogy az ápolók közt van 6 férfi is. továbbá az is -érthető, hogy aki megszokja az itteni munkakörülményeket. az tartósan marod. A íőnővér enyhe keser- gése szintén érthető, hi-* szén a legnehezebb időszak volt az övé. Most már az utódját korszerűsített, szép munkahelyen vezeti be a tennivalókba. Nézzük meg közelebbről, hogy a szociálpolitika tükrében mit mutatnak a számok Hejöbábán. Egy gondozott évi költsége itt 54 532 forint. Ebből :7 640 forint a legtöbb, amit a gondozott nyugdíjából fizet (vagy az eltartására kötelezhető családtag), a többi állami dotáció. Az ill élők fele után fizetnek gondozási díjat, 25 százalékuk ellátása ingyenes. A többiek nyugdíjuknak megfelelő mértékben térítenek úgy, hogy havonta a 400 forintjukat mindenképpen megkapják zsebpénznek. A gyógykezeléshez itt is . hozzátartozik a munkaterápia — amennyire ez lehetséges. Havi 31 forintos élelmezési nyersanyagköltségből bizony nehéz lenne kijönni, ha nőm lenne kéthektárnyi saját konyhakertészetük, ha évente 100 sertés nem növekedne a hizlaldában. Valamikor hires volt az itt készített szőnyeg. Jelenleg — éppen a gondozottak ösz- szetétele, kora miatt — csupán egy kis varroda működik. ahol portörlőkel szegnek. Ez. különben a felsővadászi Rákóczi Tsz melléküzemága, s havonta 10—15 ezer forintot hoz a „konyhára”. Különösebb tervek már nincsenek a jövőt illetően. Bele lehet ám fáradni abba is. hogy folyton építkezés, rekonstrukció, miközben a betegápolást, -gondozást is ió színvonalon kell ellátni.. Az intézet vezetőinek ma már az a legfőbb vágya: — végre legyen rend az épületekben és környékén, vonuljanak el az építők, hogy nyugodtan. kiegyensúlyozottan végezhessék az érdemi munkát. az öregek gondozását, ápolását. A. I. Vakáció - táborozással ... káció, akáció, VAKÁCIÓ! — kerül rövidesen a hőn óhajtott felirat az iskolai táblákra, s néhány nap elteltével a feledés homályába vész a felelések szorongása, megkezdődik a nyári szünet. Ezzel egy időben pedig a táborozási idény is. A szerencsi, és a város- környéken lakó kisdobosok, úttörők táborhelye a hegyek között megbúvó kis faluban, Simán található. Már június 15-én benépesítik a kis házakat az arra érdemesült pajtások. Ebben a szezonban tovább bővül a táborozási skála: lesz kisdobos, sport, képzőművész szaktábor, és itt adnak randevút egymásnak — a városi találkozó keretén belül — az ifivezetők is. A felsoroltakon kívül még tizenegy úttörőcsapat legjobbjai élvezhetik a nyári táborozás romantikáját. A városi úttörőelnökség (csakúgy mint tavaly) tovább szorgalmazza a cseretáborozási akciót, hiszen így az itt élő gyerekek más tájakra is eljuthatnak. Ilii ÄMp í ■ , .. SlF^Iáház Örömmel közlünk minden (elvételt, amit olvasóink beküldenek szerkesztőségünk levelezési rovatához. Szívesen fogadnánk azonban a kritikai jellegű fotókat is, hiszen fotósaink nem juthatnak el mindenhová, de az ottlakók biztosan felfedezik a hiányosságokat környezetükben. (Szerk.) Fotó: Korpás Jánosné, ^gerlövö Gyerek a mocsárban Az út egyik oldalán a miskolci Láditelep új bérházai. Másikon, látszólag romantikus zöldövezet. Mondom látszólag, ugyanis közelebbről nézve, a szakadéknak is beillő mélységben roncsautó darabjai, ilyenolyan rozsdamarta fémhulladékok, egyéb szemetek. Kissé feljebb már messziről érezni az apró tavacskának tűnő mocskos víz bűzét. Mint a legtöbb tiltott dolog, ez is vonzotta a környék gyerekeit. Bakos Peti hatesztendős kisfiút is, aki mostanában már messzire elkerüli a környéket. S ha teheti, társait is erre bírja. Hogy miért? ... — Kimentünk a rétre játszani, mint máskor. Lent a mocsárnál kavicsokat, köveket dobáltunk a vízbe . . . Eddig a valós történet, innentől kezdve azonban a vagány fiúkhoz illő stílusban folytatódik: — Megcsúszott a lábam, belezuhantam a vízbe. Tudok úszni, nem volt gond, szépen kijöttem. Csak a ruhám volt nagyon büdös. Igazából azonban nem tudni ki ijedt meg jobban. Bakos Peti vagy játszótársai. akik botokkal siettek a szerencsétlenül járt fiú segítségére. aki már többször is lebukott a másíél-két méternyi vízben. A mentőakció ezúttal sikerrel járt, Petit kihúzták a mocsárból. Reá vigyázó nagymamája pedig gondosan lefürdette, szennyes ruháit kimosta. — Kint vetkőztettem le a gyereket, mert ruhájából penetráns bűz áradt. Még aznap elvitték szülei az orvoshoz, mert a kisfiúnak ment a hasa. Megvizsgálták, gyógyszereket adtak neki. Most már jól van. Azóta a többiekre is rászól, ha a mocsár felé igyekeznek. S hogy mi adott a szerencsés kimenetelű történetre módot? ... Csatornadugulás, amelyet ugyan a helyi lakók bejelentettek a városi vízművek ügyeletére, ám még két hét múlva se jött ki senki. Igaz, ottjártunkkor már a helyszínen dolgoztak - a szakemberek — korántsem irigylésre méltó munka a látottak szerint — javában keresték a dugulás okát. Remélhetően azóta már megtalálták és a mocsárt tápláló csatorna ismét megfelel eredeti funkciójának, hogy ne fordulhasson elő többé hasonló eset. Mert Bakos Péter története bizony befejeződhetett volna másként is!... (monos) A Magyar Pedagógus Társaság borsod-miskolci tagozatának helyi szakcsoportja az 1975—76-os tanévben alakult. A Sajószentpéterre kihelyezett ülésen az elmúlt 10 év munkáját értékeltük, valamint meghatároztuk a további feladatokat. Helytörténeti, gyűjtőmunkát végeztünk. Vizsgáltuk a hátrányos helyzetű gyermekek beilleszkedésének gondjait. Jubileumi felolvasóülést tartottunk Sárospatakon. Vizsgáltuk a hátrányos helyzetű gyerekek anyanyelvi és rajzi kifejezőkészségét, az óvodai korrekció iskolára előkészítő feladatait. További feladataink között szerepel fő célkitűzésként, a hátrányos helyzetű cigány- gyerekek beilleszkedésével foglalkozni. Községünkben is működik már egy cigány- gyermekekből álló, iskolára előkészítő csoport. Márkus Józscfnc óvónő Sajószentpéler Az alábbiakban két, régebbi adósságunkat törlesztendő, válaszolunk levelekre. Dörgedelmes sorokat kaptunk ama közleményünkre, amelyben két, eltűnt németjuhász kutya visszaszerzésében próbáltunk segíteni. (Az említett ebek kiképezhetek vakvezetési'e.) „Tollat kell, hogy ragadjak és a félrevezetett embereket f§l kell, hogy világosítsam” — olvasható a másik féltől — ugyancsak kiképző — érkezett levélben. Az újságíró jól megkapja a magáét, mivel nem jár utána, mielőtt cikket írna (mi már csak ilyenek vagyunk, ugye), „félrevezeti az olvasókat, mivel vakvezető kutyákat csak Budapesten képeznek ki”. Válaszként hadd mondjuk el a következőket: 1. A szóban forgó közleményben sehol sem olvasható, hogy az említett telepen képezik ki a kutyákat vakvezetésre, ellenben jól olvasható a „tenyésztik” kifejezés. 2. Ha a levél írója a konkurrens cégnek üzenni akar bármit is, ahhoz sokféle utat-módot választhat, de lapunk nyilvánosságát nem. 3. Lehetséges, hogy a kiképzők munkájuk során bizonyos hangvételt, stílust alakítanak- ki, éppen munkájuk végzéséhez. Ezt a hangvételt azonban bárminő levél megírásánál helyénvaló valamelyest tompítani. * Pironkodva olvassuk az Alsózsolcáról érkezett levelet, melynek írója — Sz. B. — csillagászatból oktat ki bennünket. Valamely kis színesünkben teljesen hétköznapi szóhasználattal — mondhatnék póriasán — a Nap pályájáról szólunk, melyre a Nap visszatért, egyértelműen elárulván ezáltal tudatlanságunkat, hiszen, — mint olvashatjuk a levélből — „a Nap álló égitest”, mint ilyen pediglen nem járkálhat ide-oda, ugye. Levélírónk szarkasztikus hangon kéri, hogy amennyiben az ő tudása elavult, a dolgok már megváltoztak, úgy értesítsük őt, hogy pótolhassa lemaradását. Kérésének eleget téve megnyugtatjuk levélírónkat. Szerény megítélésünk szerint tudása széles körű, reális alapokon nyugvó, kozmikus méretekre is helytálló. Sajnálatos viszont, hogy általában a népek — mi magunk is — még ma is napkeltéről, napnyugtáról, delelésről, meg ilyesmikről szólunk, pedig hát tudnunk kellene, hogy a Nap nem kel fel, következésképpen le sem nyugodhat. Delelésről nem is szólva. Kínosak ezek a realitástól való eltévelyedések, de hát mit tegyünk ? Egykoron a nagyobbik Pet- rovics gyerek (Petőfi névvel vált ismertebbé) is ezt írja a Napról: „Leesik fejéről véres koronája”. Pedig a Napnak nincs is feje! Hová tette akkor azt a koronát? Vagy csak feje van? De az jó nagy? Majd csak megkapjuk eme kérdésekre is a választ... Levelekből Nemrégiben olvastam a lapban a „Mikor lesz végre fürdőkultúránk?” című cikket. Ehhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Néhány napja voltam a miskolci Augusztus 20. strandon. Igaz, minden évben bővítenék valamit, pótolják a hiányosságokat. Az idén néhány új padot hoztak. De még mindig sok a pótolnivaló. A W. C.-helyiség le van lakatol- va, sehol nincs jelzés, hogy máshol hol található a strandon. A vízcsapról hiányzik a csap. Nincsenek kabinok, a nyári időszakban, amikor gyermekek járnak úszni, a medence szélénél öltöznek — írja Bárány Györgyné Miskolcról. * Laczkó Józseíné írja Miskolcról: A Lenin Kohászati Művek 10-es kapujánál lakunk. Szinte elviselhetetlen az állandó szirénázás. Eddig a bűz tette próbára a szaglószerveinket, most ez a borzalmas hang a fülünket, idegeinket. Már nem tudjuk hová fordulhatnánk. ahol megértenek bennünket.
