Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

ÉSZAK-MÁGYARGRSZÁG 4 1985. április 4., csütörtök mm lisiiinegiség az Iperaháilaa Hány az óra, Vekker úr? Bánsági Ildikó és Jordán Tamás a film egyik kockáján (Folytatás az 1. oldalról) elölt megalakult az Ideigle­nes Nemzetgyűlés, amely le­rakta az új magyar állami­ság alapjait és hadat üzent a hitleri Németországnak. Megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, és egyik első intézkedéseként meghir­dette a nagybirtokok felosz­tását, a parasztság földhöz juttatását. Ezzel ikezdetét vet­te az új honfoglalás. Népünknek az elmúlt negy­ven esztendő alatt megtelt útja azt bizonyítja, hogy a felszabadulás olyan történel­mi sorsforduló, amely meg­nyitotta az utat a magyar társadalom demokratikus át­alakítása előtt. Az elmúlt négy évtizedben mindig számíthattunk a Szov­jetunió, szövetségeseink se­gítségére. Ez volt.fejlődésünk alapja, de saját gondjainkat nekünk kellett és kell meg­oldanunk. Csak népünk erő­feszítései teremthettek új éle­tet a romokkal és feudális maradványokkal terhelt or­szágban : csak a tömegek tá­mogatására és cselekvő rész­vételére építve rakhattuk le az új magyar államiság alap­jait. Kedves Elvlársak! Kedves Barátaink! Az ünnep mindig a szám­vetés ideje, múlt és jövő szembesítésének pillanata is. Negyven év egy nép életében rövid, de az elért eredmé­nyekkel, a megtett út nagy­ságával mérve történelmi idő­szak. A szocializmus építésének kezdeti lendületét törték meg a Magyar Dolgozók Pártja vezetésében eluralkodott szektás, dogmatikus hibák, amelyek súlyos politikai tor­zulásokhoz, a volt szövetsé­gesek többségének lé 1 reá 11 í - fásához, törvénysértésekhez, végső soron a kommunista párt és a tömegek ktytcsola- tának megromlásához, a párt­ba vetett bizalom megrendü­léséhez vezettek. Olyan hely­zet jött létre, amely nemcsak addig elért vívmányainkat hanem a szocialista rend alapjait is fenyegette. Ami­kor a néphatalom veszélybe került, a Szovjetunió ismét tettekkel bizonyította, hogy a magyar munkásosztály ér­dekeit képviselő forradalmi erők oldalán áll. és interna­cionalista segítséget nyújtott az. ellenforradalmi erők le­veréséhez. az országot fenye­gető polgárháború elhárítá­sához. A Magyar Szocialista Mun­káspárt levonta a tanulságo­kat. Szakított a korábbi tor­zulásokkal, visszatért a le­nini útra. Politikájában a szocializmus fejlődésének ál­talános törvényszerűségeit a hazai sajátosságok és a rea­litások messzemenő figye­lembevételével érvényesíti. Az MSZMP olyan politikai programot hirdetett meg amely lehetővé tette a nép összefogását, a törvényesség helyreállítása, a konszolidá­ció, a szocialista irányú meg­újulás érdekében. Forradalmi vívmányaink visszafordíthatatlanságát, né­pünknek a szocializmusba vetett bizalmát mi sem iga­zolja jobban, minthogy alig néhány évvel az 1958-os tra­gikus események után, sike­resen végrehajtottuk a me­zőgazdaság történelmi jelen­tőségű szocialista átszervezé­sét. Ennek eredményeként az elmúlt évtizedekben ha­zánk fejlett — és mél­tán nemzetközi hírnevet, szerzett — mezőgazdaság­gal rendelkező ipari or­szággá vált. A gazdaságirá­nyítás több lépésben végre­hajtott és ma is folyamai­ban lévő korszerűsítése ré­vén jelentős előrehaladást értünk el a gazdaság telje­sítőképességének és haté­konyságának növelésében. Szélesítjük és fejlesztjük a szocialista demokráciát, amely társadalmi rendünk lényegi vonása. A társada­lom alkotó energiáinak ki­bontakoztatása minőségi vál­tozásokat eredményezett a tömegek életmódjában. Mind­ennek következtében ma ha­zánkban a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd, az ország belpolitikai hely­zete kiegyensúlyozott, nép­gazdaságunk jó alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy a fejlődés folytatható legyen. Pártunk politikája a ma­gyar nép további felemelke­dését szolgálja, a marxizmus —leninizmus alkotó alkalma­zására, a hazai viszonyok fi­gyelembevételére épül. A Szovjetunió és a szocia­lizmus útjára lépett orszá­gok testvérpártjainak tapasz­talatai nagy segítséget jelen­tenek népünk szocialista épí­tőmunkájához, a szocialista lársadalomépítés magyaror­szági sajátos megoldásaihoz. Igyekeztünk olyan viszo­nyokat teremteni, hogy Ma­gyarországot minden tisztes­séges dolgozó ember hazájá­nak érezhesse. A nemzeti egység, a töme­gek támogatása, a megújuló és szélesedő szövetségi poli­tikai rendszerünk fő ereje. A különböző nemzedékek­hez tartozó munkások, me­zőgazdasági dolgozók, értel­miségiek, az alkalmazottak, az élet valamennyi területén dolgozó állampolgárok dön­tő többsége egyetért pártunk politikájának fő céljaival, és tettekkel is segíti azok meg­valósítását. A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikáját a reali­tásokkal való felelős szám­vetés és a nyíltság jellemzi. Feltártuk és feltárjuk a gon­dokat. a fejlődés nehézsége­it. A nemzet sorsáért fele­lősséget érző, az ország hely­zetét ismerő és jobbításáért tenni kész embereknek te­kintjük honfitársainkat, ami­kor megosztjuk velük gond­jainkat. Nem titkoljuk: ne­héz esztendők állnak mö­göttünk, és azt sem. hogy nem vagyunk még túl ezen a szakaszon. Mai feladataink nem köny- hyűek, de nem is megold- hutatlanok. Vannak tapasz­talataink nehezebb időkből is. és gondjainkban nem va­gyunk egyedül. Vannak szövetségeseink, s mindenek­előtt : népünkben van erő és készség a közös gondolko­dásra és cselekvésre. Van bennünk a jövőnkbe vetett Kedves Elv társak, Barátaink! Mindenekelőtt szeretnék szívből jövő köszönetét mon­dani a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak és Minisztertanácsának azért, hogy a szovjet párt­ós kormányküldöttséget meg­hívták a Magyarország fa­sizmus alóli felszabadulása 40. évfordulóját köszöntő ün­nepségekre, s a lehetőségért, hogy szólhatok Önökhöz. A díszünnepség résztve­vőinek és Magyarország minden dolgozójának átad­juk a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége és Minisztertanácsa, az egész szovjet nép forró üdvözletét e nagy és örömteli esemény alkalmából. Négy évtizeddel ezelőtt a szovjet hadsereg, győzelmes előrenyomulása eredménye­ként, kiűzte a fasiszta meg­szállókat és csatlósaikat a magyar földről. Magyaror­szág történetében új korszak kezdődött. Elnyerve a nem­zeti függetlenséget és a sza­badságot, a magyar nép a belső és a nemzetközi re­akcióval vívott állhatatos harca során a szocialista fejlődés útját választotta, és kitartott e történelmi vá­lasztása mellett! A Magyar Szocialista Mun­káspárt napokban megtartott XIII. kongresszusa meghatá­rozta az ország további elő­rehaladásának újabb távla­tait a fejlett szocializmushoz hit, hogy végigmenjünk a megkezdett, úton. Ehhez jo­gos önbizalmat adhatnak az elmúlt esztendők társadalmi, gazdasági és kulturális ered­ményei. Van tehát mire építenünk az előttünk álló feladatok megoldására készülve. Eb­ben a szellemben fejezte be munkáját néhány nappal ez­előtt a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa is. A tanácskozás meg­erősítette pártunk csaknem három évtizede folytatott fő politikai irányvonalát, szám­ba vette népünk munkájá­nak eredményeit, és előre­mutató politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális hatá­rozatot fogadott el. Elmond­hatjuk, hogy népünk most — jogos várakozásának megfe­lelően az elkövetkező öt év­re olyan programmal rendel­kezik, amelynek alapján biz­ton remélhetjük további elő­rehaladásunkat a szocializ­mus építésében. A kongresszus elvégezte feladatát, az alapkérdések­ben állást foglalt. A Magyar Szocialista Munkáspárt most e célok megvalósításához kér támogatást minden hazáját szerető embertől, egész né­pünktől. Készül a Hazafias Nép­front választási felhívása az előttünk álló képviselő- és tanácstagválasztásokra, ahol mindenekelőtt szocialista tár­sadalmi programunkra, to­vábbi feladataink vállalásá­ra szavazunk. Kedves Elvlársak! Kedves Barátaink! Felszabadulásunk 40. év­fordulója arra is emlékeztet, hogy mit jelent a háború. A népek nem felejtenek. Európa népei sem felejtették el a második világháborút, a világégést, a borzalmakat, nem felejtették el halottai­kat. Van erejük ahhoz, hogy egy újabb, immár az egész emberiség pusztulásával fe­nyegető katasztrófát elhárít­sa na k. Magyarország, mint a Var­sói Szerződés tagja, felelős­séget érez azért, hogy min­den tőle telhetőt megtegyen a béke megőrzéséért, az ál­lamok közötti normális kap­csolatok előmozdításáért. A Magyar Népköztársaság kül­vezelö úton, határozottan ál­lást foglalt a Szovjetunió­val, a -többi testvéri szocia­lista országgal folytatott gyümölcsöző együttműködés erősítése mellett. A kijelölt feladatok teljesítésében si­kereket kívánunk Önöknek, barátaink. A Szovjetunió, Magyaror­szág, a többi .szocialista or­szág népei, az egész haladó emberiség hamarosan meg­emlékezik a hitleri fasizmus felett aratott nagy győzelem, a II. világháború befejezése 40. évfordulójáról. Nehéz volt a győzelemhez vezető út, s különösen nehéz volt népünk számára, hiszen csak magyar földön 140 ezer szovjet ka­tona áldozta életét. Soha el nem múló tanul­ságai vannak a fasizmus fe­lett aratott győzelemnek. A legfontosabb: a háború ellen küzdeni kell, az utolsó pilla­natig. A Szovjetunió a testvéri országokkal együtt követke­zetesen síkraszáll a fegyver­kezési verseny megfékezésé­ért, a világűr mílitarizálásá- nak megakadályozásáért, a nukleáris katasztrófa elhárí­tásáért. Napjaink e legjelen­tősebb kérdéseinek megoldá­sára irányulnak államaink erőfeszítései, amelyek az el­múlt években előterjesztett konkrét békekezdeményezé­sekben is megnyilvánulnak. Elvtársak! A Szovjetunió történelmi fejlődésének, a fejlett szocia­lizmus tökéletesítésének fon­tos szakaszában van. Ez alap­vető intézkedéseket tesz szük­ségessé annak érdekében. politikája elvi alapokon nyugszik. Országunk a szo­cialista országok közösségé­nek szilárd tagja. Külpoliti­kánk legfőbb célja, hogy hozzájáruljon a béke és a társadalmi haladás egyete­mes ügyéhez, s ezáltal ked­vező feltételeket teremtsen a szocialista építőmunkához. Egész nemzetközi tevékeny­ségünk alappillére a szocia­lista országokkal, mindenek­előtt a Szovjetunióval való szilárd és megbonthatatlan szövetség. Ennek ismereté­ben, s ennek révén és tuda­tában nőtt meg hazánk, a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye, jó hí­re. Ez a tekintély, ez az el­ismerés politikánk nyíltsá­gának és következetességé­nek, józan, a realitásokkal számot velő törekvéseink­nek szól. De elsősorban a népünk munkájával létreho­zott eredmények elismerése fejeződik ki benne. Most, felszabadulásunk ün­nepén hangsúlyozottan szó­lunk arról, milyen nagy je­lentőségű számunkra a ma­gyar—szovjet barátság, amely az elmúlt évtizedekben erős. tartós és eredményes, a né­peinket összefűző, sokszálú, gazdag kapcsolattá vált. A Szovjetunió ma is és a jö­vőben is hazánk független­ségének. szocialista építő- munkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. Kedves Elvtársak! Felszabadulásunk évfor­dulóján tisztelgünk mind­azok előtt, akik részt vet­tek abban a küzdelemben, amely új történelmi távla­tot nyitott meg népünk szá­mára. A felszabadító hősök, a harcokban, a történelem megpróbáltatásaiban helyt­álló, életüket áldozó hazafi­ak és a békés épitömunká- ban maradandót alkotók előtt egyaránt fejet haj­tunk. Legyünk méltók emlé­kükhöz, teljesítményeikhez, forradalmi eszményeikhez. Szocialista nemzeti össze­fogással, teremtő erővel ad­juk tudásunk, erőnk legja­vát céljaink valóra váltásáért, népünk boldogulásáért, or­szágunk gyarapításáért! Losonczi Pál beszéde után Vászilij Kuznyecov emelke­dett szólásra. hogy a gazdaság az intenzív fejlődési szakasz útjára lép­jen, felgyorsuljon a műszaki­tudományos haladás, elérjük a munka termelékenységének magas szintjét, és ezen az alapon emeljük a nép élet- színvonalát. Ma az ország társadalmi-gazdasági fejlődé­sének gyorsítása, a társada­lom minden területének tö­kéletesítése a lő feladat. Pártunk, az egész szovjet nép készül az SZKP XXVII. kongresszusára, amely ki­emelkedő jelentőségű ese­mény lesz országunk életé­ben. A kongresszus feladata lesz, hogy megvitassa és el­fogadja új szerkesztésben a párt programját, meghatá­rozza távlati fejlődésünk fő irányait. Engedjék meg, kedves elv- társak, hogy végezetül ismé­telten szívélyesen, meleg sze­retettel köszöntsem Önöket az ünnep alkalmából. Sok si­kert kívánunk Önöknek az MSZIMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósítá­sában, a fejlett szocialista társadalom építésében. Éljen a szocialista Magyar- ország, a magyar munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és a népi értelmiség! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt — a magyar dolgozók harcos élcsapata! Virágozzék a szovjet és a magyar nén örök, megbont­hatatlan barátsága és testvé­ri együttműködése! Erősödjék a szocialista kö­zösség egysége és összefor- rottsága! Éljen a szocializmus és a béke! Bacsó Fater filmrendező elkészítette huszadik játék­filmjét. A hazai filmforgal­mazás felszabadulásunk 40. évfordulója napján tűzte mű­sorra a premiermozikban ezt a filmet. Bacsó Pétert fel­szabadulásunk 40. évforduló­jának alkalmából Kossuth- dijjal tüntették ki. A három előző kijelentő mondatban foglalt állítások csak az első és a második mondat esete­ben állnak egymással okoza­ti összefüggésben. Hány az óra. Vekker úr' — hangzik el a kérdés több­szül- is a .filmben —. amely­nek ez a címe. Vekker úr, polgári nevén Weisskopf Ár­pád órásmester egy magyar kisváros megbecsülésben ál­ló polgára, aki egyaránt ja­vít toronyórát és zsebórát a helybeli rettegett Boronkay ezredes zsebébe. Ez a kis­ember. a plébános sakkpart­nere akaratán kívül ellenál­lókkal kerül kapcsolatba ugyanakkor, amikor sorstár­sait. a városka zsidóságát de­portálják. E film ugyanis 1944-ben játszódik, de nem a már túlontúl Ismert motí­vumok köszönnek vissza be­lőle. hanem Bacsó megpró­bálja ennek a szörnyű esz­tendőnek logikával követhe­tetlen esztelenségeit valami sajátos történetbe ágyazot­tan magyarázni, ábrázolni, a reálisnak tűnő mozzanatokat a valóság talajáról kicsit megemelt motívumokkal dú­sítani, keverni. A film története Fáskándi Gáza novellájának ötletéből táplálkozik, alapul véve Vek­ker úrnak azt a sajátossá­gát, hogy az órákkal való több évtizedes foglalatosko­dás kifejlesztett benne egy olyan tulajdonságot, amely szerint óra nélkül is hajszál­pontosan meg tudja monda­ni mindig az időt. Ennek a tudományának jó hasznát veszik a már említeti Bo­ronkay ezredesnek a néme­tek fogságából történő meg- szöktetése szervezésekor. S itt mindjárt megkérdezhető, miként kerül össze Vekker úr, a zeidó órás — aki tu­lajdonképpen zsidó voltára csak a német megszállás alatt ébred rá, illetve má­sok ébresztik rá —. és az ez­redes. akiről sosem tudjuk meg, miért volt olyan lon- tos személyiség, hogy a né­met .megszállók letartóztat­ták több tiszttársával együtt, és hogy ismeretlen külső erők úgy szervezték meg a fogságból való szöktetésél, hogy egy újságíró — min­den bizonnyal ellenálló. Vek­ker úr tíz évvel korábban megszökött feleségének je­lenlegi térje — addig pro­vokálja a megszálló néme­teket, hogy bejuthasson ő 's az SS börtönének használt tornaterembe, míg végül tíz perccel a tervezett szökés előtt közölni tudja az ezre­dessel : neki pedig szökni kell. összetalálkozik ebben a történetben a szakmájába szerelmes kisember, a csen­des egyházi férfiú, a nyegle •katonatiszt, sőt a csendőr­tiszt és még sok másféle fi­gura, aki csak 1944 -ben a magyar társadalomban léte­zett, és természetesen ott vannak a megszálló néme­tek, a feszes SS-tisztek. meg az egész Európában műkin­cseket „gyűjtött” Geslapo- lőnök. akiknek ez a fajta össsetalál hozása valóban csal; az ilyen. a realitástól elrugaszkodó történetben volt lehetséges. Lehel, hogy a negyvenéves évfordulóhoz közeledve felerősödött el­lenállásúidat. vagy az össz- nemzeti összefogás kiemelé­se volt az alkotó célja, s en­nek érdekében helyezte hő­seit a látott szituációkba és juttatta el őket a felszabadu­lás . küszöbéig. Mindez pei-< sze csak nézői feltevés. A rendező nem egy film­jében sikerrel próbálta meg az ábrázolt korszak nehéz­ségeit, sötét foltjait derűben oldoltan megjeleníteni. A ta­nú, y Te, longyos életJ ki­tűnő példák erre. Ez a törek­vés most nem hozta meg a sikert. A rendkívül komor dráma itt nem oldódott elég­gé. legfeljebb villanástöredé­kek erejéig, így pedig a tör­ténet nemcsak nyomasztó, hanem — mert a humor nem fedi el logikai töréseit — nagyon kimódoltnalc tűnik. A rendező — nyilatkozata szerint — szerelte volna a történettel torkon ragadni, s úgy emlékeztetni a nézőt. Most ez nem sikerüli neki. E film főszereplője eredeti­leg Öze Lajos volt, aki a forgatás ideje alatt hunyt el. Jordán Tamással kellett új­ra leforgatni. Jordán kitűnő­en helytáll, s igen jó a többi szereplő is. Meglepő a Ges- tapo-főnök prózai szerepében Melis György operaénekes helytállása. Kállai Ferenc (plébános). Bánsági Ildikó (a feleség), Gcllcy Kornél (az ezredes), Bezerédi Zoltán (az újságíró) külön-külön mind igen jó figurákat hoztak. A dráma íve mégsem áll össze, mégsem feszül töretlenül. Pedig olyan háttér is volt. mint a csupa műemlék Kő­szeg városa. Igen jó az ugyancsak most kitüntetett Andor Tamás operatőr ké­peinek többsége. S a mozit mégis valami hiányérzettel hagyjuk el. Negyven év telt el, sőt negyvenegy a filmbeli törté­nések óta. Elég sokféle áb­rázolásban jeleni már meg előttünk a kor sok-sok moz­zanata. Későbbi időszakok nehézségeit Bacsó kitűnően festette már meg. Ennek a kornak a retteneté — noha a rendező mellőzte az isme­rős motívumok, fordulatok alkalmazását — úgy tűnik, ellenállt a drámái derűvel ötvöző bacsói eszközöknek. Kár érte. Benedek Miklós Vászilij Kuznyecov beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom