Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. április 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Emléktúra A Borsod megyei Termé­szetbarát Szövetség elnöksé­ge hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére em­léktúrát szervez, amelyre a megye valamennyi szakosz­tályának képviselőit szíve­sen várják. Az esemény Mis­kolcon, a Majális-parkban kerül megrendezésre ma délelőtt. Az ünnepség 10.30 órakor kezdődik a Munkás­mozgalmi emlékműnél. A rendezők műsort is szer­veznek, szavalat hangzik el, majd egy rézfúvós együttes játszik. Az ünnepi megemlé­kezést Körösi István, a DVTK ügyvezető elnöke tartja. Ezt követően koszo­rúzásra kerül sor. A rende­zők kérik a szakosztályokat, hogy két kiállított túraje­lentést vigyenek magukkal. Négy évtized emlékeiből Hazánk negyven éve sza­bad! A felszabadulás után a sportélet újjászervezése is megkezdődött, a lelkes, test­kultúrát szerető emberek minden pillanatot kihasznál­va dolgoztak a sorok ren­dezése, majd a bajnokságok beindítása és a nemzetközi sikerek érdekében. Szükebb pátriánkban sem volt ez másként: megyénkben is te­vékenykedtek az ügyért ál­dozatokra kész aktívák, test­nevelő tanárok, sportveze­tők. Beszélgető partnereinket arra kértük, hogy idézzék vissza az elmúlt negyven esztendő számukra legemlé­kezetesebb pillanatait. Ablonczy Bertalan közép­iskolai tanár, nyugalmazott vezető szakfelügyelő: — 1946-ban vettem át dip­lomámat és mint „friss” testnevelő, elsőként a ro­mok eltüntetéséből vettem ki a részem. A TF-en takarí­tottunk, pakoltunk, építet­tünk. Aztán Sárospatakra kerültem, egyszerre öl isko­lában is tanítottam, nyugod­tan mondhatom, hogy hábo­rús körülmények között. Tor­natermünk, sportszerünk nem volt, lelkesedésben azonban felülmúltunk min­denkit! 1947-ben részt vet­tem az első olimpiai nap megszervezésében, vendégül láttuk az egy esztendővel ké­sőbbi, londoni olimpiára uta­zó sportolókat. 'Kilencvenen étkeztek Patakra, a főpróba nagyszerűen sikerült. Ma is őrzöm Mező Ferencnek, a NOB akkori magyar tagjá­nak, a MOB elnökének üd­vözlő táviratát. 1948-ban if­júsági sportnapra is sor ke­rült Sárospatakon. Az ese­ményen több mint ezren vet­tek részt. Lépésről lépésre haladtunk, teremtettük elő a sportolás feltételeit. Nehéz, küzdelmes, de nagyon szép időszak volt! Pesti György, egykori él­vonalbeli labdarúgó, a DVTK volt elnöke, a megyei szö­vetség elnöke: — Az ötvenes években a DVTK NB I-es és NB Il-es találkozóin 5—10 ezer em­ber szurkolt. Akkoriban vi­rágkorát élte a magyar fut­ball, közönségünknek külön­leges élményben volt része, hiszen láthatta a nagy hírű Aranycsapat valamennyi tag­ját. játszottunk Puskás öcsi­ék ellen is, aztán többször szerepeltünk külföldön. A lengyel A-válogatottól Var­sóban mindössze 1-0-ra kap­tunk ki, a B-válogatottjukat Lodzban 2-1-re legyőztük, si­kereket arattunk a hazai pá­lyán veretlen Erfurt ellen. A C-válogatott tagjaként el­jutottam Kínába, jól emlék­szem, Szusza Feri is velünk volt. Emlékezetemben csodá­latos élményeket őrzök, ré­szese lehettem a magyar sportmozgalom legdicsőbb időszakának! Móré József, középiskolai tanár, nyugalmazott testne­velési szakfelügyelő: — A hatvanas évek elején a természetes fejlődés kö­vetkeztében új vonások je­lentkeztek Miskolc sportéle­tében. Az egységes utánpót­lás-nevelés érdekében meg­alakítottuk a városi sportis­kolát, melynek tíz esztende­ig igazgatója voltam. A vá­rosi tanács és a sportbizott­ság támogatását élveztük, rendelkezésünkre bocsátották az akkori Előre (ma Ifjúsá­gi) sporttelepet. Nálunk dol­goztak a legjobb edzők és ez az eredményekben is megmutatkozott. Válogatott versenyzők egész sorát ne­veltük! Sajnos a sportiskola már a múlté, szó szerint széthullott. A legnagyobb hibát akkor követték el az illetékesek, amikor egyesü­leti jellegűvé változtatták. Menyhért László, a mis­kolci városi sportcsarnok nyugalmazott igazgatója: — A fejlődés a hetvenes években sem rekedt meg. 1970. november 7-én adták át a létesítményt, másnap pedig már kezdődött a ju­nior ökölvívó EB! Egy évti­zed alatt 1200 eseményt ren­deztünk — másfél millió né­zővel! Sor került az intéz­mény falai között például a súlyemelő Duna Kupára, ke­rékpáros focira, az asztali- tenisz Szuper Liga meccsek­re, a baráti hadseregek ké­zilabda- és ökölvívótorná­jára, a Király Kupa te­nisz-meccsekre, az ifjúsá­gi és junior cselgáncs Eu- rópa-bajnokságra, a népsze­rű Focifarsang-tornákra, jég- revüre és még sorolhatnám. 1978. október 26-án avattuk a csarnok „kisöccsét”, a mű­jégpályát, melynek átadása után a komplexumban egy­szerre négy eseménynek is otthont adhattunk. Közön­ségünk rendre jól szórako­zott, látványos, szórakoztató programokat tekinthetett meg. Dr. Szádeczki Zoltán, a megyei tanács vb testneve­lési és .sportosztályának ve­zetője : — Pontosan két esztende­je töltöm be mostani funk­ciómat és örömmel tapasz­talom, hogy a sportnak egy­re nagyobb a becsülete, te­kintélye és az államigazga­tás részévé vált. Manapság a legnagyobb hangsúlyt az egészséges életmód kialakí­tására, a szabadidő-sport­ra, az iskolai és diáksport­ra kell helyeznünk. Meg kell értetnünk, hogy a rend­szeres testmozgásra — saját jól felfogott érdekében — valamennyi állampolgárunk­nak szüksége van! Kolodzcy Tamás Totósarok Tippel: Hegedűs Ernő (A 14. heti totószelvényen angol és olasz bajnoki mérkőzések szere­pelnek. Bizonyára megnő a fogadók tippelési kedve, hiszen az „angol hét" általában jól fizet. A húsvéti ünnepek miatt egyébként az olasz B-osztályban is szombaton rendezik meg a fordulót, így az esti órákban már értesülhetnek a fogadók az eredményekről. Totósarkunkban ez­úttal Hegedűs Ernő nyugdíjas tip­pel. Mogyoróskán él, korábban Sze­rencsen, a földhivatalban dolgozott.) — Az Arsenal hazai pályán alig­ha botlik meg a Norwich ellen. Az Aston Villa meglepetésszerű győzel­met aratott a Tottenham otthoná­ban, most mégis háromesélyesnek ítélem meg mérkőzését. A Notting­ham viszont idegenben is jó, nyer­het. Túlságosan sok tényező szól a Liverpool mellett, nem sajnálom a háromesélyes tippet erről a talál­kozóról! Egyenlő erők csatáznak Newcastle-ban, aligha bírnak egy­mással. Watfordban viszont valame­lyik csapat megszerzi a győzelemért járó három pontot. — A Campobassonak minden pont­ra szüksége van, nem kap ki Bo­lognában sem! Az Empolinak ret­tentően kell a győzelem, szerintem meg is szerzi a Varese ellen. Meg­lepetést várok Genovában, felcsil­lant a bentmaradás reménye a Par­ma számára. — Monzában mindhárom ered­mény előfordulhat. Padovában vi­szont a döntetlen a legvalószínűbb. Pescarában nyerhet a Cagliari, de a hazaiak is. A Triestina a feljutá­sért harcol, egészen biztosan legyő­zi a megtorpanni látszó Bari együt­tesét. A pótmérkőzésen a döntet­lennek van a legnagyobb esélye. _J ___ 1 X 2 2 1 X 2 X 1 2 X 2 _J___ 2 1 X 2 X 1 2 1 X _J__ 2 A vártnál nehezebb győzelem Magyarország—Ciprus (0-0) Népstadion, 30 000 néző. Vezette: Halle (norvég). MAGYARORSZÁG: Disztl P. — Sallai, Róth, Garoba, Varga - Kardos, Nagy, Détári — Bodonyi, Nyilasi, Esterházy. Szövetségi kapitány: Mezey György. CIPRUS: A. Konsztantinu - C. Konsztantinu, Pandzsarasz, Mila- miliotisz, Klitosz - Marangosz, Cingisz, jangudakisz, Karszerasz - Szavvidisz, Fotisz. Szövetségi kapitány: Panikosz Ijakovu. CSERE: Bodonyi helyett Kiprich, a 46., Esterházy helyett Szo- kolai, a 72., Karszerasz helyett Nicolaou, a 87., Szavvidisz helyett Norgidisz, a 90. percben. Mint az várható volt, a magyar csapat azonnal me­zőnyfölénybe került a világ- bajnoki selejtező labdarúgó- mérkőzésen. Az első 25 perc­ben a norvég játékvezető igyekezett „megfogni” a ta­lálkozót, négy sárga lapot is kiosztott — olykor túlzottan szigorúan —, s ezek közül egyet kapott magyar labda­rúgó. A szigetországbeliek­nek két igen nagy helyzetük is adódott, szerencsénkre Szavvidisz mindkét esetben rosszul célzott. A mozgékony támadó egyébként igen sok gondot okozott a magyar vé­dőknek, remekül cselezett, robbanékony volt, nehezen tudták tartani. A 45. perc­ben Nagy A. szerelte az ötö­sünkön Cingiszt, s ekkor akár büntetőt is ítélhetett volna Halle . . . A szünet után gyorsan megszerezte a vezetest a magyar válogatott. A 48. percben Kiprich beadását a kapus csak kiütni tudta, pontosan Kardos elé került a labda, aki 12 méterről lőtt, Nyilasi beletette a labda út­jába a lábát, s a pettyes a hálóba került, 1-0 Magyar- ország javára. A 82. perc­ben biztosította be győzel­mét válogatottunk. Détári jobb oldali szögletét Szoko- lai 7 méterről fejelte a bal felső sarokba, 2-0. A világbajnoki selejtezők eddigi leghalványabb telje­sítményével csikarta ki az újabb két pontot együtte­sünk. A ciprusiak igencsak megnehezítették a mieink dolgát, akik viszont nagyon rossz felfogásban játszottak. „Nem egy-egy sportág, az EMBER érdekel” Dr. Makai Tibor Azt a bizonyos döntő lökést Csoltkó Miklós betoppanása adta meg. Akkoriban már elnökségi tagként is tevékenykedett a Miskolci Vörös Meteornál dr. Makai Tibor, de komolyan fel sem vetődött, hogy a klub társadalmi elnökeként próbálja meg kimozdítani a kátyúba került sze­keret. Mivel a kézilabdázók többre vágy­tak, Csoltkót küldték a vállalat igazga­tójához, próbáljon meg beszélni vele. — Nézze, főnök, mi úgy gondoljuk, hogy együtt, közös erőfeszítéssel nagy dolgok­ra lennénk képesek — állított be tömör fogalmazással a csapatkapitány. — Vál­lalja el a klub elnöki tisztét, próbáljuk meg! Ilyen kérésnek bizony nehéz ellentmon­dani. Dr. Makai Tibor végül is kézbe vet­te az ügyek intézését, s ma már nyugod­tan leírhatjuk: a közös munkálkodásnak kézzelfogható eredményei jelentkeztek. Hogy végül is nem kerültek a legjobbak közé? Hát kérem, ez nem kizárólag raj­tuk múlott. Ha kaptak volna egy icipici támogatást az illetékesektől, talán mos­tanság az élvonalban jegyeznék Miskolc nevét. Hogy ki, mikor, milyen körülmények között barátkozik meg a sporttal, arra kép­telenség örökérvényű választ megfogal­mazni. S azt sem lehet teljes bizonyos­sággal állítani, hogy az ismeretségből min­den esetben életre szóló kapcsolat szö­vődik. Dr. Makai Tibor esetében ez történt. Már elfogyasztottuk a kitűnő aromájú kávét, amely a három évtizede Ernődről bejáró titkárnőt dicséri. Az osztályveze­tőnek igazi ..mini adagot” szervírozott, de élénk még az emlék a betegségről, jobb vigyázni. — Jómagam először az ökölvívással barátkoztam meg. Annak idején lejártam a BTK és az NVSC edzéseire. Ott ismer­tem meg Tormáékat és Papp Lászlót, A háromszoros olimpiai bajnokkal azóta is meleg a kapcsolatunk. Később következett a kézilabdázás, aztán a labdarúgás. S a végén eljutottam oda, hogy soha nem a sportág érdekel igazán, sokkal inkább az EMBER. — Hogyan gondol vissza a Meteornál töltött évekre? Derű suhan át az arcán, felszabadultan mondja: — Igazán szép napokat töltöttünk együtt a sportolókkal. S ebbe a kategóriába nem­csak a kézilabdásokat kell besorolni, hi­szen működtettünk más szakosztályokat is. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt valahogy még más felfogás jellemezte a versenyzőket. Nem elsődlegesen a pénzért küzdöttek, nem az anyagiakat hajszolták, azért sportoltak, mert szerették, amit válasz­tottak. Mostanság ez alaposan megvál­tozott . . . Öt évvel ezelőtt a Miskolci Vendéglató- ipari Vállalat igazgatói székét felcserélte a Borsod megyei Tanács kereskedelmi osztályvezetői beosztással. Elköszönt a „meteorosokfól”, de a sporttól korántsem szakadt el. 1981-ben megválasztották a DVTK társadalmi elnökének. Azt mondja, tele volt bizakodással és ambícióval, de a kiemelt egyesület házatáján nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerette vol­na. Menet közben érte néhány meglepetés, s a felmerülő gondokat csak tűzoltómun­kával tudták időlegesen lokalizálni. — Az alapvető problémát ott látom, hogy az elmúlt években sorra emelkedtek az utazási, az étkezési árak, és a felszerelé­sek is drágábbak, mint korábban. De em­líthetem a különféle energiaárakat is. Ez­zel párhuzamosan viszont az egyesületek költségvetése nem nőtt, ma is azokból az összegekből próbálnak gazdálkodni, amelyeket öt-tiz évvel ezelőtt állapítottak meg. Diósgyőrött nekünk nem sikerült rendezni az anyagiak forrás oldalát, s ez­zel a gonddal alighanem meg kell küzde­nie a mindenkori vezetésnek. Olyanok lettek a szabályozók, hogy a vállalatok, üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek irá­nyítói többször is meggondolják, mit ho­vá költsenek. Tavaly, az év elején igencsak felszö­kött a vérnyomása, hónapokig volt tá­vol munkahelyétől. Kórházban is feküdt, az orvosok mindenfajta idegőrlő tevé­kenységet megtiltottak neki. Nem csele­kedhetett másként, kérte felmentését el­nöki tisztéből. Három év, megannyi tör­ténés. azért van mire emlékeznie! ■ ■ — Magam sem akartam hinni a sze­memnek, amikor a spanyol túrán láttam játszani labdarúgóinkat. Itthon aztán sem­mi nem emlékeztetett az ibériai szép na­pokra. Arra is jóleső érzéssel gondolok, hogy sok sportoló gondját tudtam orvo­solni. öröm volt látni, hogy a szobámba redős homlokkal belépők szélesen moso­lyogva távoznak. Egyébként is szerintem az elnök akkor végzi jól a munkáját, ha képes orvosolni az emberek problémáit, Az egyéb, természetű gondokat az ügy­vezetésnek kell megoldania. Mostanában már ritkábban jár sport- eseményekre, leköti a hivatali munkája, meg az orvosi tanács sem nagyon enge­délyezi. A lapokat azonban figyeli, napra­készen tájékozott a sportélet történései­ről. * Dr. Makai Tibor a sportban végzett tár­sadalmi munkája elismeréseképpen ápri­lis 4. alkalmából a Magyar Népköztársa­sági Sportérdemérem arany fokozata ki­tüntetésben részesült. Doros László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom