Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
1985. június 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Kedves ünnepségre került sor a minap Leninvá- rosban, ahol Hegedűs György, a városi tanács elnöke kiemelkedő társadalmi munkájáért és az utóbbi években kifejtett eredményes sporttevékenységéért Lenin városért Emlékplakett kitüntetési adott át Rakusz Éva kajakozónőnek, az Olefin SC sportolójának. Az ünnepséget követően a városi tanács elnöke hosszasan elbeszélgetett a klub jelenlevő képviselőivel és a versenyzővel, majd eredményes munkát kívánt az Olefin SC sportolójának és az egyesület irányítóinak. Rakusz ígéretet tett. hogy az 1985-ös idényben is mindent elkövet majd a sikerek elérése érdekében. A borzalmak órái után lassan ocsúdik a kábulatból Európa, mert ami szerdán történt Brüsszelben, példátlan a labdarúgás történelmében. Semmiképpen nem volt haszontalan, hogy a televízió másfél órán keresztül egyenesben közvetítette a vérfürdőt, amelynek hatása valamennyiünket szembesített azzal a felismeréssel, hogy mi történhet, ha senki nem képes megfékezni az első elvetemült rendbontói, aki aztán magával ragadhatja a követésre kész többieket. Thatcher asszony Anglia és a labdarúgás szégyenéről beszélt, de megfogalmazása pontatlan, hiszen a futballnak semmi köze ehhez a most már ki tudja hányadik botrányhoz. Sókkal imkább felelős értük az a világ, amely a huszadik században a gazdasági jólét és a demokrácia burnusza alatt ennyi delíriumos, kábítószerektől szét roncsolt idegzetű huligánt nevelt fel és szabadított a sportpályákra. Az már a korábbi években beigazolódott, hogy Angliában képtelenek megfékezni a törni-zúzni igyekvőket. Rendbontások sorát idézhetnénk a ködös Albionból, de jutott jócskán külföldre is a vandalizmusból. Amikor Svájcban vereséget szenvedett az angol nemzeti tizenegy, Bázelen viharzott keresztül a palackjából kieresztett rossz szellem, majd Párizsban, a Pare de Princes stadionjában okozlak 700 ezer fontos kárt a dühöngő őrültek. Az 1980-as olaszországi Európa- bajnokságról a Belgium—Anglia találkozó maradt „emlékezetes”, amikor a rendfenntartó erőknek könnygázbombákkal kellett „elcsitítaniuk” a zavargókat. Szóval, akadtak intő jelek, de ezeket valahogyan szerda estig senki nem vette igazából komolyan. Véres tragédia szükségeltetett ahhoz, hogy tovább már ne lehessen a fejeket homokba dugni, nem végleges1 adatok szerint 42 halott az „eredménye” a brüsszeli káosznak. Miért, hogyan juthatott idáig az a játék, amely hosszú éveken keresztül millióknak jelentett szórakozást? Kik a felelősek az események alakulásáért? Aligha vitatható, hogy az elmúlt néhány évben világszerte csökkeni a labdarúgás népszerűsége, egyre kevesebben keresték fel a különböző stadionokat, veszített varázsából ez a csodálatos játék. A nézőszám csökkenését csak részben magyarázhatja, hogy átalakult a sportág, előtérbe került az eredményesség utáni kéz- zel-íábbal történő igyekvés, s elharapódzott a vandalizmus Érthető azoknak a szurkolóknak a felfogása, akik inkább elkerülik a létesítményeket, nem teszik kockára testi épségüket, s egyéb elfoglaltságot keresnek. Hol van már az a felszabadult kergetőzés a labda után, amelyet utoljára talán az 1970-es mexikói világbajnokságon figyelhettünk meg? Pedig akkor is a sikerért, a győzelemért, a dicsőségért játszottak. Mára talán annyiban változott az alapképlet, hogy előtérbe került a mindenáron való siiker- hajszolás. Olyan taktikai megoldásokat eszeltek ki az edzők, amelyek megölték a játék szépségét, béklyóba kötötték az egyéni virtuozitást. Modern gladiátorok lépnek hétről hétre pályára, ugrásra készen feszül minden izmuk, s nem riadnak vissza semmitől. Brüsszelben ártatlan emberek lelték halálukat a stadionban. Az talán meg sem fordult a fejükben, amikor elbúcsúztak szeretteiktől, hogy soha nem látják viszont egymást. Azzal az érthető elhatározással keltek útra, hogy jelen legyenek a futball nagy ünnepén, élőben láthassák a kedvenceket, együtt örüljenek a diadalnak, vagy megosszák egymással az esetleges sikertelenség feletti bánatukat. Szívszoríló érzés volt a római repülőtéren várakozók arcát fürkészni. Látni rajtuk a bizonytalanságot, a reménykedéssel vegyes várakozást. Nem tudhatták, kik térnek haza és kik azok, akik már soha nem léphetnek hazai földre. S láthattuk az Angliába hazatérőket is, akik rendőrök sorfala között hagyták el az utazási eszközöket. Példátlan, hogy ekkora mozgósításra legyen szükség „szurkolók” fogadtatására. Erőszak, brutalitás, vér, halottak. Ennyi, ez marad meg örök mementókénl az 1985. évi brüsszeli B'EK-finálércl. Éppen az szorult a háttérbe, ami miatt 05 ezren szorongtak a lelátókon, s becslések szerint 400 millióan várakoztak a képernyők előtt: a JÁTÉK. Akadnak, akik szerint a labdarúgás már soha nem lesz az, ami volt. Mások az európai kupa- küzdelmek felülvizsgálatát követelik, s vannak olyanok is, akik szerint egyszerűen meg kell szüntetni ezt a lornasoro- zatot. A józanabbak a brit klubcsapatok néhány évre való kizárásában látják a megnyugtató megoldást. A szerda esti brüsszeli tragédiával belelt a pohár. A korábbi ígérgetések ellenére nem történt számottevő intézkedés, -szabadon garázdálkodhattak a huligánok. Tehették, mert ámokfutásuknak semmiféle következménye nem lett. rendre elmaradt a felelősségre vonás. Vállvonogatással, egymásra mutogatással képtelenség gátat vetni az erőszaknak. Ezek után aligha vitatható, hogy drasztikus lépésre kell elszánniuk magukat az illetékeseknek. Az angol miniszterelnök-asszony máris sietett jelezni, hogy elképzelhetően egy-két évig nem engedik csapataikat részt vennj az európai kupaküzdelmekben, játsszanak egymás között odahaza. Mindez azonban nem teheti meg nem történtté a belgiumi ámokfutást. Vajon eljön-e majd az az idő, amikor újra derűs arccal léphetnek a szurkolók a stadionokba? Lesz-e még a labdarúgásnak olyan varázsa, mint volt korábban? Most még csak reménykedni merünk, hiszen a kérdésekre a választ úgyis az idő adja majd meg. A negyvenkét halottat már senki nem támaszthatja fel, őket szülők, feleségek, gyerekek és rokonok hiába várják. Soha többé nem szabad engedni, hogy ilyesmi előfordulhasson ! IJoros László Események a Frankfurtban, az ifjúsági teke-világbajnokságon csütörtökön az esti órákban befejezték vetélkedésüket a párosok. Amint az előzetes eredmények alapján várható volt. a magyar nők szerepeltek jobban, közülük is a tavalyi ljubljanai felnőtt világbajnokságon aranyérme' nyert csapat tagja. Kovácsné Kiss Erika Iiudomietnével az oldalán az első helyen végzett. Teljesítményük értékét növeli, hogy a dobogó legtetejére világcsúccsal jutottakéi. A csapat- és a páros verseny eredményei alapján öt magyar tekéző biztosította helyét az egyéni döntőben. Kovácsné, Majzik, Hudomi- etné (nők). Hermán. Karsai (férfiak). Női páros, ifjúsági világbajnok: Kovácsné Kiss Erika. Hudomiet Ferencné (Magyarország) 889 fa (467. 422) új világcsúcs. Az észak-amerikai profi iégkorongozók Stanley Kupájáért folyó mérkőzéssorozat döntőjében az Edmonton Oilers csütörtökön ötödször mérkőzött meg a Philadelphia Flyers együttesével, és 8-3-as győzelmével megismételte tavalyi kupasikerét. Lazítás — segédlettel Mák József felvétele Ökölvívó EB Isaszegit „lepontozták” A pénteki rajt előtt akadt érdekes hír a sajtóközpontban. Elterjedt,, hogy nem 12, csak 11 pár küzdelmére kerül sor, mert a 91 kiló felettieknél elődöntős lengyel Z arenkiewicz megsérült. Vidámabb téma Bácskái versenyzése. A Bp. Honvéd 63,5 kilós sportolója a veterán, nagy tudású jugoszláv Puzovics ellen lépett szorítóba, betartotta a taktikai utasításokat. Bácskái 5:0-ra nyert, s döntős lett! Hraneknek viszont nem sikerült a fináléba kerülés, megállt a bronzéremnél. Túlságosan óvatos volt az NDK-beli Timm ellen, de szereplése így sem csalódás. Somodi ismét „szívember" volt! A 91 kiló felett versenyző tatabányai sportoló a jugoszláv Salihu ellen fantasztikus akarattal bokszolta végig az utolsó menetet.' Nagy találgatás folyt a sajtóteraszon, melyik versenyző nyer 3:2-vel? Nos, Somodi 5:0-ás pontozással bizonyult jobbnak a bírók szerint. Az esti programban volt érdekelt a sajószentpéteri Isaszegi Róbert. A 48 kilósok között a bolgár Mari- novval találkozott. A találkozó nagy csatát hozott és a pontozók a bolgár fiút látták jobbnak 3:2 arányban. Hatalmas tüntetés tört ki a nézőtéren, de a tényen ez mit sem változtatott, Isaszegi kikapott, így bronzérmet szerzett élete első felnőtt Európa-bajnokságán. rovi KÉZILABDA. Borsodi Bányász—Testnevelési Főiskola 26-20 (12-6). Miskolc, városi sportcsarnok, 300 néző. NB I. női. Vezette: Géczi, Péntek. B. Bányász: Demeter — Enginé, Vinczéné 3,.Feketé- né 1. Dobayné 4. Kondiné 8, Nagyné 3. Csere: Keme- csei, Bocsiné 6, Kovács L.-né 1, Bereczkyné, Bodó. Edző: Pecsenye András. A hazai gárda helyenként tíz góllal is vezetett — könnyen nyert. Jók: Bocsiné, Kondiné. LABDARÚGÁS. Újpesti Dózsa öregfiúk—Taktahar- kány 3-2. Taktaharkány, vezette: Bognár. VIT-TÜRA. A Bükkben harmadik alkalommal kerül sor a 20 kilométeres gyaloglásra. Találkozás: ma reggel 7 órakor Miskolc-Tapolcán, az Iglói úti kempingben. A résztvevőket 7—9 óra között folyamatosan indítják. A pénzügyekben nem lehet tévedni Mi a feladata a SPORI-nak? Több millió forinttal gazdálkodni; a szakszövetségek elszámolásait intézni; az egyesületek részére megítélt támogatást folyósítani; pénzügyi. számviteli felügyeletet gyakorolni nem könnyű dolog. Címszavakban ezeket végzi a megyei Sportszövetségi és Rendezvény Iroda. Vezetőjét, Czapák Lászlót kértük a téma körüljárására. — Elöljáróban egy-két, nem mindenki által ismert dologiról kell beszélnem — kezdte. — A megyei tanács vb testnevelési és sportosztálya Borsod sportéletének szakmai irányítója, a pénzügyekkel azonban mi foglalkozunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy „önkényesen”, szubjektív benyomások alapján döntjük el: kinek és mennyit, juttatunk. A sportosztály szabályzója és utasításai alapján folyósítjuk az egyesületek részére az alap-, az eredményességi és eseti támogatást. 1984-ben 14 millió 400 ezer forinttal gazdálkodtunk és az imént említettek címén 7 és fél milliót osztottunk szét. Még •annyit, hogy a népszerű nevén SPORI-nak „keresztelt” irodánknak öt munkatársa van és felügyeleti szervünk a sportosztály. — Szavaiból kitűnt, hogy költségvetésülc fele a klubok kasszáiba kerül. A fennmaradó ugyancsak nagy ösz- szeget mire fordítják? — Sajót ügyeinkre (például munkabérre), a szakszövetségek működésére, rendezvények finanszírozására. — Hallhatnánk néhány konkrét számot? — Természetesen, hiszen ezek nem képeznek hivatali titkot. 1984-ben az atlétikai szövetség 226, a kerékpáros 55. a labdarúgó oe- dig 454 ezer forintból gazdálkodhatott. A felsorolt pénzből fedezték utazásaikat. rendezési költségeiket, játékvezetői tiszteletdíjai- kat, jutalmaikat, vásárolták az érmeket, serlegeket és még sorol hatnám. A sport- eseményekre tavaly 2 millió 300 ezret adtunk. És ha már a számoknál tartunk. A borsodi klubok az elmúlt esztendőben 81 milliót költhettek. Hogyan „állt össze” ez a viszonylag magas ösz- szeg? Mintegy 25 .milliót tett ki a toázisszervi támogatós. 27 milliót adtak „saját” szerveink: az Országos Test- nevelési és Sporthivatal, a megyei, a városi, a községi tanácsok. És nem utolsósorban sokat kigazdálkodtak az egyesületek. — Hogyan? — Mindenki tudja: a nehezebb gazdasági körülmények közepette szintén nehezebb pénzt szerezni. A klubok viszont sóikat „talpalnak” annak érdekében, hogy szakosztályaiknak, versenyzőiknek magasabb színvonalú feltételeket teremtsenek elő. Kiadványokat, műsorfüzeteket szerkesztenek. melyekben — nyilvánvalóan ellenszolgáltatásért — hirdetéseket helyeznek el; apróságokkal kedveskednek szurkolóiknak, hogy azok kedvet kapjanak az események látogatásához; megszervezik baráti köreiket. Örömmel jegyzem meg: az évek során tapasztaltuk, hogy fokozatosan javult a klubok pénzügyi fegyelme, a rendelkezésükre álló összegeket egyre racionálisabban használják fel, mi több, már takarékoskodnak, tartalékot képeznek. Nem önszántukból tették: a felsoroltakra az élet valameny- nyiüket rákényszerítette. — A napokban beszéltünk az egyik szakszövetség vezetőjével, aki elmondta: életképesnek látszó terveket, ötleteket dolgoztak ki annak érdekében, hogy az utolsó fillérüket is hasznosan beruházhassák .. . — Mi nagyon örülünk ennek és törekvéseikben támogatjuk őket. Birkózószövetségünk például úgy takarékoskodik, hogy összevonja a kötött- és szabadfogású versenyeket, a kétnaposra tervezett eseményeket egy nap alatt megrendezi. Azaz, ha nem nyújtják a viadalokat. nagyon sokat megtakaríthatnak. A szövetségek pedig partnerek, évről évre növelik saját bevételeik számát (hirdetésekből, a nevezési díjak szigorúbb behajtásával), mi pedig a pluszt nem vonjuk el! A terven felüli pénzekből a szövetségek saját működésükhöz elengedhetetlenül szükséges technikai felszereléseket (órákat. URH-s rádiótelefonokat stb.) vásárolhatnak. — Volt-e már példa a visszaélésekre? — Húsz éve dolgozom a SPORI-nál és eddig mindössze öt „csúnyább” üggyel volt dolgom. A szövetségek precízen gazdálkodnak és az esetek döntő többségében maradéktalanul elegét tesznek a pénzügyi előírásoknak. Ha szabálytalanságot követnek el, felelősségre vonjuk őket, a jogtalanul felvett. vagy elszámolt pénzt visszafizettetjük. De mint említettem, ezek ritka esetek. — A borsodi klubok pénzügyi felügyeletét is önök látják el? — A DVTK kivételével a jelentősebbeket — ez mintegy 30—35 egyesületet tesz ki — ellenőrizzük. Természetesen csak pénzügyileg, mert a szakmai felügyelet a sportosztály feladata. — Kiveszik-e részüket a költségvetések megtervezéséből? — Igen! Nemcsak úgy, hogy utólag átnézzük, ha szükséges, „megfésüljük”, hanem még elkészítésük előtt tanácsokat adunk, osztunk- szorzunk. Mert egy rangosabb esemény megrendezése drága dolog, könnyű „elúszni”. — A SPOR1 szorosan együttműködik a testnevelési és sportosztállyal. Mit jelent ez a dolgos hétköznapokra „lefordítva”? — Részt veszünk az értekezleteiken, a pénzügyi kérdésekben véleményt nyilvánítunk. Tudomásul kell venni: addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Ennek megfelelően sokszor kompromisszumos megoldás születik közöttünk. Leszögezem: a sportosztállyal kiváló a kapcsolatunk, de ez nem is lehet másként, hiszen egy ügyet szolgálunk. Kolodzcy Tamás Ráta Éva kitüntetése
