Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
1985. április 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Tornagyűztes a OVIK Diósgyőri VTK—Kazincbarcikai Vegyész 2-1 (2-0}. Sa jószen tpéler, 400 néző. Vezette: Bognár. A .lubileumi Kupa döntőjének első lei- idejében a diósgyőriek kezdeményeztek többet és Balogh, valamint Dzurják góljával kétgólos előnyt szereztek. A szünet után a KVSE is rákapcsolt, de csak szépíteni tudott, miután Leskó 11-esböl talált a kapuba. A csapatok tt nagy szélben változatos mérkőzést vívtak, helyzetei alapján a DVTK rászolgált az elsőségre. Jók: Balogh, Oláh, Görgei. Menyhárt, illetve Leskó. Planéta. Az MTSO és a Borsod megyei Labdarúgó Szövetség által felajánlott serleget dr. Szádeczki Zoltán, a megyei tanács vb testnevelési és sportosztályának vezetője adta ál. „Várom az idény kezdetét” Fö szám: az egyes — Naponta hajóba ül — Hogy van? — Köszönöm, remekül. Különösen, hogy végre ismét itthon lehetek. A választ Hajdú Gyula, az MVSC válogatott kenusa adta, aki a közelmúltban három hetet töltött Kubában. Dr. Parti János szövetségi kapitány irányításával ugyanis a keret egyik fele a távoli országban végezte edzéseit. folytatva az elmúlt években kialakított gyakorlatot. Cienfuegostól félszáz kilométerre, egy minden igényt kielégítő sportkomplexumban végezték edzéseiket. A jelek szerint Hajdú ismét a régi, tele ambícióval, tett vággyal. — Valóban így van, vagy ez csak a külső szemlééinek tűnik így? — A látszat ezúttal nem csal. Jó erőben érzem magam, s türelmetlenül várom a versenyidény kezdetét. — Egyesre vagy párosra készül? — Ezt az évet alighanem az egyesre szánom. — Mi lesz a Hajdú—Sarast duóval? — Jancsival úgy éreztük, hogy a szövetségi kapitány más összetételű párosokat akar kipróbálni. Sarusihoz Vaskútit tervezi, s amit, dr. Parti elgondol, azt, véghez is viszi. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kizárólag egyesben ülök majd hajóba hiszen elképzelhető. hogy Budayval, vagy Foltánnal kerülök össze. Budayval egyébként korábban már próbálkoztunk, nem is teljesen eredménytelenül. — Az egyesben viszont várhatóan nagy lesz a tülekedés .. . — Nem olyan biztos! Azért szurkolok, hogy Saru- sin kívül más ne nagyon szívja fel magát erre a számra. — Elnézést, de Sarusi igen komoly vetélytársnak ígérkezik! — Szeretek ellene versenyezni. Bár már ott tartanék, hogy a vízen mérjük össze erőnket. — Nem lesz furcsa? — Mire gondol? — Arra, hogy három évig egy hajóban, közös célok elérése érdekében lapátollak, most meg egyszeriben egymás ellen kell viaskodniuk. — Nézze, a sportban efféle dolgok előfordulhatnak. Az egyik nap még társak vagyunk, a következőn pedig már ellenfelek. De nem ez a lényeg. Sokkal inkább az. hogy ha már így alakult. akkor a maximumot hozzam ki magamból. Nem félek senkitől, vállalom a harcol, s minden erőmmel azon leszek, hogy elérjem célomat. — Mit tűzött ki maga elé lí)85-re? — Jó lenne kijutni .Meehe- linbe. a világbajnokságra. Az ötszáz egyesben van is erre esélyem. Amikor tavaly sikerült megnyernem az országos bajnokságot, valójában akkor döbbentem rá, hogy ebben a számban még kiaknázatlan lehetőségeim rejlenek. — Hogy alakul a testsúlya? — Leadtam a fölösleget, kitűnően érzem magam, nincs egyetlen deka plusz sem rajtam. — Nem sajnálja a páros felbomlását? — Ami volt, elmúlt. Nyertünk világbajnokságot, szén éveket töltöttünk egy hajóban. de az illúziókkal le kell számolni. Sarusi az idén szeretett volna klubot cserélni, de ehhez nem járultak hozzá. Maradt az MTK- VM-nél, de ha egy ilyen kísérlet nem jön össze, az óhatatlanul is nyomot hagy az emberben. János egyébként is érzékeny alkat, lehet, hogy kísérteni fogja 1985- ben ez a kellemetlen emlék . . . — Mióta jár le a vízre? — Mikor hazajöttünk Kubából. másnap már a Csorba-telepi tavon lapátoltam. Délelőttönként és délután is hajóba ülök. — Milyen kenuval versenyez az idén? — Dán gyártmányú, kétéves, remek állapotban van. — Mikor rendezik az idénynyitó futamot? — Április végén lesz egy maratoni verseny, de azon valószínűleg nem állok rajthoz. Nem fekszik nekem a hosszú táv. Minden bizonynyal májusban startolok első ízben. Elmondta még, hogy a napokban a Sportkórházban részt vett egy ellenőrző vizsgálaton; hogy Kubában Ra- kusz Éva jó formát árult el; hogy egyre szűkül az élmezőny, mivel kevesen vállalják a lemondást. Hajdú Gyula közéjük tartozik. (doros) Levegőből a hadak útján Sportrepülők emléktúra-versenye Versenyzők és gépek a békéscsabai repülőtéren, közöttük a miskolci csapattagok. Fotó: Fekete Béla Közel 8CC kilométeres út lerepülésével ért véget a magyar sportrepülők emléktúra- versenye, amelyet az MHSZ Országos Központ Repülő Főnökség és a MALÉV Repülő- klubja közösen rendezett. A kétnapos versenyre 34 repülőgép érkezett Békéscsabára, hogy onnan kiindulva végigrepüljék a Vörös Hadsereg felszabadító harcainak emlékezetes színhelyeit. A csapatok: az MHSZ re- pülöklubjai, a MALÉV, a MÉM RSZ, a Magyar Néphadsereg és a Vízügyi Repülőszolgálat 68 versenyzője szakmai, politikai és gyakorlati feladatokból „vizsgázott", közben lerótta kegyeletét a battonyai, a budapesti és a nemesmedvesi szovjet katona! emlékműveknél. Az emléktúrán részt vettek és versenyen kívül szintén lerepülték a program útvonalát az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Szovjet Déli Hadsereg re- pülöegységeinek képviselői, három helikopterrel. Borsod megye sportrepülőit a miskolci repülőklub két párosa: Szoboszlai György-Gönczi Gyula, illetve Hajdú László- Répási László képviselte. A népes mezőnyben a miskolciak két csapata az összesített eredmény alapján a 26., illetve a 27. helyen végeztek.- fekete Negyedszázada a világ élvonalában Portisch Lajos önmagáról és a sakkról Névjegykártya. Neve: Politisch Lajos. Sportága: sakk. Klubja: MTiK-VM. Minősítése: nemzetközi nagymester. Legjobb eredményei: olimpiai bajnok, hatszoros világbajnokjelölt, többszörös magyar . csapatbajnoki tag, kilencszeres egyéni magyar bajnok, sok nemzetközi viadal győztese, évek óta a legjobb hat közé tartozik a világranglistán. Nem volt könnyű elérni. Még a karácsonyi ünnepek előtt kerestem, akkor' azonban hollandiai páros mérkőzésére készült, majd Olaszországban, nem sokkal később pedig Spanyolországban ült asztalhoz. A li- naresi torna után ízlésesen berendezett lakásán randeviúztunk. — Mikor ismerkedett meg a sakkozással? — Tizenkét éves koromban. Először apámmal és az öcsémmel játszogattam, majd versenyszerűen is elkezdtem. Első, örökké emlékezetes sikeremet Zalaegerszeg útlörö- bajnokságának megnyerése hozta számomra. — Manapság naponta hány órát játszik? — Ez sok mindentől függ. Ha fontos viadal előtt állok, akkor szó szerint reggeltől estig a tábla mellett ülök. Ügymond rákészülök az ellenfelekre, elemzek, újításokon töröm a fejem. — Nyugodt természetű? — A kívülállónak mindenképpen úgy tűnhet, mert a bennem felgyülemlő feszültséget jól leplezem. Egyszer pszichológus vett kezelésbe és azt mondta, hogy meglehetősen agresszív vagyok. — Minek köszönheti, hogy ilyen sokra vitte? — Talán a szorgalmamnak, türelmemnek, céltudatosságomnak, akaraterőmnek és nem utolsósorban jó idegeimnek. Mert. ehhez a játékhoz vasidegek kellenek. Tehetség dolgában nem álltam éppen a legjobban. — Népszerű embernek tartja magát? — Egyáltalán ne gondoljon arra. hogy körülrajonganak. A hazai sportkedvelők többsége nyilván ismer, de külföldön, legutóbb Linaresben egyszerűen nem tudtam elbújni a kíváncsiskodók elöl. Nyilatkozatokat kellett adnom, sokszor fényképeztek és nagyüzemi módon gyártottam az autogramokat is. Ezután elmondta, hogy gyakran invitálják élménybeszámolóra, szimultánra, de az „igényeknek” csak módjával tesz eleget. Verseny előtt például sohasem nyilatkozik — inkább elzárkózik a nyilvánosság elől. MEGHÍVÁSOK - SZEMÉLYRE SZÓLÓAN — Hány országban járt már? — Hű, ez nehéz kérdés. Arra könnyebben tudok felelni, hogy hol nem voltam. Például Kínában és Japánban, aztán Afrika déli részein. Igaz, a felsorolt helyeken eddig még nem rendeztek jelentősebb versenyeket. — Nyelveket beszél? — Jól „bírom" az angolt, közepesen a németet, oroszt és megértetem magam spanyolul is. A szakirodalom tanulmányozásához és a külföldi szereplésekhez elengedhetetlen a nyelvtudás! — A nemzetközi tornákra sok meghívást kap? — Nem panaszkodhatvaí. Jönnek a levelek. táviratok, telefonok. Az esetek döntő többségében személyre szólóan. Olykor a szövetségnek írnak, de kikötik, hogy a legszívesebben engem látnának. — Egyéni céljait alárendeli-e klubja, az MTK-VM érdekeinek? — A sakk egyéni sportág. Egyesületemmel megállapodtam abban, hogy ha fontos külföldé „fellépés” vár rám, akkor azt tekinthetem az elsőnek. Én azonban mindig igyekeztem hazai kötelezettségeimnek is eleget lenni. A napokban például — n S2p- vetség engedélyével — már előre lejátszottam csapatbajnoki meccsemet. Amikor az MTK-VM a szolnokiakkal méri majd össze tudását, éppen külföldön leszek. Portisch nem különösebben barátkozó típus. Mint elmesélte: tudomásul kell venni, hogy riválisaival a tábla mellett ellenfélként és nem cimboraként ülnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek jó kollégái, játszótársai. Neveket azonban nem mondott, mert — szavaival élve — „még kifelejtene valakit”. — Mumusai? — kíváncsiskodtunk tovább. — Szerencsére egyre kevesebben vannak! Kétségtelen, hogy Timmannal. vagy Chris- tiansennel szemben hátrányban vagyok, régebben Szpasszkij ellen sem ment valami fényesen, de egyiküket sem nevezném mumusomnak. Fájdalmam, hogy Fischer ellen már nem egyenlíthetem ki a számlámat. Többször álltam győzelemre vele szemben, megverni mégsem tudtam. SZEKUNDÁSOK NÉLKÜL — Könyvében nyilatkozta: egy sakkozó 30—36 éves korában tudja teljesítőképessége maximumát produkálni, ön már elmúlt 36 esztendős .. . — A kor csak egy állapot. Mindennek be lehel bizonyítani az ellenkezőjét. Szmisz- lov például 63 évesen lett újra világbajnokjelölt. Nem érzek fáradtságot, eredményeim sem rosszabbak, mint mondjuk tíz esztendővel ezelőtt, így tehát nyugodtan megcáfolhatom magam. — Játék közben nem léi a kudarctól? — A félelmet le kell győzni. Nem tagadom: néha ez a nehezebb feladat. A partik alatt egyébként nem szoktam megijedni. Ha játszom, megnyugszom. A nagymester kifejtette, hogy bizony hosszú idő alatt teszi túl magát a balsikereken. A kudarcok mély lelki sebeket ejtenek számára. A legjobb terápiának a munkát tartja. Amikor a legutóbbi világ- bajnoki ciklusban kikapott Korcsnojtól, azonnal elkezdett dolgozni és egy jó hónnappal később már kitűnő formában versenyzett. Kedvenc védő- és támadójátékáról nem beszélt, „hadititkokat” nem árulel! — Hány lépést tud előre kiszámolni? — Sajnos nem vagyok jó „matematikus". Minden az adott állástól függ! Szmiszlov mondta, hogy csak egyet számol előre, mert csak egyet léphet . . . Találó megállapítás! — Linaresben — szokatlan módon — kilencszer mérkőzött döntetlenül. Ez a bé- külékenység eddig nem jellemezte önt! — Jogos a kritika. Fontos viadal előtt állok, nem akartam kifárasztani magam. Amit tettem, tudatosan csináltam, igaz, közben rossz érzések gyötörtek. Ügy fogalmaztam. hogy „semmit nem téve” futottam be az előkelő harmadik helyre. Mindenkit megnyugtathatok: nem bátortalonodtam el! — „Bronzérméért” mennyi jutalmat kapott? — Lényegesen kevesebbet, mint a menő teniszezők, vagy golfozók. Manapság inkább a rajtpénz emelkedik és a nagy nemzetközi viadalok rendezői kevesebbet áldoznak a dijakra! — A Hübner elleni világbajnokjelölti páros mérkőzés után kijelentette: többé nem tart igényt a szekundánsok közreműködésére ! — Sajnos saját rossz tapasztalataim alapján mondom: a szekundánsok többet ártanak, mint használnak. Ezzel a „rendszerrel” nem vagyok kibékülve. MEGERŐSÖDÖTT A KONKURRENCIA — Képes-e még újat tanulni, fejlődni? — Magamnak is feltettem már ezt a kérdést. Egyet mondhatok: szerelnék még jobban játszani, még több győzelmet aratni! Portisch az MTK-VM sportmunkatársa, személyi igazolványába is ez van beírva. Ugyanolyan kedvezmények illetik meg, mint valamennyi nemzetközi osztályú magyar versenyzőt. Szeret olvasni, zenét hallgatni, teniszezni, úszni. — Köztudott, hogy Kádár János rendszeresen figyelemmel kíséri a sakkozók szereplését, gyakran ellátogat a szövetségbe... — Igen, nagy szeretettel fogadjuk. Ilyenkor beszámolunk a legfrissebb hazai és külföldi eseményekről, bemutatjuk egyik-másik érdekesebb játszmánkat, műhelyfogásunkat. — Helyesnek tartja-e, hogy Campomanes, a FIDE elnöke félbeszakította a Karpov— Kaszparov világbajnoki döntőt? — Nem. Akik a szabályokat meghozták, tudatában voltak annak, hogy a küzdelemsorozat akár több hónapig elhúzódhat. Először tehát a paragrafusokat kellett volna alaposan megalkotni, mert menet közben mindenfajta változtatás szerencsétlen vállalkozás. Azt nem tudom megjósolni, hogy végül kié lesz a pálma. — Az országos sportlapban megjelent egy karikatúra: Portisch és Ribli egymásnak háttal ülve, tükörből játszik ... — Pedig nincs közöttünk személyi ellentét, harag. Kétségtelen, hogy nem vagyunk barátok, de a „poén" eltúlzott. Az MTK-VM és válogatottunk éltáblása kifejtette, hogy a legutóbbi sakkolimpia számunkra nem éppen legörvendetesebb végeredménye ellenére sem gyengült a magyar férficsapat ereje, a konkurrencia megerősödését azonban komoly kihívásnak tartja. Biztos benne: legközelebb ismét meghatározó szerepet játszanak majd. — Kit tart lehetséges hazai utódjának? — Ügy érzem, hogy erről még nem időszerű beszélni! — Legközelebb hol ül asztalhoz? — A tuttiszi zóna közi döntőn. — Köszönjük a beszélgetést és további sikereket kívánunk! Kolodzey Tamás
