Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

1985. május 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Dicsérő oklevél a lakásszövetkezetnek A termelés nem létezhet előkészítés nélkül Kategórián belül a legma­gasabb elismeréssel, dicsérő oklevéllel jutalmazta a SZÖ- VOSZ a miskolci Belvárosi Lakásfenntartó Szövetkeze­tei eddigi tevékenységéért, valamint az elmúlt év vé­gén benyújtott pályázatáért. Az elismerést a kollektíva a napokban vette át, egybe­kötvén egy termelési tanács­kozással is, ahol Kiváló Dol­gozó kitüntetéseket is adtak át. Dr. Szilágyi Sándor, a lakásszövetkezet elnöke szá­molt be a tagságnak a meg­alakulástól mostanig elért eredményekről. Mint elmond­ta, 1975. december 17-én jött létre a szövetkezet az ún. Belváros—Szinva—Népkert lakótelepen, akkor mintegy másfél száz lakás fenntartá­sára vállalkozva. A tízéves múlt talán legfontosabb dá­tuma 1983: mai méretei sta­bilizálódtak, jelenleg mint­egy 900 lakás tartozik hoz­zá. Körülbelül erre az idő­pontra tehető az is, amikor az eredményes működés tár­gyi feltételei megvalósultak. Szó esett a lakásszövetkezeti mozgalom őket is érintő „gyermekbetegségéről”, ar­ról, hogy a kapcsolódó be­ruházások rendszerint ké­sőbb követik a lakások át­adását (közösségi létesítmé­nyek stb.), mint például ná­luk, akik az alakulást kö­vető 7. évben kaptak irodát, karbantartóműhelyt, raktárt. A szövetkezet gazdálkodá­sa egyébként évek óta ki­egyensúlyozott; tavaly 3 és fél millió forintból gazdál­kodtak. igyekeztek a bevéte­leket fokozni, s ezzel a tag­ságot tehermentesíteni. Ed­dig egyetlen lehetőségként a nem lakás céljára? szolgáló helyiségek bérbe adása kí­nálkozik, mert a más irányú kezdeményezések — szövet­kezeti autómosó vagy szer­viz — az adminisztratív hu­zavonák miatt egyelőre be­fulladtak. Elhangzott még ezen a ta­nácskozáson. a kevés híján 900 tag sok közös érdeke is: a takarékoskodás anyaggal, energiával (csöpögő csapok, fűtési költségek), hogy 15 fő­A Német Demokratikus Köztársaság jénai gyógyszer­gyárában mikroszámítógép felügyel a reakciófolyama- tokra az antibiotikumok gyár­tásában. A kísérleti berende­zés kétpercenként meghatá­rozza a mikroorganizmusok életfolyamatait befolyásoló tíz legfontosabb adatot. Anyagcseretermékeikből olyan gyógyszereket állíta­nak elő, mint a penicillin vagy a streptomicin. A folya­vel megalakult egy önkéntes rendőrraj, hogy négy klub működik a területükön a fia­talok kulturális és sportigé­nyeit kielégítve, amelyre pél­dául tavaly — szintén egy pályázat elnyerésével — 50 ezer forint támogatást kap­tak a megyei tanácstól. Kö­zös érdek persze a gondok enyhítése is, amelyekből itt is van elegendő. A házke­zelés, karbantartás és felújí­tás színvonala még most sem minősíthető a legjobbnak. Gyakran késnek a felújítá­sok, a kivitelezési munkák, és változatlanul gyakori, hogy penészesednek a laká­sok.- k - fi ­matos mérés és értékelés le­hetővé teszi, hogy gyorsab­ban kivédhessék a nemkí­vánatos változásokat, és op­timális szinten tartsák a mikrobák növekedési folya­matát. Eddig külön-külön le­olvasták, majd a számítóköz­pontban értékelték a mérő­műszerek állását. A mikro­elektronika jóval hatéko­nyabbá teszi a gyártási fo­lyamatot. Mikroelektronika a gyógyszeriparban Színek villannak meg itt a felkészülésről, A jelölésekről. Hangok hallatnák magukat a to­vábbiakban. A hiány érzetével. Mert ki tudott volna ott lenni mindenütt -, hogy lássa a szí­neket, hallja a hangokat?! Szóval következnek itt, alább a sorok: Csak színesíteni a megtör­ténteket, csak adott helyzetből hangosítani a hallottakat. — Hangosabban! - szólt közbe egy meglett férfi hangja megyénk legelső gyűlésén (képvi­selőket kellett jelölni) Diósgyőrben, a Papír­gyár kultúrtermében. A teremhez képest vol­tak itt sokan. Annyián, hogy a végeken álló állampolgárok nem hallhatták hangra ponto­san az „ünnepi asztalnál" szónoklót. Az elő­adót. Történt tehát, hogy Borsod-Abaúj-Zemp- lénben, a legelső jelölőgyűlésen már akkor szót kért valaki, amikor még meg sem kezdő­dött az „érdemi munka”: a korteskedés, a véle­ménynyilvánítás, a kérdés, az elhangzottakat megkérdőjelező, vagy éppen megerősítő hang­párbaj .. . Hangosabban! — Az általam végigélt jelö­lőgyűlések egyik központi témája volt: „han­gosabban!" Miért is történt ez így? Azért, mert új minőségben jöttek az emberek (és jöttek, csak jöttek) a jelölőgyűlésekre. Tehát: hallani akartak minden szót, hallani akartak mindent, ami elhangzik. És itt álljunk meg a követke­zőkre. Hisszük-e mi, hogy a forma rangot ad az alkalomnak?, hisszük-e, hogy a forma ad va­lami rangot a tartalomnak? Nem lehettem ott minden jelölőgyűlésen. De így is kikívánkozik: meg kellene tanulnunk megadni a fontos eseményeknek a pontos, a mérnöki pontossággal bemért rangját! Nem világmegváltásról van szó, egyszerű dolgokról: ha ezren vannak egy jelölőgyűlésen — vagy várható, hogy ennyien lesznek — és tudjuk, hogy ennyi ember nem fér el egy teremben, akkor legyen annyi eszünk, hogy élünk a mai technikával! A legkevesebbel. Vagyis: egy mik­rofont adunk és hangszórókat adunk, hogy tudjuk, miről van szó. Miről van szó? Arról van szó — a jelölőgyű­léseken meghallott, meghallgatott beszédek alapján —, hogy mindenki fontosnak tartja a testközelséget a népképviselet bármely szintjén álló emberrel. Legyen az tanácstag, legyen az képviselő. Miért akartak még az emberek han­gosabban hallani és szólni? Azért, mert jó biz­tatást kaptak erre a pártkongresszuson, amikor a párt főtitkára azt fogalmazta: „nem többel, hanem jobbat"! Vulkánszerűen tört ki ez a gondolat a jelölőgyűléseken. Csak egy példát mesélek el erről . . . . . . Esteledik a faluban. Ezt nem csupán az utcán lehet észlelni. A házak előtt elvezető járdán haladva, a portákra betekingetve is, a mozdulások nyugalomba vonulását tapasztalja az ember. A főutcának ez a járdája jó nagy. Hárman is elférnek rajta. Éppen hárman men-. nek előttem. Feltűnnek előttem, villanásnyira. S látom: ők, hárman ünneplő ruhában vannak, csak mennek előttem, tudják, hova. Én is iu- dom, ha ünneplőben vannak, ugyanoda fo­gunk megérkezni: a művelődési házba. Mert ott van a jelölőgyülés. A tanácstagi. A falu­ban szét lehetett nézni korábban. És mit lá­tott az emberfia? Mindenütt ugyanilyen járda van, mint a főutcán, ha kicsit keskenyebb is. De mit tesz isten? Ahogy követem ezt a há­rom embert a főutca járdáján, majdnem kitö­röm a bokámat. Mert itt is gidres, ott is göd­rös. Az előttem haladó három hölgy a tavasz szép színeibe öltözött, de bennem meg ekkor a pokol feketesége öltözködött: ha új ez a járda, ha ünneplőbe öltözött az egész faluban a lábunk alatt való, ha ünneplőbe öltöztünk mi —, mert fontos ez — akkor miért veszik el a kedvünket ilyen „gidres-gödrösséggel". Éppen odaértem, ahová a három ünnep­lőbe öltözött hölgy. A jelölőgyűlésre. Annyi­an voltunk abban a teremben - ahová ez ki volt írva —, hogy csak a zongorára nem ültünk fel. Mit tesz isten? Ebben a családi­as, békés hangulatban egyszer fölnyújtja a kezét egy nyugdíjas asszony és a következő­ket mondja el: „Itt van a tanácselnök elv­társ is, ezért mondom, hogy szépek nálunk például a járdák, csak ahogy jöttem ide, majdnem kitörtem a bokámat. Kérdezem én az elnök elvtárstófl miért engednek meg ilyen munkát? Miért engedik, hogy átverjék a falu népét azzal, hogy van már járda, meg szép, meg jó, aztán qmikor mennek két hónap múlva azon a járdán, akkor inkább kikerülik és mennek a főútra?! Mert az biz­tonságosabb." Szóval — „hangosabban”! A jelölőgyűlé­sek egyik nagy tapasztalata ez. Tartalom­ban és formában egyaránt. Tartalomban: so­ha ennyire még nem volt tapasztalható a párt politikája mögé való felzárkózás; soha ennyire nem érzékelhettük még azt, mennyi­re fontos megadni a formáját Valaminek! Valami volt ez az egy hónap! Jelöltünk ta­nácstagokat, jelöltünk képviselőket. Hogyan? Színekben és hangokban — sok bontásban. Ki tudná mindezt visszaidézni? Lehet, hogy csak a pillanat varázsa volt? Amikor... a miskolci Nagyváthy utcai álta­lános iskola kapuját átléptük és fehéringes, úttörős, meg kisdobos nyakkendővel felékest- tett gyerekek díszsorfala fogadott? (fehér, pi­ros, kék). Csak a látvány ragadott meg min­ket Ózdon? —, amikor úttörők álltak a szín­padra, s mielőtt még bármiféle szónok, vagy képviselőjelölt mondhatott volna bármit, el­mondták ők, tízen, vagy tizenketten: mit kí­vánnak?! Lehet, ezek csak színek. De, a jelen levő ember által tartalommal megélt formák vol­tak. Formái annak, hogyan lehet valóban megadni a módját annak, ami fontos szá­munkra. Fontos számunkra a jelölőgyűlés? Ugyanez az ember a tapasztalatai alapján csak egyet válaszolhat: Fontos! Annyira, hogy mindenkinek meg kell hallania, azt, ami el hangzik ezeken a fórumokon! Ne hitessék el tehát sehol velünk, hogy nincs pénz, ener gia, ember arra — hogy halljuk hangosan azt, amiről szó van! Ténagy József Vágathajtási konferencia Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról) Az első napon dr. Zambó János akadémikus, a miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­tem tanárának elnöki meg­nyitóját követően tíz előadás hangzott el. Elsőként dr. Balogh Béla, a Borsodi Szénbányák Vál­lalat műszaki vezérigazgató- helyettese A vágathajtás fej­lesztésének eredményei a Borsodi Szénbányáknál cím­mel tartott előadást. Többek között szólt arról, hogy az északi miocén korú meden­cében 1 év híján kétszáz éve folyik bányaművelési tevé­kenység, s a vállalat szénter­melése az elmúlt években 4.8—5 millió tonna körül in­gadozott, melyhez 60 kilo­méter vágat kihajtása szük­séges. Különböző okokból fa­kadóan, sajnos ezt nem tud­ták teljesíteni. Míg a 70-es évek közepé­ig a vágathossz csökkenése összhangban volt a fejtési korszerűsítéssel és a szénbá­nyászat akkori megítélésével, ezt követően a fejtési terme­lés és a vágathajtás egyen­súlya felborult. Mára már je­lentősen csökkent a feltárt és fejtésre előkészített szén- vagyon. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az ez irá­nyú feladatokat elöregedő és csökkenő létszámmal, nem utolsósorban pedig rosszabbo­dó geeológiai feltételek kö­zött kell megoldani. Előadásának következő ré­szében a vezérigazgató-he­lyettes részletesen szólt ar­ról. hogy a vágathajtás fej­lesztése az elmúlt húsz év alatt elsősorban a gépesítés, a biztosítási mód megválto­zása, a munkaszervezés, a karbantartási és érdekeltségi rendszer kidolgozása útján valósult meg. A vállalat je­lentősen növelte jövesztő-, rakodógépparkját. Jelenleg 38 darab hazai gyártású F-típu- sú géppel rendelkeznek, igaz ebből 11 már nullára íródott. A szénbányászat igényei azonban folyamatosan vál­toztak. melyet újabb és újabb — kizárólag hazai gyártású — géptípusok megjelenése és a géppel hajtott vágatmeny- nyiség emelkedő tendenciá­ja jellemez. 1982-ben jelent meg a BSZ-nél a legújabb változat, s jelenleg ez az egyetlen olyan magyar gyárt­mányú jövesztő-rakodó gép. amely a nagy körszelvényű vágathajtásra is alkalmas. A technikai fejlesztések már megvalósított és felso­rolt elemein kívül, a válla­lat tervezi a TH-gyűrűk (biztosító elemek) beépíté­sének gépesítését is, amely gyorsabbá tenné az előreha­ladást. A kísérleti gép próba­üzeme jelenleg folyik. A szo­rító elökészitettségi gondok azonban további erőfeszíté­sekre kell, hogy ösztönözzék a szakembereket. Egyik ilyen már megvalósított elképzelés a gyorsított vágathajtási tech­nológia bevezetése, amely két- szer-háromszor gyorsabb a korábbiaknál. A továbbiak­ban arra kell törekedni, hogy a szénbányák vállalatnál a vágathajtás járuljon hozzá a nagyobb termelési biztonság megteremtéséhez, a szénter­melés közvetlen költsége csökkenjen a fejlesztések eredményeként, s az új tech­nológiák enyhítsék a létszám- hiányból és a létszám elöre­gedéséből adódó gondokat, s nem utolsósorban javuljanak a munkavégzés körülményei. Dr. Balogh Béla előadá­sát követően még tízen tar­tottak beszámolót a külön­féle technológiai rendszerek­ről. a fejlesztési elképzelé­sekről, a további gépesített­ség lehetőségeiről, a vágat­biztosi tás kőzetmechanikai kérdéseiről és a hozzájuk kapcsolódó kiszolgáló beren­dezések fejlesztési irányai­ról. Az előadásokat hozzá­szólások követték. Többen szóltak arról az igényről, hogy a mai technológiai szint mellett, a nagyobb vá­Dr. Zambó János akadémikus, az NME egyetemi tanára meg­nyitó beszédét mondja gatszelvények következmé­nyeként sort kell keríteni a vágatbiztositó profilok kor­szerűsítésére. A gépkivá­lasztások során a korábbi nyomószilárdság helyett, a húzószilárdságot kellene fi­gyelembe venni. Egyöntetű volt a vélemény annak kap­csán is, hogy amikor vágat­hajtásról beszélünk, akkor a magyar szénbányászat leg­aktuálisabb és legégetőbb problémájáról van szó. Min­dent el kell követni annak érdekében, hogy eljussunk arra a pontra, amikor a fel­tárás lépést tart a fejtési se­bességgel, hiszen ez alapve­tően meghatározza a mély- művelésű bányák folyamatos termelését. A hallgatók közül két vál­lalat képviselőjét kérdeztük a tapasztalatokról: Polgár Mihály, a Mecseki Szénbányák műszaki fejlesz­tő mérnöke: — Mindenkép­pen hasznos volt az idei vá­gathajtási konferencia, hi­szen a társvállalatok által elmondott helyi sajátossá­gok és az elért fejlesztési eredmények hallatán, több olyan dolgot is feljegyezhet­tünk, melyek a mi geoló­giai körülményeink között is elősegíthetik a feltáró és elő­készítő vágathajtás ütemé­nek meggyorsítását. Hogy konkrét dolgot is mondjak: köztudott, hogy nálunk a vájatvégekre nem vihető be elektromosság, s ezért még a mai napig is az emberi munkáé a főszerep bányá­inkban az elővájásokon. Most viszont, a borsodiak által bemutatott videofilmen találkoztunk egy olyan hid­raulikus .megoldással, melyet Pécs környéki bányáinkban is eredményesen alkalmaz­hatunk, ezáltal csökkentve a fizikai megterhelést, s gyor­sabbá téve a munkát. A mi gyors mozgású vágathajtó berendezéseink után viszont, az észak-magyarországi kol­légák érdeklődtek, s megál­lapodtunk abban, hogy ren­delkezésükre bocsátjuk a prospektusokat. Reményi Gábor, azOMBKE borsodi csoportjának titká­ra: — Nálunk már hagyo­mány, hogy a helyi szerve­zet minden évben rendez valamilyen bányászattal kap­csolatos országos méretű ta­lálkozót, amely hasznos ta­pasztalatcsereként szolgál. Az elővájásról azonban ez az első, amely főleg arra irányult, hogy felkeltse a kölcsönös érdeklődést az egymás közötti tapasztalat­cserére. s egyúttal közös összefogásra buzdítson a vá­gathajtás biztonságosabbá té­tele érdekében. A rendezvény második napján a résztvevők egy csoportja Lyukóbányára lá­togatott, ahol a bányajárás során megtekintették a dél­keleti irányvágat munkála­tait, ahol a Kliebert Béla ál­tal vezetett szocialista bri­gád tagjai F-gép segítségé­vel, lézeres iránytartás mel­lett gyorsított vágathajtást végeznek. Az akna jövő ter­melését jelentősen meghatá­rozó feltáró vágat kihajtásá­hoz mintegy két évvel ez­előtt kezdtek hozzá. A kis munkahelyen a vendégeket Májer János, szakvezető ak­nász és Kendelényi Péter elővájási körletvezető tájé­koztatta a munkálatokról, s részletesen beszámoltak a gépesítettség fokáról, vala­mint arról, hogy milyen ne­hézségekkel kellett megbir­kózniuk a teljes meddőben hajtott vágat kialakítása so­rán. A látogatók érdeklő­déssel szemlélték a berende­zéseket, s aprólékosan ki­kérdezték a szakembereket az eddigi tapasztalatokról. Kép és szöveg: Csákó Gyula A bányajárás előtt a Miskolci Bányaüzemben térképen tanul­mányozták a művelési területeket Tapasztalatcsere a szállitóvágatban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom