Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-16 / 113. szám

1985. május 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kopp Lászlóné Amikor megtudta, hogy or­szággyűlési képviselőjelölt lehet, egy nap gondolkodási időt kért. Hazament, hogy megbeszéljen .mindent a csa­ládjával. Otthon persze lel­kesen fogadták a hírt, de sem rá- és sem lebeszélni nem akarták. Döntsön ő ma­ga. — Este már az is belém- nyilallt, hogy megválasztásom esetén én a törvényhozó tes­tületnek leszek a tagja. A felelősség megborzongatott. Elvállaljam-e vagy sem? De aztán úgy gondoltam, képes vagyok a körzetért felelős­séggel tenni, s hiszek abban, hogy van erőm azokból so­kat meg is oldani — mondja Kopp Lászlóné, a Szerencsi Csokoládégyár minőségellen­őrző osztályának vezetője, aki l!)37-ben született Vad- nán. Édesapja a vasútnál dolgozott, édesanyja a há­rom gyermekei nevelte, s természetesen ő látta el a ház körüli munkát, s mű­velte a kertet, termelte a mindennapok élelmét jelentő zöldséget, krumplit, babot. A három testvér közül ő a Budapesti Műszaki Egye­temen szerzett vegyészmér­Nyemecz Jánosné nöki oklevelet. A friss dip­lomás útja a Szerencsi Cso­koládégyárba vezetett, ahol rögtön a minőségellenőrzési osztályra került. Tizenöt éve pedig ennek az osztálynak a vezetője. Munkáját négy vállalati Kiváló Dolgozó, egy Élelmiszeripari Kiváló Dol­gozó kitüntetés jelzi. A szak- szervezetben régóta aktívan tevékenykedik. S miként? Erről funkciója (tizenöt évig a gyári társadalombiztosítá­si tanács elnöke) és két, ki­váló szakszervezeti munká­jáért kapott oklevél tanúsko­dik. A társadalmi munkabí­rását igazolja: ö a munka­helyi döntőbizottság elnöke. S hogy mennyire szívügye a köz ügye?' Erről így beszél: — Bántanak a fellelhető gondok. Nem tudok csak úgy elmenni mellettük, hogy ne próbálnék tenni valamit a megoldás érdekében. Egy- egy faluban már a házakról, portákról látni, milyen an­nak a kis közösségnek az élete, hogy fejlődőképes, vagy éppen kihalófélben van-e. Körzetem összetett problé­mákkal küszködik, mind a népességet, mind a foglal­koztatást illetően. Hisz’ van e területen híres borvidék, Szerencsre koncentrált élel­miszeripar és heterogén szín­vonalú mezőgazdaság, ipar. A kisfalvakban nincs kultu­rálódási lehetőség, sőt. sok helyen még nem teremtődött meg a helyi munkalehetőség sem. Ipart kellene ide telepí­teni. mégpedig sürgősen. Legalább ilyen égető az egészségügy helyzetének ja­vítása ... Kopp Lászlóné kiegyensú­lyozott családi életet él. Eér­je a csokoládégyárban üzem­vezető. két fia közép-, illetve általános iskolás. Hosszú az út Klskundo- rozsmától Szerencsig. Az előbbiben született és fel­nőtt, az utóbbiban pedig több. mint húsz éve él. dol­gozik. gyermekeket nevelt fel Nyemecz Jánosné. — Szüleim a mezőgazda­ságban dolgoztak és nyolc gyermeket neveltek, tőlük tanultam meg a föld. az ál­latok szeretetét. Természetes volt tehát — élve a lehelő- séggel —, hogy az agrártudo­mányi egyetemre menjek — mondja. Az egyetemi évekről ta­núskodó diploma megszerzé­se után a szerencsi járási tanács mezőgazdasági osztá­lyára kerül. Munkáját sze­reti, s jól érzi magát a mind nagyobb feladatok kö­zött. Huszonegy évig ez a munkahelye, háromszor ki­tüntetett kiváló dolgozó. 1979-ben átkerül a bekecsi Hegyalja Termelőszövetke­zet terv- és üzemgazdasági osztályára, vezetőnek. A múlt évtől pedig á termelő­szövetkezet főkönyvelő-he­lyettese. — Nagyon meglepeti, hogy országgyűlési képviselőnek jelölnek a környező telepü­lések lakói. A legszebb ki­tüntetés ez. amit kaphattam. S megválasztásom esetén mi­Pajzskiváltás Lyukóban A Miskolci Bányaüzemnél, nyolc évvel ezelőtt kezdték alkalmazni először az úgy­nevezett VÖB—HP 10'2/c tí­pusú pajzsegységeket, me­lyek a bányászok biztonsá­gát szolgálták. Az eltelt kö­zel egy évtized alatt ezek az egységek már jócskán el­használódtak. s felújításuk sem lenne gazdaságos. Ezért határozott úgy a vállalat vezetése, hogy ettől az évtől kezdődően új biztosító be­rendezésekkel látja el a tö­megtermelő munkahelyeket. A régi berendezések kivál­tásához április—május hó­napban kezdtek hozzá a bá­nyászok, s e hónap U-énaz utolsó egység is a felszínre került. lyen gondok megoldásán fá­radoznék? Először is; Sze­rencs újdonsült város. Ám ahhoz, hogy igazi szép kis­várossá váljon, sok felada­tot kell elvégezni. Kevés a telefon, az óvoda. Szerencs műemlékeiről is feltétlenül gondoskodni kell. De szű­kös és nem megoldott az egészségügyi ellátás sem. S hogy a környező települések­ről is szót ejtsek: kevés a nők foglalkoztatását biztosí­tó létesítmény. A környé­künkön ez a kérdés egyedül csak Abaújszántón rendező­dött. A hegyaljai községek­re is ráférne a fejlesztés. De ez már egy összetettebb probléma. Hiszen az utóbbi években a mezőgazdasági nagyüzemek jövedelmezősé­ge csökkent. így tehát keve­sebb pénzt áldozhatnak a környező települések fejlesz­tésére. Az itt élő emberek ősidők óla kötődnek a sző­lőműveléshez. E területen is lenne mit csinálnunk. Értem ez alatt a minőségjavító in­tézkedéseket. melyekre szük­ség van, vagy a borászat kérdését. Mert meg kell is­mertetnünk az emberekkel a borászkodás apró forté­lyait is. De, és elsősorban, meg kell teremteni az egész szőlészet-borászat vertiku­mában a hosszú távú bizton­ságot jelentő érdekeltségi rendszert... Az itteni gyö­nyörű környezet, a hegyes­dombos vidék, a jó klíma, szinte kínálja magát a ma­napság oly népszerű falusi turizmus kiépítésére. Vissza­térve Szerencsre. A csoko­ládégyár termékei jó hírűek. méltán büszkék rá. a kör­nyéken lakók éppúgy, mint az egész ország. Több törő­dést. társadalmi megbecsü­lést igényelne és érdemelne. Nyemecz Jánosné Szeren­csen él. Férje innen jár be az abaújszántói szakközépis­kolába. ahol mérnöktanár. Gyermekei 19. illetve 25 éve­sek. Alyyo fényei Az alkonyaiban messzire világítanak Szeged határában az algyői földgázkitermelö üzem fényei. Vegyipar Mi várható 1985-ben? Az iparon belül — a vil- lamosenergia-ipar után — a második legdinamikusabban fejlődő ágazatnak a vegyipar bizonyult az elmúlt eszten­dőben. A termelés növeke­désének üteme 1984-ben csaknem másfélszerese volt az ipari átlagnak. Ha a vegyipar szakágazatait lesz- sziik nagyító alá, kiderül, hogy például a kőolaj-fel­dolgozás és a .műanyag- és a vegyiszálgyártás termelése lényegében stagnált, ezzel szemben nagymértékű — 6,2 —8,4 százalékos növekedés következett be a háztartás- és kozmetikai vegyiparban, a gázgyártásban, a gyógyszer- iparban, a .műanyag-feldol­gozó iparban, valamint a szerves-szervetlen vegyipar­ban. A rubelelszámolású export folyó áron számítva 9,3 szá­zalékkal emelkedett, ezen be­lül jelentősen rfött a gyógy­szeripari termékek, az ole­finek, a gumiipari termékek kiszállítása. Ennek ellenére a vegyipar szocialista kivitele másfél százalékkal elmaradt az előirányzott értéktől. Örvendetes, hogy a nem rubelelszámolású export a tervezel! 0,6 százalékkal szemben 10.1 százalékkal emelkedett, amely 75 millió dollár többletbevételt ered­ményezett. A legjelentősebb exportbővülés a kőolaj-fel­dolgozó ipar. a szerves-szer­vetlen vegyipar, a gyógy­szeripar és a műanyagalap- anyag-ipar termékeiből rea­lizálódon. A tőkés kivitel növeléséhez megyénk vegy­ipara is jelentősen hozzájá­rult, hiszen mindhárom vál­lalatunk, a BVK, TVK és az BMV jó néhány millió dol­lárral növelte az 1984-re tervezett nem rubelelszámo­lású exportját. Az idei népgazdasági terv a vegyiparban változatlan árszinten 3,3 százalékos ter­melésnövekedést, folyó áron 9,5 százalékos rubel-, illetve 15.9 százalékos konvertibilis exportnövekedést irányoz elő. Vajon hogyan alakult az első negyedév teljesítése? Nem végleges számítások szerint a vegyipar termelési értéke változatlan árszinten 6.2 százalékkal voll maga­sabb az előző év azonos idő­szakához képest. A legna­gyobb mértékű növekedést a kőolaj-tel dolgozás, valamint a gázgyártás és -elosztás tel­jesítménye mutatja. A gyógy­szeripar 4,5 százalékkal, a gumiipar 1,8 százalékkal, a szerves-szervet len vegyipar 0,7 százalékkal termelt töb­bet, mint az elmúlt év első három hónapjában. Jelentős, több mint 16 szá­zalék termeléscsökkenés kö­vetkezett be az energiakor­látozás által legjobban érin­tett műtrágya- és növényvé- dőszer-gyártásban. Az ága­zat szocialista importja az év első három hónapjában 5.2 százalékkal nőtt; a nem rubelelszámolású behozatal forintban kifejezve 0.9 szá­zalékkal magasabb volt a tavalyinál, míg a dollárel­számolásé import 11.8 száza­lékkal elmaradt az elmúlt év első negyedévének számai­tól. Felvetődik a kérdés, mi várható 1985-ben? Az energiakorlátozás mi­att a vegyipar egyes ágaza­tainak termelése eltért a tervezettől. Országos szinten azzal számolnak, hogy az energetikai ágazatok (kőolaj- feldolgozás, gázgyártás és -elosztás) termelésének vál­tozatlan szinten tartása, és a feldolgozóágaza tok dinamikus termelésbővítése meghozza a várt eredményt. Vállalataink a termeléski­esés pótlása, illetve csökken­tése érdekében intézkedési programot dolgoztak ki. A termelési terv teljesítése — a szerkezeti célkitűzéseket is figyelembe véve — úgy tű­nik. reálisnak ítélhető. Je­lentős, részben pótolhatatlan kiesés a nitrogénműtrágya­gyártó vállalatoknál követ­kezett be. A hideg miatt mintegy 10 millió dollár ér­tékű exportelmaradásnak a tele tulajdonképpen nem pó­tolható. Jelenleg a nem ru­belelszámolású export 8,5— 9.5 százalékos növelése kép­zelhető el. ehhez azonban az is szükséges, hogy egyes vál­lalatok terven felül teljesít­senek. A rubelelszámolású kivi­telnél a növényvédő szert exportáló vállalatok érde­keltségi rendszerében a sza­bályozás kedvező irányú vál­toztatására került sor, amely a tervezett célok megközelí­tésére elegendő. Sok szó esik ma arról is, milyen fejlesztésekre nyílik lehetőség a következő ötéves tervidőszakban. A VII. öt­éves tervben a vegyipar ki­emelt fejlesztési területe ma­rad továbbra is a gyógy­szeripar, a növényvédöszer- és intermedier-gyártás — összhangban az 1990-ig ér­vényben levő központi fej­lesztési program célkitűzé­seivel. Ugyancsak megkülön­böztetett figyelmet szentel a tárca a hazai aiapanyagbá- zisra épülő műanyag-feldol­gozó ipar bővítésére. A gyógyszer-, növény védőszer- és intermedier-gyártás fej­lesztéséhez nagymértékben hozzájárul a Világbank ál­tal nyújtott kölcsön, amely­nek folyósítása ebben az év­ben kezdődik meg. Tápok és koncentrátumok Minősége javult, hatékonysága romlott Azt mondják, * mai magyar állattenyésztés leginkább az autósporthoz hasonlítható. Mert ahhoz, hogy valaki jó eredményeket érjen el égy versenyen, bárom dolog szükséges, Jó gép, jó vezető, jó energiahordozó. Ez a mezőgazdasági „nyelvre” átfordítva azt 1$ jelenti, a si­kerekhez az állataink — genetikai képességüknél fogva •r- adottak. A szakemberek pedig már tudják, ezek az állatok kedvező tartásinál! esetében milyen fantasztikus termelésre képesek. De abhoz, hogy az állattenyésztőink, mtót á versenyautó vezetői — a felkínált lehetőségből kibontsák az eredményt, még jó energiahordozók, aga* megfelelő takarmányok is kellenek. ' ’*•' Nos, lássuk, milyenek is például a keveréktakarmá­nyaink? Dombi Ferenc, az Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Minősítő Intézel osztály vezető-helyettese sze­rint általában jók. De — mint azt a Debreceni Állat­tenyésztő Vállalat Miskolci Állomásán megrendezett ta­nácskozáson elmondta — a kérdés korántsem ilyen egy­szerű. Hiszen az elmúlt év­ben közel 8 millió tonna tá­pot és koncentrátumot állí­tottak elő az ország takar­mánykeverő üzemei. Ebből majd’ 5 millió tonnát fel­használtak az állattenyésztő nagy- és kisüzemek. X bél­tartalma vizsgálatok szerint a minőséggel különösebb gond nincs, sőt általában javult az előző évekhez ké­pest. De a takarmányok ha­tékonysága lényegesen rom­lott, ami a nagyüzemi ser­téstartás gazdaságosságát megkérdőjelezheti. Annak, hogy a keveréktakarmányok hatékonysága csökkent, több oka van. Az elmúlt két év­ben például az aszályos idő­járás következtében gyakran kevesebb volt a tápokban a kukorica, ez pedig alacso­nyabb „energiaszinttel” járt; sőt. a fehérjekoncentráció is csökkent, mert 1984-ben a fehérjebehozatal kevesebb volt a korábbi évekénél. A szakemberek előtt ismert, hogy gazdaságunk a deviza­keret jelentős részét az egyébként fehérjehiányos ta­karmánykeverékeink alap­anyagpótlásra költi. (Az értékét tekintve az olajim­port után ez a második a behozatali rangsorban.) Ta­karékoskodni kell tehát az importanyagoknak a fel- használásával, de nem sza­bad a keverékekből kispó­rolni. A minőséget tekintve az országos helyzetnél kicsit jobb a megyei helyzet. Mint Arnóth János, az ÁTM1 mun­katársa elmondta. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 121 000 tonna tápot és kon­centrátumot forgalmaztak a keverőüzemek az elmúlt év­ben. Több mint 500 kiske­reskedelmi egység működik itt, mely a kistermelők ré­szére igyekszik biztosítani a megfelelő szemes, illetve keveréktakarmányt. Sajnos, a választék gyakran nem ki­elégítő! Persze, ez összefügg a keverőüzem és a termény­bolt közötti távolsággal. Mert például Mezőkövesd környékén több keverőüzem tudja ellátni a kistermelői igényeket. így itt a válasz­ték is jobb. mint Sátoralja­újhely környékén. A megye északi részén (Edelény. Ózd körzetében) visszatérő gond­ként jelentkezett a kielé­gítetlen táp- és koneentrá- tumigény. Örvendetes mó­don a megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat Putnokon keverőüzemet lé­tesített a szükségletek bizto­sítására. Bartha György, a TESZÖV főmunkatársa a tanácskozá­son felvetette: a keverékta­karmányok ma már egyálta­lán nem olcsók. Éppen a ko­rábban felemelt árak miatt jobban oda kellene figyelni a lápok takarmányozási ha­tékonyságainak csökkenésére. Mert ez így egy adott gaz­daságot kétszeresen sújt. Hi­szen egyrészt megnöveked­nek a takarmányozási költ­ségek. másrészt viszont nem tudnak megfelelő minőségű terméket előállítani. Ez pe­dig gyakran a munka ered­ményességét teszi kétséges­sé ... Végső soron tehát — visz- szatérve a korábban emle­getett autósport hasonlathoz — az állattenyésztés sikeré­hez a jelenleginél nem első­sorban jobb. hanem tartal­mában hatékonyabb keve­réktakarmányok szükségel­tetnek. (bea)

Next

/
Oldalképek
Tartalom