Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám

1935. június 20., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Gyalogolni jó - de nem nyakig érő sárban Képtárt alapított egy pataki festőművész >ríás őslények Hejőcsabáról, a Világ ut­cából kaptuk a panaszos te­lefont: Menjünk ki, és néz­zük meg, hogy most az eső­zések után milyen a Világ és a Mész utca. Ilyen már jó ideje. Olyan sárosak az innen bejáró dolgozók, és az iskolás gyerekek, mintha a legtávolabbi tanyáról járná­nak be. Valóban, aki a Mész utca felöl megy be a Világ ut­cába esetleg gépkocsival, jó ha megússza a tengelytörésl. Nagy sár van mindkét ut­cában, s nem lehet azt mon­dani az itt lakókról, hogy karba tett' kézzel várták; majd csak tesz valaki vala­mit. Már kétszer feltöltették az utcát zúzalékkal, és tár­sadalmi munkában el is te­rítették, a járdát is maguk csinálták meg. A sok munka azonban úgy látszik, kárba veszett, mert mindig bontás és toldozás van. most utoljára a gáz miatt, aminek végül is na­gyon örültek az itt lakók, Széles Ferenc írja Ózdról: Vásároltam magamnak egy Pártmunkás zsebkönyvet, amiben nagyon sok hasznos információ, tudnivaló van. Egy valami azonban sehogy- sem fér a tejembe. A nap­tárban mindennap megtalál­ni a nap és a hold keltél és nyugtát, ezek az adatok az év elején egyeztek a napi­lapokban közűitekkel. Ami­óta azonban bevezették a nyári időszámítást, azóta egy-egy órát csúszik. Nem hiszem, hogy a naptár ké­szítői ne tudnák, hogy elő­re állítjuk az órát minden évben. * Tóth Sándorné írja az avasi lakótelepről: Sok idős ember nevében fogtam tol­lat, felháborodva sok, mai gyerek viselkedésén, és a szülők nemtörődömségén. Mi, de annak nem, hogy az ut­ca változatlanul gidres-göd- rös maradt. Pedig ígéretek­ből, már kitapétázhatnának egy lél szobát. Ugyanis a kérelmek és a válaszok már 1 í)B2-töl jönnek-mennek. Az építési és közlekedési osztály már 1982-ben ígérte az út korszerűsítését. 1984- ben a lakók újra kérvényez­ték, mert mindaddig nem történt semmi. Közben fel­épüli az iskola és az. óvoda is. Az iskola igazgatója is kérvényezte, hiszen a gyere­keket — ha a szülő nem akarta, hogy egész nap sá­ros, vizes lábbeliben üljön — ölben kellett átcipelni, s természetesen a kedves szü­lő mehetett haza átöltözni. Ezt a kérvényt a tanács át­adta a városgondnokságnak, és válaszoltak is a lakóknak 1984. szeptember 5-én, hogy ha pénz lesz rá, még abban az évben teljesítik a jogos kérést, ha nem. akkor az idén. Eddig várták az embe­rek, hogy az ígéret majd nyugdíjasok látjuk egész nap, mivel itthon tartózko­dunk, hogy micsoda rombo­lást végeznek a gyerekek, talán unalomból. A falat összefirkálják, íelfeszítik a postaládákat, leverik a lám­paburákat a liftben és a lépcsőházban. Rájuk szólni pedig nem lehet és nem is érdemes, mert olyan durván, fenyegetően válaszolnak. Mi­lyen felnőttek lesznek ezek­ből a gyerekekből? * Szakolcai Sámuel írja Cső- bajról: A szőlősgazdák ne­vében fordulok . segítségért az újsághoz. A tokaji út folytatásáról lenne szó. ami a szőlők felé vezet. Három évvel ezelőtt is elhanyagolt állapotban volt már, most pedig siralmas. A csobaji termelőszövetkezet gépei csak beteljesedik, hiszen mindenki tudta, hogy hiva­talosan elfogadott terv van az utca rendbehozatalára, de mind a mai napig semmi sem történt. Aztán úgy gondolták, hogy segítséget kérnek a városi tanács elnökétől, a kérvényt el is küldték május 27-én, mindent leírva, megindokol­va. Levelükre eddig még válasz nem érkezett, és in­tézkedés sem történt. Az itt lakók azt mondják; bezzeg, ha valami fontos ember lak­na itt — mint sok általuk felsorolt utcában, amit már rendbe tettek, pedig nincs is akkora forgalom rajta, mint itt — már biztosan aszfal­tozott úton járnának. S úgy gondoljuk, jogos az elkeseredett hangulat, hiszen a telket sem ingyen kapták, valamennyien megdolgoztak ezekért a valóban szép há­zakért, szeretnének most — már szép környezetben, nem sárban-latyakban élni, (obe) összevágták, és akkora mélye­dések keletkeztek, hogy most már a tsz gépei sem tud­nak közlekedni, nemhogy kézikocsit fel lehessen tol­ni. Az út egyik oldalán egy tó van. ami az esőzések után elönti az utat. Hiába kér­jük a tsz segítségét, pedig nem aszfaltozott utat szeret­nénk. csak pár kocsi követ, amivel meg lehelne erősíte­ni a talajt. * Magam és sok szülőtár­sam nevében írok. Amióta a Vasgyári Kórház új sebésze­ti épületének átadása meg­történt. rendkívül veszélyes csomópont alakult itt ki. Szeretnénk felhívni az ille­tékesek figyelmét erre. amíg valami komolyabb baleset nem következik be — írják a kórház környéki aggódó szülők. Néhány hete olvastam *az Észak-Magyarország egyik számában, hogy a tavaszi kökörcsin a Bükk egyik vé­dett virága, eszmei értéke ötezer forint virágonként. A Pereces fölött emelkedő Ostoros-hegy déli oldalán is virágzik ez a Bükkben már csak néhány helyen találha­tó nagyon szép és védett vi­rág. Séta közben örömmel tapasztaltam, hogy az idén szokatlanul bőven hozott vi­rágot, a máskor csak szálak­ban található kökörcsin. Ügy gondoltam, hogy lefölözöm, és újra kimentem az Osto­ros-hegyre. Amit ott talál­tam, az megdöbbentett, mély­ségesen felháborított a van­dál pusztítás. A réten 80 szálnál több virágot letéptek és otthagyták. Ugyanakkor, a képen látható magántel­ken 62 szál kökörcsint dug­tak a földbe. A 710 ezer forint eszmei káron már nem lehet vál­toztatni, de hátha a barbár kezek tulajdonosait rádöb­benti lelketlen tettükre és a jövőben nem cselekszenek meggondolatlanul, másokat pedig a természet védelmére indít. Bíró Tibor Miskolc, Debreczeni tér 2. A Zemplénnel szomszédos Szabolcsban van Ibrány nagyközség, amelynek Urban György sárospataki festőmű­vész magángyűjteményéből jeles magyar festők, így Iványi Grünwald Béla és Pór Bertalan alkotásait és néhány saját festményét 'is adományozta abból a célból, hogy ezzel megvesse egy kortárs művészeti képtár alapjait. Kezdeményezéséhez más művészek is csatlakoz­tak, többek közölt Barcsay Jenő, Borsos Miklós,. Czinke Ferenc, Hincz Gyula, Reich Károly, Szabó Vladimir, Varga Imre, Würlz Ádám. A „gyűjtögető" munkában részt vett Menyhárt László, a Mű­vészet című folyóirat szer­kesztője is. Ilyen módon 49 olaj, ak- varell, rézkarc, tempera, pasztellkép gyűlt össze mind­járt a megnyitás napjára. Sárospatakon beszélgetve Urbán Györggyel, elmondot­ta magyarázatként: azért esett az ö és művésztársai választása Északkelet-Ma­gyarországra, mert a sza- bolcs-szatmári táj nemcsak az ipar, hanem a művészet tekintetében is évszázadok óta egyik legelmaradottabb része hazánknak. A nyolc­ezer lakosú Ibránynak az ál­talános iskolákon kívül gim­náziuma is van. s az ifjú­ság művészeti, esztétikai ne­velését minden bizonnyal hasznosan fogja szolgálni az új képtár. Annál is inkább, mert az alapítással nem tekintik be­fejezettnek a képtár ügyét, hanem a gyűjtést, felajánlá­sokat tovább folytatják, hogy az ibrányi gyűjtemény anya­gát időszakonként újabb al­kotásokkal frissíthessék fel. <h. j.) Napjainkban, indokoltan, egyre több szó esik a csa­lád, a családi nevelés sze­repéről, növekvő fontosságá­tól, a szülői felelősségről, még olyan, kiemelkedő je­lentőségű dokumentumban is megfogalmazódik az, mint a Magyar Szocialista Munkás­párt XIII. kongresszusának határozata. Társadalmi szük­ségszerűség diktálja az ilyen irányba fordulást, mert min­den tiszteletet követelő eredmény ellenére is, soka­sodnak a gondok a felnö­vekvő nemzedék egy részé­nek felfogása, világlátása, magatartása, társadalomhoz, munkához, szülőkhöz fűződő viszonya miatt. S tarthat­juk-e ezt magánügynek, a család belső bajának? Akik hajlanak erre a vélekedés­re, azoknak ajánlhatjuk a Parasztok világhírű szerző­jének, Reymontnak szavait, aki szerint „a szülök mások számára nevelik a gyerme­keiket, nem a maguk szá­mára.” Ez az egyszerű és mégis mély gyökerű igazság •érteti meg teljes valóságá­ban a szülői felelősséget, hi­szen a formálódó gyermek, az ifjú diáktársak, pedagó­gusok, majdani munkatár­sak, közlekedők, vásárlók, orvosra várók, szórakozók, hétvégi telkükön buzgolko- dók partnere lesz, ha part­ner lesz; ha úgy nevelték, hogy az legyen. Végletektől, mert szélső­séges végpontokból indulva. A gyermekek okozta tűzese­tek száma öt év alatt meg­kétszereződött. s egyetlen esztendőt nézve 16 millió forint közvetlen kárral járt. Tizenkét hónap alatt há­romezer, tizennégy éven aluli gyermek volt baleset okozója — például kerékpá­rosként ! — és egyben áldo­zata. illetve közúti baleset áldozata. Folyamatosan nö­A földtörténet leghatal­masabb méretű szárazföldi állatai — a nemegyszer húsz tonnái is jóval meg­haladó súlyú dinoszauruszok — mintegy 70 millió évvel ezelőtt hallak ki. Velük együtt eltűntek az élet szín­padáról a repülő- és ten-' geri sárkánygyíkok is. Egészen a közelmúltig a tudósok a dinoszauruszokat a hideg vérű — vagyis a testhőmérsékletüket a kör­nyezettel együtt változtató — állatok, éspedig a hüllők közé sorolták. Ma már vi­szont azt feltételezik, hogy a dinoszauruszok meleg vérü- ek voltak, akárcsak a mai emlősök, vagy legalábbis belső hőmérsékletüket ál­landó szinten tudták tarta­ni. Úgy vélik, hogy a nagy testű és aránylag gyors mozgású állatok tevékenysé­gét nem magyarázhatjuk másként. Ezek a ragadozók ugyanis fürgeségük révén le tudták győzni a náluknál háromszorta-ötszörte na­gyobb súlyú növényevő ko­losszusokat. Eközben oly vekszik a fiatalkorú elítél­tek száma a legutóbbi évek­ben, 1980-ban 4613, 1983­ban 5865 ifjú kapott bünte­tést bűncselekmény elköve­tése miatt. A fiatalkorúak közül évente súlyos testi sértésért 290—300, rablásért 330—340, lopásért 1800— 1900, jármű önkényes elvi­teléért 480—500, ittas jár­művezetésért 190—200 főt vonnak felelősségre, s a fia­talkorú elítéltek húsz, hu­szonkét százalékánál kimu­tatható a bűncselekmény szoros összefüggése az alko­hollal . .. ! A törvény által elmarasztalt még nem fel­nőtteknek több, mint a fele veszélyeztetett családi kör­nyezetből kerül ki, azaz arányuk — az ilyen csalá­doknak a társadalomban szerencsére töredéknyi sú­lya miatt — szembetűnően magas, meghökkentő. Szándékosan említettük a végletet, a közmagatartásból kirívó, a törvénnyel össze­ütközésbe kerülő cselekede­teket, ahová természetesen a gyermekeknek, az ifjaknak csupán maroknyi — korosz­tályuk létszámához képest maroknyi, hatásában azon­ban le nem becsülhető — csoportja jut el. Róluk tud­ni, ám kevésbé azokról, akik a szülői vajszívűségnek kö­szönhetően kitartatják ma­gukat, mert keresik — de nem akarják meglelni ... — a munkát, az állást, ami nekik való. Még kevesebbet tudni azokról, akik úgy ül­nek be az iskolapadba, úgy kezdik pályájukat, hogy a szülőktől hallott ...jó taná­csok” különleges mikropro­cesszorként vezérlik maga­tartásukat; ne legyél élhe­tetlen, ügyeskedj, csak nem fogod azt a piszkos munkát csinálni .. . Amint é külön­leges szülői vezérlések át­futnak a magánmagatartá­sok energiát kellett felhasz­nálniuk, hogy ehhez anyag­cseréjük erős .felfokozására volt szükség. Ez viszont megkövetelte, hogy belső testhőmérsékletük a nap melegének közvetlen hasz­nosítása nélkül is meleg le­gyen. Ebből a feltevésből az következik, hogy a dino­szauruszok nem voltak ok­vetlenül a meleg éghajlatú területekhez kötve, és né­hány újabb keletű őslény­tani felfedezés valóban iga­zolni is látszik ezt a néze­tet (lábnyomok, kövületek a Spilzbergákról, Kanada sark­köri térségeiből.) A dino­szauruszok csontozatának mikroszkópi vizsgálata is azt bizonyítja, hogy ezek az ál­latok közelebb álltak az emlősökhöz, mint a hüllők­höz. Ám az még mindig csak talány, hogy pontosan miért pusztultak ki a hatalmas ős­állatok, köztük a dinoszau­ruszok. Képünk egy dinoszaurusz lábnyomokat vizsgáló ka­zahsztáni paleontológust mu­tat. sok áramkörein is, a ba­rát-, a társválasztás terepén éppúgy, mint a nyilvános helyeken való viselkedésben, a másokkal szembeni vi­szonyban, mindenütt és mindenben, ahol, amiben a személyiség megmutatkozik, megny i latkozi k. Nemcsak a tapasztalat, hanem a tudomány a maga különleges módszereivel is igazolója: a személyes pél­da mindennél nagyobb ha­tással van a nyiladozó ér­telmű, formálódó egyénisé­gű gyermekre, ifjúra. Szá­mára a tanulás ilyen érte­lemben nem más, mint a példák követése, a hallot­tak, látottak átmásolása a maga életébe. Magyarázat, mentség sok­féle van a szülő számára — a • munkahelyi lekötött­ség, az életkörülmények ne­hezebbé válása, a túlmunka kényszere, és így tovább —, amikor, mert becsületes, tisztességes, igyekvő ember, riadtan néz szembe azzal, mit tett a gyerek, hová ju­tott, vagy kevésbé riadtan, de megütközve látja, hall­ja, hogyan viselkedik, mit mond csemetéje. A magya­rázatok, mentségek egy ré­sze nem nélkülözi az objek­tív igazságot, mégis, a jö­vendő felnőtt társadalma mi­hez kezdhet az okok és oko­zatok körül táncoló szavak­kal?! Szavak? Talán segít ..almafa” és „alma” bonyo­lult kapcsolatrendszerének átvilágításában néhány bölcs szó, a keménykezű forra­dalmáré, akinek — Feliksz Edmundovics Dzserzinszkijről írunk — kérlelhetetlen szi­gorúsága így lágyult el a té­máról, témánkról, gondol­kodva: „a gyermek csak azt képes szeretni, aki őt szere­ti. és csak szeretettel lehet nevelni.” A virágok védelmében Az a bizonyos almafa M. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom