Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-29 / 124. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. május 29., szerda Bemutatjuk a Tokaji Múzeumot (1.) A ház és a Béres-gyűjtemény .szüli liturgikus tárgyak; könyvek a 16—19. századból). 2. — á keleti kultúrkörhöz tartozó műalkotások (ikongyűjtemény, 105 darab; fém, fa és egyéb anyagból készült liturgikus tárgyak; egyházi szláv és román nyelvű liturgikus könyvek, textíliák)”. Láthatók itt továbbá zsidó házi és zsinagóga! li— Vajon hány települése van a világnak — nemzete himnuszában is megénekelve; nevén nevezve? — ezt a kérdést hallottuk először, amikor a Tokaji Múzeum megnyitójának szónokát — a Művelődési Minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetőjét — hallgattuk. „Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél.” Rangjához és múltjához méltó intézményt avatott Tokaj az elmúlt hét közepén; Tokaj és a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei múzeumi szervezet; s egészében megyénk ... A mai nagyközség lakói többnyire Karácsonyi—Szász - szaráth háznak ismerik az új múzeum épületét, utolsó tulajdonosai, lakói révén. Tokaj legreprezentatívabb lakóépületei közé tartozik. Négyszintes, egykori 11. századi görög kereskedőhöz ez a Bethlen u. 7. sz. alatti épület. Copfstílusban épült, mai „kinézetét" a 18. század harmadik harmadában nyerte el. Leírások az építészeti jellemzőkből: „Téralakításában tökéletesen kiszolgálta az egykori vegyes (kereskedelmi és lakó) funkciót. Az épület földszintjén egykor üzletek és raktárak helyezkedtek el. Feltehetően raktározás céljára szolgált, részben a tetőtér is. Az emeleti helyiségek az átlagosnál magasabb szintű polgári életvitel céljaira voltak alkalmasak. Ezen a szinten az egyes terek építészeti értékét unikális polichromia fokozza. Az utcai helyiségek értékes falfestményei tökéletes összhangban állnak az épület építészeti tagozataival ... A tagolatlan, hatalmas méretű padlástérben két meghatározó építészeti elem van. Az egyik a hatalmas, többször elhúzott íves tárnokra helyezeti kéménytest, valamint a fedélszéktől megszabadított, belül pácolt faburkolatú tetősík, illetve héjazat . ..” És mindehhez még ott van a pince ... rendszerben .. . Az új múzeumi épület kiállítási alapterülete a négy szinten összesen 600 négyzetméter ... A látogató a kapun belépve, tágas — az épület teljes keresztmetszetében található — kapualjban találja magát. A bal oldali részben van a múzeumi recepció, az igazgatói iroda és a múzeológusi munkaszoba, mely egyben könyvtári célokat is szolgál. A jobb oldali két helyiségben kaptak állandó kiállítási helyet Béres Béla — már magángyűjteményi korából híres — anyagának kvalitásos darabjai. A két, egymásból nyíló boltozott egykori üzlethelyiségben látható műtárgyakat Béres Béla — aki hosszú évtizedeken keresztül volt Tokaj római katolikus esperes plébánosa — 1983-ba n ajánlotta fel a Tokaji Múzeumnak. önzetlenül és példamutató gesztussal. Leírás a gyűjtemény jellegéről: „A Béres-gyűjtemény alapvetően két nagy és ezeken belül több, jellegénél fogva kisebb tárgyegyüttesre osztható. A két nagy egységet az alábbiakban határozhatjuk meg: 1. — a nyugati kultúrkörhöz tartozó egyházi és iparművészeti alkotások, valamint könyvészeti anyag (barokk plasztika; festmények, fémből kéturglkus tárgyak fémből, textilből, sásból... És itt vannak a népi vallásosság tárgyi emlékei is. Béres Béla önzetlenül közkinccsé tett gyűjteménye 800 darabból áll. Természetesen az új múzeum — a maga felvállalt funkciójában — ennek az anyagnak csak töredékét tudja szemünk elé varázsolni. Korpuszok, festmények, szobrok, oltártervek, könyvek — páratlan a Dü- rer-metszetet tartalmazó! —, hímzések, kegytárgyak sorakoznak előttünk; és az ikonok! — a teljes gyűjteménynek a fele! Ezeket mind — látni kell!, mielőtt továbbhaladnánk, vagyis fel, a múzeum emeleti részére és a padlástérbe .. . (ténagy—csákó) Korpusz és gyertyatartók Szt. Miklós-ikon - orosz - a 19. sz. végéről A mikroszkóp nem nyerne szépségversenyt. De valamikor régen, még a harmincas évek derekán, igencsak nagyra nyílt az alsó- dobszai nebulók szeme, amikor belenéztek. Nemcsak a gyerekek, a falusiak is csodájára jártuk az ördöngös masinának, amiben látható lett a láthatatlan, észrevehető az észrevehetetlen. Pedig hát — ahogy ma is hibátlanul sorolja Balogh József, csupa kacatból készült. Távcsöves púskából reszelte a mikroszkóp testét, amelyet ládapánt rögzít, a ládalécből készült tartóállványhoz, a kukucskáló jobb időkben függöny karnisvég- kénl szolgált. Most már inkább csak emlék a mikroszkóp a kétszobás szerencsi lakásban, ahol kitelvén a szolgálati idő, a nyugdíj nyugalmát élvezi feleségével. A nyugalmat persze igazán csak képletesen szabad érteni, mert az étkezőből berendezett dolgozószobában most is befűzve a papír az írógépbe: a nyugdíjas tagozat munkájáról készülő beszámolót hagyta félbe kedvünkért. Balogh József nem tud tétlenül meglenni. Mint ahogy a tétlenséget akkor sem tűrte, amikor a sátoraljaújhelyi szabómester fia („Akkor volt szabó az apám, amikor senki sem csináltatott ruhát”.) megkapta az alsódob- szai tanítói kinevezést. Vertfalú, apró, piszkos padozatú iskolát örökölt, recsegő- ropogó ürességgel. („Hát ezt a recsegö-ropogó ürességet értse úgy, ahogy mondtam. Külsőleg is, belsőleg is. Amikor kinyitottam a szekrényt, mindössze egyetlen gravizán- gyűrűt találtam. Tudja, azt a rézkarikát és golyót, amin azt mutatják be, hogy a hő hatására kitágulnak a fémek. Ez volt az egyetlen eszköz a hat osztályhoz.”) Nekiállt hát maga készíteni. gyűjtögetni. amire szüksége van. „Én mindig azt gondoltam, hogy valamilyen fizikai munkát fogok végezni, csak hát persze szabó érthetően nem leszek, mert láttam, abból nagyon szegényen lehet élni. Aztán úgy alakult, hogy tanító lettem. Jó tanuló voltam, felfigyelt rám a papunk. Szerencsém volt a végzéskor is, mert 1930-ban nemigen tudtunk elhelyezkedni. Én Al- sódobszát kaptam, nem volt könnyű, de nem azért mondom! .. . Egy faluban az iskolában is megvolt a rangsor. A gazdák fiai elöl, a szegények hátul. De minek ültessem magam közelébe, akivel nem volt bajom, megfordítottam a sorrendet. Amikor az egyik első paraszt gyerekét hátraültettem. bejött a nagyanyja . . . Sokáig kellett küszködni a faluval is, a gyerekekkel is. Amikor 21 év szolgálat után eljöttem Alsódobszáról, egy új iskolát hagytam ott. Minden eszköz megvolt, ami kellett a tanításhoz.”) Sok, azóta ismert ember került ki abból az iskolából. Nem mintha az alsó- dobszai gyerekek tehetségesebbek lettek volna, mint más falvak gyermekei. Inkább az akarás volt más, j(„Csodálatos időszak volt. S amikor a Parlamentbe hívlak 1964-ben, és megkaptam a Kossuth-díjat... Én voltam egyedül, aki világos ruhában ment föl... Abból a 10 ezer forintból vettem sötét öltönyt magamnak, s a fiamnak ruhát — ö is pedagógus —, hogy ne melegítőben járjon a pataki gimnáziumba.") A pálya következő, s utolsó állomása a Inegyaszói nevelőotthon. („Amikor odakerültem, 98 gyerekünk voll. Amikor eljöttem, majdnem 300. Sajnos, így kell mondani, megnőtt az intézet. Ugye érti, miért mondtam így? Volt munka bőven, gondolhatja. De volt szépsége is, hiszen ezeknek a gyerekeknek sok mindent kellett, hogy pótoljunk. Ha kaphat fizetséget a pedagógus, akkor az a fizetség, ha később azt látja, hogy rendes kerékvágásban van az életük Nekem megadatott, de a szivem fáj, hogy nem minden gyerekünk sorsa igazodott ki.") Mert mi marad emlékül eg,y pedagóguséletről ? A kitüntetések, az oklevelek? Egy-kél tárgy? A mikroszkóp? A történelem- és irodalomtanításhoz összegyűjtött vaskos arcképkötet? A peda- gógusnapon még most is eljuttatott néhány szál virág, hajdani tanítványoktól? Egy fenntartott szék iskolai ünnepségeken? A pedagógiai lexikon néhány sora? („Mostanában annyi vita zajlik az iskoláról, a pedagógusokról, a módszerekről. Sok mindent már nem is értek. De azt tudom, hogy egyetlenegy jó módszer van: a gyereket meg kell tanita- ni! Ez a pedagógus dolga, a tanító dolga . ..") A gyerekek már kinőttek a kezei alól — a sajátjai is — a pálya mögötte van. Szerencsés embernek tarthatja magát. Pihenhetne elégedetten. De annyi idős kartárs van, annyi magára maradt, hogy velük is kell törődnie valakinek. Nőnap előtt, s pedagógusnap tájékán ezért rajzolja nagy-nagy szeretettéi a köszöntő kártyákat. Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László Hamvát vesztett(P) szemle Az elmúlt héten május 20-a és 25-e .közölt rendezték meg Kőszegen a televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek hatodik szemléjét. Kőszeg kétévenként ad otthont e munkujellegű tanácskozásnak és alkalmat arra, hogy mérlegre kerülhessen mindaz a televíziós produktum, illetve annak reprezentatív része, amely a három—tizennégy éves korosztályhoz kíván szólni. Szükség van erre azért is, mert a gyermeknézővel való törődés legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint a felnőtt néző igénye, hiszen a gyermek a holnap felnőtt nézője, s nem közömbös, milyen nézővé nevelődik nagyrészt éppen a televízió által. Mint dr. Kornidesz Mihály, a Magyar Televízió elnöke mondotta, évente körülbelül egy hónapnyi műsort sugároznak a gyermekeknek, azaz, ha folyamatosan az átlagos napi, illetve heti adásidőben csak gyermekműsorokat sugároznának, egy hónapi műsort (öltene meg, órákban kifejezve, mintegy 261)— 380 órát, ami az összes adásidőnek több mint 8 százaléka. Ebből az évi 360—380 órából a szemlén több mint 14 órát láttunk, ugyanis az előzsűri ennyit bocsátott át a szigorú szűrőn, s egyébként is több aligha férhetett volna a szemle viszonylag szűkre szabott idejébe. Huszonhárom műsort láttunk így is a benevezett ötvenegyből A legelső feljegyzendő ;i szemléről a jó szervezettség. Jellemző voll ez az utaztatásra, a kiegészítő programokra. a versenyművek bemutatásának pontos rendjére — ezt egyébként az egész ország ellenőrizhette, mert sugározták —. a tanácskozások lebonyolítására, s ezért csak elismeréssel lehet szólni Kut- kics Ilona rendező, a szemle igazgatója és munkatársai jó előkészítő és lebonyolító munkájáról. De elismerés jár Kőszeg városának is a rendezésben való eredményes részvételért. C Mint mondottam, huszonhárom mű szerepelt a programban. a három—tizennégy éves korosztályhoz szóló kínálatból. Ezek a művek különféle műfajokat képviseltek. nemegyszer olyan érzésünk is volt, hogy egymással szinte összehasonlíthatatlanok-, viszont a szemle egésze arra kiválóan alkalmas volt. hogy alapot biztosítson a vitákhoz: a szemle az összetett világot tükrözte, ez volt kiolvasható a látott müvekből. A viták közül az elsőnek címe és témája: Értékek■ és értékorientáció a televízió gyet - mekműsoratban. Ehhez vitaindító előadást dr. Zsolnay József, az Oktatási Kutató Intézet tudományos osztályvezetője tartott. A második témája: Milyen viselkedési normákat közvetítenek a gyermekeknek készült műsorok? Ezt dr. Pataki Ferenc, az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója vezette be, a harmadik vita A képi megjelenítés módja, a televízió sajátosságainak- érvényesítése a gyermekműsorokban címmel. Szönyi G. Sándor rendező vitaindítója alapján folyt. Már a címből is kitűnik, hogy az első vita meglehetősen elméleti, a harmadik inkább szakmai volt, de a második az mindenkit érintett. Alkotót, nézőt, kritikust egyaránt. A három vita gondolatkörei nem váltak el élesen egymástól. Mondhatni, átfolytak egymásba, egyes tanácskozások a következő témánál folytatódtak. Érdemes néhány gondolatot kiragadni a több napos eszmecseréből. Figyelmet érdemel az a megállapítás, hogy az új értékrend visszaköszönése még nem érzékelhető a műsorokban. A gyereket a teljes műsor érinti, nemcsak a gyermekműsor, tehát magában csak a gyermekműsor sosem hat egyedül. Éppen ezért feladat a gyermeket tudatos és szelektív nézővé nevelni. Volt olyan megállapítás, hogy a gyermekműsorok jobbak, mint a felnőttek; nem adják fel a jóság kritériumát. Ez áll nemcsak a Süsüre, hanem más gyermekműsorokra is. Igen fontos gondolat volt. amit ugyancsak többen elmondtak, hogy a televízió nem veheti és ne is vegye ál az iskola értékrendezö funkcióját. Bizonyára nemcsak a vita résztvevőiben keltett sokféle visszhangot, hanem másokban is visszhangozni fog az az álláspont, amely szerint le kell számolnunk a pedagogizált társadalom képzetével. Minden ízében nyitott világban élünk. Egy angol felmérés adatai szerint a tíz éven felüli gyermekek háromnegyed részének fő kedvencei a felnőtt műsorok, nézik azokat, mert szükségük van tapasztalatszerzésre. Ez pedig bekövetkezhet minla- kövclö tanulás, személyes tapasztalás útján való követés, mások cselekvése, effektusainak figyelése közvetítésével. Ezek a mintafolyamatok két világban zajlanak a gyermek előtt, a valóságosban és a szerkesztett képi világban. Más a valódi, a naturális képi világ és más a szerkesztett. Ez a követés viszont nem jelenti azt, hogy ugyanúgy lenni, mint más. egyben az „ugyanaz szerelnék lenni, mint más" fogalmával azonos. A pedagógiai törekvések ennek kapcsán többször felbukkanlak a vitában és hangot kapott, mint követelmény, hogy különbséget kell tenni a pedagógiai szándék, a nevelés és a ne- velödés között. Volt olyan kívánalom, hogy a kudarcot is képernyőre ikellene vinni, s bemutatni, miként kell tudni azt el is viselni. Mert nem kell mindicfí heppiend, amikor az életben sem végződik minden jól. A tanácskozások arra keresték a választ, hogy mindezekben a nevelési témákban, feladatokban mi a televízió elsődleges teendője, szerepe, feladata. A gyerekek igen sok időt töltenek a te- ievízó elöli, nálunk és más országokban is. Jellemző, amit az NDK televíziójának egyik küldöttje mondott, nevezetesen, hogy a liél végén a német gyerekek napi tiz órán ál nézik a tévét, mini egy felmérésben írta egy gyermek, addig, amíg „négyszögletűre nézem a szememet." Bemutatók, viták, szűkébb körű beszélgetések, a csodás környezet ihlető ereje —, ez voll a szemle. Szemle és nem fesztivál, iinnepieskedés nélküli munka találkozás. Hamvát vesztett (?) szemle —. írtam a címben. De már a zárójelbe tett (kérdőjellel meg is cáfoltam magam. .Miért? Mert korábban a kőszegi szemlén nem voltak díjai:. Üdén, frissen, fiatalosan álltak mégis starthoz, egymással versenyezve a müvek, hogy összeméressenek és tanácskozási alapul szolgáljanak. Most először írtak ki három díjat. Sokan ettől féltették a szemle hamvasságal, frissességéi, üdeségét. A díjakat szombaton kiosztották, a rádió, a televízió ismertette, de idejegyzem: az Állami Ifjúsági Bizottság díját A kárókatonák még nem jöttek vissza, a kritikusok díját a Süsü, a sárkány sorozatból a Süsü csapdába esik, a gyermekek által odaítélt közönségdíjai a Kismaszal és a gézengúzok kapta. És bátran ideírom: a díjazás ellenére sem vesztette el a kőszegi televíziós szemle frissességét, üdeségét, hamvasságát. Benedek Miklós
