Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-09 / 107. szám

1985. május 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ünnepi gyűlés Moszkvában Magyar vezetők üdvözlő távirata A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSA ELNÖKSÉGÉNEK A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSÁNAK MOSZKVA Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és baráti jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és Minisz­tertanácsának, a nagy szovjet népnek a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulóján. Ezen a napon tisztelettel és mély hálával emlékezünk a Szovjetunió népeinek a fasizmus szét­zúzásáért, a népek szabadságáért vívott hősi küzdelmére. A Szovjetunió mérhetetlen károkat szenvedett és óriási áldo­zatokat hozott a második világháborúbon. Döntő szerepe volt a hitleri fasizmus hadigépezetének megsemmisítésében. A szovjet nép világtörténelmi jelentőségű győzelmének eredményeképpen Európa számos országát szabadította fel a fasizmus alól, ame­lyek népei élve a történelmi lehetőséggel, a haladás útját vá­lasztották és hozzáláttak az új társadalmi rend építéséhez. A történelmi küldetését teljesítő dicsőséges szovjet hadsereg 1945 tavaszán a magyar nép számára is elhozta a szabadságot, és ezzel új korszak kezdődött történelmünkben. A magyar nép a szocialista társadalom építésén munkálkodva, a fasizmus feletti győzelem 40. évfordulóján is hitet tesz amel­lett, hogy állandóan erősíti kapcsolatait és testvéri barátságát a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, és velük össz­hangban harcol a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a béké­ért, a biztonságért. A békeszerető emberiség nagy ünnepén, a hitleri fasizmus fe­lett aratott győzelem 40. évfordulóján tisztelettel köszöntjük Önö­ket és a hős szovjet népet. Újabb kiemelkedő sikereket kívánunk a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésében, a világ béké­jéért és a társadalmi haladásért végzett felelősségteljes tevékeny­ségükhöz. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke , Lázár György a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (Folytatás az 1. oldalról) hadvezéreink, katonai veze­tőink tehetsége. Az ellenség által ideiglenesen megszállt területeken partizánok mil­liói küzdöttek. A fasiszták arra számítottak, hogy a sok- nemzetiségű Szovjetunió né­pei szembefordulnak egymás­sal, ám a valóság keresztül­húzta számításaikat; a há­ború szoros egységbe forrasz­totta országunk valamennyi népét és nemzetiségét. A küz­delem élén a szovjet kom­munisták pártja, a párt Köz­ponti Bizottsága, a Joszií Sztálin vezette Állami Hon­védelmi Bizottság állt. A kommunisták a front legve­szélyesebb és a hátország legfelelősségteljesebb mun­kát igénylő területein tel­jesítettek szolgálatot; három­millió kommunista vesztette életét a háborúban, amely­nek ideje alatt azonban öt­millió új taggal gyara­podott a párt — mondotta Gorbacsov. A szovjet hadsereg ha­talmas felszabadító küldetést teljesített; azért lépett a le- igázott Európa területére, hogy véget vessen a hábo­rúnak és a fasizmusnak, s lehetővé tegye Európa né­pei számárai az életet a szi­lárd béke körülményei kö­zött — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. Méltó tisztelettel adózunk a szövetségesek, az Egyesült Államok. Nagy-Britannia és Franciaország katonái emlé­kének. Soha nem feledjük a jugoszláv nép és népi fel­szabadító hadserege bátorsá­gát, tiszteljük a szovjet ka­tonáikkal vállvetve küzdő lengyel és csehszlovák har­cosok emlékét. Kivették ré­szüket a hitlerizmus szétzú­zásából Bulgária és Romá­nia partizánjai, illegalitás­ban küzdő hazafiai. a hábo­rú utolsó szakaszában pedig hadseregei, valamint Ma­gyarország katonai alakula­tai is. Kitartóan, küzdött a megszállók ellen az albán és a görög nép. Nem feledjük azt az egyenlőtlen küzdel­met sem, amelyet a bátor német kommunisták és an­tifasiszták vívtak a hitleri rendszerrel. A szovjet em­berek nagyra értékelik az ellenállási mozgalmak har­cosainak elszántságát. A továbbiakban Mihail Gorbacsov szólt a Szovjet­unió legutóbbi 40 éves fej­lődéséről. a megtett út ered­ményeiről. Hangsúlyozta, hogy az ország ma magasan fejlett gazdasággal rendelke­zik. s a szovjet ipar az utób­bi 40 évben kétszer olyan gyorsan fejlődött, mint a fejlett tőkés országoké. A szovjet társadalom ma a nép növekvő jólétének tár­sadalma. A továbblépés, a szocialis­ta építőmunka sikeresebbé tételének lehetőségeiről szól­va Gorbacsov hangsúlyozta: a siker legfőbb záloga a nép alkotóereje. A dolgozó em­ber aktivitását semmi sem növeli olyan mértékben, mint az a bizonyosság, hogy maradéktalanul érvényesül a társadalmi igazságosság el­ve. A párt mindent meg fog tenni ennek érdekében. Ha­tározottan elejét kell venni a szocialista elvektől való min­denfajta eltérésnek, véget kell vetni a negatív jelen­ségeknek. el kell zárni a nem munkával szerzett jövedel­mek minden forrását, mi­közben növelni kell a lelki- ismeretes és hatékony mun­ka anyagi és erkölcsi meg­becsülését. Az SZKP XXVII. kongresszusára készülve a párt Központi Bizottsága lé­péseket tesz annak érdeké­ben. hogy a párt politikai irányvonala a legteljesebb összhangban legyen a társa­dalmi fejlődés támasztotta követelményekkel, megfelel­jen a széles dolgozó töme­gek érdekeinek és vágyai­nak. A szónok a továbbiakban emlékeztetett arra. hogy az imperializmus erői ebben az évszázadban már kétszer robbantottak ki véres világ­háborút, mert úgy vélték, hogy ily módon valósíthat­ják meg oszlálycéljaikat, így biztosíthatják önző érdekeik kielégítését. A történelem azonban másként döntött, és nem lehet csodálkozni azon, hogy az imperializmus ka­landjaként kezdődött mind­két háború nem csupán köz­vetlen kezdeményezőinek le­verésével végződött, hanem utat nyitott a magát a há­borút szülő rendszert meg­rendítő válságok egész so­rozata előtt is. Országa szabadságát és függetlenségét megvédelmez­ve a szovjet nép hatalmas internacionalista küldetést is teljesített, amikor megóvta az egyetemes civilizációt a fasizmustól. Az elmúlt negyven év alatt számottevően csökkent az imperializmus uralmi szférá­ja. Megváltoztak az erővi­szonyok magán a kapitalis­ta világon belül is, ahol az Egyesült Államok minden fontos területen kivívta ma­gának a vezető szerepet. Uralkodó osztályát világ­uralmi törekvéseinek ér­vényre juttatásában az is segítette, hogy az Egyesült Államok volt az egyetlen olyan nagy ország, amely mértéktelenül meggazdago­dott a háborúban. Az Egyesült Államok poli­tikája ma egyre harciasab- bá válik — állapította meg Mihail Gorbacsov. Ez a po­litika olyan állandó negatív tényezője a nemzetközi vi­szonyoknak, amit nem hagy­hatunk figyelmen kívül. Az Egyesüli Államok meg­kísérli ráerőszakolni a vi­lágra azt az elképzelését, hogy neki valamiféle 'külön­leges joga és sajátos kivált­sága van a történelemben. Csakis ezzel magyarázható, hogy igényt támaszt létfon­tosságú érdekövezetekre, hogy beavatkozik más álla­mok bel ügyei be, hogy Wa­shingtonhoz való viszonyuk­tól függően büntessen vagy támogasson szuverén orszá­gokat és népeket Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy foko­zódik a veszélye a nyugat­német revansizmusnak, amelynek újjáélesztésében oly aktív szerepet játszik az Egyesült Államok mai veze­tése. A hét legerősebb tőkés ország vezetői a napokban Bonnban megtartott találko­zójukon — a maguk mód­ján ünnepelve a második világháború befejezésének 40. évfordulóját — támadást in­téztek az európai területi és politikai realitások ellen. Akadtak olyan politikusok is. akik nemcsak a feledés­re mutatkoztak késznek, ha­nem arra is, hogy megpró­báljanak tisztára mosni SS- hóhérokat. Sőt, mi több, tiszteleglek emlékük előtt, meggyalázva ezzel a legyil­kolt, agyonlőtt, elégetett mil­liók emlékét. Mihail Gorbacsov a to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió tudatá­ban van a világ sorsáért vi­selt felelősségének. Nem en­gedi. hogy felboruljon a ka­tonai és hadászati egyen­súly a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO kö­zött. A Szovjetunió háborúk, fegyverek nélküli világot akar. A békés egymás mel­lett élés politikája iránti elkötelezettségünk az új .tár­sadalmi rend erejébe, törté­nelmi lehetőségeibe vetett hitnek a bizonyítéka. Ez az elkötelezettség összhangban áll minden ország és nép érdekeivel. Az élők azzal tartoznak a szabadságért és a társadalmi haladásért el­esett milliók emlékének, hogy megvédik az emberek élethez való szent jogát, biztosítják a tartós békét. Közös kötelességünk ez a ma élő. és a jövő .nemzedéké­vel szemben is — fejezte be beszédét Mihail Gorbacsov. Az ünnepi gyűlésen az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára után felszólalt a Vörös Hadsereg több ve­teránja, a hátország dolgo­zóinak képviselői. A gyűlés részvevői elfo­gadták az SZKP Központi Bizottságához, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségéhez és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsához intézett üdvözlő levelüket, majd az ünnepi megemlékezés szov­jet művészek koncertjével fejeződött be. 9-es választókerület Nagy Gyula A szikszói születésű • Nagy Gyula, a szom­szédos Aszalón járta ki az általános iskolát. Ez­után Putnokra jelentkezett, a Mezőgazdasági Techni­kumba, amelynek elvégzése után útja rövid időre ismét Aszalóra vezette. A helyi termelőszövetkezetben alkal­mazták a fiatal szakembert gyakornoknak, majd fél év múlva kinevezték gépcso­portvezetőnek. — Az ember, ha lépést akar tartani társaival, ak­kor a tanulást, önképzést soha nem lehet abbahagyni. Én is folytattam az ismeret- szerzést, 1975-ben Mohácson megszereztem a mezőgazda- sági gépüzemeltető techniku­si oklevelet. Alig két esz­tendő múltán kerültem át Szikszóra, a Béke Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetbe, jelenlegi munkahelyemre, szállításvezetőnek. Ma is eb­ben a beosztásban dolgozom. A fiatalember hét évvel ezelőtt nősült meg, ma már egy hatéves és egy héthó­napos kislány édesapja. — Feleségemmel úgy ha­tároztunk, itt maradunk. Mindketten szeretjük Szik­szót. Ezért is építkeztünk az egyik új lakótelepen. Máso­dik gyermekünk már a sa­ját, új otthonunkba érke­zett. Zsóka Endre- — Ha valaki megta­# lálja a szépséget a kö­zösségért vállalt mun­kában és törekszik az em­berek közérzetének javításá­ra, akkor az feltétlenül moz­gató rugójává válik további ténykedésének. Én megtalál­tam — mondja Zsóka End­re, akit öt évvel ezelőtt vá­lasztottak meg tanácstagnak Felsőzsolcán. A harmincnyolc esztendős fiatalembert az általános is­kola elvégzése után szülei szakmunkásképzőbe íratták. A hatvanas évek második felétől, zsebében a laka­tos szakma bizonyítványával — kezdte meg munkáséveit a Miskolci Sütőipari Válla­latnál. Később, miután esti tanfolyamon elvégezte a Zalka Máté Gépipari Tech­nikumot, személy- és teher­felvonókat kezelt, javított, az akkori Vimeluxnál. — Tizenegy éve dolgozom a Kohászati Gyárépítő Vál­lalatnál Diósgyőrben, a tmk- műhelyben. Lassan hét esz­tendeje, hogy megválasztot­tak a munkaügyi döntőbi­zottság elnökének. Elmond­hatom, nem csupán a tmk- sok gondjait ismerem, ha­nem a főépítésvezetőségeken belül a legkülönbözőbb szakmát művelőkét is. Örö­met jelent, ha sikerül egy dolgozó, avagy a lakóhelye­men a kisebb-nagyobb kol­Munkahelyi elfoglaltsága és a sok időt, ügyintézést igénylő építkezés ellenére Nagy Gyula sohasem vonta ki magát a közösségi mun­kákból. Sőt, esetenként be­szervezte még munkatársait is, mint ahogyan az új köz­ponti óvodát és környékét gazdagító munkálatoknál tet­te. Igaz, a szervezés nem volt nehéz, hiszen közvetle­nül vagy közvetve vala­mennyien érdekeltek voltak az „óvoda-ügyben”. Munká­juk elismeréseként akkor Közösségért elnevezésű ki­lektivák vitás ügyeit meg­nyugtatóan rendezni. Szülőhelyéről, Hernádné- metiből 1973-ban — házas­ságkötése után — költözött át Zsóka Endre Felsőzsol- cára. Eleinte felesége szülei­nél laktak, egy évtizede azonban kilenc- és hatéves kisfiúk a takaros családi házba várja a szülők érke­zését. — Állandó délelőttös mű­szakra járok, délután és es­ténként pedig legtöbbször a tanácstagi teendőket vég­zem. Olykor ez meglehető­tüntetésben és oklevélben részesítették a kollektívát. — Jelölésemről váratlanul ért a hír. Most barátkozom a gondolattal. Tisztában va­gyok azzal: ilyen fontos megbízatást csak akkor vál­lalhat el az ember, ha meg­felelő felkészültséggel ren­delkezik, ismeri szűkebb pátriája ügyes-bajos dolga­it. Első feladat tehát sorra venni a teendőket. Meg kell tudnom, mi foglalkoztatja leginkább a környező tele­pülésen élőket. A szikszói gondokat általában isme­rem, hiszen itt élek. Ilyen például a lakáskérdés, jól­lehet, ez másütt is jellemző. Tovább kell szorgalmaz­nunk az egészségügyi ellátás fejlesztését, amely jó úton halad. Nem szabad megfe­ledkezni arról sem, hogy ke­vés az orvoslakás. A leg­több szakember Miskolcról jár ki a kórházba. A közel­jövőben százötven ágyas új részleg indul be és a maj­dan itt dolgozó orvosok, egészségügyi szakemberek bizonyára örömmel vennék, ha lakást is biztosítanának részükre. És még valami, megérett már a felújításra, bővítésre a nővérszállás ré­gi. avítt épülete ás. sen sok időt igényel és nem is mindig jár eredménnyel. Legutóbb például a Fiszkert és a Bodzás utcák területé­nek rendezését próbáltam el­intézni. Esős időben az utak úgyszólván járhatatlanok, azért szerettük volna elérni, hogy leborítsák bitumennel. Még aláírásokat is gyűjtöt­tem azoktól, akik anyagilag hozzájárultak volna a mun­kához. A tanácsnak azonban kevés a pénze, így az utai: rendbehozatala még várat magára. Felsőzsolcán egyéb­ként sok a rossz út, nincs megfelelő művelődési ház sem, ahol a lakóközösségek kulturált körülmények kö­zött tölthetnék el szabad idejüket. Fontos lenne a szennyvízcsatorna és a ve­zetékes gáz kiépítése, bár ez még a távoli jövő feladata. Jó ideje várnak a helybéli­ek egy komplett szolgáltató­házra. Egyre több fiatal építkezik telepedik le a környéken. Amikor a sokat hangoztatott megtartó erőről beszélünk, amely különösen így városközelben fontos, akkor nem szabad megfeled­keznünk ezekről az igények­ről, hiányosságokról. Ha megválasztanak, ezek jelen­tik számomra a legsürgetőbb feladatokat. Nagykorú gondozottak és gyermekélelmezés (Folytatás az 1. oldalról) évekhez képest javult Mis­kolcon a gyermekétkeztetés. A vállalatok — a Miskolci Vendéglátó, a Bükkvidéki, valamint a tanácsi kezelésű konyhák — eredménnyel tö­rekedtek az ellátás javításá­ra, ennek a törekvésnék az eredményei érezhetőek, lát­hatóak is. Az örvendetes megállapítá­sokhoz azonban más észre­vételek is társulnak. Például: „az étkezési normák alacso­nyak, és nem fedezik az élet­tani szükségletet, a megfele­lő biológiai értéket.” Mind a Bükkvidéki, mind a Miskol­ci Vendéglátó egy-egy millió forint értékben vásárolt kony­hai berendezést, ennek elle­nére a konyhák nagy része elavult, a gépek, felszerelé­sek elhasználódtak. Az étter­mi kapacitás rendkívül szű­kös, a gyerekek több helyen kis helyiségekben, folyosókon összezsúfolódva étkeznek 4—8(!) turnusokban. Több helyről hiányoznak a mély­hűtők, a mosogatási lehető­ség sem mindenütt ideális. Az írásos anyagból: „a gyer­mekétkeztetés kulturáltsága a vizsgált egységek 80 száza­lékánál nem kielégitő.” Ilyen körülmények között nehéz bizony megfelelően eleget tenni a feladatnak, rá­adásul az ellenőrök itt-ott mást is tapasztaltak. Például azt, hogy a gyermekek az amúgy is alacsony normából is kevesebbet kaptak. Fo­gyasztói megkárosítás minő­sítéssel szerepel ez a jelen­ség az ellenőrök jelentésé­ben. Nyolcnapos (kannás) tejfelt is találtak, melynek pedig szavatossági ideje 48 óra. Az előírtnál kisebb sú­lyú húst, szalámit, kenyeret is találtak az ellenőrök. Továbbra is van tehát ten­nivaló á gyermekétkeztetés­nél is. Az ellenőrök a ta­pasztaltak alapján megteszik, ami rajtuk múlik. (priska)

Next

/
Oldalképek
Tartalom