Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-11 / 84. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. április 11., csütörtök A KÖLTÉSZET NAPJA ’85 i Filmlevél mm. Szaffi J ózsef Attila születésnapján — nyolcvan- éves lenne most, ha élne! — április 11-én ünnepeljük a költészet napját. Kevés országban van napja a versnek, de hát nem is játszott minden nemzet, nép életében olyan fontos szerepet a vers, vállaltak sorsfordító küldetést a költők, mint nálunk. Amit József Attila úgy fogalmazott, hogy „Vers, eredj! Légy osztályharcos!”, azt a magyar írásbeliségért vállalta fel az Ómagyar Mária siralom ismeretlenségbe burkolódzó forditó-újraterem- tője, s Janus Pannonius, aki büszkén hirdethette, hogy „most Pannónia is ontja a szép dalokat." A végek dicséretét nemcsak zengte a költő Balassi, mint ahogyan költészet és élet egyetlen egy testet öltött Petőfiben. S közben Csokonai, Vörösmarty, Kölcsey vagy időben közelebb Ady, a demokratikus átalakulás hírnöke-sürgetője. A magyar történelemben mindig úgy alakult, hogy a költészet — s tágabban az irodalom - fegyver volt, ha fegyverré kellett válnia, dörgedelmes szózat, ha a szavaknak volt ideje. A költészet napja ezért is több, mint egyetlen megemlékezés. Európai formátumú költőre emlékezünk, és az egyetemes költészet, a magyar költészet előtt hajtjuk meg fejünket, nyitjuk meg szívünket és fülünket. Az Ómagyar Mária siralom soraitól a most születőig. A magyar irodalom történetében mindig is kiemelkedő jelentőségű lírára figyelmezünk - s talán nemcsak az ünnep erejéig. Az álomba ringató gyermekversikék, az első szerelmek és első csalódások örömét-fájdalmát enyhítő verssorok, a nép-nemzet sorsán, a világ dolgán töpren- kedő nehéz veretes, súlyos gondolatok, az élet apró örömeit felvillantó dalok nélkül szegényebbek lennénk, kifosztottak, mert szellem és érzelem nem nélkülözheti a verset. A költészet napja minderre emlékeztetni akar. Akkor, amikor a lillafüredi függőkerti sétány bejáratánál koszorút helyeznek el József Attila emléktáblájára, amikor a versmondás jó ízét kóstolgatják ifjak, s amikor meghitt együttlétben idézik meg a vers születésének pillanatát költők és versolvasók. A hely megjelölésére — koszorúzására —, ahonnan a Szin- va patak sebes futását nézte a költő (húsz fillérrel a zsebében érkezett az IGE által szervezett első lillafüredi író- találkozóra) ma délután fél háromkor kerül sor. Jó lenne tudni, hogy nemcsak azok zarándokolnak ki a lillafüredi emléktáblához, kiknek tiszte letenni a koszorút. (cs. a.) PAPP LAJOS VERSEI Rövid vers Azt mondanám - ha az élet elég hosszú ha azt mondanám — az élet elég hosszú kivárni minden hitvány játék végét kis futkosok könyöklők semmiségét júdásikodók inflációja után a becsület megújult érme-fényét s azt mondanám — minek a bosszú? Rövidebb vers Kinyílt az aranyeső Egynémely arany-ieső közhelyes örömére tavaszi öröm-éra fest szlogent rét füvére Hűl long a pollen-eső Még rövidebb Tavaszodik Mossák az ablakokat az asszonyok Mellük rezdül a fényben S munka után néznek a férfiak FECSKE CSABA KALÁSZ LÁSZLÓ Nyelvöltő Semmit se mond, csupán nyelvel: paráználkodik a nye'vvel Nem vére hull, a tintája Hómezőt telefirkálna Tolla örökké kapirgál — Neki termel a papírgyár Akkor is telik a papír, amikor alszik és nem ír Ha bármi eszébe jutna, tüstént a fejére ütne Tudja: csak akkor jó verse, ha KRITIKUS hasik esre CSEH KÁROLY Árnyalatok Egy árnyalattal élénkebb újra a kerítésen zöldellő moha egyre bátrabban egyensúlyozik a napsugáron a lepke Tavasz lesz - a fűre pipacs a fogak közül szép szó - rostélyon áthulfó parázs - gurul majd lágyan megint Addig egy árnyalattal simább ráncok a szájszögletben a homlokon egy árnyalattal zöldebb izgalom a rügyekben a sejtekben — ahogy a teljességet keresik Pilátus vagyok s Krisztus is percekre feszít vak ítélet ne is legyen feltámadás de amit élünk: legyen élet golgoták a domboldalak gondjaim már feszüleíék mosom kezem Bódvánk vizében utána felfeszülhetek SERFÖZÖ SIMON Hozzájuk is Hozzájuk is megyek, a forgalomzaj kültelki végállomásaihoz, nemcsak valahová, valakihez, a tavasz útszéli lefolyóiban csörgedező szelekhez, a városszerte csavargó házak elé kicsapott utcákhoz. Fölöslegesség érzésükhöz is megyek, mikor delelni a rágógumin kérődző suhanccsordákhoz az aszfaltgyepre. S a magánytól azok bóduitságáboz, akik a kirakatfények pocsolyáitól csatakosan szárítkoznak a kapualjakban, padokon. Mindig az estékhez is, ha olyankor valahová, valakihez, mikor harmat billeg a bokorlevélhez. Vonattal az öreg kerítésünkhöz haza. S messze a szőlősdombok emelkedőire, kilátogatok a magas térdemeléssel helybenjáró karókhoz mindig tekintetemmel. A hazatérő Jónás, az ifjú lovag a gazdag disznókereskedönél Újra egész, műsort betöltő magyar rajz-játékfilmet láthatunk a mozikban. Jókai Mór A cigánybáró és Szaffi című művei nyomán Dargay Attila készítette, illetve ő volt a forgatókönyv egyik írója és a film rendezője, valamint a figurák tervezője, de rajta kívül még Igen hosszú listát kellene leírni, ha minden lényegesebb alkotót felemlítenénk. Romhány i József neve azonban idekívánkozik, .mint a forgató- könyv társírójáé, mer,t egyes dialógusokból, szófordulatokból nagyon-nagyon rá lehet ismerni' a nemrégiben elhunyt szerző közreműködésére. Nem egészen másfél órát tölt ki a film és tagadhatatlanul kellemesen szórakoztat. Még akkor is. ha nem mindig lehet pontosan eldönteni, gyermekeknek, vagy felnőtteknek készítetlék-e, avagy mindkét korosztálynak, s ha néha-néha „le is ül” a történet sodra, vonta- totlság. unalom egy percre sem érződik. Akik az említett Jókai-műveket. meg azok eddigi színpadi és egyéb feldolgozásait ismerik, bizonyára okkal hiányolják egyes részletek elhagyását, különösen pedig a történet végének túlzottan való sűrítését, eltöprenghetnek azon, vajon Szaffi, a szép lány, akiről feltehetőleg a címét kapta a film, alig-alig jelenik meg a vásznon. Ugyanakkor van egy másik Szaffi, a fekete macska, amelyről a hős azt hiszi, hogy elvarázsolt szerelmese, szinte mindig jelen van, így hát lehet, hogy ez a Szaffi a címadó. De tulajdonképpen mindegy. Dargay Attila ötletei kifogyhatatlannak tűnnek, fölényes rajzfilmtudás, érdekes mesebonyolítás jellemzi ezt a filmjét is. A szó legszorosabb értelmében robbannak a poénpetárdák helyenként, máskor meg csak éppen felpislákolnak és kialszanak. Jól karakterizálnak a szinkronhangok, remek színészeket sikerült megnyerni a figurák megszemélyesítésére. Ám a vége felé nem tudja elkerülni' a film a már-már szirupos cigányromantikát, a mindent elrendező jóságos öreg cigányasszony' Caflinka varázslatos szerepét, -s így kicsit olcsó megoldásúnak tűnik a befejezés. Mindennek ellenére, felnőttek és gyerekek bizonyára kellemesen töltik majd idejüket vetítése közben a moziban. Az örökség bajjal jár Gennagyij Melkonjan szov. jet rendező új filmje, Az örökség bajjal jár című vígjáték, a címben foglalt régi igazságot vagy féligazságot próbálja hangulatosan bizonygatni. Tréfálkozva azt is mondhatnám róla, hogy az örökség olyan bajjal is járhat. hogy valaki filmet készít róla. milyen bajjal jár az örökség, s ez akkor baj, ha annak a közhelynek, amely szerint a pénz nem boldogít, újrab,izonyításán kívül a filmalkotóinak sok egyéb új ötlete nincsen. Ebben a filmben ugyanis egy szerény bankhivatalnok lány váratlanul megtudja, hogy a Kujbisevben élt bácsikája elhunyt és hatalmas örökségei hagyott rá. Ez az örökség műkincsekből áll és a lány lakása hamarosan valami múzeumhoz lesz hasonlatos, értékes festményekkel, szobrokkal, porcelánokkal, egyebekkel lesz tele. Meg persze az immár nagy hozományt ígérő lányt megkörnyékező udvarlókkal, hoaományvadá. szokkal, a műkincsekre áhí- tozókkal. Közben születik egy szerelem, egy roppant nyűgös szerelem, a lány már szabadulna is a vagyonától, nem tud élni kincsek között, szinte kicserélődik — barátnője szerint „osztályidegen” lesz —, míg végül ismeretlen tettesek kirabolják a lakását, s így mint újra nincstelen dolgozó, boldogan ugorhat udvarlója nyakába. Soványka történet, kevés a nyolcvanpercnyi játékidőhöz, de jó időtöltés, ha csak az idő mulatósa szándékával ülünk a moziban és igényeink mércéjét nem rakjuk túl magasra. Benedek Miklós Tatjana Dogiljeva és Jurij Bogatirjov a film zárójelenetében
