Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-03 / 102. szám

1985. május 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Szövetkezetek — mínuszban Mi lesz Beszélgetés Hartman Bálinttal, a TESZÖV titkárával A gönci választókerület állampolgárai legszívesebben két országgyűlési képviselőt delegálnának a Parlamentbe — már ha megtehetnék. A jelölő gyűlések tapasztalatai bátorítanak erre a következ­tetésre. Mert április 22-én Garadnán, 23-án Göncön, 24- én Hidasnémetiben mind a 'két jelöltre százszázalékos arányban szavaztak a részt­vevők, egyöntetűen voksol­tak dr. Bazsó György és dr. Tóth Dankó István szemé­lyére is, aki a most záruló ciklusban volt az terület képviselője. Igaz, a Hazafi­as Népfront helyi szerveze­te pati'kamérlegen sem egyensúlyozhatta volna job­ban ki az azonos esélyeket. Mindkét jelölt körzeti or­vosként dolgozik, a köz­ügyek iránt ugyanolyan el­kötelezettséget éreznek, ma­gánéletük is példamutató. Csupán egyetlen ,,különbsé­get’-’ mutathatunk ki: Bazsó doktor a garadnai, Tóth Dankó doktor az encsi kör­zet betegeinek gyógyításán munkálkodik. A választásig biztosan százszor is megfordul Méra, Telkibánya, Abaújvár, Bak- takék. Boldogkő vára Íja, Gönc, Hernádvécse, Hidas­németi, Novajidrány, Szala- szend, Vilmány, Vizsoly és a társközségek választópolgá­rainak fejében, hogy melyi­kükre adja szavazatát. S nyil­ván elgondolkodnak, hogy a fiatalabb, vagy az idősebb doktor képviseli-e jobban ér­dekeiket, melyik képviselő­jelölt érdemli meg bizalmu­kat. A választópolgár dönt, s ebben rejlik felelőssége, mert Abaúj kisebb és na­gyobb községeinek lakossá­ga, természetesen jól tudja, hogy képviselőjüknek lesz munkája, napestig talpalhat, intézkedhet, szervezhet, kér­het, követelhet. Mert igaz, hogy az egykor „sötét" Aba- újnak titulált terület az el­múlt négy évtizedben, és különösen a hatvanas évek végétől, a hetvenes évek ele­jétől eddig nem tapasztalt fejlődési pálya ívét futotta be. ám az aprófalvak la­kosságának ellátása, a tár­sadalmi mobilitás lehetősé­ge még mindig alatta ma­rad a városénak, az előnyö­sebb földrajzi helyzetben le­vő községeknek. A Hidasnémetiben tartott jelölő gyűlésen az általános iskola igazgatója. Kovács Géza ki is jelentette, hogy a helybéli lakosság megérti gazdaságunk nehéz helyze­tét, mégis ha az oktatás ügyében nem kap segítsé­get a terület, akkor az is­kola' illetve az oktatás szín­vonalán javítani már nem lehet. Dr. Szarka János gö­rög katolikus pap arról szólt, hogy a garadnai ivóvízháló­zat építési és bekötési költ­ségeit minden lakos azonos arányban viselje, s ha más­ként döntenének, a leendő képviselő lépjen közbe. A képviselőválasztás nap­ja június 8-a. A választópol­gárok döntéséhez lapunk há­rom kérdéssel kíván segítsé­get nyújtani, amelyeket a képviselőjelölteknek tettünk fel. Ezek a következők: 1. Hogyan jellemzi válasz­tókerülete lakosságát ? 2. Milyen egyéni progra­mot kíván megvalósíta­ni? 3. Mit tekint a képviselő legfontosabb feladatá­nak? DR. BAZSÓ GYÖRGY — Abaúj lakói szorgal­mas. törekvő emberek. Az aprófalvak zárt közösségben élnek, ennek előnyeit és hátrányait az ott élők egy­aránt érzik. Elsősorban a vá­rosba települt gyermekei­kért vállalják a rengeteg munkát, önmagukra ritkán gondolnak, alig ismerik a szórakozás, a pihenés örö­meit. — Ügy érzem, mintha két Magyarországon élnénk. A városok és a falvak lakos­sága — életkörülményeiket tekintve — élesen elkülönül egymástól, a községek ne­hezen behozható hátrányba kerültek. Ezt a hátrányt mindenképpen mérsékelni kell, mint képviselő, ezt az ügyet «kívánom szolgálni. — A képviselői munkában meg kell szüntetni a forma­litást. Nem egy-egy pana­szos ügy elintézésére keli fordítani az energiát, hanem az egész terület lakossága érdekében kell munkálkod­ni minden erőt és tudást latba vetve. DR. TÓTH DANKÓ ISTVÁN — A választókerületben rendkívül magas az ingázók, valamint az idősebbek ará­nya. Az aprófalvak népessé­ge ivóvízellátási, közlekedé­si, kereskedelmi gondokkal küszködik, holott ebben a tekintetben is minden állam­polgárt azonos jogok illet­nének meg. A választókerü­let lakossága sokat dolgozik, szorgalmas, becsületes embe­rek. — Konkrét ígéretet tenni felelőtlenség. Az országgyű­lésen elfogadott település- fejlesztési koncepciók szelle­mében kívánok dolgozni, ha megválasztanak, és különö« gondol akarok fordítani a szociálpolitikai célok megva­lósítására. — A képviselő ne várja meg, amíg választópolgárai problémáikkal megkeresik. Igyekezzen „elébe menni" a gondoknak, s tőle telhető­én segíteni megoldásukban. Fennállásuk legellentmon­dásosabb esztendejét zárták 1984. , december 31-ével me­gyénk mezőgazdasági szövet­kezetei. Az elmúlt év a nö­vénytermesztésben korábban soha nem tapasztalt termés­rekordokat produkált, ám mégis gazdaságaink az év végén az előző esztendőkhöz viszonyítva, összességében szerényebb nyereséget köny­velhettek el, s ami igazán megdöbbentő: harmincöt szö­vetkezetünk — téeszeink egy- harmada — veszteséggel zár­ta 1984-et, S az összveszte- ség „rekordösszegű": 561) millió forint! Mivel a téma élénken foglalkoztatja a köz­véleményt, e veszteséges gaz­daságok további sorsáról, a veszteségrendezés módjáról, a negatív szaldó okairól, a továbblépés lehetőségeiről kérdeztük a szövetkezetek érdekképviseleti szervének, a TESZÖV-nek a titkárát, Hartman Bálintot. — Mindenekelőtt arra len­nénk kíváncsiak, ez az 560 millió forint veszteség ho­gyan oszlik meg az „érin­tett” harmincöt szövetkezei között? — Üzemeink különböző arányban, mértékben szenve­dői ennek a hatalmas veszte­ségnek. Az összveszteségből 422 millióval tizenkettő gaz­daság részesedik. Ezen belül négy üzem negatívuma ki­ugró. A bekecsi Hegyalja Tsz 127, a tarcali Tokaj-hegy- aljai Tsz 76. a vizsolyi Le­nin Tsz 49, a hernádkércsi Béke Tsz ugyancsak 49 mil­lió forint pénzügyi hiány­nyal zárta az elmúlt évet. Államilag, pénzügyileg pénz­ügyi rendezést az említett tizenkét gazdaságnál rendel­tek el, a többiek, tehát hu­szonhárom üzem saját erő­források bevonásával önma­guk számolják fel az elmúlt év veszteségeit. — Januárban az illetékes szervek még mindössze 250 —300 millió forint pénzügyi hiánnyal számoltak. Hogyan lehetséges, hogy gyakorlati­lag megduplázódott ez az összeg? — Véleményem szerint en­nek több oka is van. Példá­ul a közgazdasági munka ezeknél az üzemeknél hiá­nyos. A legkirívóbb annak a gazdaságnak az esete, amelynek az elnöke még 1985 januárjában is úgy nyilat­kozott, hogy nyereséggel zár­ták a ’84-es esztendőt, hol­ott végül ennek fordítottja derült ki. Sajnos, nem egy vezetőnk — elsősorban sze­mélyes presztízsből — nem jelzi időben, hogy baj lesz, hanem megpróbálják afféle tűzoltó munkában maguk or­vosolni a gondokat, legtöbb­ször eredménytelenül. Ezt a titkolódzást nyilván az a tény is kiváltja, hogy ameny- nviben, mondjuk szeptem­berben egy gazdaság beje­lenti. az év végén veszteség várható, akkor azt az üze­met a bank hitelképtelenné nyilvánítja. A termelésben dolgozó vezetők tudják, hogy ez milyen negatívumokkal járhat. — A veszteségrendezésbe bevont, abban résztvevő hi­vatalos szervek — megyei tanács, TESZÖV, PM ' és MÉM — képviselői vizsgá­lódásukat nyilván a veszte­ségeket kiváltó közvetlen és közvetett okok feltárásával kezdik. Megkérem: ezek kö­zül ismertesse a legdöntőb­beket! — Tulajdonképpen az előb­bi gondolatsort kell folytat­nom. Sajnos, országosan nagy hiányosságok mutat­koznak a pénzügyi fegyelem terén. Hiszen nem egy. most szanálásra ítélt gazdaságunk perel már évek óta partner­üzemet, vállalatot, amelyik az elvégzett munkáért még a mai napig nem egyenlítette ki a tartozását. S itt rátér­nék a veszteségforrások leg- döntőbbikére, a melléküzem- ágakra. A mi gazdaságaink 1979-ben nagyarányú iparo­sításba kezdtek, helyben is, de főleg a megyén kívül, el­sősorban Budapesten. Erre kényszerítette őket a kedve­zőtlen termőhelyi adottság, de erre inspirálta őket az akkori kedvező pénzügyi sza­bályozás is. Hiszen a terme­lési adóból akkoriban attól függően, hogy kedvező vagy kedvezőtlen adottságú volt-e az üzem. 40—70 százalékot fejlesztésre lehetett vissza­tartani. E feltételek 1982- ben megváltoztak, hozzáte­szem, kedvezőtlenül, s azóta csak romlanak. Vagyis ami 1979-ben nagy „üzletnek” látszott, vagy az is volt, az V984-ben esetenként veszte­ségforrásé vált. Sok helyen ezzel párosult a laza fegye­lem, a hiányos ellenőrzés, a pénzügyi szabálytalanságok tömkelegé. A távollévő te­lephelyek naprakész ellen­őrzése sok gazdaságunkban hiányzott, hiányzik. Én úgy mondanám, összességében az elmúlt évi nagy pénzügyi hi­ány nem csupán 1984 veszte­sége. Ennek csirái már 1982- ben, 1983-ban érlelődtek. — Mi lesz a pénzügyi hi­ánnyal küszködő üzemek sorsa? E gazdaságok szeke­rét mi módon lehet a ká- lyúból kihúzni? A vizsgálatokban résztve­vő valamennyi szerv szak­emberei alaposan megvizs­gálnak minden okot. okoza­tot. Ezek alapján igye­keznek a veszteségrende­zés lehetséges leghatá­sosabb módját megtalálni. Az említett tizenkét gazda­ság közül hétnek (Hernád- kércs, Abaújvár, Riese, Igri­ci. Cigánd. Hernádvécse, Bódvaszilas) ügyére a me­gyei tanács vb április 23-i ülésén határozattal pont ke­rült. A vb elrendelte e tée- szeknél 16 millió forint sa­ját alap bevonását, ugyan­akkor ezek a szövetkezetek 21 millió forint úgynevezett fejlesztési alap hiányrende­zési, 43 millió veszteségren­dezési hitelt és 57 millió fo­rint dotációt kapnak. Az utóbbi összeget az alaptevé­kenységben keletkezett vesz­teség rendezésére használ­hatják fel. Bekecs, Tárcái esetében a megyei tanács, a PM és a MÉM úgy döntött, hogy a pénzügyi hiány egy jelentős részét saját eszkö­zök értékesítésével kell fe­dezni. Bekecs például érté­kesíti a tulajdonában lévő volt szerencsi laktanya épü­letét. s az egyik miskolci te­lepük épületét. Ezek együt­tes értéke 72 millió forint. Tárcái például pincét, fölös­leges gépkocsikat, traktoro­kat ad el. Arra ugyanis ügyelünk, hogy ez a fajta értékesítés ne valamiféle végkiárusitás legyen, vagyis gondolnunk kell a termelés további zavartalan biztosítá­sára. Amíg ezek az említett gazdaságok az eladásokat nem realizálják, addig sze­retnénk, ha mód nyílna en­nek az összegnek az Orszá­gos Kölcsönös Támogatási Alapból történő megelőlege­zésére. Ha ez sikerül, akkor a fennmaradó veszteségek rendezéséről a PM és a MÉM. a megyei tanács közösen döntenek. — Végezetül még egy kér­dés: mi lesz az eddig még nem említett három téesz: Sárazsadány, Pálháza és Vi­zsoly sorsa? — Sajnos, e téeszek ese­tében lesz a legnehezebb dönteni. Egyszerű pénzügyi rendezés ugyanis nem hi­szem. hogy segítene. Hiszen több éve veszteséges, eladó­sodott üzemekről van szó. A mai felállásukat, szerke­zetüket tekintve nemigen látunk perspektívát a gaz­daságos üzemelést illetően. Alapos vizsgálódás után kell tehát esetükben meghozni a legjobb döntést. Ezeknek az üzemeknek az ügyére — akárcsak a bekecsi. tarcali téeszére is — május végéig véglegesen pont kerül. Hajdú Imre Elismerés a jó munkáért Wi Miskolci Bányaiizein A Borsodi Szénbányák Vállalat hat termelőüzeme közül évek óla a Miskolci Bányaüzem nyújtja a legki­egyensúlyozottabb teljesít­ményt. Az elmúlt évben is megbízhatóan dolgoztak, en­nek köszönhetően kerülhe­tett sor a napokban az „Él- tizem" cím átadására. Műszakváltás után gyűl­tek össze a lyukói bányá­szok az akna tanácstermé­ben. ahol Lóránt Miklós, a Miskolci Bányaüzem igazga­tója köszönte meg munká­jukat, Egyebek között el­mondta, hogy a kollektíva 1984-ben is egymillió tonná­nál több szenet adott a nép­gazdaságnak, pontosan 1 mil­lió 118 ezer tonnát termelt, 127 ezer tonnával teljesítve túl műszaki tervéi. Külön ki kell emelni azt a tényt, hogy az üzem — egyedül a vállalatnál — eredménye­sen gazdálkodott és 292 mil­lió forint nyereséggel zárta a tavalyi esztendőt. Az üzem- igazgató elsősorban a 66 szo­cialista brigádban dolgozó 1200 brigádtag munkájának tulajdonította a sikert, akik közül többen 45—50 pótmü- szakot is vállaltak. Tovább korszerűsödött a szénterme­lés, modern, lengyel gyárl­mányú biztosító egységeket szereltek a frontfejtésekbe. Lyukóbányán ma már az elővájási munkahelyeken is a legújabb technikával és gépekkel folyik a vágathaj­tás. Egyrészt a gépesítésnek, másrészt viszont a dolgozók körültekintő munkájának kö­szönhető. hogy a feszített tempó ellenére kevesebb bal­eset fordult elő az üzemben. Az ünnepség befejezése­ként az üzem képviselői át­vették az „Élüzem” ás a „Szénbányászat Kiváló Ak­nája’’ címet. Három szocia­lista kollektíva a „Szénbá­nyászat Kiváló Brigádja”, kettő pedig „Dicsérő Okle­vél" elismerést kapott. Az Állami Biztosító Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Igazgatósága elmúlt évi munkája alapján ismét el­nyerte a Kiváló Igazgatóság címet és ezzel megszakítás nélkül negyedszer tettek szert erre a kitüntetésre. A tavalyi eredmények tükré­ben elmondható, hogy a biz­tosítási tevékenység vala­mennyi ágában magasan az országos átlag fölött teljesí­tették feladatukat, munkáju­kat ugyanakkor figyelemre­méltó takarékosság is jel­lemezte. A korábbi eszten­dőkben elért sikerek után. az igazgatóságnak most az újabb biztosítási módozatok elterjesztésében, népszerűsí­tésében születtek kiemelke­dő eredményei. Miskolcon, a Hámor étte­remben megtartott ünnepsé­gen éJagy Judit, a megyei igazgatóság szb-titkára kö­szöntötte a résztvevőket, köztük az elnökségben he­lyet foglaló Miklós Imrét, az MSZMP megyei bizottságá­nak osztályvezetőjét, Faragé Károlyt, a megyei tanács elnökhelyettesét. Az elmúlt évben végzett munkáról, a megyék közötti munka verseny eredményei­nek alakulásáról dr. Dániel Béla, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője számolt be. Mint mondta, a megyei igaz­gatóság 1979 óta mindig a helyezettek között volt mun­ka versenysikerei vei. Tar Sándor, a KPVDSZ Központi Vezetőségének tit­kára a magas színvonalú munkát, a szocialista brigád­mozgalom eredményeit emel­te ki. Ezt követően a Pénz­ügyminisztérium ősztály ve­zetőjével átadták a Kiváló Igazgatóság címet tanúsító oklevelet és a munkaverseny- siikerekért járó vándorserle- gel dr. Fövenyessy József megyei igazgatónak. majd három biztosítási dolgozó át­vette a Kiváló munkáért ki­tüntetést. Tar Jenő, az ÁB megbí­zott vezérigazgatója ezután a biztosító országos tevé­kenységéről adott számot, ki­emelve a gazdálkodási körül­mények nehezebbé válását. A megyei igazgatóságok ver­senyében elért első helyezé­sért járó serleget az igazga­tóság megyei vezetője vette át, majd brigádkitünteté­si k. jutalmak átadására ke­rült sor. Köszöntötte az ünneplő kollektívát Kovács László, a Miskolc városi Pártbizottság titkára és Papik Sándorné. az ÁB szakszervezeti bizott­ságának titkára. Dr. Bazsó György Dr. Tóth Dankó István fl dőltei választókerület n yuiiui wuiuWÄ**ifiiMi iiiM» kit jelöltje

Next

/
Oldalképek
Tartalom