Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-12 / 110. szám

1985. május 13., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A z utolsó tanút szólítják a tárgyalóterembe. Vé­kony dongájú kis le­gény lépi át a küszöböt; jól nevelt fiúcska <- igaz, hal­kan, de érthetően köszön. Számára idegen világba ' csöppent, a puritán tárgya­lóterem, az összes felnőtt rá- szegeződő tekintete elbi­zonytalanítja. Ügy áll a bíró elé, mintha egy nagyon ne­héz tantárgyból hívták volna felelni. Olyannyira megilletö- dik, hogy még születésének dátumát sem tudja hirtelen megmondani. Aztán oldódik feszültsége, édesanyja leány­kori nevét már hibátlanul mondja a jegyzőkönyvbe, s egyre bátrabban, nyugodtab- ban válaszolgat a kérdések­re. Valóban úgy, mintha „csak" felelne. Szabatbs, egy­szerű tőmondatokban beszéli el, hogy mi történt azon a napon, amikor hajszál híján meghalt az édesapja. Szinte gondolkodás nélkül formálja tisztán csengő szavait, holott ezt a leckét nem tanulhatta meg az olvasókönyvből. A tantárgy itt most maga az élet, ha úgy tetszik, csupa nagybetűvel, ha pedig úgy, a legkisebbekből írva. És pontosan olyan képekben, ahogyan gyermeki emlékeze­te rögzítette a szemtanú hi­telességével, a látottak fon­tolgatás nélküli visszaadásá­val. A büntetőtanács, az ügyész, az ügyvéd, a tárgyalás hall­gatósága fellélegezik. Mind­annyian gyanítjuk, sőt pon­tosan tudjuk, a nyolcéves kisfiú mindenképpen csakis az igazat vallja. Nem azért, mert félne a hamis tanúzás következményeitől, hanem azért, mert nem tud hazud­ni, hiszen nem érezhette még át, mi forgott kockán azon a napon, az idei esz­tendő januárjában. jó búvóhelyről figyelhette te­hát, hogy mi történik, min­den mondatot, szót kitünően hallott. Egy idő után legszí­vesebben becsukta volna a fülét, kiszaladt volna a szo­bából. A jövevények — kü­lönösen az a bácsi, aki most a háta mögött megbilincsel­ve ül — mind csúnyábban kezdett beszélni. Bort, pálin­kát követelt, valamiféle adós­ságról is handabandázott. Akkor látta, igen, pontosan úgy volt, hogy a bácsi „va­lami pirosat" vett elő nad­rágja zsebéből és a nagy bunda ujja alá csúsztatta. Egyedül csak ö vehette ész­re, mert a felnőttek mind jobban belemelegedtek a ve­szekedésbe, és ő úgy ült a kisszéken, mintha ott sem lett volna. A hívatlan látoga­tókat végül az édesapja ki­penderítette. Hogy azután mi történt, már nem tudhatja, mert nem ment ki utánuk az udvarra. A bíró sötétbarna, zörgő papírzacskóból előhúzza a „piros valamit". Egy zseb­kést tart a kezében. Kinyit­ja. A hosszabbik késen — hegyétől a tövéig — a meg­száradt vér nyoma. Ez volt az? Igen, ez. A kisfiú háttal áll, vállai pontosan a bírói pulpitus magasságáig érnek. Arcát nem láthatom, csak amikor befejeződik a kihallgatás, és nagy komolyan kilépdel a te­remből. Arca nyugodt, majd­hogynem ünnepélyes. Sem­miféle érzelem nem tükröző­dik rajta. A tárgyalóteremben néhány pillanatig halálos csend ural­kodik. Ha lenne légy, züm­mögését bizonyosan halla­Persze, akkor nagyon hi­deg volt. Már ebédhez ké­szülődtek, amikor a két bá­csi betoppant az utcáról, hi­deg levegőt és pálinkabűzt hozva magukkal a kinti vi­lágból. Öt, a kisfiút észre sem vették, hiszen a sarok­ban, a tűzhely mellett üldö­gélt egy kisszéken. Mintegy nánk. A vádlott sápadtan, vizenyős szemekkel mered maga elé. Ajkai egyre heve­sebben remegnek. Valószínű­leg most érti meg igazán, hogy majdnem megölte a gyermek édesapját. Udvardy József A jó munka jutalma Állattenyésztők kitüntetése Kiváló címet kapott az alig több mint két éve ala­pított Debreceni Állatte­nyésztő Vállalat. A vállalat három megyé­ben, Borsod-Abaúj-Zempién, Hajdú-Bihar és Szabolcs - Szatmár területén végzi te­vékenységét, amelynek alap­vető célja, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek számára átfogó, komplex állattenyész­tési szolgáltatást nyújtson a kölcsönös előnyök és 'a, közös érdekeltség alapján. A válla­lat — a teljes körű szolgál­tatás biztosítása érdekében — kooperációs szerződést kö­tött például a Hajdúsági Ag­ráripari Egyesüléssel a partnerüzemekben jelentke­ző takarmányellátási és kül­földi gyógyszerigény kielégí­tésére. illetve a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövet­kezettel a hűtőgépszerviz­szolgáltatásra. Sajnos, az utóbbi években sok-sok probléma forrása, hogy a magas tejtermelő te­henek ivarzása Ikimarad, vagy nehezen termékenyit- hetők, így a két ellés közötti időszak kitolódik, amely a tartási költségeket jelentősen megnöveli. Nos, az állatte­nyésztő vállalat e szaporo­dásbiológiái, gondozási mun­ka fejlesztésének, valamint a legújabb kutatási eredmé­nyek alapján ma már úgy­nevezett garanciális szerző­dést köt az üzemekkel, a két ellés közötti idő rövi­dítésére. Ebben az esetben a kockázatvállalás a vállalat és az üzem között kölcsö­nös, s az így elért haszon pedig ugyancsak közöttük megosztódik. A korai vem- hesség-megáilapítást célzó szolgáltatásokat az idén új módszerek bevezetésével to­vább tökéletesítik. Abban, hogy a kollektíva elnyerte a Kiváló Vállalat címet, szerepet játszott több tényező is. Az 1983-ban, a vállalat alapításakor az, ala­pító intézmények (Állatte­nyésztési és Takarmányozási Felügyelőség, Mesterséges Termékenyítő Állomás) már korábban is jó és magas színvonalú szolgáltatást biz­tosítottak a mezőgazdasági üzemeknek. És az eltelt két év alatt — immár közösen — a jó alapokat tovább szi­lárdították, szolgáltatásai­kat pedig bővítették, szélesí­tették, úgy, hogy közben ru­galmasan és gyorsan alkal­mazkodtak a változó köz­gazdasági szabályozókhoz és belső intézkedések segítségé­vel a vállalati tevékenység hatékonysága nőtt. Nemesgáz-tisztítás Az Ózdi Kohászati Üze­mek által üzemeltetett oxi­géngyárban melléktermék­ként nyers1 kriptán és xe­non is keletkezik. Tisztító- berendezés hiányában nem tudták hasznosítani ezeket a nemesgázokat, s a „hulla­dékba” kerülték. Május elején megváltozott a helyzet, ugyanis az ÓKÜ szolgáltató gyáregysége megvásárolta a Tungsram Rt.-től a Csanyik-völgyi Kripton Gázgyár tisztítóbe­rendezéseit. amelynek mű­ködtetése már nem volt gaz­daságos. Az ózdi szakembe­rek az oxigéngyár területén fölszerelték a berendezése­ket és a napokban a kísér­leti üzemelés is megkezdő­dött. Az elképzelések sze­rint már ebben az évben 300 köbméter kriptont és 20 köbméter xenont tisztítanak meg, amely több mint 8 millió forint árbevételt je­lent a vállalatnak. A beru­házás tehát gyorsan megté­rül. ugyanis az ÓKÜ a tar­talék alkatrészekkel együtt 3 millió forintot fizetett a tisztítóberendezésért. A Tungsram biztos vevő­nek ígérkezik az izzólám­pák gyártásánál használatos gázra, hiszen amíg a csa- ínyiki gyár nem működött, addig külföldről valutáért kellett beszereznie a tisztí­tott kriptont és xenont. —f— Á társközség tanácstagjelöltjei Cseh Imréné könyvelő több miint húisiz esztendeje végez tanácstagi munkát. Vámosújfaluban lakik, Olasz- liszkán dolgozik a „Gaz- dúsz” Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet ben. Amikor előszói- választot­ták. tanácstagnak 1963-ban, Vámosújífalu még önálló községi tanáccsal rendelke­zett. Aztán társközség lett belőle, azok között is a sze­rencsésebb elhelyezkedésű, hiszen a vámosújfalui falu­szél egybeér az olaszliszlkai- val, így aztán nehéz ma­napság már eldönteni, me­lyik település kapja a fej­lesztés azon forintjait, ame­lyek például a pormentes utak építésére szolgálnak. Persze azért a vámosúj­falui tanácstag feladata mégiscsak az, hogy a vá- mosújfaluiak érdekét képvi­selje a, tanácsban. És mind­ezt. Cseh Imréné sikerrel meg is teszi. Utak, vezeté­kes ivóvíz, óvoda, közműve­sített építési telkek, amélye- ken a házak szépen szaporod­nak a közel ezerlelkes társ- köszégben is, mindez többek között a tanácstag munká­ját is dicséri, akinek foga­dóórát aligha kell. majd a következő ötéves idő­szakban is tartania, ha je­löltként bizalmat kapna a jú­niusi választáson. Hiszen az a hetven-nyolcvan ember, aki a tanácstagi körzetben lakik, természetesen szemé­lyes ismerőse, nap mint nap találkozik velük. Ügy is tűnhet, .kívülálló­nak, semmiség akkor ez a tanácstagság. Így van-e, er­ről Cseh Imréné férje, no meg két gyermeke tudna in­kább nyilatkozni’. Panaszt nemigen tennének, hiszen feleségként, anyaként is meg­teszi kötelességét a ta.nács- tag'nő. Feladat pedig van bőven a következő évekre is. A több mint két évtizedes közéleti munkája nyomán világosan látja a tennivalókat. Alig pár napja, hogy a szerve­zett szemétszállítás megin­dult a településen, s ott a nagyobb gond, a szennyvizek dolga, hiszen ha víz most már majdnem mindenütt van. nem mindegy, mi lesz a házakból kikerülő vizek­kel, amelyek könnyen tönk­retehetik, szinte észrevétlen, ezt a gyönyörű, Bodrog .men­ti vidéket. * Népes család legifjabb (he­ten vannak testvérek) és tán’ a legagilisabb tagja is Forgó Károlyné, a körzet másik tanácstag jelölt je. A 32 éves. kétgyermekes fiatal- asszony semmiképpen sem június 8-a után ismerkedne a közért való munkával; egy ötesztendős „mandátumot” már maga után tudhat. Igaz — vallja be becsülettel —, ennek utolsó két esztendejé­ben több volt a lelki iSmeret- furdalása, mint a megmoz­dulása. vagyis nem tett any- nyit, mint a saját elképzelé­sei alapján is kellett volna. A fedél a fejük fölé, a csa­ládi ház építése ugyanis még a rokoni segítség elle­nére is felemésztette ereje java részét. De most -már biztosan kötődik az otthoná­hoz, mint ahogyan négy éve a hőn áhított munkájához is (a vámosújfalui tagóvodában gondozónő). A család min­den tagja végleg ideikötődik már* ehhez az ezer lelket sem számláló, ám annál in­kább 'gyarapodó és fiatalodó társközséghez. Egyre többen költöznek ide a Hegyköz­ből; különösen az utóbbi 8 évben. Hutáról, Komlóská- ról szándékoznak itt épít­kezni, nem véletlen, hogy ta­valy is 24 házhelyet osztott a tanács. Emelkedő lélek- szám, új lakók, új igények: a tanácstag jelölt szerint lesz itt tennivaló bőven! Mert bár a két község buszmegállóját alig néhány kilométer választja el (és köti össze), akad néhány do­log, ami „ide” is kellene. Hogy csak mást me mond­jon; a húsüzlet és zöldség­bolt, s ha a vámosújfalui nők szépítkezni akarnak, bi­zony buszra (legfeljebb ke­rékpárra) kell ülniük a fod­rászhoz menet. Ott pedig férfifodrászban a hiány, a nyiratkozás a gond. De egyelőre a legeslegna- gyobb gond az Iskola ... Az Olaszliszkai Általános Isko­la, ami fölött Forgó Károly­né szerint — maga is isko­láskorú gyerekkel rendel­kezvén — damokleszi kard­ként lebeg a kétműszakos ta­nítás ténye. Az elkövetkező években — sőt, .már az idei őszön is— annyi gyerék lé­pi át a tanintézmény küszö­bét. hogy azt mindenképpen bővíteni kell...! És ez csak égj' kevéske része annak a sok-sok ten­nivalónak, amelyek megvaló­sítása tovább gazdagíthat­ja ezt a két, egyre fejlődő települést. t A sárospataki Kossuth Tsz-ben: Hogyan dolgoznak It kllencoilós „hátrányt” ? A sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet kollek­tívája — elsősorban a veze­tőség — igen nehéz felada­tok elé került az idei tervek készítésénél, véglegesítésé­nél. Ezt három alapvető té­nyező okozta: az egyik az új jövedelemszabályozási és adózási rendszer bevezetése, a másik a termelést, a rá­fordításokat befolyásoló vál­tozások; termelői és ter­mék-árváltozások. A har­madik pedig a kemény tél okozta pluszkiadások. A számolgatásoknál ugyanis kiderült, hogy az említett változások, okok, mintegy kilencmillió forintos plusz­terhet jelentenek a gazda­ságnak az elmúlt évhez vi­szonyítva. A megyében jó hírnévnek örvendő, a ked­vezőtlen adottságú bodrogkö­zi területen gazdálkodó és eleddig nyereséges éveket záró gazdaság számára e ki­védhetetlen pluszterhek azt jelentették és jelentik: ezt a kilencmilliót valami­lyen módon ki kell gazdál­kodni. Csak így érhető el, hogy — legalább közepes termést hozó év esetén — meg tudják ismételni az 1984-ben elért, ti zennégy­millió forintos nyereséget. A hét és fél ezer hektárnyi területen gazdálkodó „nagy­üzemben”, ahol a terület nyolcvan százalékán teljes talajmeliorációs munkára van szükség ahhoz, hogy jó termőképessé váljék a föld, két lehetőség kínálkozott a gondok számottevő csökken­tésére. Az egyik; úgy for­málni az ipari, melléküzem- ági termékszerkezeten, és a növénytermelési struktúrán, hogy nőjön a gazdaságosan megtermelhető, továbbfeldol­gozható terményféleségek termelési nagyságrendje, a másik pedig, hogy a szub­jektív, az emberi tényező­ket, értékeket, tudást hasz­nosítva váljék gazdaságosab­bá a jól irányított termelő­munka. Amint Szaniszló Sándor, a termelőszövetkezet elnöke helyzet- és holnapelemző beszélgetésünk alkalmával mondta: — Az már csak amolyan „ráadás” volt a kollektív együttgondolkodás, tervmódosítás napjaiban, hogy a keménj’ tél a barom­fitelepen és a tehenészetben, egyrészt mert az állatállo­mány kevésbé hasznosíthat­ta az elfogyasztott takar­mányt, másrészt mert sok olaj, fűtőanyag fogyott, még hárommillióval „meg­drágította” az év első két hónapjának rezsiköltségét. Ezért határoztak úgy: né­hány száz hektárral meg kell. növelni a kukorica, a nap­raforgó, a silókukorica ve­tésterületét. Részben, mert a búza mellett — ebből az 1600 hektárnyi viszonylag jól telelt — ezek a növé­nyek hozhatnak pénzt, illet­ve — például a kukorica — biztosíthatja ,az állatállo­mány olcsóbb takarmányozá­sát és az építés alatt álló nagy kapacitású takarmány- táp-gyár egyik gyártási alapanyagát. Részben a „csirkefarm”, másrészt a terület, a megye hiányos takarmá n y tá pellá - tottsága indította el a gon­dolatot Sárospatakon, hogy tápgyárat létesítsenek. A terv elkészült, s az évi har­mincezer tonna, nj'olc-tízfé- le tápot előállító üzem, — amelynek építésére tizenöt- millió forintot fordítanak, ez év augusztusában a tervek, és a munka jelenlegi állásá­nak alapján elkezdi a táp­készítést. A termék mintegy kétharmadát értékesítik a kossuthosok, ami már ez év­ben is jelent valamit — pénzben kifejezve — a oluszterhek csökkentéséhez. Ugyancsak megkezdi műkö­dését égj' másik új ipari üzemrész is, amely elektro­nikai, elektrotechnikai ter­mékeket állít elő: finom al­katrészeket, háztartási jelle­gű kapcsolóberendezéseket. Értékesítési, propagálási célra már mintaszakboltot is nyitottak Sárospatakon. Ugyanakkor bővítik a már több éve működő nyomdai „szitaüzem” és a műanyag­feldolgozó ipari üzem kapa­citását is. Az éves pluszköltségeket csökkentő másik „ellensúly” a termelőszövetkezetben az idén bevezetésre kerülő n yereséga rán yos érdekelt ség i rendszer. Ennek lényege, hogy valamennyi üzemág önálló elszámolás és önálló terv alapján dolgozik. Sajá­tosan új a sárospatakiak modelljében. hogy kettős terv alapján dolgoznak. Az egységes szövetkezeti terv mellett az egyes üzemágak egy másik, saját tervet ké­szítettek. amelynek mutató- számai : a termékmennyiség, a megtermelt érték maga­sabb, a rezsiköltség alacso­nyabb az általános szövet­kezeti éves tervben szereplő .mutatószámoknál. Amennyi - ben az üzemágak teljesítik saját tervüket, csak akkor jogosultak az általánosnál nagyobb jövedelemre és év végi nyereségre. Ha viszont nem teljesítik a tervet, avagy az egj'mástól függő üzemágak valamelyike nem tesz eleget a tervben és a ..szerződésekben" vállalt kö­telezettségnek. akkor rosszul jár mind az ágazat vezető­sége. mind az egész kollek­tíva. — E módszertől sokat vá­runk — mondja Szaniszló Sándor elnök. — Jól átgon­doltuk az egészet. Volt üzemág, áhol először ide­genkedtek, azonban amikor számoltak, a lehetőségeket figj'elembe vették, elfogad­ták a tervet. — Egy érde­kes mutatószám: a szövetke­zet tervezett éves termelési költsége 1985-ben három­százmillió forint. Ha csak egy százalékkal sikerül a ráfordítási költségeket csök­kenteni az új, nagy felelős­séget kívánó módszerrel, az •már hárommillió forintot je­lent. — Ezért reméljük, hogy helyesen döntöttünk, s leg­alább az az egyszázalék­nyi vagy így, vagy úgy: rezsicsökkentés, vagy plusz­hozam formájában „bejön” ebben az évben — véleke­dik az elnök. Az üzemági fejlesztések, a szervezeti korszerűsítés mel­lett Sárospatakon tervszerű­en tovább folytatják a nél­külözhetetlen és a fejlődés szempontjából meghatározó meliorációs munkát a Bod­rogközben. Ebben az évben befejeződik a munka első szakasza. Ez ezerötszáz hek­tárnyi területet érint. Meg­építettek tizenkét kilométer- nj'i vízelvezető csatorna- rendszert. .mintegy négy- százötven kilométernyi alag- csövet helyeztek el a föld alatt, és hozzáláttak a talaj kémiai feljavításához. Ez az alapja az elkövetkezendő évek nagyobb terméshoza­mainak. Az első szakasz munkálataira saját erőből és állami támogatásból hatvan- millió forintot fordítottak. Az év második felében hoz­zálátnak a második sza­kasztervben foglalt felada­tok megoldásához. Mit várnak ettől az év­től? Az elnök szerint: — Leg­alább tisztes, minimális nye­reséges gazdálkodást. Az akarat, a törekvés, a jobb feltételek adottak. Már amit mi tehetünk. Mert a téli fagyok, a pluszkiadás, a kései tavaszi vetési munká­latok sajnos bennünket is sújtanak. E gondokkal kell megbirkóznunk! Barcsa Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom