Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-16 / 140. szám
1985. június 17., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 S zeretem a versenyeket. A küzdelem perceit, az iz galmakat. A megméretés pillanatát. Tisztelem az alulmaradtakat, akik emelt fővel gratulálnak a legyőzőknek. És megbecsülöm a nemes küzdelem győzteseit, akik példát mutathatnak akaratból, bizonyítván: lám, itt és most én (mi) vagyok (vagyunk) a legjobbak. Irigylem a legelsők magukkal húzó eiejét, amely mindannyiunkat, versenytársakat a további küzdelmekre, az újabb és újabb megmérettetésekre buzdít. Csodálom az eredményeket, amelyeket éppen a verseny- szellem csalogat elő belőlünk. Ügy, hogy talán magunk sem tudtuk, hogy pont' ilyenre vagy még ennél is többre vagyunk képesek. Rendkívül tisztelem a széles rétegeket érintő — napjainkban kétségtelenül ellentétes megítélésben részesülő - munkaversenyeket. A munkaversenyeket, amelyek hosszú évek során kiemelkedő gazdasági eredményeket produ káltak. Igaz, időnként ez a mozgalom is eltompult, de egy-egy ,,fáradság" után mindig újabb és újabb erővel töltődik fel. Ez történik napjainkban is a mezőgazdaság szocialista munkaverseny-mozgalmában. Bizonyítják mindezt az adatok. Mint azt dr. Szarka Gábor, a lE- SZÖV fömunkatársa elmondta: 1983-ban 117 millió forint többletérték megtermelését irányozták elő megyénkben a termelőszövetkezeti brigádok. Ezzel szemben a tény több mint 150 millió forintban realizálódott. Akkor a 83-as év végén úgy látszott, ezzel az eredménnyel a brigádtagok a teljesítőképességük maximumát fejtették ki. Aztán jött a következő év, s bizonyította, van a mozgalomban még mindig lendület. Emlékezzünk : 1984 tavasza. A Selyebi Virradat Termelőszövetkezet szocialista brigádjai felhívást intéztek a megye összes közös nagyüzeméhez, csatlakozzanak a ju-bileumi munkaversenyhez. S mielőtt lankadt volna a figyelem, fáiadt volna a kar, újabb felhívás érkezett a szövetkezeti brigádokhoz. a kongresszusi munkaverseny. Ekkor már természetesek a pótvállalások (is). S a két évet felölelő (1984— 65) meghirdetett programnak a számszerű eredményei figyelemre méltóak. Hiszen az eddigi tény: közel 380 millió forint érték, melyet a különböző szintű brigádok többletként munkájukkal megtermeltek. Igaz, ennek áia voll, van; a feláldozott szabad szombatoké és vasárnapoké, a kettős vagy nyújtott műszakoké. Sőt, a kézzelfogha tó, tárgyiasult értéken túl e munkának erkölcsi értéke is óriási. A mozgalomban és munkaversenyben ma már kevesebb tag és brigád vesz lészt, mint két évvel ezelőtt. Vagyis, a kereten belül maradottak munka hatékonysága sokat javult. Persze, ma már a brigádok is követelményeket állítanak fel a tagokkal, sőt a tagfelvételekkel szem ben. S mindez történik a brigád érdekében, a termelésért, a jobb eredményekért, valamint az egyéni boldogulásért. Mint minden versenyben, itt a munka frontján is az igazi cél a győzelem. Ez évtől megváltozott a szocialista munkaverseny értékelésének formája. Más pályázati feltételek mellett lehet majd a kiváló címekért startolni. A pontozás kétségtelen, objektívabb lesz. Úgyhogy, minden benevezett ,,versenyzőnek": hajrá! Balogh Andrea MTESZ-delegáció Londonban A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) és a brit méi nokszer vezetek közötti kapcsolatiéi vételről tárgyalt Londonban az MTESZ dr. Tóth János főtitkár vezette küldöttsége. Lord Caldecote-tal. a Brit Mérnökszervezet elnökével, valamint a Brit Mérnök Tanács vezetőivel megállapodtak a delegációk, szakemberek. kiadványok és tudomá- ■n.VtH publikációk cseréjében, az. egymás rendezvényein való részvételben. Az MTESZ vezetői és brit pai Inereik leszögezték, hogy elősegítik hazájuk tudományos egyesületeinek közvetlen kapcsolatfelvételét. Negyven eve történt 0 tokaji híd újjáépítése A második világháború borzalmas pusztítása után az újjáépítés hallatlan lendülettel és lelkesedéssel kezdődött el. ..Miénk az ország, magunknak építjük!" — hangzott a jelszó és én is így gondoltam. Fáradtságot nem ismerve láttam hozzá a rámbízott feladatok végrehajtásához. Feladatul kaptam. hogy anyagbeszerző tisztviselőként vegyek részt a tokaji Tisza-híd roncskiemelési munkálataiban és az ideiglenes Tisza-hid megépítésében. Először a Bodrog partján egy halásznál béreltem irodát és lakást, mivel az otthoni körülmények arra késztettek, hogy Nyíregyházáról naponta járjak ki Tokajba. Közben Vajtó asztalos Tisza-parli házát kibéreltük és ott létrehoztuk a Magyar Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium helyi újjáépítési irodáját. Én így 1 !)45 júniusától november közepéig nap. mint nap rendszeresen jártam ki Tokajba és vissza kerékpáron. Közben Nagy Pál Sándor hídépítő vállalata is megérkezett Tokajba. így irodánk közös volt. A vállalni — vezetője Bittern László mérnök volt — egy művezetővel és egy anyagbeszerzővel kezdte meg működését. Leíró, könyvelő, raktáros, adminisztrátor a község lakóiból tevődött össze. Áz újjáépítést irányító mérnök Haros Ferenc volt. később csatlakozott az építés vezetéséhez Budapestről Kirschner Miklós mérnök, a Zsigmondi Hídépítő Vállalat embereivel. Nagy Pál Sándor vállalta a roncskiemelést, továbbá az ideiglenesen, tíz évre készült fa- és vasszerkezettel készült hidal, a Zsigmondi vállalattal karöltve építették meg. Én kerékpárommal napi 60— 70 kilométert tettem meg. Tokajba rendszeresen reggel 8 órakor érkeztem és este 18 órakor indultam vissza Nyíregyházára. Mivel az élelmezés — az 1945. évi közellátás sok problémával járt — igen sokszor egy szelet kenyérrel indultam el hazulról. Volt olyan nap is. amikor elhagyót! gyümölcsfákról egy-egv éretlen gyümölccsel értem be. De mégis boldog voltam, mivel reméltem, hogy eljön az idő, amikor én is — kinek az elmúlt rendszer nem adta meg a mindennapi kenyeret — mindenért kárpótolva leszek. hiszen miénk az ország. magunknak építjük így mindennap — ha üres gyomorral is — víg nótá- zással teltek útjaim Nyíregyháza és Tokaj között. A mindennapi kerékpározás nap. mint nap gyengébbé tett. míg az egyik novemberi nap reggelén nem volt erőm felkelni az ágyból. Egy hónap után kiköltöztem családommal Tokajba albérletbe a posta- mesteri hivatal udvarában levő kis szobába, majd egy elhagyott házban telepedtünk le. Mivel nagyon szerettem fotózni, vettem egy ADOX Hxíl-es fényképezőgépet és így sok mindenről készítettem fotókat. Tokajban először a felrobbantott Tisza-hídról, majd a roncs- kiemelésről. az idéiglenes fahíd pusztulásáról és az lakozásánál egy fapilléren lemásztam és két fotót készítettem; a második felvételt a jégzajlás irányából. Ekkor vettem észre, hogy előttem 800 méterrel, mintegy két méterrel megemelkedett jégáradat közeleg a híd felé. A hídon mintegy ötven ember volt. hordták a töltetet és dobálták a zajló jégre. Mint az őrült, másztam fel a hídra, ott elorditottam magam; mindenki hagyja el a hidat és meneküljön, jön az ár! Jött az ár. és rohantam a tokaji oldalra. Mindenki szaladt, ki a rakamazi. ki a tokaji oldalra. Gyorsan készenlétbe helyeztem a gépem és szaladtam a parton lefelé, majd visszanéztem, hogy még egyszer utoljára újjáépítés mozzanatait rögzítettem a műszaki átadásig. A felrobbantott tokaji Tisza-hid előtt a Bodrog torkolatában a felszabadítók a lakosság bevonásával ideiglenes tahidat építettek. A sűrűn épített fapillérek a terhelést igen jól bírták, de annál veszélyesebbé vált a híd jégzajlás idején. A híd le volt terhelve vasúti sínekkel, hatalmas vastömbökkel, persze a tiszai ár-, jégzajlás ellen ezek a nullával voltak egyenlőek. Erre mi alaposan felkészültünk, nagy mennyiségben volt robbanóanyagunk. Nap. mint nap 1—8 kilogramm robbanótöltetet dobáltunk a Tiszába. Amikor a jégzajlás fokozódott. éjszakáinkat is feláldozva. készenlétben voltunk. Az utolsó éjszakán tábortűz mellett állandóan a robbanó csomagokat láttuk el gyutacsokkal, rövid gyújtózsinórral. Én. mivel a Tisza-part közelében laktam. egy reggel hazaszalari- tam és magamhoz vettem fényképezőgépemet, hogy még egy fényképsorozatot készítsek a hídról. A Bodrog és a Tisza csatlassam. es meggyőződjek, nem tartózkodik-e valaki a hídon. Fotógépemet a hidra szegeztem és a következő pillanatban hatalmas reccsenés ... Mint egy gyufaszál, tört ketté a híd. Fényképezőgépem kattogott és siettem tovább a felrobbantott híd felé. Az ár sebesen vitte magával a kettényírt hidat és a következő pillanatban a tahidat. a híd kőpillére aprította darabokra. Ezt is megörökítettem. Sajnos, párás, ködös idő volt, így a kora reggeli felvétel nem úgy sikerült, mint szerettem volna. Mintegy ölven ember életét mentettem meg fotómániám következtében. Kötelességemet teljesítettem, hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy a bajban, veszélyben figyelmeztessük egymást. Az elpusztult fahíd helyett kompjáratot indítottunk. Ez áldozatot is követelt. A tokaji oldal partjába a komp megütközött, és egv rajta levő szekér hátracsúszott. masával rántva a vízbe a jószágokat. A rakamazi oldalon egv' terelő földutat építettünk, a tíz évre készülő hídhoz. A kubikoscsoport egyik embere. a több termelés érdekében a földkitermelésnél mélyen aláásott, hogy a leszakadó föld könnyen kitermelhető legyen. A földtömeg idő előtt leszakadt, és maga alá temette az egyik kubikost, aki pillanatok alatt ott lelte halálát. A munka haladt tovább. 1948. május elseje megünneplésére készült a község az MKP, a Szocdem. a Parasztpárt. a Kisgazdapárt közös rendezésében. A hídépítés vezetőségét, a szervezőbizottság meghívta az ünnep előkészítésére. Háros Ferenc mérnök engem küldött el a gyűlésre azzal, hogy a rendezésben semmit ne .vállaljak, csak azt közöljem, hogy a felvonuláson részt veszünk. Az idős veteránok szívesen fogadtak és mivel megtudták tőlem, hogy az ünnepi rendezésekben jártas vagyok, így egyhangúlag megválasztottak a rendezöbizottság elnökének. Május elseje megünneplése méltó módon zajlott le. Fényképezőgépem itt is kattogott. A hídépítő munka nagy ütemben haladt előre úgy, mint az infláció. A pengő milliói váltották egymást. Üzemi konyhát létesítettünk. megállás nem volt. Münnich Ferenc is ellátogatott Tokajba és tisztes távolságból szemlélte meg a hídépítést. Nem akart feltűnést kelteni jelenlétével. Elérkezett az átadás napja is. Ezután kezdődött az ártéri hidak építése. Nekem Háros Ferenc mérnök felmondott 1946 őszén, de ott dolgoztam 1947 év tavaszáig. hiszen nem ő alkalmazott. Tokajnak búcsút mondva költöztem vissza Nyíregyházára, majd Mátészalkára. De mielőtt befejezném visszapillantásomat. meg kell emlékeznem az ott dolgozó tokaji emberekről, a község vezetőségének támogatásáról. a rakamazi dolgozókról, a debreceni kubikosokról. Bakonyi mérnökről. Veres kollégáról, a kőbánya dolgozóiról, a vízmesterről és mindazokról. akik névtelen munkásai. de épp olyan harcosai voltak az újjáépítésnek, mint bármelyikünk. Járai István Korszerűbb üzletek a kistelepilléseken Tavaly áprilisban a SZÜ- VOSZ elnöksége hároméves programot hirdetett a kistelepülések kiskereskedelmi hálózatának és felvásárló- telepeinek rekonstrukciójára. Az első esztendő tapasztalatait nemrégiben értékelték. Megállapították: összességében kedvezőek a tapasztalatok, időarányosan teljesüllek a legfőbb célok. Az áfészek egy esztendő alatt 483 kisközségben és tanyán, összesen 645 üzletelés telepet újítottak fel, illetve korszerűsítettek. Ebből 391 napicikk-üzlet, 183 vendéglátóegység, 23 tüzelőanyagtelep, 48 pedig felvásárlótelep. KULTURÁLTABB KÖRÜLMÉNYEK Az érintett települések kereskedelmi és vendéglátó- ipari alapterületét 10,9 százalékkal növelték. Az üzletek nagy hányadában új, vagy felújított berendezéseket helyeztek el. javították a szolgáltatások színvonalát, bővítették a hűtőkapacitást. Számottevően jobbá, kulturáltabbá tették a vásárlási és a munkakörülményeket. A felújított üzletek 35 százalékában korszerűsítették a technológiát, és 28 százalékban új kiszolgálási formát vezettek be. Az áfészek a rekonstrukcióhoz eddig 309 millió forintot használtak fel. Ennek a legnagyobb részét — 129.3 millió forintot' — maguk az áfészek adták, saját forrásaikból. Valamivel kevesebbet, 120 milliót tesz ki az az összeg, amit — pályázat alapján — a SZÖVOSZ bocsátott rendelkezésükre, a fogyasztási szövetkezetek által képzett kölcsönös támogatási alapból. Célrészjegyként 31,5 millió forintot fizettek be a szóban forgó települések áfész-tagjai. Mindemellett 14,1 millió forintot folyósítottak az üzletek felújítására áz áfészek megyei szövetségei, szintén a szövetkezetek altul létrehozott alapból, s ugyanekkora összeggel járultak hozzá a rekonstrukcióhoz a tanácsok. A Pénzügyminisztérium — a SZÖVOSZ javaslatára — hozzájárult ahhoz, hogy a progiam keretében 12,6 millió forint értékű beruházást fenntartási költségként számolhassanak el az áfészek. Elsősorban a korábban más rendeltetésű épületek kereskedelmi célra való hasznosítását, a hűtőkapacitás bővítését. melegkonyhás üzletek kialakítását és mozgóboltok beszerzését lehetett ilyen címen elszámolni. KÖZPONTI TÁMOGATÁSSAL A fogyasztási szövetkezeti tagok, a lakosság és a helyi szervek kedvezően fogadták a hároméves programot, és annak első évi. kézzelfogható eredményeit is. A tagok és a társszervek a rekonstrukcióhoz — főként a bővítésekhez — nagy értékű társadalmi munkával is hozzájárultak. (Ennek értéke nem szerepel a tételesen felsorolt ráfordításokban.) A megyei szövetségek is eredményesen dolgoztak. többségük jó színvonalú, sokoldalú szakmai segítséget nyújtott a szövetkezeteknek, a program időarányos végrehajtásához. Fontos szerepük volt abban is. hogy a helyi szervek, társadalompolitikai súlyának megfelelően értékelik azt a munkát, amit a kistelepüléseken élők létfeltételeinek javításáért végezlek az áfészek. A SZÖVOSZ és a Pénzügyminisztérium megállapodott a hároméves rekonstrukció folytatásához szükséges központi támogatás összegében. A SZÖVOSZ-nál kezelt központi támogatási alapból az idén 200, a harmadik évben pedig, vagyis jövőre 230 millió forint fordítható erre a célra. A program keretében megvalósuló beruházás jellegű fejlesztés felhalmozási adóját indokolt esetben átvállalhatja az áfé- szektől a SZÖVOsZ. Ez az összeg 20 millió forintot jelent. FOLYTATJÁK A PROGRAMOT Az áfészek, a tavalyi tapasztalatokat hasznosítva folytatják tovább a hároméves program végrehajtását. Arra törekszenek, hogy a munka szervezettebbé tételével. takarékos* megoldások széles körű alkalmazásával, házilagos kivitelezéssel és jobb együttműködéssel, minél eredményesebben hasznosítsák a rendelkezésükre álló anyagiakat. A múlt évben ismét bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti összefogás erejével. lényegesen javítani lehet az aprófalvakban és tanyákon élő emberek vásárlási körülményein, kereskedelmi ellátásán. Vagyis tettekkel lehet hozzájárulni ahhoz, hogy a kistelepülések népességmegtartó ereje valóban erősödjék.
