Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-19 / 116. szám

1985. május 20., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A közelmúltban a miskolci Vándor Sándor és a Vörös­marty útkereszteződésben rö­vid időn belül két baleset is történt. Tudósításunkban egyebek között elmondtuk, hogy a jelzőlámpák nem működtek, miként az utóbbi hetekben-hónapokban Mis­kolc legveszélyesebb csomó­pontjain sajnos gyakorta nem működnek. A május ít-i és a május 10-i ka­rambolokról szóló tudósítá­sainkra két választ kaptunk. Az alábbiakban — kivona­tosan — ezekből idézünk. A Miskolci Közúti Igazga­tóságtól: „Május 8-án reggel 5 órakor — mint minden­nap — a szervizcsoport el­lenőrizte a jelzőberendezést, amely működött. Ezt követő­en a csomópont 52 izzólám­pája közül az egyik kiégett és emiatt automatikusan sár­ga vil lógóra váltott. Az iz­zólámpák kiégése semmikép­pen sem zárható ki és ezzel együtt az sem. hogy eseten­ként rövid időre — az infor­mációátfutás és a javítás vég­rehajtása időszakában—sár­ga villogó üzemmód legyen érvényben, (a 10-i karambol­ról) : Szervizcsoportunk ellen­őrző körútja során 9.15-kor haladt át a kereszteződé­sen, amely hibátlanul mű­ködött. 9.35-kor kaptuk a bejelentést, hogy a berende­zés sárga villogó üzemmód­ra váltott. A hibaelhárítást az elvárható legrövidebb idő alatt hajtottuk végre, mégis baleset történt, mert az ott közlekedők nem a tőlük el­várható magatartást tanúsí­tották ... A leközölt cikkek a balesetek okaként első he­lyen a sárgán villogó jelző­lámpákat jelölik meg, mint­egy levéve a felelősséget a szabálytalanul közlekedő jár­művezetőkről ... Az a meg­győződésem, hogy a fenti információ • ismeretében egyrészt szakszerűbben, másrészt a tények figyelem- bevételével lehetett, volna a közvéleményt tájékoztatni.” A miskolci Városgondnok­ság leveléből: „Az utóbbi időben sok bírálat éri a vá­ros jelzőlámpás forgalomirá­nyítását. Jogosan! Sajnos, Miskolcon a jelzőlámpás.for­galomirányítás nem egységes. A csomópontokba telepített berendezéseknek mintegy 60 százaléka a tanács kezelésé­ben van, a többi üzemelte­téséért a Közúti Igazgatóság a felelős. A Közúti Igazgató­ság az M—3-as úton a Futó utcától Kassa irányába a Ba­ross utcáig, valamint a pe- recesi elágazás, a vasi felül­járó illetve feljáró, Petnehá- zy bérházak, Szikra mozi csomópontokban elhelyezett jelzőkészülékeket üzemelteti. A Városgondnokság által üzemeltetett berendezések hi­báit minden esetben a leg­rövidebb időn belül — kö­rülbelül 4 munkaóra — el­hárítjuk, kivéve a rongálá­sokat. Szervizcsoportunk munkaszüneti napokon is ügyeleti szolgálatot tart.” Ennyit a levelekből és né­hány megjegyzést. A Közúti Igazgatóság véleménye sze­rint a cikkek a balesetek okaként első helyen a sár­gán villogó jelzőlámpákat jelölik meg, levéve a fele­lősséget a kocsivezetőkről. Idézet az első cikkünkből: „Nem adta meg az elsőbb­séget a vele szemben szabá­lyosan közlekedő és egyene­sen tovább haladni szándé­kozó személygépkocsinak ...” A másik cikkünkből: „...fo­kozottan figyelni kell az ilyen kereszteződésekben, egymást segíteni is.” Ugyan­csak az igazgatóságtól kap­juk a tanácsot a tények fi­gyelembevételének szüksé­gességéről. Csak hát: a té­nyek makacs dolgok. Az említett esetekben például a tény: a lámpák nem működ­tek, (annak ellenére, hogy a szervizcsoport áthaladásakor mindig működnek), és bal­esetek következtek be. Ez a tény, mi ezt vettük figye­lembe és a szervizcsoport áthaladásának pontos idejét valóban nem. Meg azt vet­tük figyelembe ugyancsak tényként, hogy Miskolcon a jelzőlámpák gyakorta nem jeleznek, holott ez a felada­tuk. A balesetveszély pedig ilyenkor a kereszteződések­ben igenis megnövekszik. Hogy mennyire, erről a rend­őrségnek bizonyára pontos ki­mutatása van, de lehetséges, hogy a mentőknek is. A szo­morú tényekről. Még egy sajnálatos tény. Is­mét gyarapítottuk azoknak a cikkeinknek a számát, ame­lyeknek mégoly aprócska részletével sem ért egyet a Közúti Igazgatóság, akárcsak az elmúlt években egyetlen­egyszer sem. . A Városgondnokságtól ka­pott levél azt jelzi, hogy együttesen lehetne, kellene tennünk a gondok enyhíté­séért, e célból közös eszme­cserére hívja meg szerkesz­tőségünket. A meghívást kö­szönettel elfogadjuk. (priska) Faragott hordók Szebbnél szebb faragott hor­dókat készít Kalla Miklós, a Szolnok megyében élő ká­dárdinasztia utolsó tagja. Munkái külföldre is eljutnak. Egyik kollekcióját például a franciaországi Toulouse-ban mutatta be május első felé­ben. Köztünk szólva Hz inas vezetésről Egészen szélsőséges esete­ket kivéve, utólag igen ne­héz megállapítani, mennyire játszott szerepet a balesetet előidézők ittassága egy-egy országúti tragédia bekövetke­zésében. Éppen ezért az al­koholos állapotot a másodla­gos okok közt tartják szá­mon. Az utóbbi években azonban olyannyira gyakori­ak az ittasan okozott közúti balesetek Borsod megyében, hogy a másodlagosság elle­nére is kiemelt figyelmet kell fordítani erre a súlyosan ne­gatív tényezőre. Tekintettel arra, hogy hosszú évek óta az országos átlag közelébe sem jutunk, olyan, magas az alkoholos befolyás alatt elő­idézett balesetek száma a megyében, jelenleg ott tar­tunk, hogy akinél vezetés közben az ittasságot megálla­pítják, attól a vezetői enge­délyt a helyszínen, haladék nélkül elveszik. Kell-e ennél szigorúbb fel­lépés az alkoholos vezetés ellen, kérdezhetné bárki, hi­szen így rövid idő alatt fel­lélegezhetnének a mindig jó­zanul autózó, motorozó száz­ezrek. Sajnos, nem így van, és ezt a balesetek alakulása bizonyítja a legjobban. Év­ről évre több jogosítványt vonnak be ittasság miatt, és persze a sorra kerülők között ott vannak a régebbi isme­rősök. Bírság, büntetés, eltil­tás, mea culpa, és kezdődik minden elölről. Pedig a „si­ma ittas vezetésért” egyes ese­tekben tízezer forint fölé is emelkedhet a bírság összege, az eltiltás időtartama meg­haladhatja az egy esztendőt (ez azt vonja maga után, hogy ismét vizsgát kell ten­ni), ám mind ez ideig úgy látszik, nem sikerült megta­lálni a megfelelő módszert az ittas vezetés visszaszorí­tásához. így viszont a már „megbotlottak” ismét volán mögé ülhetnek, sokszorozva a veszélyt útjainkon. Sze­rencsésebb esetben csak az ellenőrzés hálóján akadnak fönn, nem okoznak vétlen embereknek gyógyuló, vagy maradandó sérüléseket, gyászt más családoknak. Ez a megbocsátó türelem persze csak akkor borzolja fel ala­posabban a közvéleményt, ha a közvetlen környezetünkben történik valami jóvátehetet­len mások önző, durva élet­felfogása, könnyelmű alko­holizálása miatt. Minden har­madik közúti balesetnél re­gisztrálni lehet megyénkben az alkohol jelenlétét, hovato­vább, ittas ember üt el it­tas embert. Talán más szank­ciók kellenének nálunk, amíg legalább a sokat emlegetett, a dicsekvéshez azonban ugyancsak nem elégséges or­szágos átlagig érnénk? Alig­ha. Elég lenne, ha legalább átmenetileg a lehetséges ha­tárokon belül, a szokásosnál szigorúbb lenne a fellépés az italos vezetőkkel szemben, és ha ez párosulna a közvéle­mény szigorúbb, a mikrokör- nyezetben erősen ható íté­letével is. Ha nem lenne bo­csánatos bűn az a pohár bor, vagy sör, ami aztán tenger­nyi könnyet fakaszt. Nagy József Tanácstagjelöltek Abaújszántón Csinos, szőke fiatalasszony, olyan korú, akitől még szem­rebbenés nélkül kérdezheti az idegen is, hány éves. A TSZKER abaújszántói csont­héjas-feldolgozó üzemének vezetője 1956-ban született, Abaújszántón. A tanácstag­sághoz hasonló társadalmi, közéleti munkát még nem végzett, de ha június 8-án őrá adnák a voksaikat a vá­lasztók, aligha jönne különö­sebben zavarba, hiszen a kö­zépiskolás éveket leszámítva, itt élt, dolgozott Szántón. Is­meri szülőhelye múltját, em­lékszik a hatvanas évekre, amikor hullámvölgybe került a község, hogy aztán a het­venes évektől újból fejlődés­nek induljon. A munkahelye egyik tagja annak a sornak, amely az utóbbi években létesült, ép­pen annak érdekében, hogy megállítsák az elvándorlást a községből a helyben kínált munkalehetőségekkel. De a csonthéjasüzem mellett az újrafutózó üzemet, a varro­dát, a játéküzemet, a cipőfel­sőrész-készítő részleget is le­hetne említeni, a teljesség igénye nélkül. Plaszkó Zoltánné — mert ő a tanácstagjelölt —, mint elmondja, szerencsés helyzet­ben van. Mert bár tízéves kisfiának is gondját keli vi­selnie, és az üzemvezetőség is számos elfoglaltsággal jár, mégis sikeresen tudna eleget tenni társadalmi megbízatá­sának, legfeljebb valamivel több gond hárulna a nagy­mamára, aki eddig is sokat segített a háztartás vezetésé­ben. Melyek azok a tennivalók, amelyek a tanácstagi testület­re várnak a következő ciklus­ban? Erről a jelölt röviden a következőket említette:ott­honosabbá lehetne tenni az utcákat, tereket, még több park kialakításával, faültetés­sel. Az egész község mind feszítőbb gondja a szenny­vízelvezetés, és jó lenne, ha az általános iskola bővítése­kor valóság lenne a torna- csarnok tervéből is. * — Szó, ami szó, meglepőd­tek otthon, amikor hírét vet­ték jelölésemnek. Magam sem számítottam rá; Ho- monna Pista bácsi (egykori tanárom) keresett fel; vállal­nám-e a párosban a másik szerepét. Az igent sokkal könnyebb volt kimondani, mint azt végiggondolni, va­jon mit várnak tőlem? ... Persze, a soros teendőket a mindennapok szabják majd meg. \ tanácstagjelölttel, Plaszkó G.vulánéval munkahelyén, az abaújszántói 221-es Számú Italboltban beszélgettünk. (A jelölés érdekessége, hogy az „ellenfelek” távoli rokonok.) A harminchét éves fiatalasz- szony több munkahelyet tud­hat maga mögött, mint példá­ul a már megszüntetett sajt­üzemet, avagy az általános iskolát, ahol a konyhán dol­gozott. Mindenütt megállta helyét, jó kapcsolatot alakí­tott ki munkatársaival. Ta­lán ezért is figyeltek fel a kétgyermekes asszonykára. Amikor a helybeliek gond­ja felől érdeklődöm, legtöbb­ször saját példáján keresztül érzékelteti, mi is az, amiben az abaújszántóiak hiányt szenvednek. Ilyen egyébként a vízelvezető árok kiépítése, a primőr zöldségfélék vi­szonylag szűk választéka, ha­bár az utóbbi időben a ma­szek kereskedők jóvoltából, már kerül az itteniek asztalá­ra is új zöldpaprika, uborka és paradicsom. Szólt az idős emberek szociális ellátásáról is. Plaszkó Gyulánéék utcá­jában a lakók csaknem het­ven százaléka hetven éven felüli. A velük való törődés, életük jobbítása fontos fel­adata egy leendő tanácstag­nak. A zöld orvostudomány Ahol megszűnik az orvos- tudomány hatása, és már nem hatnak a gyógyszerek —, mindent megpróbálunk a gyógyítás érdekében, és az utóbbi években kissé háttér­be szorultak a „vegytiszta” gyógyszerek. Így alakult, hogy a gyógynövények re­neszánszát éljük. Világszerte fokozódik az érdeklődés azok­nak a hagyományoknak ku­tatása iránt, amelyekkel min­den nép rendelkezik a be­tegségek gyógyítása terén. Hi­szen az emberiség egész tör­ténelme folyamán a növé­nyek képezték a kezelés alap­ját. Csak a XIX. század kö­zepén kezdtek a gyógyászat­ban olyan vegyületeket al­kalmazni, melyek a termé­szetben nem léteznek. A ma­gyar népi orvoslás is rend­kívül gazdag ismerettel és ta­pasztalatokkal rendelkezik a gyógynövényekkel való gyó­gyítás (a fitoterápia) terén. A gyógynövények a termé­szet kiapadhatatlan forrásai. Amikor a szintetikus gyógy­szerek „betörtek”, az orvo­sok azt hitték: ezek most már minden bajt orvosolnak. A gyógyszertárak dugig tel­tek vegytiszta, mesterséges készítményekkel. De lassacs­kán bebizonyosodott, hogy mennyire értékesek a gyógy­növények, sőt bizonyos terü­leteken kifejezetten jobbak a szintetikus szereknél, melyek­nek egyre több, többé-kevés- bé súlyos mellékhatása de­rült ki. Napjainkban például sok a krónikus, elhúzódó be­tegség, mely éveken át tar­tó gyógyszerszedést igényel. Ez pedig ritkán jár mellék­hatások nélkül. A gyógynö­vényeknél viszont nincs mel­lékhatás. Nem elhanyagolha­tó az sem, hogy sok ember­nél egyre gyakoribb a bizo­nyos fajta kémiai szerekkel szembeni érzékenység, az úgynevezett allergia. A gyógynövényekkel való gyógyítás gyakran kétségbe nem vonható előnyt jelent a modern gyógyszerekkel szem­ben. A növények biológiailag aktív anyagai ugyanis egy élő szervezet termékei, ezek nagy részét tehát az emberi szervezet természetesebben olvaszthatja magába, illesz­ti anyagcseréjébe, mint a szintetikus, gyári szereket, melyek végső soron számára idegen anyagok. A jövő fej­lődési iránya, hogy minden területen előtérbe lép a ter­mészethez való visszafordu­lás. És ennek jegyében egy sokkal „természetesebb” or­vostudomány alakul ki. A „zöld orvostudomány” kor­szaka már el is kezdődött. Félreértés azonban ne es­sék. A természetes — natu­rista — és a klasszikus gyógy­mód azonos cél felé tart. Együttműködésük szükséges az egészség megőrzése, illet­ve visszanyerése — a gyógyí­tás érdekében. A szintetikus (gyári) és a természetes (nö­vényi) gyógyszer nem kizár­ja, hanem hasznosan kiegé­szíti egymást. Mennyivel ked­vezőbb lenne, ha például egy- egy meghűlés esetén a már bevált gyógyteával (kamilla, hárs, bodzavirág, csipkebo­gyó) kúrálnánk magunkat, és feleslegesen nem terhelnénk szervezetünket gyógyszerek­kel. Földünk növényfajainak száma több százezres nagy­ságrendű, ugyanakkor a nö­vényekből eddig előállított anyagok száma csupán né­hányszor tízezer, de még ezek közül is csak pár száznak ismerjük kellőképpen a bio­lógiai értékét és gyógyhatá- sát. A növényvilág tehát még óriási tartalékokat rejt ma­gában a gyógyítás, az em­ber számára. E. É. » Válasz cikkünkre Az Észak-Magyarország április 27-i számában „Visz­lát, briós!” címmel (csendes) aláírással írás jelent meg. A cikk kifogásolja a briós, brióska, a sósperec és az al­földi kenyér gyártásának megszüntetését, valamint a zsemle és kifli minőségét, illetve méretét. Ezzel kapcsolatban el sze­retnénk mondani, hogy vál­lalatunk mintegy 50-féle na­pi terméket gyárt, s arra tö­rekszik, hogy az adott fel­tételek között a lehető leg­többet tegyen a város lakos­sága ellátása érdekében. Brióst a vállalatunk csak közületek számára gyárt, de keressük a lehetőségét an­nak, hogy a lakosság igé­nyét e termékből a keres­letnek megfelelően ki tud­juk elégíteni. A sósperec gyártásánál 40 százalékos vesztesége volt a vállalatnak, így e termékünk gyártását a jelenlegi árrög­zítés miatt nem lehet gaz­daságossá tenni. Az alföldi kenyérrel kap­csolatban: csökkenő keresle­te miatt célszerűnek láttuk ezt a kenyérféleséget meg­szüntetni, ám ezzel párhu­zamosan a házi kenyér ál­talunk készített mennyiségét napi nyolc tonnáról tizenkét tonnára emeltük fel. Vállalatunk (Miskolc pék­süteménnyel való ellátását jelenleg napi huszonnégy órában, előtermeléssel, koc­kázatos üzembiztonsággal és nehéz munkakörülmények között végzi. Szeretnénk el­végezni gyárunk rekonstruk­cióját, amely közel ötven­millió forintba kerülne. Ha a közeljövőben megkapjuk a kért anyagi támogatást, ak­kor lehetőségünk lesz arra, hogy napi tizenkét órás ter­meléssel tudjuk előállítani a közel félmillió darab péksü­teményt naponta, s ez érez­tetni fogja hatását termé­keink minőségén is. A fogyasztói elvárásoknak megfelelően. arra törek­szünk, hogy fejlesztési cél­jaink megvalósítása a lakos­sági igények kielégítését- szolgálja. Miskolci Sütőipari Vállalat, Bodnár György főmérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom