Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-26 / 148. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. június 26., szerda A múlandóság szobrai „Legyenek az abaúji kultúra őrzői...” Kunt Ernő kiállítása a Miskolci Galériában Minden kultúrában kitünteteti helye van az életből eltávozottak kultuszának. Nagyon is árulkodó az a mód, ahogyan szembenézünk a halállal, ahogyan ápoljuk szeretteink emlékeit. A természet közelében élő em­ber úgy veszi tudomásul az elmúlást, mint az élet más tényeit, azaz készül rá, a veszte­ség és a fájdalom elviselésére kultikus szo­kásrendet, hagyományokat alakít ki, amelyek fegyelmeznek, de meg is tartanak. Korunk (városi) emberét viszont felkészületlenül éri a halál, zavartan, tétován, állunk előtte Tud­ja, s kitűnően meg is írta ezt Kunt Ernő A halál tükrében című munkájában. Érdeklődé­si és kutatási területe a néprajz, azok a még élő hagyományok, tárgyi emlékek, amelyek­kel ma már csak a falvakban találkozhatunk. Az ember soha nem tudott megbékélni az el­múlással, de megtanult méltósággal szembe­nézni vele. Minden élet értelmét maga a tartalma adja meg, az a nyom, amit maga után hagy. A (falusi) közösség azonban a kul­tuszokban, tárgyakban is ki tudja fejezni azt. hogy minden emberélet érték, mert pótolha­tatlan. Kunt Ernő másik könyvében, a Teme­tők művészetében írja le a magyar falu ha­lott-kultuszát, illetve azok művészi értékű, tárgyi dokumentumait. Nem véletlenül említem két könyvét a Herman Ottó Múzeum Kossuth utcai kiállí­tótermében látható tárlatról szólván. Ezek a fotók ugyanis a néprajzi gyűjtőmunka hoza- dékai. de — hatásukban — többek is annál. Nemcsak dokumentálni kívánnak; így. együtt esztétikai élményt is adnak. Kunt Ernő ke­zében a fényképezőgép nem a pillanatot kí­A hajdúböszörményi temető kapuja. vánja rögzíteni, hiszen vá­lasztott témája: temetők, sír­kertek — a német Friedhof- nak. a béke udvarának ne­vezi — az időtlenség, az időntúliság, ugyanakkor tény- , legesen a béke és megbéké­lés hangulatát árasztják. A Szentegyháza sí aluban készült ez a felvétel. Klubok az avasi lakótelepen A miskolci Avas-déli La­kás-, Garázsépitő és -fenn­tartó Szövetkezet az el­múlt időszakban tovább bővítette a lakótelepi klu­bok hálózatát. Szerény és szűkös lehetőségeiket ki­használva, a korábbi évek­ben kialakított klubok mellé egy 18 és egy 12 négyzetmé­teres helyiséget formáltak nemrégiben közösségi helyi­séggé. Ezek az alagsori klu­bok baráti beszélgetéseknek, sakkpartiknak, pingpong­csatáknak, társasjátékoknak .adnak helyet. A Klapka ut­cában az Állami Ifjúsági Bizottság 40 ezer forintos támogatásával és jelentős társadalmi munkával készült el a közelmúltban a leg­újabb klubjuk. A szövetke­zet vezetősége, aktívái részt vesznek az A.vasi Kulturális Egyesület munkájában. A városi művelődési központtal és jó néhány miskolci vál­lalat, intézmény segítségé­vel a közelmúltban rendez­ték meg a hagyományos Avas-déli majálist. maga nemében merész is ez a kiállítás, hiszen a téma éppen nem „hálás”, vagy népszerű. Noha a hatás több. mint esztétikai, szólni kell a fotók minőségéről is. Kunt Ernő képei megkomponáltak, anélkül, hogy keresettek len­nének. Mivel éri el ezt a ha­tást? Paradox módon azzal, hogy minden képen jelen van a természet is: egy-egy vilá­A XI. Borsod megyei va- sasjuniális június 29-én lesz a csanyiki Majális- parkban. A vasasjuniálist előkészítő operatív bizottság Szeghö Istvánnak, a vasas­szakszervezet megyei szerve­zőjének elnökletével már több alkalommal ülést tar­tott, a helyszínen is. E ha-' gyományos ünnep ezentúl öt­évenként keiül megrendezés­re. A kulturális programot az idén is a Dióspvőri Vasas Művelődési Központ mun­katársai szervezik. A szoká­sos reggeli fúvós ébresztő után a munkásmozgalom mártírjai emlékműnél 10 órakor koszorúznak és ün­nepi megemlékezést tarta­nak. A színpadokon II órakor indul a műsor. Lesz térzene, kaszkadőrparádé, a Randori- csoport szórakoztatja a gye­rekeket és szüleiket. A Centrum Árház divatbemu­tatót tart. A koncertet a Ro­tor együttes adja. Fellépnek művészegyüttesek, fúvós és népi zenekarok. szólisták. Szerepel az ózdi Néptánc­együttes, a Jó ebédhez szól- a nótában. Balogh Gyula és népi zenekara mellett szín­padra lép Csorba Ilona és Vass László is. A gyermekek akrobatikus bohócoknak tapsolhatnak, de bemutatja összeállítását a Szinvavölgyi Vasas Néptánc- együttes gyermekcsoportja is. Vásártér, mesemozi, ma­nuális foglalkozás, vetélke­dők, játékok egészítik ki a programot. Meglepetés lesz a Chilei Kommunista Párt küldöttsé­gének sátra, ahol nemzeti gító hófoltban, a virágok színpompá jában, az évszakok, de még a napszakok válto­zásában is. A fejfák, keresz­tek, kopjafák az enfberi kéz és alkotószellem produktu­mai, s ezek a fotók valóban azoknak is láttatják őket, felhívják a formák szépsé­gére, nemes egyszerűségére is a figyelmet. (horpácsi) specialitásokat szolgálnak majd fel, s remélik vérpezs­dítő dél-amerikai zene is szól hozzá. Az egész napos sportprog­ramban 9 labdarugócsapat vetélkedik háromszor hár­mas csoportbeosztással. Itt a mérkőzések ideje kétszer tíz perc. A csoportgyőztesek körmérkőzést játszanak, en­nek ideje kétszer 15 perc. A bitumenes és salakos pályán egyaránt fél tizenegykor kezdődnek a találkozók. A férfi labdarúgócsapatok közül nevezett az Autóvil­lamossági Felszerelések Me­zőkövesdi Gyára, a Borsodi Ércelőkészítő Mű, a Borsod- nádasdi Lemezgyár, a Csa­varipari Vállalat 2. számú, ongai gyára, az Elco (Ózd), a sátoraljaújhelyi Elzett, a KMG számú mezőkövesdi gyára, a Mezőgép (Miskolc) és a Telefongyár (Sátoralja­újhely). A női kézilabdacsapatok közül három együttes vív­ja a Felszabadulási Ifjú­sági Vasas Kupa megyei döntőjét: a 102-es Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet (Ózd), a leninvárosi lü(j-os és a sárospataki 119- es Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet csapata. Az összecsapások 12 óra 10 perc­kor kezdődnek a bitumenes pályán. A női együttesek vasas emblémával díszített kerámiatárgyat vehetnek át. A focicsapatok dobogós he­lyezettjei szintén tárgyjuta­lomban részesülnek. A rendezők a XI. vasas- juniálisra a megye egész területéről 25—30 ezer dol­gozót várnak. Június 29-én Gimnázium a második X-en túl A hatvanas évek elején gombamód szaporodtak a gimnáziumok. Sok nagyobb faluban alapítottak, de mára már kevés maradt belőlük. A legtöbbjük nem volt élet­képes, sem diákja, sem ta­nára nem volt. A szikszói gimnázium első évei sem voltak felhőtlenek. De az­után csak lábra álltak, ha meg is kellett küzdeni az elismerésért. Megtartotta magát. Előbb az általános iskoláról vált le (az első években, amikor még önál­ló épülete sem volt.- az ál­talános iskolához tartozott, s közös volt a tanári kara is). Kitűnő pedagógusok jöttek Szikszóra, az önálló gimná­zium első igazgatóját. Meré­nyi Lászlót máig is sokat emlegetik. Bán Imre, a Kos­suth Lajos Tudományegye­tem nyugalmazott professzo­ra is emlegeti levelében. Hívták a jubileumi ünnep­ségre, amelyet a gimnázium fennállásának 20. évforduló­jára rendeztek (1069-ben Bán professzor úr avatta a névadó, Szepsi Csombor Már­ton emléktábláját azon a jo­gon, hogy a régi magyar iro­dalom tudója ő). de idősko-' iára hivatkozva nem tudott eljönni. Azért lelkére kötöt­te levelében a szikszóiak­nak (ott is függ közszemlén az egyik szekrény üvegébe illesztve), legyenek az aba­úji kultúra őrzői. Mert múlt­ja, hagyománya van e tájék­nak. Egy gimnázium életében nem nagy idő húsz eszten­dő, különösen, ha más ha­sonló iskolák évszázadokban' számolnak. De azért ez a két évtized sem múlt el nyom­talanul. Közben épületet is „váltottak”. Amikor az álta­lános iskolának elkészült az új épülete, ők megkapták a régit, amelyet a felszabadu­lás után elsőnek emeltek is­kolának. Tóth Györgyné igazgató szerint mindenkép­pen jó, hogy sajátjukban vannak már, még ha négy évig egyfolytában „építkez­tek is”. A felújítás felért egy építkezéssel, igaz, eb­ben a kivitelezők sem egészen ártatlanok. De ha van is még igazítani- va­ló, már belaktál!? az épüle­tet, elegendő a terem a ta­nításhoz, az alagsor kihasz­nálásával pedig (itt koráb­ban bokáig jártak vízben!) még kondicionálószobát is kialakítottak, a gépíróte­remről már nem is szólva. A szikszóiak egyébként sze­retnek építeni, kiváltképp Horváth Márton, a testneve­lő tanár. Amikor legutoljára találkoztam vele — ez még a régi helyükön volt — épp betonlapokat öntött. Készült, az út a sportpályához, amely­hez ugyan nagyon sok segít­ségei kaptak a helybéli üze­mektől, gazdaságoktól, de amelynek ő volt a fő-fő ki­vitelezője. — Most már a gyep is szép a pályák körül — mond­ja, míg hátra kalauzol a ha­talmas údvaron. Azóta nem­csak kézilabdapályák várják a diákokat, lehet diszkoszt dobni, kosarazni. Telente ké­ső estig korcsolyázni szok­tak, mert a világítást is megoldották. S szinte fillé­rekért bérelhet cipőt, akinek nincs (rendszeresen viszik sítáborba is a diákjaikat), s karácsonyra nagyon sok szikszói csemete korcsolya­cipőt kért, s kapott aján­dékba. A testnevelő tanár örül i—, mert a diákok is szeretnek ide kijárni, s már tovább tervez is, (jól látha­tó bizonyíték erre a hatal­mas kupac sóder), mert a fák alatt, egy félreeső zug­ban éppen elférne egy te­niszpálya. A községiek is használhatnák, nemcsak a diákok, a pedagógusok. Az orvosok közül sokan érdek­lődtek — biztosan meglesz-e, .s mikor. Mert ők is jönné­nek mozogni egy kicsit. Le­het, hogy ez a pálya majd összehozná az itt dolgozó ér­telmiségieket, mert most bi­zony nem nagyon tartanak össze. Ki tudja — talán most teremtődik erre jó al­kalom. A várt csend helyett egyébként meglehetősen nyüzsgő élet fogadott. Igaz, saját diákjaik majd csak jú­lius elején jönnek megint össze (akkor indulnak a ha­gyományos cserépfalui épí­tőtáborba), voltak viszont környékbeli iskolások. Lá­nyok, fiúk vegyesen, jobbá­ra hetedikesek. Három na­pon keresztül kinyitották szá­mukra a számítógépterme­ket, s a gimnázium nagyobb diákjai és a tanárok kicsit beavatták őket a számítógép­rejtelmekbe. Móráról, Kázs- márkról is volt érdeklődő. „Ki tudja, talán szíveseb­ben jönnek majd egy-két év múlva hozzánk” — mondta az igazgatónő. Többen be­kukkantottak a tornaterem­be is, ahol hárman gyako­roltak szorgalmasán. Felvé­telire készültek. Ketten most érettségiztek, Benjámin már. harmadszorra próbálkozik. Kétszer egy fél ponttal ma­radt a „vonal alatt” — „Pe­dig nagy nyeresége lenne a pályának, ha felvennék — mondja Horváth Márton —, most képesítés nélkül tanít, és tudom, hogy szeretik. Mindig visszajön, most is. Ha sítáborba megyünk, sen­kire, még rám sem hallgat­nak úgy a kicsik, mint rá. Ha komolyan vennék a fel­vételinél a jellemzést, talán már főiskolás lenne ...” Az­után int a fiúnak; kezdje elölről a gyakorlatot. Még megkérdezem, miért gyako­rol vakációban a felvételi­zőkkel. A válasz tömör. „Mert megfogadtam magam­nak, ha lesz tanítványom, aki megérdemli, hogy segít­sek, azt segíteni fogom. Ta­lán azért, mert nekem sen­ki sem segített.” Most mái a szikszóiak is megszokták a gimnáziumot. Néhány éve már kevesen kí­vánkoznak innen miskolci, sárospataki iskolába. Nem rossz menlevél az egyeteme­ken se az itt szerzett érett­ségi. Igaz, nagyon • megdol­goznak érte. Nemcsak az óráikon. A gimnázium jelen­léte a nagyközség kulturá­lis életében is tényező. Most, hogy a művelődési házat felújítják, sokszor ide kerül­nek át a kulturális esemé­nyek. Nincs iró-olvasó talál­kozó, hangverseny, ismeret­ierjesztő előadás, ahol ne le­hetne felfedezni a gimnazis­tákat. Egy szikszói népmű­velő, egyszer azt mondta, ta­lán „bezárnának”, ha nem lenne a gimnázium . .. Csutorás Annamária Az Index a Vasas Ifjúsági Parkban Július 1-én este 1! órai kezdettel a Vasas Ifjúsági Parkban lép a közönség elé az Index együttes. A zene­kar 1981-ben alakult öt tag­gal és dallamos rockzenét játszik. Támogatásukat a Hejőcsabai Cement- és Mészművek, illetve annak KISZ-szervezete vállalta fel még annak idején. Pályájuk folyamatosan ívelt felfelé s fokozatosan váltak népsze­rűvé a miskolci fiatalok körében. Eljutottak a pusz- tavacsi békefesztiválra, több fellépésük volt a szomszédos Csehszlovákiában. Megnyer­ték legutóbb a Ki mit tud? vetélkedő megyei döntőjén az első helyei, s csak a tv- válogatón estek ki a ver­senyből a képernyőre kerü­lésért. Utána igen komolyan dolgoztak — tovább. A Kiss István (dob), Kolencsik Imre (billentyűs), Seres Zsolt (szó­lógitár), Szklenárik János (basszusgitár) és Cseh Imre (ének) alkotta együtteshez ekkor csatlakozott Farkas Péter szaxofonos, aki meg­határozója is lett á zenekar stílusának. A diósgyőri kon­certen egyébként (amelyet rossz idő esetén a Vasas Mű­velődési Központban tarta­nak rneg) már hivatásos­ként játszanak, ugyanis idén májusban első nekifutásra sikerült letenniük az ORI- vizsgát. (Képünkön ők lát­hatóak.) A Vasas Ifjúsági Parkban júliusban összesen négy koncertet tartanak. Az El­ső Emelet koncertjét 13-án, a Bikini együttesét 27-én hallgathatják meg az érdek­lődők. Július 20-án mutat­kozik be a Slamó együttes, a régi Eddából népszerű, Slamovits István zenekara. Napközis tábor nyitás előtt Hétfőn, július 1-én nyit­nak a miskolci nyári nap­közis táborok. Perecesen és Tapolcán, mintegy ezer kis­diák tölt több-kevesebb időt a vakációból. A gyerekeket — mint korábban, az előző evekben is — autóbuszok szállítják ki a tábor terüle­tére. Gondoltak a korán munkába induló szülőkre. Ezért a város hat általános iskolájában megszervezték a hajnali ügyeletet is. A bu­szok menetvonala szerint a 20-as, a 43-as, a 12-es, a 6-os, valamint a 40-es és a 34-es általános iskolákban már reggel 6 órától biztosít­ják a tanári felügyeletet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom